Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-25 / 24.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: D?. Píokopp ßijula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-nica 485. szám. ======== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Megyénk állattenyésztése. Esztergom, márc. 22. Országos jelenség az állattenyésztés pangása, ami alól megyénk sem tudta magát emantipálni. Okait kutatva, az általános elszegényedést és a rossz termésviszonyokat hozhatjuk fel. A gazdák, hogy pénzhez jussanak, kénytelenek jószágukon, sokszor potom áron túladni, mig újnak beszerzése, pénz hiányában nagy bajokkal, nehézségekkel jár. Ezen bajok, nehézségek elhárítását tűzték ki feladatul az ország gazdasági egyesületei, közöttük a mienk. Gazdasági egyesületünk, köztudomású, miszerint oly vagyonnal, anyagi forrásokkal, melyekkel céljának megfelelő működést lejthetne ki, nem rendelkezik, aminek egyik fő oka, hogy hasznos működése nem érlelődött még meg a köztudatban. Anyagi viszonyai szerények, s igy többet, mint amit tesz, nem tehet, de, hogy azt is meg tudja tenni, a mit tesz, az vezetősége dicséretes ügybuzgóságának köszönhető. Megyénk állattenyésztésének felNe sírjatok . . . Ne sírjatok, ti kik búcsúztok: Csupán a válás perce oly nehéz, A köny, a fájdalom már nemsokára A feledés sűrű ködébe vész. A szép órákat foszlányokra tépik •S tovaragadják gyors napok, hetek, S ha olykor feltűnik egy édes emlék, Hiába nyul utána kezetek. A multat vissza nem koldulhatjátok, Meddő tusába kezd az akarat, S a dőreségteken kacagni fogtok, .Látván, hogy már a mult csak mult marad. Király Gizy. régi mesterség. i. A tengerparton két ifjú járkált karonfogva. Az egyik költő volt, a másik gabonakereskedő. Ha mind a kettő költő, vagy mind a kettő gabonakereskedő, nem is sétálnak karonfogva. Vagy ha úgy sétálnak is, azon igyekeznek, hogy az egyik jhogyan boszantsa, vagy hogyan csapja lendítését régebben tűzte már ki megvalósítandó feladata tárgyává, mi, hogy a várt eredményre nem vezetett, hibáján kivül történt, mert tervei az áldatlan politikai harcok szülte visszás helyzeten szenvedtek hajótörést. Önerejére hagyatva kezdette meg nevezett egyesületünk az állattenyésztés fellendítését olyképen, hogy közvetítésével elég jutányos áron és méltányos fizetési feltételek mellett és kamatra, több évi törlesztésre jó minőségű állatokat juttat a gazdáknak. E téreni hasznos működésének első jelét a napokban adta, midőn negyvenegy darab gyönyörű szép üszőt osztott szét magyar- és németszölgyéni gazdáknak egy kis házi ünnepség keretében. Az első lépést csakhamar követni fogja a többi is, mert folyton szaporodik azon gazdák száma, kik hasonló kérelemmel fordulnak az egyesülethez. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn gazdasági egyesületünk hasznos mozgalmával e helyütt foglalkozunk. Legyen önzetlen fáradozásuk jutalma: megyénk állattenyésztésének felvirágzása. n. be minél jobban a másikat. Igy azonban mulattatták egymást. Jókedvű nevetésüket el-elkapta a szél, mely gyöngéden fodrozta a hullámokat s szétzilálta az égen a felhőket, úgy, hogy gyönyörűen kisütött a kellemes, enyhe téli nap. A téli verőfényben sütkérezve, egy kövér úr jött velük szemben. Igen lassan ballagott, látszott, hogy nehezére esik minden lépés. Csaktíamar ki is fáradt és lihegve telepedett le egy lócára. Szolga jött utánna, aki gondosan bebugyolálta a' térdeit a vörös csikós, sárga takaróba. Az úr szivarra is gyújtott, de azt is hamarosan eldobta. Végtelen unalom, fanyarság, elégedetlenség ült az arcán. Pedig körülötte' legszebben virultak a babérligetek. A legvígabb keringő hangjai csattogtak ide a zenekar pavillonjából s a legdivatosabb ruhájú, legpompásabb asszonyok rajzottak előtte a nyüzsgő tengerparti sétaúton. A két fiatal ember tisztes távolban a kőkorláthoz támaszkodott, amelyben nagy buzgalommal törekedett átcsapni egy-egy merészebb hullám. Ugy nézték az öreget, a kedvetlenség élő szobrát itt a zajos, szines életvidorság közepette. Az egyik, a költő, megszólalt: — No, végre az eszembe jutott, miért tűnik föl előttem ennek az úrnak az arca oly ismerősnek. A kath. tanítói árvabáz. Budapest, márc. 23. A kath. tanítói árvaház felállítására kiküldött bizottság dr. Walter Gyula praelátus-kanonok elnöklete alatt folyó hó 21-én Budapesten a középponti papneveldében ülést tartott, amelyen Stark Gyula alelnök, nagyváradi igazgató-tanító, továbbá Döbrössy Alajos pécsi kanonok, pécsegyházmegyei főtanfelügyelő, Bobory János monori főtanitó és Bertalan Vince kép. tanár^ mint a bizottság tagjai és Fekete Árpád, mint a Segélyalap titkára vettek részt. Elnök felolvastatván a mult évi novemberi ülés jegyzőkönyvét, több jelentést terjesztett elő. Tudatta, hogy a mult tanácskozás határozataihoz képest elkészítette azokat a felhívásokat és kérelmeket, amelyekben adományokért fordul a nagyközönséghez. Jelentette Esztergom város áldozatkészségét, amelyet ingyenes telek felajánlása által tanúsított. Tudatta, hogy Hauszmann Alajos műegyetemi tanár díjtalanul elvállalta a tervek készítését. Előadta, hogy edigelé már több adomány is érkezett. Nevezetesen: az esztergomi főkáptalan 4000* a nyitrai káptalan . . 50* Gr. Hunyady Lászlóné, Csáky Sarolta Bpest. 20* — k. — Miért? — El sem hinném, ha nem tudnám bizonyosan. Pedig hát valamikor ugyan sokat kiabáltam a nagyságos úrra : „Hé, pincér, még egy fröcscsöt!" — Ne mond! — Ott futkározott egy kis budai korcsmában, hóna alatt az asztal kendővel. A történeti igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy az asztalkendő nem is volt valami tiszta. De ezt megbocsátottuk a kis korcsmának, amely különben roppant barátságos fészek volt. Sokan jártunk oda iró emberek, ha egy kicsit vidékre akartunk menni. Mert hiszen tudjuk, hogy Buda már vidék. — Hát aztán, hogy vitte föl ennyire Isten a dolgát ? — Tudom is én. Én bizony nem kisértem figyelemmel a pályáját. Annyit hallottam róla, hogy a gazdája később meghalt s ő feleségül vette az özvegyét. Azután egymásután annyi házat rakott Pesten, hogy én még tán légvárat se építettem anynyit ... E pillanatban két karcsú, prémes boás hölgy tünt föl az ifjak előtt. Nem filozofáltak tovább a szerencse forgandóságán, hanem nyomban, utánna eredtek a két andalúziai szemű tünemények és a gabonakereskedő éppen olyan hévvel, sőt határozottan ügyesebben kezdett udvarolni Jung János püspök Vác 20*—k. Bertalanfy Gyula kanonok Szombathely . . 100*— „ Glück Frigyes lovag Bp. 100"—„ Virter Lajos nagyprépost Vác ...... 20-— „ Mladoniczky Ignácz kanonok Győr. ... 20*—„ Móhl Antal kanonok Győr 20'— „ Schlegel Péter „ „ 20*— Dr. Rada István kanonok Veszprém . . . 20*— „ Dr. Kereszty Viktor kanonok Pozsony . . 10-— „ Weisz Ferenc kanonok Nagyszombat . . , 10'— „ Kir. törvényszék Ipolyság 2*50 „ Neruda Nándor Budapest 5-— „ Singer és Woltner „ 15*—„ Hariss Zeilinger „ 20'— „ Földrajzi Intézet Részvénytársaság Budapest 20*— „ A bizottság tudomásul véve e kegyes adományokat, hálás köszönetét jegyzőkönyvbe foglalta és elhatározta, hogy minden adakozónak külön-külön is köszönő levelet küld. Ezek után megállapította a bizottság a Püspöki Kar tagjaihoz intézendő folyamodvány végleges szövegét. Meghallgatta az ő Felségéhez és a főhercegekhez szóló kérvényeket. Miután a vallás- és közoktatásügyi Miniszter déli 12 órára tűzte ki a bizottság fogadását, a tanácskozás féltizenkettőkor befejeztetett. Mielőtt azonban a Minisztera maga ideáljának, mint a hivatásszerű trubadúr. Ott hagyták a ritkuló hajú öreg urat, aki mogorván nézett a térdére csavart plédre. Talán arra gondolt, hogy mikor pincér volt, bezeg jobban bírta a lábait, mint most . . . II. Az előkelő úr, aki után szolga hozta a finom, gyapjas takarót, valóban a „Három hársfa" pincére volt hajdanában. Hűségesen kiszolgálta a vendégeket s még hűségesebben szolgált az ő piros-pozsgás ténsasszonyának. Tovább kellett ezért az asszonyért szolgálnia, mint Jákobnak a Lábán leányáért. De kitartott mellette tántoríthatatlanul, pedig a megtakarított pén zéből módja lett volna önálló üzletet is nyitnia. S Isten látja a lelkét, nem is azzal a számítással cselekedte ezt, hogy a „Három hársfa" göthösködő, vén gazdáját majd csak elszólítja az Úr az árnyékvilágból s akkor ő veszi át a kívánatos örökséget : a még mindig helyre menyecskét és a virágzó vendéglőt. Vannak még önzetlen, nagy szerelmek a világon, amilyenekről nem zengenek a költők, akik nem tartják poétikus tárgynak a pincér szerelmét az ő gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett, aminek a történelem logikája szerint be kellett következnie. S ekkoron Gyuszi a szabad levegőben me-