Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-02 / 43.szám

meg nem szeghető szent kötelességet: a haza- és szabadságszeretetet, itt ahol a nagy fejedelem és Vak Bottyán vitéz kurucai végig gázoltak a haza ellen támadt hálátlan jövevényeken. Ez eszme hóditó erejébe vetett bizodalommal fordulunk a városhoz, a vármegyéhez s az ország közönségéhez, hogy áldozatfilléreivel tegye lehetővé az eszme megvalósítását. Hazafias kegyelettel kérjük, vegye szivére II. Rákóczi Ferenc emlékének megörökitését, és szolgálja hazafias lelkesedéssel a hazafias szent célt. A törvényhatóságokat, a hatóságokat, a pénzintézeteket, az egyesületeket, a testületeket, a társasköröket, a társaságokat kérjük, adakozzanak e hazafias szent célra. A hazafias eszmékért lelkesülő honleányokat kérjük, támogassák kegyeletes törekvésünket. Az ifjúság is lelkesüljön e magasztos eszméért; a hazafias kegyelet édes érzése lesz érte jutalma. A nyilvános nyugtázást a Zomborban megjelenő lapokban tesszük közzé. A hazafias adakozás minden fillérjét hálás köszönettel veszi a szoborbizottság. A begyült pénz, postautalványon küldendő be Zomborba, a Zombori Takarékpénztár cimére. Isten áldása legyen a nagy szabadsághős emlékén! Zomborban, 1907. évi június hó 1 napján. Hazafias tisztelettel. Dr. Városy Gyula, Fernbach Károly. kalocsa-bácsi érsek, Bács Bodrog vármegye- é» valóságos belső titkos tanácsos, Zomborsz. kir. város főispánjai, diszelnök. diszelnök. Pesti levél. — Az esztergomi maturandusokhoz. — A baráti szó mindig többet ér az embernek, mint más egyéb. Jobban hat a szivre és erősebb megfontolásra birja az agyat. Ezért van nékem néhány igaz, baráti szóm Hozzátok, esztergomi maturandusok. Két évvel ezelőtt én ugyanott voltam, s a kebleim sincsenek akkorák, de egyébként nem cserélnék vele ! Én sem, — gondolta Gomba úr — aki teljesen megnyugodva utazott el aztán, mikor egy sürgős távirat Bécsbe szólította. — rfála Istennek! — mondta Ella, mikor magára maradt. Legelső dolga is az volt, hogy a négy kutyát kiverte az ebédlőből, ahol egész nap lustálkodtak, az ő nagy boszuságára. Azután leült és a következő levelet irta Pille Aladárnak : Kedves képviselő úr ! Férjem néhány napra elutazott és hogy az egyedüllét unalmát elűzzem, szeretnék kirándulni a hegyek közé, hogy megnézzem a rettegett boszorkányvölgyet, amiről itt a környéken oly rémséges mende-mondák keringenek, amihez a. férjem minden kérésem dacára sem akar elvinni. Igen lekötelez kedves képviselő úr, ha elfárad hozzám, hogy elhatározzuk, mikor volna leginkább ideje engemet a boszorkányvölgybe elkísérni ?! Elvárja tisztelője Gombáné Ella. f S mikor a szobaleány a elvitte a levelet, a legdíszesebb csipkés pongyolájába felöltözve a hintaszékbe ülve várta a váahol most ti vagytok : én is féltem s én is tanultam. Két éve. Parányi idő a boldogságban úszónak, de sok, sok nap annek, ki erősen szembekerült az élettel. Tudjátok, hiszen sokszor hallottátok, szeretett tanáraitoktól, hogy az érettségi mindnyájatokat kitesz az élet tengerére. És a ti szivetekben nincs még most más, mint tanáraitok sok, szerető szója. Fületek alig hallott erről még egyebet, mint azt, amit ők mondottak. S ők túlságos szeretettel csupa szépnek festették elétek a jövendőt, ha azokon az ösvényeken haladtok, melyeket ők jelöltek ki számotokra. Tudom ezt: mi vélünk is igy volt. Mi is azt hittük, hogy rémséges a mi tudásunk, amellyel , felfegyvereztek bennünket tanáraink; mi is tudtunk bizni a jövőnkben, hiszen a bizalom, a szeretet s az ifjúság egy anya gyermekei. Két évvel ezelőtt én is igy „jöttem ki az életbe." S ez alatt a.két év alatt volt időm tapasztalni mindannak az ellenkezőjét, amit fejemben s szivemben magammal hoztam. Az én tanáraim is ugyanazok voltak, kik a tieitek: tudom tehát, hogy túlságos bennök a szeretet s a jóakarat. Sok tanáccsal sok rosztól óvtak meg bennünket. Sőt sok olyantól is, amit csak az ő, értünk aggódó, atyai szemük látott rossznak. És éppen ez az, miről igaz, baráti szavammal állok elétek. Hallgassatok meg. Hallottátok már itt-ott néhány szót a szocializmusról. A ti, kis falu-várostokban keveset és rosszat. Talán nem is törődtetek vele, bármit is. De most, ha kiléptek az életbe, most nem fogtok egyébbel küzdeni, mint ennek a ma már teljes, pozitív tudománynak tanításaival. S nem fogtok találkozni egyébbel, mint szociális kérdésekkel. Vájjon van-e elég erőtök kilépni olyan küzdőporondra,, ahol a küzdő feleket sem az eszközöket .nem ismeritek. Itt kevés a latin gramatika és-az exponentiális egyenlet erője. S lám itt kevés erőt adott belétek a tanári tudás és- szeretet. Pedig adott volna, de nem — adhatott. Nem akarom itt a szocializmus eszméit, törekvéseit ecsetelni : majd megtanuljátok ti azt mielőbb a legjobb tanitotól

r az — Élettől. Ugyanezt mondhatnám el a vallási s hazaszereteti tanításokról, mikkel most,, tudom, telve a szivetek. Legyen. Én nem akarom megbontani az egyensúlyt: majd; megbontja azt a ti Eszetek. laszt, mert azt remélte, hogy válasz helyett maga siet hozzá Pille Aladár. De íme a szobaleány már jön is és hozza a kis levélkét amibe az van irva, hogy Pille ur Árpássiné ő nagyságával félóra múlva indul Budapestre, tehát a nagyságos asszony kérését nem teljesítheti. És Gombáné a haragtól kipirulva könynyes szemmel nézi és forgatja a kis levelet, miközben halkan susogja a fogai közül. A kiálhatatlan! A kiálhatatlan ! Mégis igaz hát az a mende-monda, azzal a csúf kövér Árpássinéval — ? És szeretne sirni mérgében, de csak a levelet tépi darabokra és dühösen kiszórja az apró foszlányokat az ablakon. De egyszerre csak halkan nyílik az ajtó és belép rajta Pille Aladár. Egymásra néznek — azután az asszony felsóhajt és csak annyit mond — hát mégis csak eljött maga, maga kiálhatatlan ember. És a következő pillanatban a szép szőke feje már ott pihen a férfi vállán, aki egy éhes állat mohóságával szorítja magához az asszonyt és csak annyit mond, — miközben szinte szikrázik a két fekete szeme." — Hallja, engem ne gyanúsítson Árpássinéval, mert én akkor soha sem jövök többet magukhoz. Nem volt célom, de nem mulaszthatom el, hogy egy-két tanácsot én is ne adjak Nektek, mert vannak viszont igazi, valódi veszedelmek, melyekre tanáraitok nem figyelmeztettek. Nem ők a hibásak ezért : a kor, a társadalmi felfogás, mely őket ebben meggátolja. Veszedelmeknek neveztem e tényeket az imént s most két szóban tudom egybefoglalni őket: alkohol s prostitutio. Ezt a két fogalmat talán még nem ismeritek. Legalább igy: együtt nem. Tudjátok, hogy az ember, mint minden élő, állat, vagy növény • nemi életet él egy magasab ösztön, a fajfentartás ösztöne viszi őt ebben. De ennek az ösztönnek, mivel óriási a kör, melyben mozog: sok a túltengése. Sok a veszedelme. S ez a veszedelem minden erőjével lesi a tapasztalatlant. Itt már védeni szeretnélek benneteket én is kicsike erőmmel. Védeni, mert tudom, mi lesz az első , út, melyre érettségi után rátévedtek . . . Minden olyan személy, akit a mai társadalom önmagából kivetve prostituáltnak mond: egy testestől, lelkestől beteg emberi lény, akit szánnunk kell s nem megvetni. Szánni és óvakodni tőle. Beteg a teste s beteg a lelke, — mondottam. S ebből fakad ki az a sok, sok nyomor, mi ezreket s ezreket követel áldozatul. A fertőző bajok ezer réme rettentsen vissza benneteket ! Soha teljesen egészséges nem leend többé az, ki egy ilyen prostituált betegségét elkapta. Vigyázzatok ! És az alkohol még nagyobb veszedelem ennél is. O'dia az intelligencia s a teremtés koronáját lehull a porba, ha ennek a százkaru polypnak került a körmei közé. Ez testvére a prostitutiónak. És anyja is. Most én is tanulok, ti is tanultok. Én szenteltem nektek annyi időt, hogy irjak nektek: ti szakítsatok aranyit, hogy Írásomat elolvassátok! Igás: barátsággal P. Z. k gyermekik védelme gumókor ellett. ii. Gyakorlati szempontból* e helyen kell foglalkoznom a görvélykorraL A skrofulózis szintén kötetekre menő' tudományos vita tárgyát képezte és képezi még mai napon,, csupán Laenec,. Víirehow

y Cornet és Czérny neveit kívánom fölemlíteni, kik vagy külön, vagy a güim ókorhoz tartozó megbetegedésnek tartják a görvélykórt. Tagadhatatlan,, hogy. a régente a skrofulózishoz számított tünetcsoport javarésze a gícmőbaciliusnak köszönheti létét, másrészt, ha nem is mutatható ki jelenléte, a görvélyes individuum szervezete kitűnő talaj a K&ch~íé\e bacillus letelepedésére. Midőn tehát a tuberkulózis prophylaxisáról kívánok beszélni, a görvélykórról okvetlen meg kell emlékeznem. A nagy laikus közönség azon nézetet vallja, hogy a tuberkulózis a gyermekkorban aránylag ritka megbetegedés, e felfogás megdöntésére szolgáljanak a következő, Hamburger és Sluka után citált számadatok: zott a tuberkulózis Jennere, ki vádoltassál tudná biztosítani a jövő nemzedéket a gümőkóros fertőzés ellen ; a francia és német tudósvilág nemes versenyben töri magát e világboldogító szer föltalálására. Behring vezet s talán nem utópia vagy túlságos ideálizmus annak a nézetnek híresztelése, hogy e nagy tudás és energiával folytatott munkálkodás, előbb-utóbb eredményre fog vezetni. A mig e specifikus óvószer felett nem rendelkezünk, addig más uton-módon kell a gyermekvilágot e borzasztó kórság ellen megvédenünk. Legnagyobb veszélynek van a csecsemő kitéve, ha szülőanyja gümőkóros. Mig az orvos legszebb feladatai közé tartozik, hogy az anya általi csecsemő-táplálás érdekében lépjen sorompóba, addig az esetben az anyát saját és kisdede szempontjából eltiltjuk a szoptatástól. Jómódú szülőknél dajkát fogadunk a csecsemőhöz, meghagyjuk az anyának, hogy kisdede ápolásával ne foglalkozzék s hogy a csecsemő ne aludjék ugyanazon szobában, mint az édes anyja. A dajkatartásnak esküdt ellensége vagyok, mert egyrészt azon nézetet vallom, hogy nincs jogunk a jómódú szülő csecsemőjének kedvéért a dajka gyermekét többé-kevésbbé biztos pusztulásnak kitenni, másrészt tapasztalati tény, hogy a „faute de mieux" nyújtott mesterséges táplálék a műveltséggel egyenes arányban ád relativ jó eredményeket. Tuberkuloíikus anya kisdedénél azonban nagy súlyt kell helyeznünk a női tejjel' való táplálásra, mert a gyermek jövendő táplálására bizonyos fokig garanciát nyújt. Ez esetben is vagy a dajka gyermeke tej testvérként a házba fogadandó, vagy a dajka csupáni az esetben vétessék fél, ha saját gyermekét legalább már öt hónapig táplálta. Deutsch Ernő. HÍREK. Kor Vizsgáltak száma Nemgümőkórosok Gümőkórosok Gümökorosolc °/0-» 1 év. 154 120 24 16 2 88 61 37 42 3 és 4 80 33 47 59 5 és 6 29 12 17 60 7—10 28 10 18 64 11 — 14 22 5 17 77 Összeg 401 241 160 40°/

0 Az elmondottak után áttérhetek arra, hogyan is védhetjük meg a gyermekeket a gümőkórtól ? Sajnos, a mai napig még nem találkoMentsiik meg az elhagyott gyermekeket! A gyermekvédő liga helyi bizottsága az alábbi felMvásbeli értesítést bocsájtotta ki.. Sok a rongyos, betege éhes és didergő, mindenkitől elhagyott,, züllésnek induló gyermek. Kevés a puszta szánalmon túlmenő s tettekben nyilvánuló érzék a sínylődő és pusztulásnak indult gyermekek iránt, kevés és hiányos a bajt orvosolni igyekvő intézmény, kevés az. állami gyermekmenedékhely. Pedig a gyermek az ország legnagyobb kincse ! A gyermekvédelemnek néhány lelkes apostola fáradságot és munkát nem kiméivé azon volt, hogy fölébressze az alvó lelkiismereteket az elhagyott gyermekek iránt való áldozatkész irgalom gyakorlására ; elhatározta, hogy a gyermekvédelem magasztos munkájába az egész magyar társadalmat belevonja; „Országos Gyermekvédő Ligává" tömörült s a közelmúltban otthont alkotott itt Esztergomban is a gyermekvédelem eszméjének. Nemes célját a GYERMEKNAP intézménye révén véli elérhetőnek. Áldozzuk szívesen e napon azaz f. hó 6-án (csütörtökön) jövedelmünknek egy tetszésszerinti részét a gyermekvédő alap gyarapítására! E napon szerezzük be az ipar- és kereskedelem nyújtotta szükségleteinket! Járuljunk áldozatrakész szívvel az urnákhoz s anyagi erőnkhöz képest örömest vegyünk részt a magyar gyermekvédelem nemes és hazafias munkájában !