Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-04 / 18.szám

Esztergom, 190b. XXVIII. évfolyam 18. szám. Vasárnap, március 4. ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. .3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: M Pr-okopp BIJUIH és Brenner

1 Ferenu. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. === Kéziratot nem adunk vissza. ===== Közbiztonságunk. Esztergom, márc. 2. Bármint akarnók is szépíteni a dolgot, elvitázhatatlan tényként áll előttünk az, hogy csütörtökről péntek virradóra, vagy nyolc helyen ki sereitek meg betörést és a mi feltűnő és sajátszerű, nem bemászással, hanem boltok és kirakatok feltörésével. A hir közbiztonságunkra szomorú világot vet és mindenesetre alkalmas arra, hogy a rendőrség rekonstruálásával foglalkozzunk, de intő példa az a közelgő választásokra, hogy jól fontoljuk meg az üresedésben lévő rendőrségi állásoK betöltésénél, hogy kire adjuk szavazatunkat. Tegyük félre a pajtáskodást és különféle érdekek szülte régi elvet, a szekér tolást, mert rendőrségünknek tetterős, arra termett, ambiciósus egyénekre van szüksége, mivel a régi protekciós politikával iszonyút vét minden városatya megbízóival szemben, de árt önmagának, hozzátartozóínak. Érthetetlen, hogy akkor, midőn éjnek idején nemcsak a rendőrség, hanem még a boltőrök is őrködnek kereskedőink, üzletembereink vagyonára, nem messze a városházául jü A nóta. Valahol az Ipoly partján, Oda kün a város alján Ködös reggel ... nóta járta, Nóta járta! A hegedű száraz fája Belesirt a fagyos légbe, Belesajgott egy kis lánynak Egy kis lánynak A szivébe! Ködös reggel ... a nótára Világ gyulladt ablakába. Kelzavarta az a nóta, Az a nóta, Barna cigány nyűtt vonója. „Ámor* csókja ajkát érte, Belesajgott egy kis lánynak, Egy kis lánynak .A szivébe. Kállay. Ilia Hidja. (Elbeszélés.) 1. A lámpa fénye halványan esett a falra ;

a szőnyegekre, a királyasszony redősen ól, a főtéren, tehát a legexponáltabb helyen feltörnek egy üzletet, úgy amint azt tették, s anélkül, hogy az éjjel-nappal posztoló sarki rendőr, kinek köre mindössze a piactól a városházáig terjed, azt észrevette, megakadályozta volna. Azt kell hinnünk, hogy a sarki rendőr helyén nem volt, avagy ha volt, a fáradtság, az álom vett erőt rajta s ez mig egyrészt neki mentségül tudható be, mert nemcsoda, ha a csekély létszámú rendőrség a túlhosszúra nyújtott szolgálatban ki merül, addig másrészt az ellen őrzés hiányosságában is keresendő a baj. Hónapok óta nincs az alkapitányi, a íogalmazói és az egyik biztosi állás betöltve. Hogy rendőrségünk mostani létszáma melmett a három egyén hiánya mily érezhető, ahhoz kommentár nem kell, kiknek helyettesítéséről gondoskodás mindezideig nem történt. A vakmerő módon megkisérlett betörések eléggé eklatáns példát szolgáltatnak arra, hogy elérkezet taz ideje, hogy rendőrségünket alapjában szervezzük. Szaporítsuk a létszámot, lássuk el megfelelő, alkalmas egyénekkel, határozzuk meg szolgálati idejét emberséges módon, ne halmozzuk túl az elcsigázásig és szervezzük a bealáomló pongyolájára, és a mint a csúcsíves ablaknál álltak, a szerelmés király forró érzelemmel csókolta meg a szőke asszony édes ajakát. A palota ablaka alatt hömpölygött a hatalmas folyam, és a mikor a királyné felnyitotta szerelmesen lehunyt szemeit^pillantása a víztükörben reszketve fürdő csillagokra esett. Héró király megfogta a kezét, és nagy gyöngédséggel simitgatta a bársonyos jószágot, miközben szerelmes szókat suttogott apró füleibe. — Szeretsz, Ilia? .... édes egyetlenem ! . . Az asszony oda simult erős mellére, és körülölelte a nyakát, szinte tapadt hozzá, mint a futó rózsa, és egy hosszú csók után férje vállaira hajtotta aranyszőke fejét. Talán négy hete éltek édes boldogságban, mint valami egyszerű polgári pár, és csaknem nap-nap után elrebegték egymásnak szerelmes vallomásaikat. — Ugy-e, ha szegény pásztor lennék, akkor is szeretnél ? . . . — Ó, de mennyire szeretnélek, én szivem királya. . . — Ért iS elhoználak selymes libák mellől, drága Iliám. jelentési hivatalt a rendőrség kebelében, mi egy nagy segédeszköze annak. Számtalan esetben szorgalmaztuk a rendőri létszám szaporítását, melylyel szemben azt látjuk, hogy a külső, a mezei, hegyi rendőrség létszámát már is apasztják, pedig, hogy milyen a vagyonbiztonság a határban, igazolja az az eset, midőn fényes nappal, az ebédutáni órákban a tetőn át hatoltak be egy pincébe, és a hegyőr szemeláttára vitték a lopott italt a palackokban, mi a közelmúlt hetekben történt, és semmi garanciát sem látunk abban, hogy egy szép napon belső rendőrségünk létszámát is apasztani fogják. Az erkölcsök napról-napra lazulnak, rosszabbodnak, a szegénység ijesztő mérvben terjed, a főváros söpredéke városunkban keres menedéket, ily körülmények között, ha valaha, úgy napjainkban indokolt a rendőrségi létszám szaporítása és olybá való szervezése, mely képes arra, hogy a polgárság vagyonbiztonságát megóvja. —f. A hold aranyos, halvány fénysávot vetett a sötét hullámokra, a melyek lágyan ringottak tova-tova. ... .. A túlparton, a bizonytalan határú homályban szivet megindítón sirt valami epedő, szerelmes nótáju sip. . , Ilia királyasszony kitárta az ablakszárnyat, és az esti szellő sietett megcsókolni királynői nyakát, a viz illata pedig belebujt hízelkedőn aranyos hajkoronájába. Egy jó kiáltásnyira a palotától hatalmas alkotmány vetett árnyat a méltósággal hömpölygő folyóvízre, a mint a homályban ki lehetett venni; egy óriási ivben hajló hid. — Látod — mond a király, asszonya pillantását követve, — maholnap kész lesz Ilia-hidja, országunk büszkesége, országunk ez első műremeke. . . A királyné sóhajtott. — Mi bajod, édes ! . . . — Arra gondoltam, ó, király, ha Iliahidja készén lesz, mennyi boldogtalan fogja erről el dobni szerencsétlen életét . . . Szomorúan csengett a felséges asszony hangja; mintha sajnálná; hogy hidat építtetett az ura, és az ő nevéről nevezi. — Be is arany-szived van, te jó. ... te drága. . . A muzslai járásbíróság áthelyezése. Esztergom, márc... 3. A muzslai járásbíróság elhelyezése ügyében, lapunk mult számában jelent meg egy közlemény, melyben a cikk írója reá mutatott a többek között arra, hogy a kérdésnek megoldása, mily égetően sürgős. Hogy az tényleg sürgős, igazolja az, hogy az igazságügyi kormány kiküldötte, dr. Záborszky István ministeri titkár a napokban ismét itt járt Tóásó Pál építésszel, hogy a muzslai járásbirósági épületet megszemléljék és az átalakítási munkálatokat a helyszínén megállapítsák. A szemlét szerdán tartották meg Muzslán, melynél a törvényhatóság által kiküldött székház épitő bizottság tagjai közül dr. Hulényi Győző vármegyei tiszti főügyész és Bodor Károly kir. mérnök vettek részt, mig a muzslai járásbíróságot dr. Lukács László albiró képviselte. A közigazgatási hatóság részéről jelen ki sem volt, mivel annak ottani főbb tisztviselői azon alkalommal Muzslán nem voltak. A bizottság behatóan tanulmányozván a kérdést, töviről-hegyire átvizsgálva a helyiségeket, megállapította, ami már úgyis tudott dolog volt, — hogy a mostani állapot fenn nem tartható. Igazság osztó és igazság kereső felekre Csókokkal borította kezét, és elmélázott a dolgon. — Nem segíthetnénk ezen, Héró ? . . — Nem nagyon, aranyom. . . mert a végzet ellen mit sem tehetünk. . . de talán, majd gondolkozunk felette. . . — Jó lesz, királyom! . . biztosra veszem, hogy sikerül valami a szerencsétlenek érdekében a te okos fejednek. . , —- És a te szin-arany szivednek. . . Egy csillag futott alá az ég boltozatáról, és a mint ragyogva hasította ketté a homályos eget, Ilia királyasszony áhítatosan kulcsolta össze a kezeit. — Ó. bár ne lenne egyetlen öngyilkos sem a hidamról, Istenem ! . . És a hogy ott álltak az ablakfülkében, igaz szivvel mondta ra a király: — Ámen! . . Mire egy üdvözitő csókban fort össze az ajakuk. 2. Áz ország művészei lázas izgalomban' égtek. Mindnyájuk lelkesedését felsarkaltá az a hir, hogy Uia királyasszony ő tőlük várja a boldogtalanok, az elkeseredettek, a gyönge hitűek megtérítését, megjavítását. Valami irást hozott a hivatalos újság, a Iszterp és Vidéke'