Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-10 / 3.szám

Felelősségterhes állásait — több, mint húsz évig — mindaddig viselte, mig szemei a keletkezett szürke hályog miatt meg nem gyöngültek. Ekkor lemondott, előbb az igazgató főorvosi, majd a városi főorvosi állásról, de magángyakorlatát — miután Schulek tanár szemét a hályogtól szerencsésen megszabadította — tovább is folytatta s csak másfélév óta vonult attól végleg vissza. Mint kórház igazgató és rendelő főorvos azon volt, hogy a nagyon is szerény kórházi épületet — a város akkori anyagi helyzetével számolva -— átalakítássá és kibővítesse. Kórházi betegeivel is igen humánusan bánt, kiknek gyógyításán kivül nagy súlyt helyezett a tisztaságra és jó táplálásra. 1880-ban orvosi működésének 40 éves évfordulója alkalmából Ő Felsége a kir. tanácsosi címmel tüntette ki, a város közönsége pedig fáklyás menetet rendezett tiszteletére és fényes ovációban részesítette. Széleskörű orvosi gyakorlata mellett nagy előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal és minden szabad idejét a fűvészetnek szentelte. Növénygyűjteményének szaporítása céljából az egész országot, de sőt közép Európát beutazta. Magyarország és közép Európa növény világát tökéletesen ösmerte. Gyűjteményében — melyben 8000-nél több fajta volt, s amely el lehet mondani, tökéletes volt, — a magyarországi növényeken kivül egész közép Európa flórája képviselve volt, sőt csere útján azt másvilágrészek növényeivel is gyarapította. Húsz évi fűvészkedése után adta ki első értekezését s ezt követte sűrű egymásutánban több botanikai munkája. Igy : „Adatok Esztergommegye flórájából" Pest 1864. „Közlemények Esztergom megye helyrajzáról" Pest 1861. 1864-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók XIV-ik vándorgyűlésén a növénytani szakosztály elnöke volt, melyen a Böszörmény Mária Nostrai hegycsoport növényzeti viszonyairól értekezett. A M. Tud. Akadémia megbízásából az ország több megyéjének, igy a többek között Ugocsának, Zemplémnek és Ungmeúgy, mint igazi nő tesz : égesse meg őket. Ez az utolsó, mit öntől kérek Legyen oly boldog, amily boldogtalanná engemet tett ..." — Nézd Zoltán, a csomagot. Benne vannak a leveleim, miket írtam neki. Eleinte lopva. Aztán nyíltan. Benne vannak a virágok elszáradtán, elhervadtan, mint az én lelkem. Nézd : ezt a piros rózsát. Rajta a dátum : február 18. Ez volt az első évfordulója annak, hogy megismertem őt. Ezt a kékvirágú, száradt kis nefelejtset akkor kapta tőlem, mikor leérettségizett és elbúcsúzott . . . Látod a dátumot: szeptember 9. ? ? . . . Minden virágot, minden levelet sorra vett. Megeredt a köny abból a fenséges, bűvölősugarú szeméből. Ráhullott a viszszaküldött levelekre, a száraz, fonnyadt szirmokra ... A szétszakadt szerelemre. — Azt akarja, — folytatja könyező szemekkel, — hogy az ő leveleit megöljem ? Soha! MennjM, mennyi édes, izzó, sejtelmes, végtelen szerelem van azokban. Meg a verseit ? — Istenem! Jaj! — Most megint úgy markolja valami a lelkem . .. — Égesd meg őket, Margitom, meglásd, megnyugszik a lelked is utána. — Menj! Hát te is ellenem vagy ? Pedig azt hittem, hogy te javamat akarod ? — Gondolj arra, hogy a halottnak minden kívánságát teljesíteni kell. Ő most rád nézve meghalt. Sirni kezdett újra. Előkereste a kis rézsarkú, lakatos ládikáját. Ebben tartotta mindenét, mit Sándor adott neki. A tetején szép, gömbölyű Írással ez állott: „Sándor." Előkereste a kulcsot. Kinyitotta. gyének növényzetét kuttatta át. Kutatásainak eredményéről szóló tanulmányai az Akadémia kiadványaiban jelentek meg. Igy a többek között; a„Csajkások kerülete és Torontál megye flórája" cimen látott napvilágot müve Pesten 1870-ben, majd 1873ban „Kraszna megye és flórája" cimű munkája jelent meg Pesten. Ugyancsak ez évben jelent meg Pesten „Részletes jelentés az 1872 évben tett társas kiránduláson észlelt fészkesekről". Minden szabad idejét a botanikának szentelte. Simor hgprimás idejében rendezte a Grundl-féle növény gyűjteményt. Azon növényeket melyek még deternumálva nem voltak, meghatározta, a hibás elnevezéseket kijavította, a duplikátumokból négy gyűjteményt rendezett, melyeket négy középiskola kapott, a többek között az esztergomi reáliskola és gimnázium. Hogy hírneve a külföld előtt ismeretes volt, tanúsítja azon körülmény, hogy a felső lauschitzi tudományos társulat tiszteletbeli tagjává választotta. Nyolcvankét éves korában irta meg 456 lapra terjedő vaskos kötetben „Esztergom megye és környéke flórája"-t. Hires növénygyűjteményét 18,85-ben Szeged városának ajándékozta azzal, hogy a majdan ott felállítandó harmadik egyetem céljait szolgálja. Nagymérvű orvosi gyakorlata és tudományos működése mellett időt tudott szakítani a közügyeknek is. Szülővárosában a legutóbbi időkig alig volt számot tevő mozgalom amelyben ő, mint vezető vagy kezdeményező, tevékeny részt nem vett volna. „Az esztergomi takarékpénztár," a „Kereskedelmi és iparbank" s több más intézet elnökévé választotta. A megyei és városi életben, szintén tevékeny részt vett mindenkor. Neki köszönhető, hogy a reáliskola osztályainak száma kettőről négyre emeltetett fel. Mint gyakorolt szónoknak beszédeiben nemcsak a városi és megyei életben, intézetek, társulatok ülésein és jelentős monumentumain gyönyörködhetett és okulhatott — Most úgy tett, mintha nem is tudná, mit cselekszik. Mintha nem is volna öntudatánál. Lekuporodott a kandalló mellé. Maga mellé tette a ladikot a földre. Megfogta az első levelet. „Ez volt a legelső — szólt —" s bedobta a tűzbe . . . Benézett utána, hogy ég-e. A láng izzó vörösre festette arcát. Olyanra, milyenre festi a nap a látóhatárt, ha őszi, szeles este nyugovóra száll. Elégett. Aztán jön a második, harmadik . . . Nem sirt. Dobálta be őket egyenként. Mindig megvárta, mig az előbbi elég. És mindegyiket végig- és végig csókolta. Mindegyikhez odatapadt az ajka. Egyszer csak megállott. „Jaj ! Mit is teszek én ! ?" Egy vörös szélű levél következett. Mikor ezt kezébe vette, megcsókolta. Nem tudok megválni tőle. Már százszor csókolta végig s még mindig a kezében tartotta. Aztán ezt is belökte s leszegte fejét. Ledőlt a padlóra. Arca köré fonta a két karját és úgy zokogott hangosan, megcsuklón. — Égtek, égtek ... A láng nem titeket éget. Engem nyaldos. Az én lelkemet süti ... az én szivemet nyomja . . . s újra zokogott, ijesztő, rémes zokogással. A láng vörös, fodros sugara a hajára kúszott. Befestette a padlót izzó, vörös sugárral. Mintha minden égett volna. Aztán felkapta dacosan a fejét. Belemarkolt a rézsarku ládába s telemarokkal dobott bele mindent. Már a fenéken kotorászott a keze. Ideges, gyors, tovakúszó mozgással, mintha keresne valamit. Egy sikoly magyarázott meg mindent: „Az arcképét is bedobtam !. . ." És mielőtt megakadályozhattam volna, a hallgatóság, hanem a társadalom minden számottevő mozzanatainál ott láttuk őt s hallottuk szavát. A politikai életben szintén kivette részét, hol neki jelentős szerep jutott, amenynyiben a szabadelvű pártnak másfél évtizedet meghaladó időn át volt elnöke, mígnem a Tisza-féle legutóbbi választás előtt az elnökségről lemondott. Simor hercegprímás országgyűlési képviselőnek akarta felléptetni, erre azonban már nem vállalkozott. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést adta ki : t Özv. baranyanádasdi dr. Feichtinger Sándorné szül. Mass a Mária úgy a maga, mint az alulirt gyászoló családtagok nevében is mély fájdalommal tudatja, hogy szerető hű férje • BARANYANÁDASDI FEICHTINGER SÁNDOR dr. kir. tanácsos s Esztergom szab. kir. város ny. főorvosa áldásos életének 90-ik, boldog házasságának 59-ik évében, hosszas szenvedés s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. Szeretett halottunk földi porait — a róm. kath. egyház szertartása szerint beszentelve — f. hó 7-én d. u. 3 órakor kisérjük örök pihenő helyére a kir. városi sirkertbe. Lelki üdveért f. hó 7-én d. e. 10 órakor az esztergomi kir. városi plébánia templomban szent misét hallgatunk. Esztergom, 1907. január 5. Áldás és béke vele! Özv. dr. Dezső Gyuláné sz. Feichtinger Oktávia Feichtinger Elek dr., Feichtinger Ernő dr., Feichtinger Győző, ifj. Feichtinger Sándor, Faragó Ambrusné sz. Feichtinger Margit. Feichtinger Blanka gyermekei. Faragó Ambrus veje. Dr. Feichtinger Elekné sz. temesi Reiter Angéla, dr. Feichtinger Ernőné sz. Ujváry Anna, Feichtinger Győzőné sz. Hfibschl Etelka, ifj. Feichtinger Sándorné sz. Pisuth Izabella menyei. már két, mesztelen kezével kotorászott a tűzben. Égett hus szaga terjedt szét a szobában. Odarohantam. Kirántottam a kezét. ( S az arckép benne volt. Megmentette. Feddőleg szóltam : Minek teszi ki magát ilyesminek. Maga csúnya lány ! Hiszen ezt is meg kell ölnie ! Rámnézett. Olyan ijedt, bátyadt, fájdalmas nézést még sohasem láttam. A szivére szorította a képet, mit már átjárt a láng és bevont a kormos hamu. „Ezt is ?" „Igen !" Megcsókolta a képet. Hosszan. Szerelmesen. S behunyta a szemét. Elfordította a fejét s belökte a tűzbe. . . Ledőlt a padlóra. Zokogni nem hallottam többé. Ugy feküdt ott a földön. Két lábon térdelve s arca köré font karokkal. Sokáig feküdt ugy csendben, némán, meghajlott, leroskadt derékkal. Odamentem hozzá. Megsimogattam a fejét. Végighúztam a kezemet az ő bodros, hosszú, sejmes haján, gmit arany vörösre festett a láng. Margit, kelj már — szóltam. — Ne légy oly rossz. Kelj fel. Nem mozdult többé felemeltem a fejét. A nagy, bűvölő szem szögletén ott ragyogott az ulolsó köny: a halál csöppje. Eleresztettem a fejét. Leesett. Amit vas markával úgy fojtott az előbb valami, az most meghasadt. Pártos Zoltán. Dezső Kázmér, Dezső Gyula, Dezső Alice, Tollee Matild s férje Pirchala Imre, Tollee Lajka, Feichtinger Angi, Feichtinger Gyurka, ifj. Feichtinger Ernő, Feichtinger Margit, Feichtinger Mariska, ifjabb Feichtinger Sándor, Feichtinger Ditta. Feichtinger Gabi, Feichtinger Alice unokái. legifj. Pirchala Imre és Hona dédunokái. A megboldogult temetése hétfőn délután volt a részvétnek nagy megnyilatkozása mellett. A hosszú gyászmenetet a reáliskola ifjúsága nyitotta meg, mely lobogó alatt, tanárainak vezetése mellett vonult ki volt igazgatója temetésére. Ugyancsak lobogó alatt vonult ki az izraelitasegitő egyesület, melynek disztagja volt, ott volt a város, a megye tisztikara és képviselete, a • takarékpénztár, az iparbank tisztikara, egyletek, társulatok képviselői stb. stb A gyászkocsi mellett a fáklyákat Vimmer Imre polgármester vezetése mellett a város főbb tisztviselői vitték és díszbe öltözött városi hajdúk haladtak kivont karddal. A halottas kocsit a koszorúk halmaza fedte el, mely előtt haladt külön még a koszorúkat szállító jármű. A szebbnél-szebb koszorúk szallagjáról a következőket olvastuk le: „Kedves nagyapának — Matild és Lajka." „Felejthetetlen jó apámnak — Sándor, Iza és gyermekei." „A felejthetetlen jó apának — Margit, Ambrus." „Isten veled — Mama és Blanka." „Édesjó apámnak — Távi." „Felejthetetlen jó apámnak — Ernő, Panni és gyermekei." „Édes jó apámnak — Elek és családja." „A legjobb apának — Győző és Etelka." „Pisuth család — Rokoni szeretettel." „Felejthetetlen nagybátyánknak — Mezei család." „Kedves nagyapának — Rosznákék." „Hálás szeretettel — Piki, Lajos." „Szeretett háziurának — Németh család." „A magyar orvosok nesztorának — Az országos orvosszövetség." „Érdemteljes polgárának és volt tiszti főorvosának — Esztergom szab. kir. város közönsége." „Az érdemdús kartársnak — Az esztergomi orvosi fiókszövetség." „Nagyrabecsült volt elnökének —f A kereskedelmi és iparbank." „Mély tisztelete jeléül — Az esztergomi takarékpénztár tisztikara." „A reáliskola védőjének — A tanári kar és az ifjúság." stb. ti ÍREK. Farsangi naptár. Január 12-én A Kaszinó táncestélye. (Saját helyiségében.) „ 12-én Az ipartestület táncestélye a Fürdőszálloda nagytermében. „ 19-én A helyőrség tisztikarának tánccal egybekötött simfonia hangversenye aFürdőszálloda nagytermében. ,, 26-án A Szt. Erzsébet nőegylet tánccal egybekötött jótékonycélú zeneestélye a Fürdő szálloda nagytermében. Febr. 2-án Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szálloda nagytermében. 3-án A kereskedő . ifjak hangversennyel és szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szálloda nagytermében. ,. 7-én A helyőrség tisztikarának tánccal egybekötött sziniestélye a Fürdő szálloda nagytermében. — A kaszinói táncestély. Az esztergomi kaszinó szombati táncestélye miként értesülünk, egyike lesz az idei farsang legsikerültebb mulatságainak. Az est kedélyességét az agilis rendezőség azon ügyes gondolata biztosítja, hogy már előre figyelmeztette a hölgyeket, hogy a toilette kérdés fölött, ne sokat aggódjanak. Ugy városunkból, mint a vidékről nagyban készülődnek a farsang első mulatságára. Az estélyen Bangó Lajos kitűnő ?enekera fogja a talpalávalót húzni. Az est sikeréről a derült, vig jókedvről, a reggelig tartó bosztonról lapunk legközelebbi számában részletesen beszámolunk. Addig is a lá-