Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-08 / 69.szám

ső sorban a segély nyújtás, de nem kevésbbé érdeke ez a megyének, hogy székhelye erősbödjék, gyarapodjék, hogy a forgalom irányítása kezei között legyen. Ha a részvényesek a közjó érdekében létre tudták hozni áldozatok árán a vállalatot, le tudtak mondani betéteik nagy részéről, ha találkoztak és vannak a társulatnak önzetlen vezetői, kik ugyancsak a közjó érdekében áldozatot tudnak hozni, akkor áldozatot hozni nemcsak erkölcsi kötelessége, de jól felfogott anyagi érdeke is a városnak, a megyének, mint erkölcsi testületnek, de a polgárok összeségének, a társadalomnak is. Rajtuk a sor a segítésben, lássuk megteszik-e? Az eladásra azonban a legvégső esetben gondoljunk. — n. Szarvasmarha kiállitás Bátorkeszin. Az Esztergom Vármegyei Gazdasági Egyesület még a nyár folyamán elhatározta, hogy a vármegye területén lévő szarvasmarha állomány növelése és nemesítése érdekeben díjazással kapcsolatos kiállításokat rendez. Három ily kiállitás rendezését határozta el, melyekhez állami segélyt is kért. Az első kiállítást í. hó 5 én tartotta meg Bátorkeszin, melyről é\talánosságban szóllva, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az, a várakozásnak meg nem felelt. Hasztalan volt az egyesület vezetőségének minden fáradozása. Nem sikerült a marhatartó gazdákban azt az érdeklődést felkelteni, melyre a törekvés érdemes volt. Már maga a felhajtás igen csekély volt, ami kétségtelen jele annak, hogy a gazdák nagyrésze vagy nem érdeklődött a kiállitás iránt, avagy maguk sem bíztak szarvasmarhájuk qualitásában. Ami pedig a minőséget illeti, az sem felelt' meg a várakozásnak. A kiállítás délelőtt tiz órakor vette kezdetét, midőn a gazdasági egyesület vezetősége Gyapay Pál főispán-elnök vezetésével megjelent a községben, hol az elöljáróság fogadta az egyesület kiküldötteit. Miután Erdösy Károly plébános a főispánt üdvözölte, megkezdődött a kiállított szarvasmarhák megtekintése. A kiállitás befejeztével a főispán-elnök intézett lelkes buzdító szavakat a gazdaközönséghez, serkentve őket a szarvasmarha tenyésztésre, melynek intensiv fejlesztésére a gazdáknak főleg napjainkban égető szükségük van. Állami dijakban 300 kor. mig megyeiben 200 kor. lett kiosztva. A kiállitás érdekessége a Kobek Kornél és Stein testvérek csoport kiállítása volt. A dijak kiosztása után a gazdasági egylet vezetőségét Kobek Kornél földbirtokos látta vendégéül házánál. — í. AZ ESZTERGOMI HAJOS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Értesítés. Az egylet igazgatósága közzéteszi, hogy a váci evezősök háziversenye miatt elhalasztott visegrádi kirándulását f. hó 8-án, vasárnap tartja meg. Indulás : A beosztott működő tagok délután 2 órakor a sportcsónakokon indulnak a Kósik uszodától. A nem csónakon résztvevők a 3 órakor induló csavargőzössel és a fel 4 órakor Kovácspatakból induló vonattal mennek Nagymarosra, ahonnan csavargőzösön érnek Visegrádra. Találkozás a csavargőzös állomásánál. Ozsonna a Mátyás forrásnál, együtt a váci evezősökkel. Indulás vissza a Nagymarosról fél 10 órakor induló, Esztergomba 11 órakor érkező személyhajóval. Az igazgatóság felkéri az e. tagjait és az egylet iránt érdeklődőket, hogy a ki ránduláson minél számosabban vegye^ nek részt. A Korona kávéházban az egylet tagjai egy törzsasztalt létesítettek, fhol a kávé háztulajdonos előzékenységéből állandóan dult. Most már igazán, egyenesen erre felé jön. Talán meg is látta már a leány piros ruháját. Zsófinak az arcába szökött a vér, öntudatlan kacérsággal hátat forditott a legénynek s lassú, ringó léptekkel eindult előtte. Most már érje hát utol az Andris, ha akarja. Nem lett volna biz az nehéz dolog, de Andris mégse tette meg, hanem mikor lőtávolba került, onnan kezdett kiabálni : — Hej galambom, de sietős az utad ! Zsófi a fülét sem billentette. Nem., csak azért sem. Valami mintha súgta volna neki, hogy jó lesz meg nem állnia. A legény sietősre fogta járását. Oda került a lánnyal egysorba. Félold ül hajtotta a fejét, melyen kackiásan félre volt csapva a bokrétás kalap, pödörgetni kezdte módos bajuszát s az egyik szemét félig behunyva, igazi csalfa pillantást vetett oldalvást. — Ej, de rátartós lettél Zsófi, pedig lásd, ma is rád gondoltam. A leány csak ment tovább, de szemei elevenen csillogtak s pillantása belekapcsolódott a legény tekintetébe. Az, három sorba fűzött, piros gyöngyöt húzott elő zsebéből, olyan olcsó, piros gyöngyöt, amelyet pár hatosért szélteben, hosszában árulnak, különösen vásáros napokon. Sárgarézkapocs csillogott a gyöngy sor két végén. Andris meglóbálta a leve gőben és leste a hatást. A leány elpirult, megállt. — Vásárfia ugy-e? szaladt ki a száján. A legény mohon válaszolt. — Az hát, persze, hogy vásárfia ! Neked hoztam. No, vedd el hát. A leány átvette s remegő kezekkel pró balta a nyakara kapcsolni, de csak se hogyse sikerült neki. — Add ide, hadd látom, majd én segítek rajta. A kapocs nagyot pattanva engedelmes kedett. — Igy la, — szólt Andris — s őszinte gyönyörködéssel nézte a leányt, kinek egész arcáról csak ugy sugárzott a bol dogság. — Hat aztán lesz-e fizettség ? Mi ? Csudalkozó, durcás volt a válasz: — Fizetség ? Az ám, meg se köszöntem. Kö szőnöm hát no. — De mar egy csókot csak kaphat nék talán ? — Ugyan menjen Andris, ne izéljen, szólt a leanv, de azért csöndesen tűrte, hogy átölelje derekát, s csak akkor ugrott félre, mikor mar a csókot is lelopta duz zadt, piros ajkáról a legény, aki mintha legjobban végezte volna dolgát, szó néltöbb sportlap fog rendelkezésre állni, amikre fölhívjuk a t. tagok és a sportok iránt érdeklődők figyelmét. A jövő évi versen\

T

négyes csapat még az idei ősszel összeáll, és egy rövid előtraininget tart. A váci evezősök házi versenyéről lapunk legutóbbi számában hozott tudósításunkba egy sajtóhiba csúszott be. A tudósítás a többek között igy szólott: „Az nduló csónakok egy race-skiff, 3 pairoar, 2 kormányos doublo és két * verseny

1 négyes. Legérdekesebb volt a 3 pairoar versenye, amelyben egyébként egyletünk becézett stb. A tudósítás azonban igy szóllott: „Az induló csónakok egy raceskiff kivételével mind palánkhajók voltak. Résztvett a versenyen 2 skiff, 3 pairoar, 2 kormányos doublo és két verseny-négyes. Legérdekesebb volt a 3 pairoar versenye, amelyben egyébként egyletünk becézett stb." A szerk. HÍREK. — A Hercegprímás elutazása. Egy heti itt tartózkodás után tegnap d. u. a Hercegprímás váratlanul, udvarával együtt a fővárosba utazott. Megírtuk, hogy 12kén Budapesten fog lenni a püspöki konferencián, de, hogy miért utazott a tervezettnél rövidebb idő előtt oly váratlanul el, ismeretlen előttünk. —• Eljegyzés. Tompa Béla siófoki tanitó eljegyezte néhai Endrődy Gyula volt muzslai. főtanitó leányát : Ilonkát. — Szabadságon. Pongrácz Kázmér megyei főjegyző három hétre terjedő szabadságát e hó 9-én kezdi meg. — A polgármesterek kongresszusa nem leSZ elhalasztva. Polgármesterünk az elmúlt hét folyamán megkereste Szentpály István, miskolci polgármestert, mint a rendezett tanácsú városok polgármesterei kongresszusának vezetőjét, hogy vájjon nem volna-e célszerű az Árpád ünnepre való tekintettel a városunkban tartandó kongresszust elhalasztani ? Miskolc város polgármestere sürgönyileg válaszolt, melyben tudatta, hogy a kongresszust kár volna elhalasztani. E szerint tehát a rendezett tanácsú városok polgármestereinek kongresszusa f. hó 15—16-án Esztergomban feltétlenül meg fog tartatni.' kül visszafordult, a lány meg csöndes magába mélyedéssel indult hazafelé. Már szürkült, mire elhallatszott hozzája a cigánynegyed zsongó lármája. Az udvar nélküli vályogházak tömegéből egy leány vált ki. Zsófi odatekintett A Treszka volt, akinek az előbb még olyan elkeseredetten kivánt minden rosszat. A boldogság a legjobb haragoszlató Zsófi lelkéből is kikergette már a sok összesűrűsödött keserűséget s arra késztette, hogy őszinte, derűs mosolylyal közeledjék a leány felé. Az egyszerre begörbített ujjakkal, mint dühös fúria rohant rá. — Adod ide! Adod ide! Te tolvaj . . elloptad a gyöngyömet . . . amit a Gáb ristól kaptam ! Zsófi akkor eszmélt csak, mikor a fel dühödt leány kezét ott 'érezte a nyakán Minden erejét összeszedve lefejtette nyakáról a fojtogató kart és messze el lökte magától a leányt, aztán elkezdett futni a város felé. Az időközben, a lármára összeverődött cigánycsapat, a felocsúdott leánynyal az élén, utána. Zsófinak szárnyat kölcsönzött az a vágy, hogy kincsét, amit tőle kapott, az Andristól, megmentse. Futás közben le kapcsolta nyakáról és belecsusztatta a zsebébe. — A papság a hercegprímásnál, A bíboros hercegprímásnál a főkáptalannak tthon levő tagjai mult vasárnap 11 órakor tisztelegtek dr. Rajner Lajos püspök, érseki helynök vezetésével, aki ezen tisztben a beteg nagyprépostot helyettesitette. A főkáptalanból megjelentek : Szilányi Ferenc, dr. Csernoch János, Graeffel János, Maszlaghy Ferenc, dr. Walter Gyula, Bogisich Mihály, dr. Klinda Teoril, dr. Horváth Ferenc, Vézinger Károly praelátus kanonokok. A hét folyamán tisztelegtek : 3rűhl József tb. kanonok, dr. Krammer György, dr. Babura László, dr. Török Mihály, dr. Kiss Károly, dr. Wiedermann Károly theológiai tanárok, dr. Fehér Gyula, udvari káplán, Eitner Elemér succentor, Számord Ignác pápai káplán, Guzswenitz Vilmos, Keményfy Kálmán szentszéki ülnökök, Majer Imre pápai kamarás, Hollóssy Rupert igazgató, Mészáros Kálmán házfőnök, Siposs Antal hü tanár, Mátéffy Viktor káplán stb. — Uj szentszéki ülnökök, A bíboros hercegprímás Sinke József nagyszombati főgimnáziumi igazgatót, dr. Lőrincz Gyula nagyszombati királyi-érseki konviktusi alkormányzót és Guzsvenitz Vilmos esztergomi tanitóképezdei igazgatót kinevezte a nagyszombati szentszék' ülnökeivé. A kitüntetéssel vörös öv viselése jár. Sinkó József és dr. Lőrinc Gyula egy éve, Kőhalmi József igazgató halála óta; Guzsvenitz Vilmos tiz éve állanak a nevezett intézetek élén. — Vak Bottyán arcképe a városházán. A város képviselete régebben elhatározta, hogy Bottyán generálisnak arcképét a közgyűlési terem részére megfesteti. A kép elkészült és a napokban meg érkezett, melyet ünnepség keretében fognak méltó helyére helyezni. A képet Boruth Andor festőművész készítette. — Tagfelvételek a kaszinóban. A Ka szinó választmánya szerdán ülést tartott, melyen számos ,folyó ügy került szőnyegre. Ugyanez alkalomból több, ujabban jelentkezett tag vétetett fel. — Beiratások eredménye a reáliskolában. Reáliskolánkban beiratkoztak, és pedig az I. o.-ban felvétetett 68, előjegyeztetett 19 létszámon felüli. A II. o.ban 51, III. o.-ban 42, IV. o.-ban 35 és az újonnan megnyitott V-ik o.-ban 26, mely számok mig egyrészt fényesen igazolják, miszerént reáliskolánk fejlesztésére mily szükség volt és hogy az mennyire Vijjogva követték üldözői. Tisztán hallotta, amint a Treszka kiabálta: — Ugy-e, mondtam én, hogy nem volt még máma rajtam. Még azt mondták, rámfogták, hogy elveszítettem délután az agáci fasorban ! Mondtam én, hogy nem volt rajtam. Ez lopta el ! Ez! Pedig meg sem mondtam neki. Kiszaglászta ... Ki! Útközben többen elmaradoztak mögüle. Már sötét este volt, mire a Duna-hidra értek. A lámpákat már meggyújtották, de a hid vége még teljes sötétségben volt. Jobbra lépcső vezetett le a mélyben fekvő kápolnához. A hajszolt, kergetett leány hirtelen félre ugrott s leszaladt a lépcsőkön. A már egy szálra leolvadt üldöző csapat, a Treszka, nem vette észre s tovább lódult. A lent meghúzódott, pihegő, remegő leány hallotta még, amint dünnyögve jött vissza. Zsófi első érzése örömérzés volt. — Megmenekült hát! De hogyan érezte magát. Ott járt a fejében, ott kisértettek a lelkében a Treszka szavai: — Még azt mondták, hogy elveszítettem délután, ott az agáci fasorban! Mig ott didergett egész éjjel, mig ön-