Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-13 / 4.szám

Esztergom, 1907. XXIX. évfolyam 4. szám. Vasárnap, január 13. Gazdasági munkás hiány. Evek óta tart a mezőgazdasági munkások kivándorlása a külföldre. Jobbára fiatal, munkabíró férfiak hagyták itt az országot azért, mert Amerikában öt-hatszorta annyit voltak képesek megkeresni, mint itthon. A folytonos kivándorlásnak jelentkeznek immár következményei: nincs elegendő számú mezőgazdasági munkás. A nagyobb uradalmok és bérgazdaságok tisztjei hónapok óta bejárják a felvidéket, az eddigieknél jóval nagyobb munkabéreket Ígérnek, azonban igy sem képesek a szükséges munkásokat biztosítani. A munkáshiány párosulva az izgatók működésével, kell, hogy aggodalommal töltse el nemcsak a gazdaközönséget, hanem mindnyájunkat. Magyarország első sorban földmivelő állam és még nagyon sokáig a föld terményei képezik majd jövedelmi forrásunkat. Ha a mezőgazdaság válságba jut, úgy annak romboló hatását nem egy gazdasági osztály, hanem a lakosság minden rétege meg fogja érezni. A munkáshiány növekedésének egyedüli orvosszere a kivándorlás csökkentése. Természetesen nem erőszakos eszközökkel, hanem a munkás sorsának javításával. A mezőgazdasági munkás eddig az évnek alig két harmadában volt elApró dalok. i. Megjött a levele, Gyöngybetű sor rajta, Szerelmes szivemet Ugy megdobogatja. Elolvasom egyszer, Elolvasom százszor S álmodik a lelkem Virágfakadásról. álmodom a tavasz Örök virulását . . . Áldja meg az Isten A keze irását. II. Megáldom azt a percet, órát Amelyben utunk összejött S lényének hódító varázsa, Hogy kényúr lett szivem fölött. S igy, rajongva élni messze, távo!, Mily szörnyű kín, mily siralom : Hogy nem láthatom soha többé, Azt siratom . . . azt siratom.. III. Az alkonyat jöttét Alig-alig várom. foglalva s igy bár a munkabérek elég magasak voltak, alig keresett annyit, a mennyiből családjával szűkösen megélhetett. Erre való tekintettel méltányos, hogy a gazdaközönség a munkabérek megállapításánál elmenjen a méltányosság legszélsőbb határáig. A munkabérek emelésének azonban határt szab a föld korlátolt jövedelmezősége. A földbirtok, különösen a nagy birtok aránylag nagyon keveset jövedelmez. A földbirtokba fektetett tőke tiszta hozadéka ez idő szerint nem több két-három százaléknál. A magasabb munkabéreket gazdaközönségünk tehát csak úgy lesz képes elviselni, ha egyrészt jobban kihasználja a munkaerőt, másrészt fokozza a föld jövedelmezőségét ; mert igaz ugyan, hogy a gazdasági cselédek fizetése sok helyen a minimális, azonban a fizetés ellenértéke, a teljesített munka is az. Erről bárki meggyőződhetik, ha ä mezőgazdasági cselédeket munkaközben végig nézi. Az ökrös szekér gyorsvonat sebességével halad ahhoz képest, ahogy az ily cselédek dolgoznak. A föld mostani kevés jövedelme már tisztán a gazdaközönség élhetetlenségén múlik. Soha oly kedvezők nem voltak az értékesítési viszonyok, mint most. Ha tehát a fold és különösen a nálunk túltengésben levő nagybirtok még sem Hogy lezárja két szememet A jótékony álom. Alig-alig várom, Mert kit látni vágyok : Csak álmomban láthatom már Azt a szép virágot. Tuba Károly. A kertek alatt. Szombat este van. Ilyenkor szokták a legények választottjaikat fölkeresni. Paraszt szokás szerint. Mert hát napközben kinek volna ideje — mint az uraknál szokás — „vizitbe" menni. A legény csak akkor teheti, ha már elvégezte napi munkáját. Tehát este. Van olyan, akinek megvan engedve, hogy bemehessen a „házba." Értsük alatta a szobát. A másik csak a „pitarba" léphet be. Azontúl nem. A szerint, hogy kihoz jár. A gazda leánya odabent fogadhatja „udvarlóját," a cselédleány csak a „pitarban." Van azután — nem kevés — aki csak titokban jöhet össze választottjával. Ha az „öregek" lefeküdtek. Azok is találnak helyet, ahol zavartalanul beszélgetnek . , . . . . Mert a parasztok közt is vannak ám arisztokraták. Furcsa de igaz. Hogy hajt kellő jövedelmet, annak oka csak az lehet, hogy a gazdaságok hiányosan vannak felszerelve, nincsenek kellőleg kihasználva s hogy a termelésnél nem veszik figyelembe a tényleges szükségleteket. Nagy haj.pl. hogy a kis gazdák a tagosításnál kapott közös legelőiket feltörték, megosztották. A legelő hiánya akadálya az állatállomány szaporításának s igy tulajdonképeni okozója a mostani hússzükségnek. Ezen a bajon a nagybirtok volna hivatva segíteni. Sajnos azonban nagybirtokaink túlnyomó része nincs kellőleg felszerelve s egyrészt a szükséges forgótőke, másrészt pedig a modern gazdálkodási rendszer hiánya miatt, nem képes a termelés egyre nagyobbodó költségeit a termelés fokozásával ellensúlyozni. A válság, mely az emberi munkaerő hiánya s megdrágulása folytán a mezőgazdákat fenyegeti, csak oly módon kerülhető el, ha többet termelünk. Ezen igyekezet a kisgazdánál fellelhető; nagybirtokosaink túlnyomó része azonban maga nem bir a szükséges szakismeretekkel, mert csak urnák nevelték, csökkenő jövedelmét tehát oly módon igyekszik növelni, hogy a szakképzett gazdatisztek számát apasztja s azt is rosszul fizeti. Elképzelhető, hogy egy, a gazdája szeszélytől függő, kellő hatástöbbet ne mondjunk, nézzük csak ezt a Kerekes Andrást. Öt háza van a faluban, földje vagy 1G szeszió, marhája számtalan. Nem emel ez senki előtt kalapot előre. Ha csak egy libával van is a másiknak kevesebb. De nem ám. És nem is kívánják tőle. Olyan illedelmesen köszöngetnek neki a többi parasztok, mint a kis urak a nagy uraknak szoktak. Büszkesége határtalan. Ha valaki azt mondaná neki: „paraszt!" talán még párbajra is kihivná. Mert ő Kerekes úr. Még a főbiró is úgy szólítja. Akitől el is várja, mert eleget ült már az asztalánál a többi urakkal együtt. Haj pedig nem „Kis Miska" ám a Kerekesek asztalánál ülni. Kitesznek azok magokért úgy, hogy — amint egyszer a méltóságos főispán úr mondta, az is volt már náluk — ilyen ételeket még Pesten, odahaza a főispánné sem főz. (Persze, mert szakácsnét tartanak.) Hát ilyen ember ne lehessen büszke ? Legnagyobb büszkeségét azonban egyetlen leánya képezi. Gyönyörű teremtés is az a Kerekes Izabella. Uras nevet adott neki, mert hogy parasztnak úgysem adja soha feleségül. Hagy legyen a neve is uras, amilyen a hozománya lesz. Ő maga is eleget röstelli, hogy „András" a keresztneve. Mert szerinte ez nagyon közönséges. Szolgakör nélkül működő, anyagi gondokkal küzdő gazdatiszt, még ha meg van is a kellő képessége és rátermettsége, sikeres működést nem fejthet ki. Erre nincs tere s nem lehet kedve. Az igények minden társadalmi osztálynál, tehát a gazdasági munkásoknál is emeltedtek. A sok tekintetben jogos igények kielégítését bármily törvényi intézkedésekkel aligha lehetne megakadályozni, mert a munkás kezekben hiány mutatkozik. A gazdasági munkás hiány emelkedése valóságos csapás volna földmivelésünkre, ezen legfőbb jövedelmi forrásunkra s könnyen egész gazdasági életünk megrázkódtatását okozhatná. A munkás-kérdés helyes és méltányos megoldása ezen a téren kétszeres fontosságú. Biztosítani kell egyrészt a munkások jogos igényeinek kielégítését, másrészt pedig minden áron meg kell óvni a gazdaközönséget a válságtól és nagyobb megrázkódtatástól. A földbirtok mostani jövedelmezősége mellet a gazdaközönség a munkabérek hirtelen, nagymérvű emelkedését ki nem bírja, másrészt azonban nem is méltányos, hogy a földmives munkás az év alig kétharmadában teljesített munkájáértjoly javadalmazásban részesüljön, mint az egész éven át dolgozó munkás. legénynek való név. „Andris." Hát nem csúnyán hangzik ez? Ha lehetne, szívesen visszakereszteltetné magát. Ugy segített hát magán, hogy Andornak irta nevét. Ezt a kis csalást megengedheti magának ilyen gazdag ember. A házhoz ha jöttek úri vendégek Kerekes mindig kuttatott, keresett és figyelt. Melyik fiatal úr felelne meg legjobban a a lányának? Mert, hogy a lánynak esetleg nem tetszenék az ő által választott vőlegény, arra, a büszkeség nem engedte még gondolni sem. Eddig még nem tudott választani. Nem volt elég nagy úr egyik sem. De hisz még csak 15 éves mult a lány. Ráér húszig. Majd csak akad egy valaki csak türelem ... . . . Kár volt azonban Kerekesnek annyira kutatni. Volt már Izabellának választottja. Akit a szerető szive választott. S erről csak ketten tudtak. Ő és a legény. Nagy titok volt ez. Csak a csillagos ég s a patakparti fűzfák látták szerelmüket. Ott a kertek alatt/ félve, lopva jöttek össze. Tudták, hogy egymáséi sohasem lehetnek. S mégis egymásé akartak lenni. Hogyisne ! Majd oda is adná a gazdag Kerekes, leányát egy semminek. Egy juhász bojtárnak. Akinek csak Pista a neve.