Esztergom és Vidéke, 1907

1907-08-15 / 63.szám

megkoszorúzása a város polgármes­tere által a nagy emlékű Simor Já­nos primás által művészileg és kor­hűen restauráltatott várkápolnában. Utána a főszékesegyházi kincstár megtekintése. Déli 12.órakor zene­történeti előadás a főszékesegyház­ban. A hercegprimási képtár 11-től l-ig szintén megtekinthető. Az ünnepi körmenetben való részvétel f. hó 17-ig a polgármes­teri hivatalnál bejelentendő. Kedve­zőtten idő esetén az ünnepélyes fel­vonulás elmarad. Esztergom, 1907. augusztus 8-án. Az ünneprendező bizottság nevében Vimmer Imre, polgármester. Levél a Balaton partjáról. A Dunántúli pénzintézeti tisztviselők egyesülete a Balaton partján, Keszthelyen érdekes és tanulságos tanfolyamot és kongresszust rendez, melyre az Eszter­gomi takarékpénztár igazgatótanácsa a társaság érdemes és ügybuzgó titkárát, Rudolf Istvánt küldte ki oly célból, hogy ott újabb tapasztalatokat és ismereteket gyűjtve, azokat a társaság javára érvé­nyesíthess 2. A kiküldött első levele most érkezett meg a társaság igazgatójához és minek utána annak tartalma nemcsak pénzügyi téren, hanem a városok' fejlesztése szem­pontjából -is érdekes részleteket tartalmaz, érdemesnek találtuk azt az igazgató engedé­lyével azon reményben leközölni, hogy ezért annak irója sem fog reánk megne­heztelni. Az érdekes levél igy szóll: Mélyen tisztelt Igazgató úr! E szép helyről újólag is hálás köszö­netet mondok, hogy ismereteim gyarapítá­sára jelen kiküldetésemmel alkalmat adni méltóztatott. Hogy mit képes elérni reklámmal és élelmességgel, jó ízléssel az ember, az itt fényesen beigazoltatott. Ez a kis városka mindent a jól reklamirozott fürdőjének és főiskolájának köszönhet. Dacára szerény Jambus s&mbrus, az élőreklám. Irta: Drozdy Gyó'zÖ. Jambus Ambrusnak hosszú volt a haja és költő volt. Ideálisan, veszettül és re­ménytelenül, szerette a főbíró leányát, Anicét. A lánnyal sohasem beszélt tán, de mindennap irt hozzá egy verset. Persze éhes volt a gyerek, hát el is adta a nem ép rossz verseket. A „Toll" cimű helyi lap minden száma hozott egy dalt Ani­céhez. Épugy, mint a Margit-krém, vagy az Altvater reklámját. És ebből élt Jam­bus Ambrus. Szive lángján sütötte a kenyerét. Az időben történt vala, hogy más, gaz­dagabb tökfilkóbb urak kezdenek kuri­zálni Anicének. Hogy mit irtak vala akkoron : mellékes. Jambus Ambrus him­nuszai oly reklámot csináltak Anicének, hogy még más városok Dönciei és Ferkói is szerelemlázba fúltak. A reklám-versek a lángszemről, az éjhajról, a bimbóajkról, a habtestről nagy kelendőséget csináltak a tulajdonosnak. S igy esett vala meg, hogy Anicét az Ur 1907. esztendejében magának eljegyezte vala Utazó Feri. Aki inkább gazdag volt, mint eszes. Kétszer sem tenniszezett Anicéék kertjében Feri, mikor a nagy újság megtörtént. No már a frigy. Jambus Ambrus félrevonult remete administrációjának igen nagy gondot for­nit arra, hogy minél több idegen fordul­jon meg a városban, jól tudván, hogy csakis az képezi a tiszta nyereséget, ami számos idegen útján akár közvetve, akár közvetlenül pénzben befolyik. Nem dísznövényekkel, de árnyat adó fákkal, szép fenyő-gruppokkal ellátott park­jában a gyermekek szabadon futkoshat­nak, a felnőttek pedig a jól gondozott és napjában gyakran öntözött utain sétál­hatnak és dicsérhetik a város közönsé­gének gondosságát és jó érzékét. A városban nagy a forgalom, hetenként kétszer van vásár, több ember fordul meg itt egy alkalommal, mint Esztergomban két hetivásáron. Szebbnél-szebb házak épülnek, különö­sen a parkhoz közel eső részen már egy kis városrész van. Minden ház úgy.épül, hogy minden egyes szoba külön bejárattal bir és igy minden szoba külön kiadható. A házak tehát igen jövedelmezők, mert azok nagyrészét nyaranta a fürdővendé­gek bérlik. Adná Isten, hogy mélyen tisztelt Igaz­gató úr szép terve megvalósulhatna, akkor remélhető lenne, hogy szegény vá­rosunkra jobb jövő várna és a Kis Duna partján egymás után sorakoznának a szép bérházak, nyaralók. Erős reményem, hogy részvényeseink mindannyia átérezve a jó ügyet, nemcsak hogy nem akadá­lyozzák annak keresztülvitelét, de azt hathatósan támogatandják. Nagyon sajná­lom, hogy mint hű közkatona nem lehe­tek igen tisztelt Igazgató uramhoz az első lépésnél közel. Vasárnap volt a kurzus ünnepélyes megnyitása, hétfőn pedig az előadások kezdődtek meg. A jelzálog üzleteket gya­korlatilag és jogilag ismertette dr. Le­hotzky, a magyar takarékpénztárak köz­ponti jelzálog bankjának ügyésze. Egy pár uj dolgot — amit mi is praktikusan használhatunk — emiitett fel s legköze­lebbi alkalommal megígérte, hogy nyom­tatványokkal is ismertetni fogja az en­gedményezés feltételeit. Igen ügyes dolog volt a központi banktól, hogy célszerű, rövid uton keresi az ügyfeleket. Dr. Berényi a jegybankot magyarázta, többi közt igen melegen ajánlotta az osz­trák-magyar bank részvényeinek vásárlá­magányba. S csodálatos módon a szo­morúság hollói táplálták. No mert nem volt kihez verset irni. S igy a pénzforrás nála is — ä la Verái — beiszapodott. * Vala pedig ugyané városkában egy jó­nevű zsidó bankár. Kinek lévén öt nő­nemű istenáldása. Ami e nemből többet jelent, mint egy ezred férfi. A legöregebb istenáldás neve vala Rebeka s nem ép harmatos vállaira hu­szonöt (25) év súlya nehezedett. Az öreg bankár Gescheftsmann volt. Tudta, hogy reklám nélkül nem viszik el házából Rebekát. És Jambus Ambrusra, meg Anicére gondolt. S bankár urunk egy este maga köré gyűjtötte az ő családtagjait s monda : — Rebekának pénze van, de nincs poétája — tehát nem mén férjhez. S bi­zony-bizony, mondom nektek, ha nem veszünk neki egy poétát: nem juthat be a boldogság országába. * * S úgy lőn. •Jambus Ambrus megjelent a bankár házánál, ki alkuba lépett vele; mind­olyannal, ki nagy reklámot tudna csinálni leányának verseivel. Tudta az öreg, hogyha egy poéta fedezi fel a lányát: biztos siker. Az inyenc poéták után sze­retnek a falatba harapni az olyan urak, akik egyedül nem tudják kiválasztani a sát oly célból, hogy minél több részvény­^gy^n magyar kézben és ezáltal sikerül­jön a magyar pénzügyi érdekeket minden vonalon megvédeni. Szerinte a csehek a legközelebbi időben el fogják érni, hogy a közgyűlés Prágában lesz megtartva, mert a csehországi részvényesek szám­szerűleg túl fogják haladni a többi ország részvényszámait. Dr. Hantos ügyvéd ma kezdte meg a cheque-törvénytervezet ismertetését. Igen érdekesnek és hasznosnak Ígérkezik e fizetési módozat megismerése különösen a mi szempontunkból, ahol az még be­vezetve egyáltalán nincsen. Most veszem észre, hogy referádám hosszúra terjedt. Szives elnézését kérem tehát, hogy oly soká feltartóztattam. Esedezem, legyen kegyes becsomagol­tatni néhány alap-, ügyviteli és nyugdij­szabályzatot; oly jó hire van szabályza­tainknak, hogy az itteni kollégák nagyon óhajtanák azokat tüzetesebben megismerni és felhasználni. Szíves engedelmével bátor leszek a kurzus folytatásáról értesítéseimet közölni. Keszthely, 1907. aug. 7-én. Őszinte tisztelő híve Rudolf István. ÁZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A folyó hó 11-ére, vasárnapra tervezett váci látogatáson az egylet két csapata vett részt. A valóban kedvező napon reg­gel 6 órakor Tóbiás Frigyes művezető vezetése alatt indult a pairoar, amely megszakítás nélkül evezett Vácig, ahová még 9 N óra előtt ért. Délután fél 4 órakor indult el a négyes Marosi vezetése alatt. Ez fél hat felé kikötött Visegrádon, ahol a váci evezősök egy nyolcas csapata, is tartózkodott. A négyes a visegrádi ozsona után este 7 órakor ért Vácra. Érkezéskor az elhangzott szokásos evezős köszön­tésre az elősiető váci evezősök részéről mindkét csapat szives fogadtatásban ré­szesült. A clubházban folytatott barátságos tár­salgás közben a váciak részéről többen ígéretet tettek, hogy szent István napján szép idő esetén föleveznek Esztergomba. Evezőseink 8 óra után az épen besiklott nyolcas csapatának lelkes üdvözlő „hip hip Hurrah" kiáltásai közben búcsúztak a váciak egyletétől, és az esti hajóval tértek vissza. A közölt felhívásra állandóan jelentkez­nek növendékek. Az e. művezető az ed­digi gyakorlatok alatt annyira meg van velük elégedve, hogy legközelebb már a pairoarban eveztet néhánnyal közölük. A hétfőn érkezett pairoar teljesen egyenlő az elsővel, úgy hogy a szeptemberi házi­versenyben teljesen egyenlő qualitásokkal vesznek részt. ti ÍREK. -- Nemzeti ünnep (Szt. István) napja Esztergomban. Jeleztük már, hogy a nem­zeti ünnep rendező bizottság legutóbbi ülésén megalakította a különféle bizott­ságokat. Tájékozásul az alábbiakban kö­zöljük a bizottság tagjainak névsorát a következőkben. A fogadó és elszállásoló bizottságba: Kollár Károly vezetése mel­lett : dr. Fehér Gyula, Farkas Tivadar, Lindtner János, Oltósy Lajos, Tátus Já­nos és Zsiga Zsigmond. A szt. István ?iapi körmenetet rendező bizottságba : Gyar­matba József vezetése mellett: Burány Ferenc, Bárdos Sándor, Cseicsner Ferenc, Mátéffy Viktor, Matt Gyula, Pálfi Rezső, Pelczmann László, Szvoboda Román, Vi­tái István. A kalauzoló bizottságba : Perger Lajos vezetése mellett: Dvihally Géza, Guzswenitz Vilmos, Horváth Mihály, Lit­sauer Sándor, Maros Antal, Miklósy Jó­zsef, Nagy Antal, Niedermann János, O'sváth Andor, Schönbeck Imre és Szá­mord Ignác. — A király születésnapja alkalmából f. hó 18-án a főszékesegyházban ünnepé­lyes istentisztelet lesz, melyre az érseki helynök a hatóságok fejeit, a megye és város tisztikarát külön meghivókon hívta meg. — EzÜstmenyegZŐ. Csendben ülte meg tegnap ezüstmenyegzőjét Bleszl Ferenc, az esztergomi takarékpénztár érdemes igazga­tója és neje, szül. Feigler Ilka úrasszony a vízivárosi templomban. A takarékpénztár szépet és jót. Szinte elképzelte az öreg bankár, mint rajzanak lánya körül a ké­rők, mihelyt megjelenik a „Toll"-ban az első vers Rebekához. Ám Jambus Ambrus nem volt hajlandó verset irni. Nem; soha. Hogy ő valaha Anice helyett Rebekát; lángszem helyett lánghajat; hosszú haj helyett hosszú orrot dicsőítsen: ennyire korcsnak nem érezte magát. Múltját, eszményét, ábrándját ő meg nem tagadja soha. De a gyomor logikája azt korogja : a legédesebb csóknál is többet ér egy falat kenyér. S Jambus Ambrus eladta magát. Jó áron. Minden verse száz korona. Rebeka neve egyszer leirva tiz korona, mi külön fizetendő. Azonkívül minden látogatás a bankáréknál harminc korona. * Az uj névhez uj rimeket szedett Jam­bus Ambrus. S a „Toll" dicsőitette nap­ról-napra Rebekát. Csak úgy öntötte a patent iktusokat s rimeket Jambus Ambrus. Pl. igy: Rebeka Hívem, Remeg a Szívem. A hajad lángja Lelkemnek máglya. Özön szerelmem Lokalizálja. Lett nagy öröm a bankáréknál. Hiúk voltak a ház poétájára. Etették és fizették Ambrusunkat, kinek az anyagi jólétben rettenetes pocakja nőtt vala. Egész kis gróf lett Ambrusból. Hej, de a reklámnak nagy a hatása. Felfedezték Rebekát is az Ízléstelen urak. Persze a lakodalomra meghívták Jam­bus Ambrust is. Ki meglehetősen szomorú vala. * Ám nem sokáig. Az ő poétaszivének lángszerelmét igénybe vették mások is. Akadt sok pén­zes ember a városban, sőt a megyében. Persze lányok, felül a húszon még többen. S Jambus Ambrusnak jól ment a vers­kereskedés. Négy-öt hó alatt még a legcsunyább lányokat is elszerették Ambrusunktól. Ő ilyenkor persze benyújtotta a kontó sepa­rator Mi rendesen egy ajándék-ezrest hozott a konyhára. * Ohó, a jövő konyhájára. Mert bizony a rimes nevű Jambus Am­brus már inkább agg volt, mint legény. S az utolsó madárkájának már nem akart sehogysem kerülni vőlegény. Két évig verselt róla ifjú módon, tüzesen. De a kérők elmaradtak. Mit tehetett mást Jambus Ambrus, mint méltányolta a Bibliát. Ugyanis, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. És elvette dühében maga utolsó kliensét.

Next

/
Thumbnails
Contents