Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-18 / 14.szám

kormányzat figyelmét és ma már készen áll a Király nevéről elne­vezett Tanítók Háza Budapesten s nemsokára a másik Kolozsvárott. Csak egy a fájdalmas, csak egy a sebző, hogy a táborba belépni még mindig sokan, nagyon sokan nem jelentkeztek. Talán gazdagok, talán gond­talanul élnek, a szegénységet, a nélkülözést, a gondot csak álom­ból ismerik? Ha igy volna is, az együvétartozás érzetéből az ebből folyó erkölcsi szempontból is szo­ros kötelesség volna a belépés; mert tanitó tanitót, népnevelő népnevelőt nem nézhet le, sőt inkább mert van miből, kétszeresen tartozik .abbeli kötelességét leróni, hogy pálya­társán segítsen. De hisz ha gazdag volna, ha a gondtalan megélhetés biztosítva volna: nem a tanítói pályán egé­szítené ki az életfentartásához szük­séges kellékeket ? Nem küzdene a tanítói pálya rögjein és ha mégis, vagy a telhetetlen zsugoriság rabja, vagy hatványozottan átérezve a hi­vatást, annak fenségét a népneve­lésnek feláldozott munkájában, ket­tős tér nyilna pályatársainknak felsegélyezésére. Nemde ujainkon számlálhatjuk el a gazdag, a nélkülözést nem ismerő tanítók kategóriájába tartozókat és őszintén, nyíltan be kell vallanunk szegénységünket és segélyre szoruló voltunkat. S mert be kell vallanunk, mi természetesebb önvallomásunk, sorsunknak alapos ismerete folytán ha lelkiismeretünkkel leszámoltunk, be kell lépnünk a táborba. Le kell számolnunk lelkiismeretünkkel, ne­hogy ez a kisbíró reánk vesse a szivet nyilaló vádat, hogy önmagunk hozzánktartozóink, gyermekeink iránt könynyelmüek és ennek ré­vén kegyetlenek voltunk. Ébredjen a magyar tanítóság ön­tudatra, nyugtassa meg lelkiismere­tét és az eshetőségek kíméletlensé­gére gondolva, vonja le a következ­tetést, hogy az Eötvös alap tagjává Ugyanis ez a még valaki, a kinek oly­kor megnyílt az ördöngös Alma kapuja, nem volt herceg, hanem egy tagba sza­kadt amerikai, aki alig megszámlálható milliókat szivattyúzott ki a bakui petró­leum forrásokból. Ő nagy zajjal jött s csak a gomb­lyukában hozott virágot a szép Almának s nyers humorral derített vidámságot a szivében. Amikor aztán a herceg gyémántjait minden elképzelhető alakban Alma lábai elé rakta s több napon át barátaival bir­tokán vadászgatott, az amerikai kisebb zajjal jött látogatóba, nem bohózkodott, hanem arcán nagy elhatározás komolyko­dott. Röviden beszélt, de nyomatékosan, a mitől, sajátságos, az ördöngös Alma job­ban felvidult, mint a legvaskosabb tréfá­tól. Felugrott pamlagáról, átölelte az ame­rikai nyakát és hosszú, szenvedélyes csók­kal ajkaira forrt. Még ezen a napon üres lett a kalit, a közönség hiába várta dédelgetett mada­rát s a herceg hiába kopogtatott a kapu­ján. A herceg búskomorságba esett s már­már az rebesgették, hogy megháborodik. A szép Almát mintha a föld nyelte volna el, nem volt se hire, se hamva. Évek múlva tudódott ki, hogy az amerikai fele­sége lett s jobbára Bakuban éli világát. Ezért költözött a herceg a petróleum­városba. ­Az amerikai nem lehetett oly nevelet­lenni ép oly erkölcsi kötelezettség, mint a mindennapi kenyér megszer­zése a család tagjai számára. Ne kérdezzétek barátaim, ki irta e sorokat, hanem vegyétek fonto­lóra azt, mit irtam. És tudjátok meg, higyjétek el, olyan ember irta, olyan pályatárs, ki megvergődött az élet küzdelmeiben és ha van nyugalma, azt az Eötvös alapnak köszöni, és ha lelkiismerete gyermekei jövője iránt ' viseltető gondosság folytán tiszta, azt annak, hogy az Eötvös alap tagja. Magyarország népoktatási intéze­teiben a tanítók száma a harminc­kettő ezret haladja meg és az Eöt­vös alapnak a legutóbbi időben történt fellendülés következtében a a tagok száma kilencezret tesz ki, tehát majd csak egynegyed részét. Hol van. a többi ? Vagy tán nem ismerik az alap nagymérvű jótékonyságait azzal a a csekély tagdíjjal szemben, amit be kell fizetni? Lehetetlenség! Miért tehát a mulasztás, miért az elvonás, mikor annyira reá va­gyunk utalva a segélyre. Vagy tán más forrásaink vannak ? Hol, merre ? Hisz ha volnának, nem érezték volna égető szükségét egy segélyalap meg­teremtésének. Hiányzik bennünk az együvé tar­tozás érzete, nem szeretjük egymást, mert ha szeretnők, az a három ko­rona tagsági dij csak részlete volna a hozzájárulásnak, mert módját ej­teném, hogy valami uton módon megkettőzzem azt. És ha megket­tőznénk és ha valamennyien belép­nének, akkor barátaim nem csak gyer­mekeink iskoláztatása volna meg­könnyítve, hanem szegényeink, be­tegeink gyámolitásáról Önmagunk alkotta hatalmas alkotások létesül­nének, minők az agg tanítók és öz­vegyeinek menháza ; egy ózondus gyógyhelyen felépített szanatórium, azután egy leányainkat kiházasitás­kor ellátó alapítványunk, szóval mindenünk, aminek nagy hiányát len, hogy visszautasítsa a herceg udvarias látogatását s igy Nikoláj Dimitrievics mind sűrűbben vendégeskedett náluk. A szép Alma eleinte tartózkodó volt, majd fölmelegedett a herceg iránt, ellen­ben az urát elkezdette szeszélyeivel s kép­telennél képtelenebb kívánságaival gyö törni, hogy elüldözze otthonukból. Igy az a badar kívánsága támadt s eh­hez makacsul ragaszkodott és teljesítéséért könnyekkel harcolt, hogy az ő szobáját is őrizze olyan cifra testőr, mint a milyen a cárné álmait virrasztja. A herceg megnyalta ajkait: „Hej, de édes a boszu:" „Na, jó, majd szerzek neked testőrt, hogy csak oda repülhess, ahova én akarom !" gondolta magában az amerikai és elutazott. Milyen boldog, szeszélytelen, kezes jó­szág lett egyszerre a szép Alma. Istenem, mégis csak tökfilkók ezek az amerikaiak! mondotta a herceg s a szép Alma úgy megkacagott ezen, hogy a könnyei is kicsordultak. Hónapokig volt távol a férj s karácsonyra járt az idő, amikor visszaérkezett. Alma nem tett neki szemrehányást hosz­szas elmaradásáért, sőt oly bágyadt és keletlen volt, hogy az esetben amerikai ezt az ostoba megjegyzést tette : „Talán bizony katarrhusban szenved, kedves asz­szonyom ? no, majd a Jézuska talán meg­gyógyítja !" Karácsony estéjén aztán nagy megle­petés érte a szép Almát. Fényes testőr sétált föl s alá ajtajánál, még tisztelgett érezzük és a mik megkönnyitenék életfeladatunk teljesítését. Miért tehát ä vonakodás, midőn édenkertet alkothatunk faágunk­nak, midőn csekély anyagi áldoza­taink révén oly intézmények létre­jöttét mozdíthatjuk elő, melyek a mienk, melyek minket szolgálnak és melyek ami büszkeségünket ké­pezik. Hazám tanítósága! E tekintetben ne legyen közöttünk válaszfal. Ébred­jünk öntudatra mindnyájan s tegyünk eleget a szívnek, mely parancsolólag lép fel arra nézve, hogy a tanitó sze­génysége folytán vessen számot önmagával, kötelezettségével és az őt érdeklő esélyekkel, azután lássa be, hogy az alap tagjává lenni a szeretet által parancsolt sugallat, melynek engedelmeskedni kell, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, hogy mint az értelmiség egyik alkotó része nyilván tanúsítsa annak meg­értését : segíts magadon az Isten is megsegít. Rajta tehát, sorakozzunk, tegyük naggyá, gazdaggá az alapot, mert azzal önönmagunkat tettük naggyá és gazdaggá ! Bertalan Vince. Közigazgatás januárban. A közigazgatási bizottság szerdai ülé­se, mely a januári eseményekről számolt be, a referensek előadományán kivül valami egyébb dologgal nem igen foglal­kozott. Az alispáni jelentés a közrendészet te­rén javulást konstatált. Örvendetesen hal­lottuk, hogy sem az innenső, sem a túl­só járásban január havában tűz nem volt. A községi élet terén az elöljárói válasz­tásokról jelentett, melyek még mindig fo­lyamatban vannak. A pénzügyig azgató jelentése szerint az egyenes adók, a hadmentességi dij és az ileték egyenérték befizetésénél csökkenés, mig a borital- és husfogyasztási adóknál, bélyeg és jogilletékek, iparkamarai illeté­keknél, valamint a tanítói nyugdíjjárulék­nál emelkedés van. is neki, mintha csak a cárné lett volna. Senki sem mondta volna, hogy fából van, hogy gépre jár a szép Alma testőre. Nagy mesterek ezek az amerikaiak. Ennek már csak kellett örülni és örült is a szép Alma. Hogy öröme még teljesebb legyen, az amerikai ajánlotta magát; mert egy időre át kell mennie a gyárba, hogy meghal­gassa munkásai ünnepi üdvözletét. A mint távozott, a szép alma szenve­délyesen borult a herceg karjaiba. Oly boldog, oly szerelmes volt, míg künn „tipp­topp" sétált a fakatona. Egyszerre megállt, valami nyikorgás hal­latszott, majd földrázó dörrenés s csak széthányt, füstös kövek jelölték, hol pom­pázott az amerikai tuskolánuma. Soha senki sem tudta meg, hogyan és hova repült a szép Alma s Nikoláj Dimit­rievics herceg. A fakatona, ha tudta volna, akkor sem árulhatta volna el, hogy az ő keblében rejtőzött az a szörnyű demon, a mely ret­tenetes szárnyaira kapta a szerelmeseket. Az amerikait sem faggathatta ki a tör­vény és a kíváncsiság; mert azon az éj­szakán elrohant oda, hol a Nafta-isten ra­gyogott nagy fényességgel s „tűz adott, tűz rontott, tűz gyógyítson!" a lángten­gerbe vetette magát és elmultak minden kinjai. Irgalmas a Nafta-isten! Romme. A kir. tanfelügyelő a tanítás zavartalan menetéről jelentett, kivéve Csévet, hol a tanító betegségé és Lábatlant, hol a ren­dezetlen viszonyok miatt, az "előadások előbbinél rövidebb, utóbbinál pedig hosz­szabb ideig szüneteltek. A tiszti főorvos referádájából olvassuk, hogy az egészségügyi viszonyok a város­ban kedvezőbbek, mig mindkét járásában a megyének kedvezőtlenebbek. A halot­tak száma volt január havában a város­ban 36, az innenső járásban 91, a túlsó járásban 64, összesen 191, melyből 50.76% 7 éven aluli volt. Az őszes el­haltak 14.13%-a tüdővészben hunyt el. A Kolos kórházban felvétetett 179, ápol­tatott 277, elbocsájtatott 147, meghalt 8. Az ápolási napok száma volt 3725. Az államépitészeti hivatal főnökének előadása szerint ugy a törvényhatóságig mint az állami utak jók voltak, forgalmi akadály nem volt. Marosi József indítvá­nyára átír a bizottság az államvasutak­hoz, hogy az Esztergom állomás előtti sártengert távolítsa el, mely a közleke­dést nemcsak megnehezíti de gátolja. A törvényhatósági főállatorvos az állat­betegségekről referált statisztikai ada­tokban. A közgazdasági előadó mindenekelőtt -a gazdasági egyesület érdemes, néhai elnö­kéről, Wimmer Ferencről emlékezett meg szép szavakban, s parentálta azt el, kit nemcsak a társadalom minden rétege, de megyénk álmodozó flórája is gyászol, si­rat. Jelentette, hogy a gazdasági egyesü­let oly helyzetbe jutott, hogy 40 szöl­gyémi kisgazdának 44 drb. tenyészüszőt fog rendelkezésére adni. Sajnosán emlí­tette fel, hogy a tenyésztési felügyelő alá beosztott 3 vármegye közül, vármegyénk mostoha gyermek. Konstatálta, hogy nevezett egyesület a szövetkezési mozgalmat és ennek folyta­tásaként a cseléd bérek és a munkásvi­szonyok rendezése körül ismét megkez­dette tevékenységét. Wimmer Kálmán a vármegyénk túlsó járását fenyegető arató sztrájk elfojtása miatt szóllalt fel. Elnöklő főispán azzal nyugtatta meg, hogy már volt arra gondja, s a szükséges praeventiv intézkedés meg fog tétetni. r.— HÍREK. Farsangi naptár. Febr. 18-án. A keresztény kereskedő ifjúság zárt­körű jótékonycélú táncestélye a Für­dőben. „ 18-án. Az esztergomi belvárosi kath. olvasó kör idősebb tagjai humoros tánces­télye saját helyiségében. (Csiltag-u.) „ 24-én. Kath. Kör tréfás farsangi estélye sa­ját helyiségében. „ 24-én. Az izr. nő- és leányegylet tánccal egybekötött művésziestélye a Für­dőben. „ 25-én. Az Esztergomi Kath. Legényegyesület tánciskolái ifjúságának táncpróbával egybekötött tréfás estélye saját he­lyiségében. „ 25-én. Az esztergomi polgári egyesület zárt­körű táncestélye a „Magyar Király­ban." „ 26-án. Az Esztergom Sz.-Tamás-Vízivárosi kath. Polgári Kör műkedvelői előa­dással egybekötött zártkörű táncesté­lye a Kath. Legényegyletben. „ 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. — Nagylelkfi adomány. Általánosan is­mert bőkezűségének fényes jelét adta ujabban ismét a helybeli főkáptalan. A városunkban létesülő országos kath. ta­nítói árvaház építési költségeire 4000 ko­ronát adományozott. Hangsúlyozottan fe­jezi ki azonban azt az óhaját, hogy az intézet városunk falai között legyen. Vaj­ha minél több követője találkoznék ennek a nemes példának, hogy a sok szegény elhagyatott árva barátságos otthona rövid, idő alatt megnyilhassék.

Next

/
Thumbnails
Contents