Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-15 / 13.szám

hát nincs és nem is lehet fontosabb teendőnk a birtokrendezésnél. Erre van szükségünk, hogy a termelés költségét apaszthassuk, hogy a kis­gazdáknak megadjuk a haszonhaj­tóbb gazdálkodás lehetőségét, hogy az apró birtoktestek összerakásával u t kis és közép birtokososztályt teremt­sünk, mert csak ez fogja megbirni az amortizált terheket. A D. E. E. évkönyve. Abban a békés kulturális harcban, me­lyet a magyar hazánk magyarrá tétele érdekében a nagy közművelődési egye­sületek megvívnak, jelentékeny része van a Széli Kálmán, Pallavicini Ede őrgróf és Rákosi Jenő vezetése alatt működő Dunántúli Közművelődési Egyesületnek, mely az ország területének közel egy harmadában, a Dunántúl 11 vármegyéjé­ben gyakorolja a kulturális jótékonyságot. Most jelent meg dr. Fodor Oszkár fő­titkár szerkesztésében e nagy kultúregye­sület tizenöt éves fennállása alkalmából kiadott évi jelentés, a mely bevezetőjében panaszos húrokat penget. A hivatott társadalom nem keresi fel közreműködésével és filléreivel úgy az egyesületet, amint a maga elé tűzött nagy nemzeti feladatok megkívánják s ez oka annak, hogy az ország ezen tekintélyes kulturegylete sem képes vagyonban meg­gyarapodva, a magyarság hatalmasan megnőtt várává lenni, pedig a D. K. E. másfélévtizedes fennállása alatt vezérei­nek bölcsességével és öntudatos kultúrpo­litikájával iparkodott céljait megvalósí­tani. Hogy k a D. K. E. megoldhassa a mostani nehéz időkben is a maga elé tűzött feladatokat a következő felhívással fordul az elnökség az ország hazafias társadalmához: A „Dunántúli Közművelődési Egye­sület" a nemzeti művelődésért harcol, kisdedovó intézeteket és nyári mene­dékházakat állit fel, nép- és vándor­könyvtárakat létesít, tanítókat és lelké­szeket jutalmaz, kik a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szereztek s minden eszközzel közrehatni igyekszik a művelődés terjesztésére s a nemzeti szellem ébrentartására a Dunántúl. — E nagy feladatokhoz kicsi még va­gyoni erőnk, azért szükséges, hogy a Olyant ugrottam, hogy a nadrágom be­leakadt a kis kapu egyik szögébe, borzasz­* tót feslett. De nem bántam. Micsoda Európai nagyhatalom az az ándung! . . . Bent oszt közrefogtak. Hogy milyen a hangom. Rágyújtottam rögvest. A Gross­vardeint. Az egész Varga család nagy áhítattal hallgatta az átmagyarositott szövegű fül­bemászó áriát. Csak a gazdaasszony, kérdezte a végén, hogy böjtre való ének-e ez, vagy sátoros ünnepre? — Pászol ez minden alkalomra feleltem. Nálunk disznótorban fújják — forditám a legfontosabbra a figyelmet. Ellágyitottam az egész familiát. A kicsi­nyeket rézkrajcárral enyveztem magam­hoz. Igazán disznó szerencsém volt. En­nek a*családnak a protekciója biztos győ­zelem, legalább is koma az öreg Varga bácsi a falun belül mindenkivel. A nótári­ussal pertu, a papokhoz meg bejáratos. Any­nyira biztos voltam az ügyemmel, hogy a kis noteszemben már fel is számítottam a jövedelmet. Ezután még trafikban árult bőr szivart is szívhatok az olcsóbbjából. Vagy két napig éldegéltem a Varga fa­míliában. Fürösztöttek tejbe, vajba. Fakó ábrázatomon kivirilott a jólét bazsaró­zsája és olyan nótás hangulat fogott hazafias magyar társadalom minden ré­tege nemes áldozatkészséggel támo­gassa egyesületünket. Ez bátorít fel minket, kik a Dunántúli Közművelő­dési Egyesület ügyeit vezetjük, hogy az érdeklődőket arra kérjük, méltóztas­sanak megemlékezni egyesületünkről, mely másfél évtized óta nehéz munkát végez s nemes célokat szolgál, de nagy céljaihoz képest nagyon csekély anyagi eszközzel rendelkezik. Nem ké­telkedünk abban, hogy a társadalom hazafias érzése meg fogja találni a módot, a melyen az egyesületet vé­lünk szolgálhatja. A D. K. E.-ben a tagok kötelezett­ségei a következők: a) az örökös tag 2000 korona alapítványt tesz, b) az ala­pító tag 200 korona alapítványt tesz s azt öt év alatt befizeti, c) a pártoló tag öt év alatt összesen 100 korona fize­tésére kötelezi magát, d) a rendes tag legalább 10 egymásután következő évre 4 korona évi tagdij fizetésére vállal kötelezettséget, e) gyámolító tag, ki bármilyen adománynyal járul az egye­sület céljaihoz. A tagsági dijak a Ma­gyar Leszámítoló és Pénzváltóbankhoz (Budapest, Dorottya-utca 6. sz. a.) kül­dendők, de elfogad adományokat bár­mely lap szerkesztősége is, a tagsági bejelentések pedig a D. K. E. titkári irodájához, (Budapest, Akácfa-utca 9.) intézendők. Pallavicini Ede őrgróf Széli Kálmán elnök. diszelnök Rákosy Jenő másodelnök. A D. K. E. vagyona 138.600 korona 4 fillért tesz ki, ez összegből a tárnoki (Fehér m.), városlodí (Veszprém m.), tar­jáni (Komárom m.), vimpáczi (Sopron m) szaári (Fehér megye.), és pénzeskúti (Veszprém megye.) kisdedovódák fen­tartására a lefolyt évben 4628 kor., 70 fillér, a magyar nyelv tanításában kitűnt tanítók és papok segélyezésére 2000 ko­ronát, uj népkönyvtárak létesítésére 4220 koronát s egyéb - kulturális szükségletre 3698 kor. 5 fillért fordított az egylet. Az óvódáknak ujakkal való gyarapítá­sát egyideig beszüntetni volt kénytelen az egyesület, főleg azért, mert a közoktatás­ügyi kormány a szükségelt állami támo­gatást eddigelé nem biztosította, sőt a tárnoki óvodát sem vette át állami keze­lésbe, pedig erre nézve a kultuszminisz­el, hogy majdnem élceket szórtam a Csáky rendeletére'. (Tetszik tudni, nekem se tetszik az a dolog sehogy.) Végre felvirradt a dicső nap hajnala! Én ezzel a hajnallal keltem talpra. Félrehú­zódtam a félszerbe egy kukoricamorzsoló mellé és ott fisztuláztam a lyrai tenorom­mal. Csak most bele ne süljek. A válasz­táson. Csak most kivágjam, az A-t mondha­tok aztán B-t meg C-t is. Helyen leszek, mint mikalaka. És mikor reménységem lila szin egén egy fikarc felhőcske se kecmergett, ekkor ütött az Istennyila. A porta elejéről hal­lottam a Varga Péter jó házigazdám hívó szavát: csak tessék beljebb kerülni. Dehogy lesz alkalmatlan, dehogy! Sőt in­kább ! Már is van egy kántornak való szálláson, ketten vígabban lesznek stb. stb. Kiödöngtem a félszerből szembeszállani a rémmel. Mondhatom, kellemetlen emberke volt. Harcias, magyar gyerek, vasalt sima arc­cal, mellette az én agyavert arcom bi­zony alaposan lemaradt. Láttam az asszonyhad előtt menten megrendült a pozícióm. Hogy hámozták ki a felső kabátjából, mint édesgedték. Azt hittem, megüt a guta, És a ku­ter még 1905. augusztus 21-én kötelezett­séget is vállalt. A D. K. E. a művelődés terjesztésére szolgáló jó magyar könyvekből álló könyv­tárakkal már fenállása óta terjeszti a ma­gyar irodalmat s ma már 57 teljesen fel­szerelt könyvtárral rendelkezik, melyek sorában 13 vándorló könyvtár, mint meg­honosító szerepel a vándorkönyvtár intéz­ményének Magyarországon. Lebonyolította ez évben az egyesület a számára engedélyezett tárgysorsjátékot is, mely 20,500 koronával gyarapította az egyleti vagyont. A D. K. E. az ország kulturális mozgalmaiban a lefolyt évben is tevékenyen részt vett; uj tagok és ado­mányokgyűjtése körül pedig a Somogyvár­megyei s a Komáromvármegyei közműve­lődési fiókegyletek fejtettek ki nagyobb tevékenységet, amint egyáltalán ez a lel­kesen dolgozó két fiók, — melyek élén Tallián Gyula, Sárközy Aurél, Lőrinczy György s Andorka Elek á'lanak, — tudott csak maradandóbb sikereket produkálni, de már a Balatoni Kultur Egylet kényte­len volt működését teljesen beszüntetni. Hogy mennyiben sikerült Széli Kálmán, Pallavicini Ede őrgróf és Rákosi Jenőnek a D. K. E. kiváló és tiszteletre méltó ve­zéreinek nemes törekvéseik megvalósítása, ki tudná azt ma megmondani, de kétség­telenül nagy megnyugvásul szolgálhat, hogy az ország egyik legnagyobb közmű­velődési egyesületének élén ők haladnak ! A midőn ezekben röviden ismertettük a D. K. E. széleskörű tevékenységét, felhív­juk külön is olvasóink figyelmét, hogy a legkisebb adományokat is továbbítjuk az egyesület javára, mely tizenöt éves fen­állása alkalmából évi közgyűlését február 28-án Budapesten az uj városháza köz­gyűlési termében fogja megtartani s ezen alkalommal Széli Kálmán diszelnök szó­zatot fog intézni a magy.r társadalomhoz. HÍREK. Farsangi naptár. Febr. 15-én. Az esztergomi helyőrség hivatásos altisztjeinek hangversennyel egybe­kötött táncestélye a Fürdőben. „ 17-én. A tisztikar tánccal egybekötött szini­estélye a Magyar Királyban. „ 18-án. A keresztény kereskedő ifjúság zárt­körű jótékonycélú táncestélye a Für­dőben. jon, hogy értett a hangulat csinálá­sához. A kis Varga csemetéket öt percre, hogy végigsimogatta két angyalos réz­krajcárral kedveskedett. Oda vagyok! A közvélemény hátat mutat. No, de még biztam. Szegériy jövevény egyben nem fŐzesz le. A kosztban. Em­berölő porciókat raknak itt eléd és ha az utolsó morzsáig magadba nem gyűröd, kész az antipatia. Ehhez pedig gyenge vagy, gyerek. Micsoda torna lesz itt rög­tön ! Furcsa nézni, kín szenvedni . . . Lett is. Betálalták a reggelit. Az én szokott porciómat, mert két egyenlő adagban hoz­ták, két köcsög színültig telve kávét. A Rozi leányzónak egész emelet volt a két kenyérhoszba metszett pirítós, a mit elénk szervírozott. No gyürközz, vetélytárs. Ha ezt berakod, ember vagy gyomor­ban — gondoltam. A vetélytárs pedig a legnagyobb egy­kedvűséggel emelgette a köcsögöt. Olyano­kat nyelt, mint egy gödény és olyanokat ha­rapott, mint egy hiéna. Nekem ezer farbá­ba változott az arculatom a két liter cigó­riától, ő meg a szemöldökét se mozgatta, de olyan dicséreteket szórt a kávéra, mintha valami ausztráliai madárfészket evett volna. Mikor a kávéval meg voltunk, bennem Febr. 18-án. Az esztergomi belvárosi kath. olvasó kör idősebb tagjai humoros tánces­télye saját helyiségében. (Csillag-u.) „ 24-én. Kath. Kör tréfás farsangi estélye sa­ját helyiségében. jf 25-én. Az Esztergomi Kath. Legényegyesület tánciskolái ifjúságának táncpróbával egybekötött tréfás estélye saját he­lyiségében. „ 25-én. Az esztergomi polgári egyesület zárt­körű táncestélye a „Magyar Király­ban." „ 26-án. Az Esztergom Sz.-Tamás-Vizivárosi kath. Polgári Kör műkedvelői előa­dással egybekötött zártkörű táncesté­lye a Kath. Legényegyletben. „ 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. — A hercegprímás születésnapja, ő Eminentíája hétfőn töltötte be hetvenne­gyedik életévét. A lábadozó egyháznagyot születése napja alkalmából, de azon alka­lomból is, hogy egészségét már-már lassan visszanyeri; úgy levélben, mint táviratilag igen sokan keresték fel kettős jó kivána­nataikkal, valamint úgy az itteni, mint a budavári palotában kitett iven számosan irták alá magukat. — üj kanonokok. Je szénák Gábor báró párkányi plébános, Helc János nagyszom­bati tanár és vicerektor és dr. Kereszty Gé­za szemináriumi tanár kanonokokká nevez­tettek ki. Bár a publikálás a hivatalos lapban még nem jelent meg, de a kine­vezés tényleg már megtörtént. — Kihallgatáson. Dr. Komlósy Ferenc pozsonyi nagyprépost, és B. Szabó Mihály honti főispán hétfőn járultak Ő Felsége elé, hogy kineveztetésüket megköszönjék. — Eljegyzés- Keményffy János báró Harkányi uradalmi intéző leányát, Ilonkát, eljegyezte Zaunfuchs József — fülesi kör­jegyző. — Főigazgatói látogatás Spitkó Lajos, kir. tanácsos, tankerületi főigazgató va­sárnap délután a helybeli főgimnázium és reáliskola hivatalos látogatására Eszter­gomba érkezett. — A tisztikar JUX estélye. Felkérettünk annak közzétételére, miszerint a helyőrség tisztikara által f. hó 27-én tartandó jux estély esti fél kilenc órakor veszi kezde­tét és pedig tánccal, mit fél tizenkét óra­kor humoros előadások követnek. Felkéri a rendezőség úgy a hölgyeket, mint az urakat, hogy a jux estélyen lehetőleg nyári öltözetben jelenjenek meg. — Értekezlet a kath. tanítói árvaház Ügyében- Az országos kath. tanítói árva­ház bizottságának elnöke, dr. Walter Gyu­egy kazán ereje dolgozott és fűtött. Nem bírtam felállani. Erre történt a katasztrófa. Berontott Vargáné asszony és édeskésen kérdezte, nem ennénk egy kis gyenge malacszallonnát ? Nagyon jó. Ajánlja. Én csak huzakodtam, nem akaf tarn a meleg gesztenyét a kollegám számára ki­kaparni. Tegye ő ! Hadd tűnjön le a nép­szerűsége. Ő meg egészen egykedvűen felelte: — Nagyon szívesen. Szinte előre tudom, milyen jó lesz. Beemelt az asszony egy emelet szalon­nát, erősen kikötve, hogy ebből ne ma­radjon ám semmi. Meg kell enni az utol­só falatig mind. Oh, gyomrok felkent baj­noka ! Nyelt az én kollegám szépen! Gé­gémen nagy önmegtagadással csúszott le egy-egy falat. Rozi asszony abba a minutumba végig­szapult a kelletlenségeimért és dicsérte Kis Jeremiást, a társamat, a Danaidák hordójának élő birtokosát. Veszve voltam. Megülte a köcsög kávé a gyomromat. Egy zenei hang se tudott kiszorulni a gé­gémen. Kis Jeremiás meg úgy kornyikált, akár egy éneklő pelikán! Persze, hogy ő lett meg. Ez a köcsög kávé tragédiája. Verner László.

Next

/
Thumbnails
Contents