Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-01 / 34.szám

nagy érdekeket képviselő, ellentétes felíogást visszatükröző eszmék és követelményeik előtt. Az erkölcs, a tisztesség, a becsület a nemzetnek mindenesetre a legnagyobb kincse s méltán követeli a nemzet a köz­élet minden orgánumától, hogy erre az alapra helyezkedjék, mert külön­ben a nemzet legnemesebb erőit fo­gyasztja, létét alapjában támadja. S ki merné mondani, hogy a sajtót vád nem érhetné, hogy nincsenek parazitái! Ha a sajtó a maga tes­téről le nem tudta őket rázni, az államhatalomnak joga és köteles­ség kipusztítani őket. Azután ki merné tagadni, hogy sajtónk egy része esztelen izgatá­sával a gondolat szabadságának ürügye alatt az állam fenállásának épen gyökereit támadja folyton s túlhajtásaival ma az ország egyik részét, holnap a másikat gyújthatja fel. Tudott-e a múltban, tudna-e a jelenben a sajtó az imminens ve­szély ellen önmaga védekezni ? Nincs rá módja. Tehát módot kell adni az államnak, hogy saját létét vé­delmezhesse : ezt követeli a polgá­rok közérdeke, kik saját boldogulá­sukat kötik az állam boldogulásá­hoz. íme a két ellentétes nézet, mely elemi erővel küzd egymással s mely­nek első csatája e hó 4-én lesz. Nagy érdeklődéssel nézünk a szel­lemi erőpróba elé. Bizunk egyrészt a sajtó vezéreinek magas fokú in­telligenciájában és hazafiasságában, másrészt kormányférfiaink nyugodt­ságában és körültekintésében, hogy valami üdvös dolog lesz az akció eredménye. Nem szabad egyik rész­ben sem feledni: suprema lex Sa­lus rei publib e esto, a legelső kö­telesség, a haza boldogulása legyen. H B. Kerületi betegsegelyzo pénztá­rak országos értekezlete. Mint már jeleztük, az Esztergom vármegyei kerületi betegsegelyzo pénztár kezdeményezése folytán, a hazai kerületi pénztárak f. év áp­oda érkezett olasz kereskedők serényen közreműködtek a kézművesekkel, a jeles zárda és templom építésénél, annál is in­kább, mert a templom környékén tele­pedtek meg, holott 1249. körül a várban szándékoztak megtelepedni. Az Olaszhon­ból származott Ferenc-rendűek és az ugyanonnan érkezett lakosság között a legőszintébb vonzalom állhatott fenn, ami Béla fejedelmi áldozatkészségével egye­sülve, hozta létre a remek zárdát templo­mával, mely, mint Béla királynak temet­kezési helye hírnevessé és a rendben elsőrangúvá lett. Még a rendi pecsét is e sírhelytől nyerte tárgyát. Béla herceg temetése után, csakhamar megnyílt a sírhely magának az agg feje­delem teteme számára. A jó Béla hercegnek halála a királynak atyai szivét nagyon megtörte. Közeledni érezte végóráját, azért ennek bekövetke­zése esetére, megtette végintézkedéseit. Október 3-án irt a veszprémi püspöknek, hogy jóvátegye, amivel uralkodása alatt a püspökségnek rövidséget okozott; nehogy a püspökségnek védszentje, Szent Mihály arkangyal reá haragudjék, hanem, hogy végső utján vezére legyen. Betegágyán, mikor már oly rosszul érezte magát, hogy az élet reményéről úgyszólván teljesen lemondott, irt II. Ottokár cseh királynak és kérte, hogy ha meg talál halni, kedves nejét, a magyar királynét, édes leányát rilis 25-én Bpesten országos érte­kezletet tartottak. Ezen értekezlet megtartását különösen szükségessé tette a közel jövőben való átalaku­lás és ezzel kapcsolatban levő fon­tos kérdések megvitatása. Az orvos kérdés megoldása képezi jelenleg az újonnan létesítendő munkás be­tegsegelyzo pénztárak , legfőbb fel­adatát. A pénztárak szolgálatképes­sége, mondhatnánk létérdeke fűződik ezen kérdés sikeres megoldásához. Ezen nehéz kérdés tárgyalása képezte az országos értekezlet leg­főbb tárgyát, melyet dr. Walter Gyula praelátus kanonok, mint a középponti bizottságnak elnöke ve­zetett s a melyet az alábbi beszéd­del nyitott meg. Midőn a mélyen tisztelt orsz. értekez­letet egész bensőséggel üdvözölni szeren­csém van, örömömet nyilvánítom egyút­tal azon jelenség fölött, hogy ily nagy számban méltóztattak ide fáradni és ez által a betegsegelyzo pénztárak ügye iránt táplált meleg érdeklődésüket fényesen bebizonyítani. Fogadják mélyen tisztelt uraim ezen fáradságért forró köszönete­met. Különösen üdvözlöm a budapesti pénz­tárt, mely először jelenik meg körünkben és ezentúl is mindig velünk lesz, velünk fog működni. Üdvözlöm az orvos urakat, kikkel szintén először van szerencsénk együtt tanácskozhatni a legfontosabb mun­kásbiztositási ügyben. A szives és gyakran tapasztalt érdek­lődésen kivül a mai tanácskozás főtár­gya is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez országos értekezlet ily nagy látogatottság­nak örvendjen. Teljesülni látszik a betegsegelyzo pénz­tárak életében is az a régi közmondás, hogy nincs öröm üröm nélkül. A magas kormány, melyet az Isten sokáig tarrson meg hazánknak, a napjainkban olyannyira fontos és szükséges szociális politika mezejére lépve, egyik legelső feladatán nak tekintette az 1891. évi XIV. t. c. célszerű módosítását. Rövid idő folyama alatt meg is alkotta az immár ő felsége által is szentesitett 1907. évi XIX. t. cik­kelyt. Ez a tény általános örömet keltett mindazok körében, a kik a munkás biz­tosítás ügye iránt érdeklődtek; a beteg­segélyzésről szóló régibb törvény hiányait (Annát, Ottokárnak) anyósát és az urakat, akik hozzá hivek maradtak, vegye oltal­mába. „Kérjük ezt tőled, •— igy ir a ki­rály — kedves fiam! betegágyunkból, mint legutolsó kívánságunkat!" Az ok­mányról az idő és a keltezési hely hiány­zik, de könnyen pótolhatjuk, mert tudjuk, hogy a király 1270-ben, a betegágyán, kedves Margit leánya közelében, a Mar­git-szigeten feküdt, ahol május 3-án, a szent kereszt megtalálása ünnepén, élte 64. évében fejezte be életét. Mivel Béla a Szent-Ferenc rendének és pedig a harmadik rendnek tagja volt, ha­lála után testét, a rendnek szabálya sze­rint, a rendnek öltönyébe öltöztették és Esztergomba szállították, hogy ott, hatá­rozott szándéka szerint a már éltében maga számára készített sírban eltemessék. Akiket éltében nagyon becsült, azok kö­zött választotta végső nyughelyét, azokra bizta porlandó földimaradványainak őrzé­sét. Bélának a Ferencrendüek közül vol­tak lelki vezetői, gyóntató atyái. Előbb Románus, majd Pál. Ez utóbbit IV. Ke­lemenhez 1265-ben követségbe is kül­dötte. A tartomány főnökeit bizalmával tisztelte meg és gyakran őket kitüntető megbízásokban részesítette. Igy Jakabot 1254-ben IV. Incéhez küldte követségbe. Eme lelki kapocs és együttérzés az életben, indokolja kívánságát Béla király­nak, hogy holta után a Ferencrendüek ismerték és a módosítások szükséséges­géről meg voltak győződve. Az öröm poharába azonban csakhamar ürömcseppek vegyültek. A t. orvosi kar olyan igényeket kez­dett hangoztatni, a melyek a betegse­gelyzo pénztárak iránt érdeklődő köröket megdöbbentették és gondolkodóba ejtették. Megdöbbentették, mert a törvénymó­dosítás ilynemű következményére alig számítottak. Gondolkodóba ejtették, hogy a. kibon­takozás létesítésének, a kedélyek meg­nyugtatásának módozatait megtalálhassák. Legyünk méltányosak, mélyen tisztelt értekezlet. Nem szabad csodálkoznunk a mélyen tisztelt orvosi kar törekvései felett. Mint a malomkövek a magvakat, ugy őrlik meg.az élet küzdelmei, a létfentartás gondjai az eszményi felfogásokat. A hi­vatás és foglalkozás régi válaszfalai csak­nem ugy tűntek el, mint a régi világ kü­lönböző társadalmi osztályainak kivált­ságai. Tény az is, hogy egyes pénztáraknál valóban igen csekély mértékű volt az az anyagi elismerés, a melyben a mélyen tisztelt orvos urak részesültek. Méltányos ennélfogva, hogy az orvosi fáradságok elismerésének kérdése a fennálló viszo­nyok mérlegelése mellett akként rendez­tesék, a mint azt egyrészt a szolgálmá­nyok megkívánják; másrészt a pénztárak körülményei megengedik. Betegsegelyzo pénztárakat orvosok nél­kül elképzelni nem lehet. Azoknak a lán­coknak, a melyek a betegsegelyzo pénz­tárakat és orvosokat szorosan összefűzik, erőseknek, szilárdaknak kell lenniök, hogy az együttműködés biztosítva legyen. Nem szabad azonban e láncoknak olyan sú­lyosaknak lenniök, hogy azoknak készsé­ges viselésétől akár az egyik, akár a má­sik fél idegenkedjék. Szivem mélyéből kívánom, hogy a je­len országos értekezlet bölcsesége, hig­gadtsága, türelme és méltányossági ér­zése megtalálja szerencsésen annak a ti­toknak a kulcsát, a mely az összes érde­kelteket megnyugtató és kielégítő megol­dás módozatait rejtegeti. Ezen forró kivánatom kifejezése mel­lett, ismételten üdvözlöm a mélyen tisz­telt országos értekezletet és a tanácskoz­mányt megnyitottnak nyilvánítom. templomában kivánt temetve nyugodni. A szeretet, mellyel Béla fia iránt viseltetett, hozta létre a vágyat, hogy halála után is földi maradványaik együtt maradjanak' együtt nyugodjanak. Mária királyné, a búslakodó özvegy, nem szorult Ottokárnak oltalmára, habár leánya Anna, odamenekült. Ő férje sírjánál ma­radt, de fájdalmas bujában összeroskadt, mi csakhamar megtörte testét, azért még ugyanazon évben követte férjét, annak siri nyugalmában. . Kívánatára ő is Esztergomban, a Fe­rencrendüek templomában nyerte nyughe­lyét és pedig férje, Béla királlyal és fiá­val Béla herceggel egy közös sirban, melyre mindhármukra vonatkozó sírfelirat volt al­kalmazva, melynek magyarja Knauz Nán­dor szerint ez : „Nézd csak e szép dolgot,hogykörzikhárman az oltárt; Nő és fia közt a király, kiket érjen hármas örök fény, Mig lehetett, miglen ragyogott oh Béla' hatalmad, Lappangott a csalárd s becsület békében uralgott. Anna, Bélának harmadik leánya, aki atyja haláláig mellette volt és tőle még éltében tömérdek kincset és tekintélyes va­gyont kapott, melyet Ottokárhoz magá­val vitt; szüleinek lelki üdvére mondandó szent misékre és a szegények közt kiosz­tandó örökös alamizsnára az esztergomi zárda templomban kincseiből gazdag ala­pítványt tett. (Vége köv.) Ezen nagy fontosságú gyűlés, melyen mintegy 150 pénztári or­vos és pénztári kiküldött vett részt, nem csekély mértékben mozdította elő a pénztárak és orvosok egy­máshoz való közeledését, mi hogy lehetővé vált, abban az Esztergom vármegyei kerületi pénztárnak ma­radandó érdeme van. A legnagyobb elismerés illeti dr. Walter Gyula praelátus kanonok pénztári elnököt, aki a tanácskozást két napon keresztül körültekintő tapintattal és a nagy fontosságú kér­dést megérdemlő ügybuzgalommal vezette. —s. Áz egészség megóvása. A betegeknek több, mint felerésze oly betegségekben szenved, melyek az evés és ivás helytelenségéből, az egészségtani szabályok ismeretlenségéből vagy tisztá­talanságából keletkeznek. Az egészség megzavarása gyakran a gyomorban veszi kezdetét. Sok gyermek egészsége a dajka vagy más, a gyermek első gondozására hivatott személy tudat­lansága által veszélyeztetik. Köztudomású, mennyire kedvelik a gyermekek az édes­ségeket és nyalánkságokat, de kevesen iparkodnak a gyermekeket e rossz és ár­talmas szokástól, mely a gyenge gyom­rot csak gyöngíti, elszoktatni. Csecsemők csak tejjel, első sorban anyatejjel táplál­tassanak. Felnőtteknél nehezen emészthető élelmi szerek, alkoholtartalmú italok, tűlfüszere­zett mártások, valamint az úgynevezett étvágyat gerjesztő szerek mindmegannyi tényezői a gyomorbetegségeknek, hasme­nésnek, hurutnak s egyébb betegségek­nek. A jólérzés elmaradhatatlan kelléke a friss levegő. Lakosztályaink legtöbbjében ártalmas levegő van; nyilvános intéze­tekben, iskolákban, színházakban, kávé­házakban, tehát mindazon helyeken, hol sokan gyűlnek össze, hol az elégő anya­gok egyesülnek kilélegzésünk és bőrünk kipárolgásának anyagával, a levegő min­dig legrosszabb és kellő szellőztetés hiá­nyában alig alkalmas, sőt gyakran szer­fölött ártalmas is a belélegzésre. Sok nő és sok lábbadozó beteg magyarázhatatlan félelemmel viseltetik a friss levegő iránt, bezárkóznak lakásaikba és falaik közt időznek egész nap a nélkül, hogy valaha az ablakokat kinyitnák, vagy egyébbként gondoskodnának a belélegzésre szánt le­vegő tisztításáról. Kiválóan jó szabály: a szoba-levegőt legalább minden két órában megújítani, az ablakot öt percnyi időn át nyitva tar­tani és ezalatt a lakásban, ha lehetséges, egy kis légáramlatot előidézni. Még sokkal fotosabb a tiszta levegő alvás közben, amikor a lélegzés a test mozgása nélkül történik. Ez okból szük­séges, hogy lakásunk legegészségesebb és legtágasabb, jól szelőztethető szobáját válasszuk hálószobának. Egy másik fontos tényezője az egész­ségnek a hőmérséklet. Tudjuk, hogy az átmenet melegből hidegbe mily gyakran okoz meghűlést, torokgyulladást, egyéb hurutos betegséget, rheumatizmust és ideg­bajt. Az átmenet a nyárból őszbe sok áldozatot követel, főleg a tüdőbetegek kö­zül, mig az átmenet hidegből melegbe, a télből a tavaszba, emésztési zavarokat, bőr- és nyákhártyabetegségeket idézhet elő. Nagy forróság könnyen gyomor és bél­betegségeket okoz, mig ellenben erős hi­deg mellbetegségekkel járhat. Sok esetben az éghajlat is nagy tényezője az egész­ségnek és az orvosok manapság többféle idült baj orvoslására, lábbadozó betegek­nek légváltozást, hegyek között, avagy tenger közelébe ajánlanak.

Next

/
Thumbnails
Contents