Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-16 / 38.szám

Esztergom. 1907. XXIX. évfolvam 38. szám. Csütörtök, május 16. A határidő-üzlet eltörlése. Köztudomású dolog, hogy a föld­mivelésügyi miniszter a tőzsdere­form ügyében leiratot intézett az Országos Magyar Gazdasági Egye­sülethez, melyben azt vélemény­adásra szólítja íel a gazdák állás­ponjáról, különösen a fedezetlen ha­táridő-üzletet illetőleg. E leirat alap­ján az O. M. G. E. az összes gaz­dasági egyesületeket fölhívta meg­felelő javaslattételre s igy a közel jövőben e nagy jelentőségű ügy bejárja újból az egész országot és erős harc fog megindulni az egész vonalon. - Nem lehet tagadni, hogy a ha­táridő-üzlet, vagyis még nem létező árunak eladása és vétele a jövő árra való spekulálással s az abból előálló különbözeti üzlet valósággal hazárdjáték, mely gyakran tönkre­menéssel sújtja a lebonyolító felek valamelyikét, másrészt lényeges és nem természetes befolyást gyakorol az árak kialakulására. Sokkal több üzletet kötnek ugyanis,, mint ameny­.nyi áru lebonyolításra kerül. Illusz­trálásul csak egy adat is elégséges, hogy pl. a mult évtizedben átlagos számítás szerint a tényleg megtör­A nő. Csodás egy alkotás a nő. A termé­szet legnagyobb remeke, tele ellentmon­dásokkal, a legélesebb ellentétekkel. Gyű­löl vagy szeret kimondhatatlanul, .önző, vagy önfeláldozó, erényhős vagy erkölcsi métely is lehet, üdvöt vagy átkot egya­ránt teremthet. Nem csoda tehát, hogy évezredek óta, az év minden napjában, a napok minden. órájában annyi igaz és igaztalan szó esett a nőkről, ne csodál­kozzék a türelmes olvasó, ha itt is velük találkozik. Nagyon nehéz a nőről tiszta fogalmat alkotni, különösen napjainkban. Ha ugyanis a nőt az ellentétek szempontjából tekint­jük, a nő eszmei képe vagy nagyon elra­gadó, vagy nagyon visszatetsző lesz. Majd tengersok jót, majd tengersok rosszat fo­gunk benne találni. Montesquieu, Voltaire, Diderot iratai csak ugy lihegnek a nőgyü­lölettől, de nőimádók is akadnak, kik a női erények „napfogyatkozását" is megbo­csátják, mint Hugo Viktor is mondja : i, Hogyha elbukotí a nő ne káromold, ki tudja milyen teher nyoma és ejté el őt?" Ámde az emiitett ellentétekből kiinduló tént ügyletek, az összes ügyleteknek csak 127 0-át tettek ki. De ettől el­tekintve káros volt az eddigi rend­szerben főképen az, hogy az üzlet­től távolálló egyéniségeket ragadott el a tőzsdejáték szenvedélye, kik egzisztenciájuk tönkremenésével fi­zettek gyakran a játék szenvedélyé­nek. S ha mindéhez hozzávesz­szük azt is, hogy az árak minő­sége és a kisgazdák helyzete az ilyen természetellenes kereskedelmi fikcióktól függ s nem a természe­tes szükséglettől és kereslettől, na­gyon érthető, hogy az ország na^y többsége örömmel vette tudo­másul a miniszter leiratát. Bizonyára senkit sem íog az eredmény meg­lepni, hogy a minisztériumba be­érkező jelentései az összes gazda­sági egyesületeknek a határidő-üz let eltörlését fogják követelni. K. U. Andrássy lános emléke a városnál. — Városi közgyűlés. — A város képviselőtestülete tegnap dél­után ülést tartott. Napirend előtt a pol­gármester szóllalt fel, hogy elparentálja a megye volt érdemes alispánját. Az őszinte Ítéletek mind csak egyéni vélemények. Nem tudjuk, jobbra vagy balra hajoljunk e, vagy hol a helyes középút ? A nőről tiszta fogalmat csak akkor nyerünk, ha tudjuk, milyen hivatás az osztályrészük, ennek tudata pedig csak lassan alakult ki. Az ókor a nő kellő méltatására emel­kedni nem tudott, mert a női hivatásról sem volt kellő fogalma. A nő csak szük­séges rosz, játékszer, vagy alárendelt szol­gai, személy volt. A görög-római felfogás­ban sem találjuk meg a nőnek erkölcsi mellérendeltségét a férfival szemben, sőt Platón, ez a színtiszta idealista, nyiltan azt a kérdést veti fel, hogy vájjon nern kell-e a nőket az oktalan állatokhoz so­rolni. A mohamedán nő jelenleg is csak virágillat, amelyet mig virit, ápolnak, az­tán, ha lehull, nem kell senkinek, eldob­ják. Lelke nincs. Csak a kereszténység emelte fel a nőt megalázott helyzetéből a teljes emberi méltóságra s megszentelte azokat a kötelékeket, amelyek a férfit, a nőt, a gyermeket, a család tagjait össze­fűzik. Nézzük tehát ily szellemben a nő hivatását. A nő sorsa, a férfi sorsa, közös ottho­nuk a család. A nő hivatása tehát szere­rettel áthatni, nemesíteni a családot s en­nek révén a társadalmat, az egész embe­riséget. Legyőzhetetlen fegyvere ebben a a sziv. Hiszen a sziv nemcsak testi élet­részvét és igaz sajnálat megható hangján elhangzott búcsúszavak igy szóllottak. Tek. Képviselőtesületi Közgyűlés! Utolsó együttlétünk óta közéletünknek kiváló alakja költözött el véges létünk kötelékeiből, érdemdús múltjának tisztele­tére méltó emlékét hagyva vissza szá­munkra örökségül. Vármegyénk nemrégen nyugalomba vo­nult alispánjának, egyházpakai Andrássy János kir. tanácsos úrnak sírját hantol­tuk el. A hosszú hivatalos köteléken kivül, mely őt városunkhoz fűzte, ide csatolta őt az anyaföldnek legszorosabb értelmében vett közössége is, mert itt született, köztünk élt állandóan és születés helye igaz sze­retetével vallotta magát mindenkor váro­sunk fiának. Hozzánk tartozandóságát tehát egész élete szeretetével és tevékenységével szen­telvén meg; nem egyébb, hanem lelkünk nemesebb viszonérzése követelte, hogy közönségünk szeretetének és tiszteletének virágait koszorúba kössük, ravatalára he­lyezzük a béke pálmaágával, mely eltérő nézetek után igazságos elismerésünk Örök­zöldjével méltóan fejezze ki egy komoly testület érzelmeit. A politikai nézetkülömbség, melynek tisztaságát a maga részéről önzetlen, sőt önfeláldozó félreállással pecsételte meg, nem vethet árnyékot a sirra, mely az ál­talunk ismert nemes élet világosságát nyelte el. Andrássy János kiváló állását szerényen, de tiszta jellemének mindenkor meggyő­működéseinknek, hanem szellemi és erköl­csi életünknek is középpontja. A szívből jönnek a nagy gondpiatok, a sziv nyitja meg a dolgok mélyeit, a szívnek isteni erénye, a szeretetet az, mely csodákat művel, melyből minden erény sarjadzik, a sziv rugója a nagy tetteknek, a hősi önfeláldozásnak, a sziv az, mely magá­val ragad, teremt, ront, alkot, bátorít, a sziv teremti meg az ember földi küzdel­meinek koronáját: a boldogságot. De ki­nek ven érzékenyebb szive, ki tud oda­adóbban szeretni, mint a nő ? A nő minden gyöngesége mellett is a leghatalmasabb földi lény, szeretetével le­igáz mindent, fölemeli a gyöngéket, meg­fékezi az erősét, rózsaláncával mérsékeli a káros szenvedélyeket, az erőtlenbe lelki erőt önt s újra talpra állítja, megmenti a züllöttet. Herkules, a csodás hős, kinek éltető eleme a harc, a küzdelem, szelíden pörgeti a rokkát Omphale lábainál. Ádá­mot Évának e pár szava „Anyának ér­zem magam", visszatartja az öngyilkos­ságtól. A költő szerint: „A nő szerelme a poklot is menyországgá Változtatja". De ha ennyi az erő a gyönge nőben, s annyi benne a nemes vonás, honnan van az, hogy a családi életben annyi tra­gédiának, boldogtalanságnak is kútforrása a nő. Vörös fonalat látunk a múltban, a jelenben mindenütt. Vérző sziveket, tört ződéséhez alkalmazkodó hajthatatlan igaz ságszeretetével töltötte be; nagy szorga­lom, erős kötelességtudat és ügybuzgó­ság jellemezték őt mindvégig a közjónak egész odaadással szentelt hosszú pályá­ján, melynek élt és a melynek halt, mi­kor az fáradt lelkét megtörte. Mint ember, a nemes szivjóság mintája volt; mélységes szeretete gondosságával csüggött családján, de e mellett nemes lényét az emberszeretet eszményképe töl­tötte be, melynek nagy keretében kiváló helyet tartott fenn szülővárosának. Negyven éves hű törekvés s ebben ti­zenegyévi alispánság hasznos munkájá­nak érdemeit hagyta nekünk emlékül; őrizzük meg tiszteletben és szeretetben e becses emléket; örökítsük meg hálánk jegyzőkönyvbe iktatásával, s értesítsük mély részvétünkről az elhunytnak vigasz­talan családját! A csendőrség szaporítása. A belügyminisztérium folyó évi költ­ségvetésében a csendörségnek 8io főnyi legénységgel való szaporítása vétetett fel, melyből 230 fő lovasitandó lesz. E sza­porítás már május elsejével életbe lépett. Itt az ideje, hogy a belügyi kormány­nak eme minden magasztalásra érdemes intézkedése folytán 810 főnyi katonavi­selt férfi, kapjon tisztességes megél­hetést biztositó állást s a kivándorlás s az idegenben való bizonytalan tapoga­tódzás helyett édes hazánknak tegyen hasznos szolgálatokat, mely szolgálato­reményeket és önkinzó csalódásokat, ami­ket egyre másra a nő idézett elő. Ennek sokféle, meseszerű magyarázatát adják. Azt mondják például, hogy a természet könyvében, a csillagok járásába eleve meg van irva, hogy melyik nő melyik férfinak legyen élettársa, minthogy a bölcsek kö­vét nem ismerjük, a férfinak gyakran nem sikerül rávigyázni, hogy kire vesse a sze­mét ; akkor aztán átok az élete ! Ezt a praedestinátiót másképen is szö­vegezik. A nöt és a férfit kettétört ró­zsaedényhez, antik vázához is hasonlítják. Sok-sok millió váza darab van a világon, de csak kettő illik össze teljesen, az ösz­sze nem illőket pedig az aranyfoglalat is csak ideig óráig tudja összetartani, azu­tán szétesnek. Boldog családi élet égö­vünkön csak ott található tehát, ahol a két vázadarab pontosan kiegészíti egy­mást ; minthogy pedig sok a vázadarab, könnyen elhibázzák egymást, akkor aztán keserves az élet! Van is ebben igazság, meg nincs is. Igaz, hogy a házaséletben eggyé kell ol­vadnia a férfi és" nő lelkének, nem igaz az, hogy a nő, vagy férfi idomulhatatlan cse­répdarab. Az ilyes hasonlat nagyon alkal­mas arra, hogy a pörlekedő házastársak egyike-másika önmagát jónak, ártatlannak hibanélkülinek tartsa, s a másikat — rit­kábban a sorsot — okolja boldogtalansá-

Next

/
Thumbnails
Contents