Esztergom és Vidéke, 1907

1907-04-21 / 31.szám

Ha tehát nehézség lesz az új törvény életbeléptetésénél, úgy ez az orvosi kérdésnél már meg is van. De azért nem hiszem, hogy egy kis jó akarattal ne lehessen ezt a fogas kérdést is megoldani. Mert, hogy is áll a kérdés ? Az'orvosszövetség javaslata arra törekszik, hogy az orvosoknak a kellő díjazást a pénztárak adják meg. A pénztárak pedig nem szándékoznak ez elől kitérni, mert a hosszú tapasztalatuk azt mutatja, hogy az orvoskérdést okvetlen rendezni kell. Tehát egy úton jár mind a két tényező. A kérdés csak az, hogy hál miként történjék e megoldás ? Dr. Flesch két alternatívát állit fel : vagy általányban fizessen ki a pénztár az orvosok részére járó 6 koronát pénztári tagonként; vagy pedig egyegy orvosnak 500 tagonként fizessen a pénztár 6—6 koronát. Eme javaslat a régi állapotot tartaná fenti, mely sem a tag, sem a pénztár, de még a jobb izlésű orvosok ambícióját sem elégíti ki. Mert tudjuk nagyon jól, hogy éppen az volt a régi pénztárak legfőbb hibája, hogy a tagok nem részesültek kellő gyógykezelésben. A kerületi rendszer még a legjobb orvos tekintélyét is aláássa, mert majdnem képtelenség egy orvosnak 500 tag igényét kielégíteni. Azaz, hogy ez lehetséges csak akkor lenne, ha a tag kellő bizalommal volna az orvos iránt. A győri orvosszövetség a napokban tárgyalta dr. Bánóczy Gyulának, a győri kerületi pénztár főorvosának e tárgyában készített javaslatát. Ez a következőket tartalmazza: Minden pénztár állítson rendelőt fel ott, hol rendelő-intézet még nincs, mert ez a gerince az orvosi szolgálatnak. Itt rendeljenek speciális orvosok. A fekvő betegekhez hívhatja a tag azt az orvost, kihez legnagyobb a bizalma, kivéve a rendelő-intézetben levő orvosokat. A rendelő-intézeti és vidéki orvosok fix fizetéssel lennének dotálva; mig a fekvő betegek kezelői az első vizitért 2 koronát, a többiért pedig 1 korona díjazást kapnának. A hazai kerületi betegsegélyző-pénztárak központi bizottsága is foglalkozott az orvoskérdéssel, de mielőtt határozatát kimondaná, óhajtja tudni az orvosok álláspontját is ; e célból valószínű, hogy még e hó folyamán meghívja értekezletre a pénztár főorvosait. Ha akár az orvosszövetség, akár Báőszi nap és hosszú sugárkévéje lágyan simogatja a veranda sokféle szinű virágait. A széles kavicsos utakra sárga s rozsdaszinű levelek libbennek le imittamott a fákról. Napsugár, csend és virágillat mindenfelől, minden mintha mosolyogna itt, úgy várja a rég nem látott gazdáját haza ködös Angliából, hová rokonság fűzi a tősgyökeres magyar mágnást a felesége révén, aki egy angol . arisztokrata család leánya. Kora őszi virradaton, mikor még a hamvas szürke harmat köd alakjában rajta ült az ébredő természeten, megérkezett a grófi család, egy csomó cseléd s lakáj kíséretében. Öt kocsi hozta be őket a vasútról. A grófnő ahogy leszállt a bejáratnál, elfintorította az arcát, ahogy megcsapta az oleander bódító illata, zsebkendőjét az arcához szorítva, megvető szempillantással nézi végig a rögtönzött virágos lugast és mond valamit angolul a férjének, aki szintén nem tetsző arckifejezéssel nézi a virágokkal dúsan megrakott oleánderfákat, miknek harmatos fürtjeit csendesen hajtogatja a hűvös reggeli szél és árad belőlük a bóditó illat, ami egészséges idegeknek jólesik — de a túlérzékeny, finom idegzetűeknek fejfájást okoz. A kertész már ott sétál a virágok között és arra gondol, vájjon mit szól majd a gróf úr ahhoz a meglepetéshez, amit nóczy dr. javaslatait pénzügyi szempontból mérlegeljük, akkor azt látjuk, hogy a három közt alig van egy pár ezer korona különbség, ha pedig igy áll a dolog, akkor a szabad orvosválasztást kell elfogadnunk, mert ezzel, úgy hiszem, egyidőre meg lenne oldva e nehéz kérdés. . . . y. Tanitógyíílés. F. hó 18-án, a városház üléstermében tartotta meg az „Esztergomjárási róm. kath. Tanitói Kör" rendes tavaszi közgyűlését, melyen az egyesület rendes és pártoló tagjain kivül dr. Walter Gyula praelatus-kanonok, Vimmer Imre polgármester, több érdeklődő vendég, továbbá az óvónő- és tanítóképző növendékei is részt vettek. Bertalan Vince elnök megnyitójában hálával emiitette föl azok neveit, kik a törvényhozás előtt lévő s a nem állami tanitók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatnak a felekezeti tanítókra nézve sérelmes intézkedéseinek megváltoztatása ügyében közreműködtek, kiknek a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet is szavazott. Majd megemlékezvén a király O Felségének 40 éves uralkodói jubileumáról, a tagokat királyhűségre s hazaszeretetre buzdította. Az elnöki megnyitó a következő volt: Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Kedves Pályatársak ! Ha behatóan mély figyelemmel kisérjük a XX-ik század általunk megért korányának rohamos eseményeit, lehetetlen észre nem venni, minő hömpölygő árammal tör elénk az egyéni érvényesülés, ugy a gazdasági, valamint a társadalmi rend különféle osztályaiban. Nehéz napok virradnak reánk, mert tudvalevő, -minden kérdés helyes megoldásának effektuálását, kivitelét a mi vállainkra, a lelkészekre és a tanítókra bizzák. Mi volnánk az a hatalom, mely képes a tömegeket vezetni s azon irányban megtartani, amit az államhatalom a nép jólétének, közművelődési emelkedésének érvényesülésére maga elé kitűzött. Mi nem rettenünk vissza a munkától, mi hosszú idő óta annyi gonddal és fáradsággal készített a grófi pár számára. A kastély déli részén utat nyittatott egészen a parkot átszelő Maros partjáig, ott a dombos parton zöld pázsitmezőben szines virágokból kirakta a gróf és grófnő nevének kezdőbetűit művészies monogramban, fölöttük a család nemesi címerével. A kastély ablakából jól lehet látni. Vájjon feltünik-e neki és mit fog szólni, tetszik-e majd ez az ujitása ? — kérdezgette magában a túlbuzgó ember. Akit délfelé csakugyan hivatott a gróf úr és alighogy benyitott hozzá, már dörgött felé a szigorú parancs, hogy az oleánder-virágokat eltávolitsa a bejárattól, mert a grófnőnek fejfájást okoz az illata és hogy a park minden utján naponta tisztára felsöpörtesse a hulló faleveleket, mert a gyermekek sokat fognak a parkban sétálni és meghűlnek, ha a nedves falevélen járnak. És semmi egyéb, egy barátságos szó, valami megjegyzés a meglepetésre s amig eldörögte ezt a szigorú parancsot, valami sötétszinű keserű teát ivott minden egyéb nélkül, az volt a reggelije. Átható, keserű fűszag terjengett 'szét a szobában ettől a pocsolyaszinű folyadéktól, aminél talán csak a gróf úr lehet még keserűbb. (Vége köv.) hiven fogjuk teljesíteni a vállainkra rakott feladatokat. Mi i.em félünk a fáradalmaktól. Edzettek vagyunk mi azokban. Mert a magyar kath. tanitó nemzetének viharos múltjában azzá edződött, aminek minden tanítónak lennie kell: közművelődési, államfentartó tényezőnek, mely munkájának hatékony erejét a Megváltó Jézus Krisztus tanából és a nemzeti eszmék kiapadhatlan forrásából meríti. Felelősségteljes és terhes munkánkkal együttjár a szenvedés. Nem azt a szenvedést értem, amit az odaadó munka szerez, midőn fáradtnak tudjuk magunkat, hanem az a rideg valóság, amely verejtékezővé teszi homlokunk barázdáit: a gond magunkat és hozzánktartózóinkat anyagilag, habár legkisebb mértékben is ugy ellátni, hogy a szükség ne akadályozzon bennünket nemes munkánk hűséges teljesítésében. A nemzeti kormány — hála érte — reánk irányította figyelmét. Most van tárgyalás alatt a nem állami tanitók fizetés rendezése. Nem célom a javaslattal bővebben foglalkozni, hisz kedves pályatársaim, kik azzal legközvetlenebbül érdekelve vannak, ismerik annak minden fázisait. Azt is önelégülten jelenthetem ki, mint az a titkári jelentésből kitűnik : körünk mindent megtett azon jogos és méltányos kívánalmak teljesítése érdekében, amiket a magyar kath. tanitói kar a javaslattal szemben előterjesztett. De még hálánkat kell, hogy kifejezzük mindazok iránt, kik törekvéseinknek buzgó támogatói voltak. És itt első sorban is kötelességszerűig kell megemlékeznem kegyelmes főpásztorunkról, a bibornok hercegprímás Ő Eminenciájáról, akinek amikor a hét folyamán személyesen tiszteleghetni volt kiváló szerencsém, a maga részéről a legodaadóbb támogatásáról biztosította a magyar kath. tanitói kart és a kultuszminiszter Ö Méltóságával történt személyes érintkezésbőr kifolyólag a legnagyobb sajnálatának adott kifejezést, hogy egyelőre nem lehet úgy, amint vártuk és kértük. Őt követi a főkáptalan egyik illusztris országos képviselő tagja, mélt. és főtiszt. Csernoch János p. praelátus, kanonok úr, ki a nemzetgyűlésben ép úgy, mint szerény körünkben tőle telhetőleg mindent megtett, hogy kath. iskoláink érdekei és a tanitók ellátása lehetőleg kielégíttessenek. Szívből jóakaró támogatónk, körünk működési mintáját annyira féltő kedves tagunk, nagyságos dr. Fehér Gyula udv. káplán, belvárosi plébános úr is, ki bokros teendői mellett is a legnagyobb készséggel vett részt tanácskozmányainkban és időt sem kiméivé számadatokkal bizonyította be azon különbözeteket, amelyek az állami és nem állami tanitók megállapított korpótlék különbözetében tárulnak elénk. Azonképen hálás érzelemmel kell viseltetnünk a Tanügyi Tanács két érdemdús elnökének: szentgyörgyi Jordán Károly szaniszlói apát, lovag Ember Károly igazgatótanár és a javaslat előadójának Barabás György sárvári igazgatótanitó uraknak, kik szakadatlan buzgalommal, az érvek özönével iparkodtak diadalra vinni a kath. tanitók jogos igényeinek kielégítését. És ha nem mindenben sikerült elérni azt, amit annyira óhajtottunk, tekintettel azon nemzeti alapozatokra, amiket a tárgyalás alatt levő javaslat foglal magában és a kultuszminiszter úr Apponyi Albert gróf ő Excellenciájának azon kijelentésére, hogy ha Isten élteti s továbbra is megmarad a közoktatásügy élén, minden törekvése az lesz, hogy az ellentétek, a különbözetek kiegyenlítessenek : meg kell nyugodnunk a változhatlanban. Elvégre is azt el nem tagadhatjuk, hogy megélhetétésünk gondjai a közel jövőben, megcsökkennek s végellátásunk tekintetéből a legnagyobb sérelem, amely szerint a kántori illetékek a nyugdíj igénybe be nem számíttattak a javaslat törvényre való emelésével megszűnik. Midőn ezekután a közgyűlést megnyitom, egyben tiszteletteljesen indítványozom, hogy Ő Eminenciájának, Csernoch János p. praelátus kanonok, Fehér Gyula udvari káplán, belvárosi plébános, szentgyörgyi Jordán Károly szaniszlói apát és Ember Károly igazgatótanár elnökök, valamint Barabás György sárvári igazgató-tanító előadó urak iránt viseltető hálás érzelmeink jegyzőkönyvünkben örökítessenek meg s erről a jegyzőkönyv kivonatával értesíttessenek. Ezek után megragadom az alkalmat, hogy megemlékezzem arról, hogy a jelen év június hó 8-án lesz 40-ik évfordulója annak, hogy ő csász. és kir. apostoli felsége I. Ferenc József királlyá koronáztatatott. A magyar nemzet múltja és jövője a királyság eszméjével van összeforva, miért is hazafiúi érzülettől indíttatva hívom fel Pályatársaimat, egy lélekkel és szívvel kiáltsák : Éljen a király ! Az elnöki előterjesztések során figyelmeztette a tagokat, hogy olyan ügyekben, melyek döntést igényelnek, a kultuszminiszterhez magánlevélben ne forduljanak ; közölte a biboros hercegprímás leiratát, melynek értelmében május 15-ike előtt vizsgák sehol sem tarthatók ; felhívta a tanitók figyelmét a kultuszminiszter rendeletére, mely szerint á gazdakörök létesítésén fáradozó tanítókat a miniszter jutalmazni fogja; évi jelentést terjesztett elő a kath. tanitói segélyalap működéséről; köszönetét nyilvánította dr. Walter Gyula pápai praelátusnak az Esztergomban létesítendő tanitói árvaház ügyében kifejtett jóindulatú működéseért; bemutatta Kecskés Ilona esztergomi tanítónő által készített földrajzi tombolát, mely az elemi iskolások földrajzi ismereteit van hivatva állandósítani. Felolvastatván a mult közgyűlés jegyzőkönyve, Szvoboda Román titkár évi jelentést terjesztett a közgyűlés elé, melyben a tisztikarnak a tanitói fizetésrendezés ügyében kifejtett tevékenységét, a megyei népnevelők egyesülete és az egyházmegyei központi bizottság szervezése tárgyában teljesített előmunkálatait hozta a közgyűlés tudomására. A választmány ügyrendjéről, a pénztár állapotáról s a tanitói könyvtár szükségessé vált kibővítéséről s áz uj tagokról is a titkári jelentés adott számot. Ez ügyek kapcsán több fontos indítvány is tétetett, melyek közül dr. Walter. Gyula praelátus-kanonoknak egy nyilvános tanitói olvasóterem és szakkönyvtár berendezéséről szóló indítványát, melynek értelmében a helybeli Kath. Kör egyik termét az egyesület e célra átengedni kérné, hol úgy a helybeli, mint a vidéki tagoknak szaklapok és paedagógiai szakkönyvtár állna ingyenesen rendelkezésére, a közgyűlés nagy lelkesedéssel tette magáévá s a praeátus-kanonoknak, ki e célra azonnal 200 koronát fel is ajánlott, zúgó éljenzés közepette mély háláját nyilvánította. Egyben javasolta a praelátus, hogy kéressenek fel a könyvkiadók, hogy kiadványaik 1 — 1 oéldányát ajándékozzák a szakkönyvtárnak, továbbá a tanszergyárosok, hogy az ujabb tanszerekből az olvasóterem helyiségében állandó kiállítást rendezzenek. Dr. Walter Gyula továbbá, mint a kath. tanitók segélyalapja orsz.