Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-11 / 20.szám

Esztergom városa hajlandó lenne-e a mostani megyeházát és mily ár­ban iskolai s egyéb célokra meg­venni. Dr. Helc Antal, bár felszóllalása még korai, de már most kívánja jelezni azt az álláspontját, hogy a megyeházán semmiféle tisztviselő­nek, igy az alispánnak sem legyen magánlakása. Vimmer Imre a vármegye dekó­rumához tartozónak véli; hogy az al­ispán, mint a megye első tisztviselője, a megye székházában lakjék. Frey Ferenc dr. Helc nézete mellett fog­lalt állást, már csak azon szempont­ból, mivel a magánlakás építésének mellőzése legalább is 30000 korona megtakarítással jár, mig az alispán lakbérét az állam fogja fizetni. Az elvi szempontok f egyelőre határozathozatalt nem provokáltak. A város elöljárói, valamint a segéd és kezelő személyzetnek 1906. évre adott 10% drágasági pótlékra vo­natkozó képviselőtestületi határozat ellen beadott fellebbezés többek hoz­zászóllása után 33 szóval 7 ellené­ben elvettetett. Különféle levelezéséknek irattárba helyezése, részben pedig tudomá­sul vétele után, az ülés véget ért. Az április havi rendkívüli törvény­hatósági bizottsági ülés határidejéül, április 26-át tűzte ki az elnöklő fő­ispán. —r. A gümőkór és az ellene való védekezés/) Irta: Oravecz Kálmán dr. (Folyt, és vége.) Tüdőbeteg ember lehelete nem tartal­maz csirákat, azonban annál több van a köpetben, a hol számuk sok ezret tesz ki. Ha tehát az ilyen köpet a földre jut, ott beszárad, elporlik, a porral együtt a levegőbe száll és ha más ember belélegzi fertőzheti magát. Ámde, mig az egészsé­ges, életerős, s ennélfogva nagyobb, el­lentállású képességgel biró ember szer­vezete a bacilusokkal dacolni képes, ad­dig a gyenge szervezetűek, vagy az olyan *) Felolvastatott a József kir. herceg Sanatorium Egyesület fiókjának alakuló közgyűlésén. mintha valami ür nyilt volna meg. Lassan magához tért. Emlékezni is tudott később, — de bár ne emlékezett volna! Mintha valami nehéz álomból ébredt volna fel, egyszerre megriadtan kapott homlokához. Az lázas volt és veritékes* Bent az agyában őrült cikk-cakkban űz­ték egymást a meg-megujuló [képek ár­nyai. Sűrű, nehéz volt a szobában a le­vegő, mintha fojtogatták volna odabenn. Ki, ki a szabadba! Odakünn talán meg­csendesül minden, elsimul a lélek hábor­gása s elszállnak a kinos képek. A ra­gyogó, tiszta fényű napnak áldásos me­legében munkás ^kezek csengő sarlója egyenletesen rendbe döntötte a ringó ka­lásztengert, vig daltól zengett a határ, hogy a munka annál nagyobb kedvvel folyjék. Oda, a munkásai közé indult s szinte jól esett lelkének, a mint messziről meg­pillantotta a szorgalmas népet és meghal­lotta vig nótájukat. Az egyszerű, dolgos emberekhez, a kiknek a mindennapi munka elvégzése mellett oly kevés vágy kél leikökben, a kik számára az álmok érthetetlen köddé válnak s talán megszületni sem tudnak. Alig pár száz lépésnyire volt már az aratóktól, mikor a távoli jegenyék sorá­ból magas porfelhő csapódott fel az or­szágúton. A porfelhőből halvány körvo­nalaiban egy könnyű cséza vált ki, me­lyet az eléje fogott négy tüzes pej szinte emberek, a kik szük és lapos mellel szü­letnek, a kik tehát a vézna szervezethez öröklés utján jutottak, a legalkalmasab­bak a csirák befogadására, s ha ehhez még az is hozzájárul, hogy a gyógyu­lásra való feltételeket nélkülözniük kell, a tüdőkbe hatoló bacillusok akadálytala­nul fogják romboló munkájukat végezni a tüdőben, vagy megtámadják az emberi test egyéb szerveit, igy különösen a csontokat, a bőrt, a gégét, a mirigyeket, az agyvelő hártyát. Az u. n. fejtifusz nem más, mint az agyvelő hártyák gümő­koros gyulladása. Ezen betegség veszedel­mes voltát is mindnyájan ismerjük. A fertőzésre való hajlamot növeli a meghűlés: a rossz, a szennyezett vagy poros levegőjű lakás yagy műhely: az egészségtelen életviszonyok, valamint a hiányos táplálkozás. S ha mindehhez még hozzá vesszük, hogy a fertőző anyag nemcsak a beszáradás, hanem a hideg­nek is képes ellentállani: könnyen belát­ható, hogy a gümőkóros csirája állan­dóan veszélyezteti az emberiséget. Ám ezzel, sincs még a ragályozás minden utja kimerítve, mivel az ember fertőzheti magát némely állat húsával és tejével is. Igy a kecske és a szarvasmarha megkap­hatja a tuberkulózist, s nevezetesen a szarvasmarha úgynevezett gyöngy kórja nem más, mint gümőkór. Ezért a tejet ne igyuk másként, mint felforralva. Né­mely forró ovi állat, igy pld. a majom, szintén megkapja a tüdővészt és abban szokott többnyire elpusztulni, ha zordabb égalj alá kerül. Ha a gümőkór bacillusa a tüdőben gyarapodásának kedvező feltételeire talál, a légzési szervben kisebb nagyobb gö­böcskék, az u. n. tuberkulumok jönnek létre, a melyek idővel sajtszerü anyaggá mállanak szét. Az egyes göböcskék összefolyása által tönkre megy a tüdőszövet s genynyel telt üregek, barlangok keletkeznek. Ter­mészetesen, a tüdők roncsolásra az em­beri test pusztulását kell, hogy maga után vonja. Ne higyjük azonban, hogy a gümők fellépte minden egyes esetben jár ily gyászos eredménynyel. Megtörténik az is olykor, hogy a gümők elmeszesednek, avagy hegedés utján történik a gyógyu­lás. Ritkán fordulnak elő, az igaz, az ily esetek, de kétségtelenül a mellett szóllnak, röpített az uton. A szomszéd birtokos, Kertes kocsija volt az, rajta maga az ura­ság ült, erős kezekkel fékezve a prüsz­kölő állatokat. Mikor odaért Csertéhez, rákiáltott : — Szervusz Kálmán, na, mit csinálnak Neszmédiék ? Cserte szinte megdöbbent a hirtelen szótól, melyre lelkében a régi gyötrődés kapott lángra. S mintha az a hang a guny bizonyos nemével lett volna mondva. Vagy csak ő érezte ezt igy ? Szólni nem tudott hirtelenében, de annál jobban bá­mult a vágtató kocsi után, mely egyene­sen Neszmédiék kastélya felé tartott. Hirtelen visszafordult. Amint csak ere­jéből telt, sietett a kocsi után, jóformán maga sem tudta, miért teszi ezt, de va­lami űzte, kergette s nem engedte nyug­ton. A kocsi később csendes lépésben ment s igy alig száz lépésnyi távolságtól követhette azt. A kastély előtt várta már Kertest az egész família. Maga Neszmédi segédke­zett neki a leszállásban és Ella fogadta. Olyan szívélyes és hangos volt a foga­dás, hogy Cserte egész jól hallhatta ^a szavakat. — Hozta Isten ! — üdvözölte nyájasan Elía. Maga rossz, hát ennyire megvára­koztat bennünket ? Hanem most nem egy­hamar szabadul meg tőlünk. (Vége köv.) hogy a tuberkulózisnál sincs kizárva a gyógyulás lehetősége. Mindenek előtt teljes erőnkkel oda kell hatnunk, hogy a köpetet ragályozó ter­mészetétől megfoszszuk, továbbá, hogy fertőző anyagának Száraz állapotban a levegőbe s innét tüdőnkbe jutását megaka­dályozzuk. E végett a tüdőbeteget figyel­meztetnünk kell betegségének ragályozó voltára. A humanizmus az, ha valaki azt mondja, hogy cselekedni: lelketlen­ség. Mert szem előtt kell tartanunk a beteg hozzátartozóinak egészségét is, mellyel ezt a beteg értésére hozzuk. Vigyázni kell különösen arra, hogy a beteg szerte-széjjel ne köpködjön. Ha azonban az mégis megtörténik, a köpet­tel fertőzött padlót, falat, vagy bármely más tárgyat azonnal le kell törülni, illetve dezinficiáló folyadékkal felmosni. A beteg, ha fennjáró, zsebben hordható köpőüve­get, ha pedig ágyban fekvő, vizzel vagy borszeszes vizzel telt köpőcsészét hasz­náljon, a melyek tartalma úgyis szubli­mátos vagy karbolos vizzel való fertőt­lenítés után az udvar félreeső részén elföl­deltessék. Az efféle elővigyázat! rendszabály az első tekintetre túlzottnak látszik ugyan, de midőn azt tapasztaljuk, hogy ha ezt a betegséget a család egyik tagja meg­kapja, nem ritkán követi a másik is, szinte önkéntelenül nyomul a homloktérbe azon kérdés, hogy mi lehet ennek oka? A kifejtett |indokoknál fogva nem más, mint vagy a betegség természetének nem is­merése, vagy a nem bánomságból eredő vigyázatlanság. Nagyon kívánatos ezek után, hogy a köpőcsészék mindazon he­lyiségekben találjanak állandó elhelyezést, a hol az emberek nagyobb tömege szokott tartózkodni; igy a hivatalokban, iskolákban, templomokban, társaskörökben, s a többi hasonló helyen. A köpőüveg, illetve a köpőcsésze előbb vázolt használatán kivül a legnagyobb gond fordítandó a beteg szoba és leve­gőjének tisztán tartására. A padló és bú­torok gyakrabban lemosandók s mindaz, ami a beteg kezében megfordul pl. az evőeszközök, úgyszintén a beteg ruhája és fehérneműje, a legpedánsabban tisztán tartandók. Ha tüdőbeteggel beszélünk, vi­gyáznunk kell, hogy a köhögése közben a köpet reánk ne szálljon. Hogy a tüdő­vészes embert megcsókolni mennyire nem tanácsos, az az elmondottakból önként következik. Bánjunk a beteggel gyengéden, de a legkörültekintőbb elővigyázattal, s kivált a mélyen tisztelt hölgyközönséget arra kérem, mert elsősorban az ő nemes hi­vatásukhoz tartozik az irgalmasság csele­kedeteinek gyakorlása, hogy ott, a hol szegénysorsú tüdőbetegről s családról van szó, a beteget és hozzátartozóit a betegség ragályosságára kioktatni szíves­kedjenek, s mindazt, amit most röviden előadtam, az életben is értékesítsék, mert nem elegendő a puszta szó meghallga­tása ; ha célt akarunk érni, ezen ügyért való buzgalomnak nem szabad véget érnie ott. De térjünk vissza a tárgyra. Ha a tü­dővészre való hajlamot ki akarjuk ke­rülni, testünket edzeni és kivált excessu­soktól óvakodnunk kell. A túlfeszített szellemi és testi munka növeli a fogé­konyságot, még pedig különösen annál, ki maga is tüdőbeteg családból szárma­zik. Ha az ilyen ember tüdejének legcse­kélyebb baját érzi, jelentkezzék ez bár a legenyhébbnek látszó hurut alakjában is azt semmiesetre se hanyagolja el, mert hiszen, mint azt számtalan eset bizonyít­ja, a tüdővésznek éppen kezdeti idő­szakában lehet leginkább szó gyógyítás és gyógyulásról. A gyógyulás előfeltételei pedig ; a jó levegő, megfelelő táplálkozás és életrend kellő nyugalom, világos tiszta lakás és szakszerű gyógykezelés. Ez utóbbit illeti, miként a difteritisznél nagy gyógyérté­künek találtatott a szérummal való ke­zelés, azonképpen sok reménnyel kecseg­tető búvárkodás indult meg a tuberkuló­zisnak szérummali gyógyítása tekinteté­ben is. Koch tuberkulinja képviseli az út­törő eszmét ezen a téren mialatt ujabban Marmonek osztrák bakteriológus az általa felfedezett szérummal reméli a tüdőbete­geket meggyógyíthatni, addig Behring Emil német professzor a difteria ellenes szérum feltalálója a Párizsban tartott nemzetközi tu­berkulózis kongresszuson egy uj, általa fel­fedezett szérumról nyilatkozott, a melyet eddig csak külömböző emlős állatokon volt alkalma kipróbálni. Az eddig elért eredmény után Ítélve, arra következtethe­tünk, hogy a tüdővész radikális gyógyí­tása nem lesz már sokáig probléma. Egyébként most is sok, nagyon értékes gyógyszer birtokában vagyunk. Ilyenek: a kreosot, kreosotál, thiocol,. duotal stb. A meggyógyulás sokat igénylő feltéte­leinek a szegénysorsú beteg megfelelni egyáltalán nem képes. Hiszen többnyire, mint azt mi Orvosok a mindennapi pra­xisban tapasztaljuk, még az sem vihető keresztül, hogy a tüdőbeteg az egészsé­gesektől elkülönítessék; nem is szólva a többi tényezőről, a melyek nélkülözése mellett a legcsekélyebb kilátás sem lehet arra nézve, hogy a beteg meggyógyul­jon. Ezen a mizérián óhajt a világszerte megindult társadalmi mozgalom szanato­torium, gyógyitóházak építése által segí­teni s a mennyiben ma már hazánkban is tul vagyunk a kezdet nehézségein, hisszük és reméljük, hogy pár év előtt Budapest mellett a budakeszi erdőben, majd pedig Békésgyula kies vidékén épített szanatóriumokat csakhamar, mások is fogják követni, a hol a szegénysorsú tüdőbetegek a legjobb ápolás mellett betegségük gyógyulásának a lehető leg­jobb feltételeit fogják megtalálni. Ezt a szép célt óhajtja a József kir. Herceg Szanatórium Egyesület megvalósítani. Isten áldása legyen mindazokon, a kik a nemes ügy szolgálatába szegődnek ! Ipartestületi közgyűlés. Esztergom város ipartestülete f. hó 4-én tartotta évi rendes közgyűlését a város székházának tanácstermében. Megnyitván Dóczy Ferenc elnök az ülést, hosszabb beszéd kíséretében fejtegette a jelen szomorú ipari állapotot s ama törek­vést, mellyel az ipartestület ezt orvosolni igyekszik. Az általános lelkesedésre talált megnyitó szavak után az elöljáróság je­lentése olvastatott föl az ipartestület 1905. évi működéséről, s vétetett tudomásul, mit tudósításunk végén közlünk. Tárgyaltatott ezután a számvizsgáló bi­zottság jelentése a pénztár állapotának ke­zelése és eredményéről. A közgyűlés a je­lentést egyhangúlag tudomásul vévén, Kit­zinger József pénztárnoknak a felmentvényt megadta. A zárszámadás szerint bevéte­lezve volt 4847 kor. 64 fii., kiadatott 4214 kor. 49 fii., a maradvány 633 kor. 15 fii., mely összeg a jövő évi kezelés javára Íra­tott át. Az 1906. évi költségvetés 4694 kor. 80 fii. bevételi és 4540 kor. kiadási összegben irányoztatott elő. Az ipartestületi betegsegélyző pénztár közgyűlésére kiküldőitekül az ipartestület elöljáróságának 24 tagja jelöltetett. Ezután következett a tisztújítás. Elnökké egyhangúlag és újból Dóczy Ferenc, szám­vizsgálókká : Iványi Géza, Draxler Alajos, Farkas. Tivadar és Magyary László ; elől­járósági tagokká Sallay József, Kleppek Alajos, Király Mór, Csillag József, Laiszky János és Schenkengel Antal választattak.

Next

/
Thumbnails
Contents