Esztergom és Vidéke, 1907
1907-01-17 / 5.szám
A reáliskola államosítása. Közönségünk körében a reáliskola államosításának előkészítése, a megvalósítás lehetősége körül annyi téves és önkényes, de általában jóakaratú s gyakran aggodalmaskodó érvvel találkozom, hogy a kérdésnek 1 ' helyes mederben tartása s az iskolaügyben kevésbé jártasak felvilágosítása végett szükségét láttam az alábbi összehasonlító kimutatásnak nyilvánossá tételét. Esztergom város érdekeiről van szó, helyén való tehát, hogy közönségünk számokban kifejezetten lássa ajánlatának' vállalandó terhét és annyi meddő lépés után immár -sikeresnek remélt kérelmének várható eredményét.. ' "A pénzbeli kérdésben az esztergomi reáliskola csak? az .ungvári és a sümegi állami reáliskolákkal hasonlítható össze, mert a vágujhélyi izr. hitközségi reáliskola felekezeti rendeltetésénél fogva normálisnak nem tekinthető, több négyosztályu.. reáliskola pedig Magyarországon nincs. Az összehasonlított reáliskolák vagyoni állapotának egymás mellé állítása a következő igen nyomós körülményekre hivja fel a figyelmet. Az ungvári uj reáliskolai épület 45 helyiséggel a küszöbön lévő 8 osztályúvá fejlesztés céljára 200,000 koronába került. Ha Esztergomra kerülhet az építkezés sora, jól megválasztott telken s megtelelő terv-' vei, itt sem lehetne drágább az épület; hogy pedig honnan* kerülhet „Esztergom és Vidéke" tárcája •Az első csók. Csak egy futó perc az időben,. "Csak egy rövidke pillanat S a lelkem úszott a gyönyörben: A menynek üdve rámszakadt . . . Két karja vállam átövezte, Rámveté lelke. csillagát, S szentséges érzés szállt szivembe, A két csodásan égő szembe' Ott láttam Istent is magát. Ölelt emésztő szenvedélylyel, Ölelt suttogva, lázasan ; . Ölelése az üdvvel ért fel —Kereste ajkát" ajakam, S az a csők : megrontotta vérem, Azóta mindig szomjazom , . . Az az első csók érzem . . . érzem : Rabul ejtett, rabul egészen S meg is siratom még nagyon ! Tuba Károly. hozzá. 200,000 korona, arra könynyen megfelel a tény, hogy a folyó évben ezen célra Nagykanizsa 220,000 Székelyudvarhely 200,000 korona építési segélyt kaptak. Ehhez, a. segélyhez Esztergom városának ugyanolyan jogcíme van, akár államosittatik e reáliskola, akár nem. A három intézet vagyoni értékének összehasonlítása sem szólhat reáliskolánk ellen, vagy a többiek különös előnyére, mert ha az épület értékeknél mutatkozó külömböízetekkel épületünk értékét kiegészítjük, a teljes aequivaléntia mutatkozik. A felszerelés értékelésénél azt.kell gyanítanom, hogy Sümeg városa a reáliskola átadása alkalmával magas leltári becsértéket állapitolt meg, valószínűleg valamely tehernél beszámított ellenérték fejében (!) Az intézeti jövedelmek összehasönlitásánál a lakbér egyenérték természetes eltérése mellett különösen a fenntartás költsége és aránya érdemel figyelmet; a személyi illetményeknek már folyamatban levő állami rendezése az állam eddigi 9000 kor. hozzájárulását 15,000 koronára emeli; a városi hozzájárulás nagysága csak az intézet államosítása esetén apadhat esetleg azon cimen szorgalmazandó kérelem nyomán, hogy népiskoláinak elmaradhatatlanul emelkedő igénye, egyre nagyobb teherrel súlyosodik a városi költségvetésre. Az államosítás elmaradása esetén a reáliskolának, mint a korral haladó intézménynek természetszerűen tanár úr. Irta : Nagy Renée. Lassan, nagy pihékben huldogál a hó. Habkönyű pelyhe egymáshoz tapad és beborítja fehér takaróval a sáros földet. Az utcákon álig jár valaki, csak a főtéren egy palotaszerű nagy ház kapujában ül egy szánalmas férfi alak, türelmetlenül tekintget jobbra-balra, mintha valakit várna, mialatt arról is megfeledkezik, hogy csikorgó hideg van. Rongyos ruhája szétnyílik és kilátszik a hidegtől vörösre mart melle, de ő nem törődik a hideggel, csak ott ül a kapu bejárát oszlopának kőpadkáján és vár, nézkélődik türelmetlenül. Sok éve már, hogy télen-nyáron ott ül reggeltől estig, sokan koldusnak nézik és alamizsnát adnak neki, de ő nem fogadja el, szelíden visszaadja a pénzt és csak annyit, mond: Nem vagyok én koldus, én tanár vagyok ! Szegény ember ! Szegény Károly ! — mondogatják a járó-kelők. Egy szegény, csendes őrült ez, aki senkit sem bánt, aki még alig negyven éves és úgy néz ki, mintha hetven volna. Hullámos fekete haja pár év alatt tiszta fehér lett, az egykor szép, férfias, tiszta homlokát mély barázdák szántják keresztül-kasul s a hogy kinyitja a száját, csodálatosan ép és fehér fogsora szinte meglepő ellentéte ennek az emberi romnak. emelkedő költsége a várost terhelné s beláthatlanul emelkednék talán oly lépésben, a minővel az állam részéről igényelt hozzájárulás 1886tól 3600 koronáról a mai hozzájárulásig emelkedett. Periculum in mora. Ha vannak az államosításnak ellenzői,; azok a legjobb esetben is öntudatlan kártevői a városnak s elvakult barátjai a tanügynek, mert nem látják át, hogy a középiskolák iránt itt észlelhető magas kereslet természetszerű következménye a kereskedelem és ipar szegénységének, s ha már egyszer ilyen a kereslet, a közművelődésre értékesebb, a hazára üdvösebb, ha az nem egy egyedüli intézetbe öszszezsufolt iíjuság révén minden concentráló vezetés s individuális gondoskodás lehetetlensége mellett nyer kielégítést. Nem tudom feltenni, hogy a reáliskolának 50 évet jubiláló mozdulatlansága ezen intézmény ellenségeinek sikerét hirdetné, mert a kik nincsenek, azokról szó ne essék s ha volnának is, az igazság megtérést parancsolhat lelkismeretüknek. Ellenkezőleg, a fohászok sulyosodtak jóbarátainkra: ,,Adj uram esőt, de mindjárt''. Államosítás, épület, kifejlesztés, a hozzájárulás törlése az egyszerre megvalósítandó kívánságok súlyával feküdtek rá az ügyre. Aki többet akar az alkalom által felkínált lehetőségnél, az semmit sem akar. Az államosítás elérése kezdetnek a legnagyobb eredmény, mert ennek közvetlen nyomába lép az épületMiköze ehhez a házhoz, miért ül itt mindég ? kérdezik, akik még nem tudják. Ehhez a házhoz fűződik a lelkének sötét tragédiája. Itt lakott még nem is olyan régen egy angyalarcu szőke lányka, akinek dúsgazdag - gőgös apja felháborodva utasította ki a deli, szép, de szegény tanító kérőt. A leány szive megakart szakadni a szerelmese után és itt a kapuban adott neki titkos találkákot. De mikor a gőgös apa megtudta, elvitte ismét a szerelmes kis leányát. Itt hagyták a várost, eladták a kis palotát s az uj tulajdonos már egy szomorú, féleszű embert talált a kapuban. Egy kis papir, vagy rongy foszlánnyal órákig elbabrál, mialatt egy régi dalt dúdolgat. Mindég csak azt, amit talán akkor tanult, mikor mint reménytelen szerelmes járt itt alá s fel. De minek is gondolok én te reád, Szegény vagyok nem illek én tehozzád ! Néha felugrik üllő helyéből és elkezd hevesen járni fel s alá. Olyankor az a kínos emlék jut az eszébe, mikor a gőgös nagy ur kiutasította és azt mondta néki : „Hogy meri ilyen éhen korász tanitó az én lányomra emelni a szemét ? Még hogyha tanár volna!" Ez volt a gyilkos fegyver, ami örökre megölte a lelkét. Szegén}' éhen kórász tanitó semmi egyébb ! Hogy oda lett a szép reményekkel megrakott néhány esztendő, ami alatt egy becsületes szorgalmas fiunek 2—3 évig elhúzódó kérdése s ha már épület emelésre kerül a sor, a józan belátásnak mond ellen a feltevés, hogy a négyosztállyal törvény szerint is csak tűrt stagnálás állandósítására készülhetne az épületterv. A modern gondolkodás kulturvilágából zarándokoljunk a paedagógiai Ázsiába, a létszámok birodalmába. Bőségesen variált összehasonlítást állítottam össze s minden fejezetben reáliskolánk állja a versenyt még azon hivatalos színezetű aggodalommal szemben is, hogy a reáliskolák általában néptelenek. Ha a népesség lendít az államosítás ügyén, reáliskolánk nem enged kibúvót. A város idegen forgalma a közjólétnek elmaradhatlan tényezője. A reáliskola csonka szervezete dacára is hathatós szolgálatot tesz ezen irányban is, az összehasonlítás adjon útbaigazító bizonyítékot, hogy a reáliskolától mit várhatunk a mi vidékünkön és mit nyertek iskolaikkal más városok. Minden gánccsal, minden ellenérvvel, minden akadállyal szemben az anyagi érdekeltségtől független erkölcsi kötelesség tudata áll őrt a tanári testület lelkes elhatározásából a reáliskola igaz érdeke mellett. Itt csak viruló lét válthatja fel a hosszú tespedést. A város nemesen gondolkodó polgárságának felkarolása legyen a mi segítségünk a jövő nemzedék boldogulására. nak és egy szegény özvegy édes anyának az álma megvalósult. Tanító lett az egyetlen fiu s amig kitanult, édes anyja csekély vagyonát ráköltötte s mikor célhoz értek, becsületes szándékának,, szerelmes szivének oda dobják ezt a gyilkos szót: „Te senki — te éhen kórász I* Majd lemondólag csap kezével a levegőbe és vissza ül a helyére, nézegetve megint jobra-balra. — Eljön, bizonyosan eljön, hiszen megígérte — suttogja halkan. És hogy hiába vár, könnybe borulnak a szemei és ilyenkor korábban haza- megy, mint egyébbkor. De másnap reggel már újra ott ül. Hideg van nagyon, hull a hó, egyre hull és temeti fehér takaró alá a sáros földet, de ő neki nincsen hideg soha. Annak a szép májusnak az emléke él örökre elborult elméjében, amikor itt fehér hó helyett akác virág hullott le rájuk — kettőjükre. Vásott iskolásfiuk gyűlnek köréje néha és incselkedve nevezik tanár urnák. A boldogtalan ember, kinek az a rögeszméje, hogy ő tanár, felemeli ilyenkor fátyolozott tekintetét és nagy komolyan mondja a fiuknak — Csak szépen sorba gyermekek — egy, kettő, hazafelé ! Aztán dúdolja megint halkan, bánatosan, De minek is gondolok én te reád, Szegény vagyok nem illek én te hozzád !
