Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-01 / 9.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . ó kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp G^ula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Munkás sanatorium. Esztergom, jan. 30. A kerületi betegsegélyző pénztár folyó hó 29-én igazgatósági ülést tartott, melyen az elmúlt év számadásainak lezárása nyert elintézést. A nevezett pénztár működése nagyfontosságú feladatánál fogva bár édes mindnyájunkat érdekel, és kétségtelenül van oly íontos, hogy azzal a helyi sajtó foglalkozzék, ezúttal azonban az igazgatósági ülés minden más momentuma másodrendű kérdéssé devalválódik azon felvetett eszme mellett, melyet a pénztár elnöke, dr. Walter Gyula pendített meg az igazgatóság ülésén. Fáradhatatlan tevékenysége eddig a jelzett emberbaráti nemes cél szolgálatában munkálkodott, ujabban, a közjavát szolgálni akaró lelke azt a célt tűzte maga elé, hogy a pénztár sokszor szűknek, korlátoltnak bizonyult határait, a munkás osztály javára kiterjesze, tágítsa. Az eszme, mely nálunk Magyarországon még egészen uj, országos jellegű, melynek célja pótolni azt, mit a betegsegélyző pénztárak szervezete magába fel nem vett. Város a tenger fenekén. (Folyt és vége.) A város közepén egy egészen csigákból épitett palota előtt állottunk meg. Az öreg egy óriási csiga kanyargós bejáratán keresztül felvezetett egy kimondhatatlan szépségű, gyöngyökkel ékesített terembe, melynek közepén egy korall trónuson észbontó helyzetben, egy igazi tündérnő nyugodott. Ez a királynő, sugá fülembe az öreg. Borulj térdre. Mindjárt fölébred. Addig pedig tartsd a szád!" Kétszer sem mondattam magamnak. Térdemre omlottam s vágyó szemekké

1 bámultam ezt a remek alakot. Elnéztem volna örök időkig. Ha rágondolok most is melegség fut át rajtam. Végre megmozdult. Kísérőm olyan erővel vágta magát a csiga padlóhoz, hogy a térde biztosan megérezte. A hölgy felveté szemeit . . . Majd megbolondultam ahogy rám nézett. Mintha két gyémánt ragyogott volna felém. Rólam az öregre pillantott. A hangja gyerekeim, az volt ám csakgyelmes Egy országos jellegű munkás sanatorium alapításának eszméjét pendítette meg, melynek megvalósítása az ország betegsegélyző pénztárainak együttes, vállvetett tevékenységével el volna érhető. Örömmel és általános helyesléssel fogadta az igazgatóság a felvetett indítványt, s elhatározta, hogy ez irányban a kezdeményező lépéseket haladék nélkül megteszi, mi, hogy meg is történt, igazolja az alábbi felhívás, melyet a pénztár elnöke indítványa kapcsán nyomban elő is terjesztett, s amely több száz példányban sokszorosítva, az ország összes betegsegélyző pénz tárainak meg fog küldetni. Hogy a felvetett eszme általános viszhangra fog találni, ahhoz mi kétség sem fér, valamint ahhoz sem, hogy ha az, országszerte viszhangra talál, úgy annak megvalósítása csak idő kérdése lehet. A kérdés bennünket közelről érdekel. Az udvariasság ténye azt hozza magával, hogy az ország betegsegélyző pénztárai a felhívásban jelzett értekezlet helyéül városunkat fogják kiszemelni, mint ahonnét a kezdeményező lépések útra keitek. a hang. A füleimet csak ugy csiklandozta. — No mi baj van megint öreg? — Fölség! — és fejét belecsapta egy csiga hegyébe — ez a halandó megzavarta fürdő vizedet. Elhoztam elődbe. „Büntesd meg őt." — Jól van — csengett fülembe — hagyd itt őt. Majd a büntetését kiszabom rá még ma." Az öreg elslattyogott háttal kifelé. Én majd elnyeltem szemeimmel a királynét, akinek csodálatom szemlátomást jól eshetett. Rendbeszedte ruháit és hozzám lépett. — Tudod-e szerencsétlen milyen büntetés vár arra, aki annak a viznek nyugalmát megzavarja ? — kérdé tőlem az ő aranyos hangján. Ugy a szemeim közé nézett, hogy majd felfordultam a boldogságtól. — Nem tudom felséges asszony. Csak azt tudom hogy náladnál gyönyörűbb asszonyt még nem láttam .... feleltem bátran. Törődtem is most már vele, akármi történik velem. Tisztára beleveszekedtem. Mosolyogva nézett rám. Ez a mosolygás teljesen elvette a még meglevő kevés eszemet is. A bűnöd nagy s halál a bére. De keakarok hozzád lenni. Nem Ami bennünket ennél is közelebbről érdekel az a hely kérdése, nevezetesen, hogy ha a tervezett munkás sanatorium valóra fog válni, hol fog felépülni ? — Fog azért versenyezni a mindent felölelni akaró főváros, de igényt fognak arra formálni az ország másodlagos emporiumai is. Hogy a versenyben mi is részt kérünk, érthető valami, sőt jogot is formálunk ahhoz, hogy a tervezett munkás üdülő városunk határában nyerjen elhelyezést, hol annak megfelelő hely elég van, de meg van az egyik fő kellék, hogy az ország szivéhez közel van. Már most a helyről álmodozni igazán csak álmodozás, mert a tervezett országos intézmény létesítése nem a közel jövő kérdése, de városunk érdekében állónak tartartottuk már is megpendíteni az eszmét s elárulni titkos óhajunkat s ezzel is felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a megindulandó tárgyalások folyamán városunk érdekeit már az első lépéseknél amennyire a körülmények engedik, szivünkön viseljék. egyszerre, csak lassankint fogsz kimúlni. — Gyönyörű kegyesség — gondoltam magamban. De azért leborultam előtte s igy szóltam : Akármivel büntetsz, édes lesz az a te kezeidtől elveszni. S megcsókoltam a ruhája szegélyét. Erre belefújt egy övén lógó, gyémántokkal kirakott csigába. S jöttek, — de hogy honnan, nem tudom — a tenger királynőjének hölgyei. Drága gyöngy, kagyló, gyémánttól ragyogó habkönnyű ruhákban. A lábuk alig érinté a padlót. Mikor már tömve volt a terem, hozzám fordult. — Nézz körül . . . És én körülnéztem . . . — Válassz magadnak egyet közülük, akitől a halálod kívánod. Végignéztem a sok tündéri szépségen s nem tudtam szóhoz jutni. Mind olyan sóvár pillantást vetettek rám. Volt köztük néhány csintalanabb, aki felém is integetett. — „Szép fiú" — hallottam az elfojtott suttogásokból. — Válassz! válassz! — hangzott a királyné szava. Bátorságom visszatért. Leborultam lábai elé és suttogva mondám : A felhívás, melyet betegsegélyző pénztárunk több száz példányban fog kibocsájtani a következő: FELHÍVÁS! Nemes emberbaráti célok és figyelemre méltó közgazdasági tekintetek szolgáltak annak az áldásos intézménynek alapjául, amely a „betegsegélyző pénztárak

11 neve alatt ismeretes. A legszélesebb körök egyenlően érezték ezen intézmény hiányát. Minő szükséges volt, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a rohamos hódítás, amelynek európaszerte örvendett. Alig fél évtizede, hogy Németország törvényhozása 1883-ban létre hozta és meghonosította. Ma már Európa csaknem összes államaiban polgárjogot nyert és teljesiti nem jelentéktelen feladatait! Védelmezi és ápolja, fentartja és növeli a munkaerőt, amely ép oly fontos tényezője, ép oly gazdagon gyümölcsöző tőkéje az állami és közgazdasági életnek, mint a csengő érc halmaza. Az intézmény magasztos feladatai azonban nem szorítkozhatnak ma már egyedül a betegek kórá— Téged választalak szépséges aszszonya a tengernek. Az elszörnyedés moraja hangzott fel. — Tudod-e, hogy engem választva ezerszeres gyötrelemben lesz részed! — Nem tudok semmit csak azt, hogy halálom általad édes lesz. — Jól van, választásodba beleegyezem. Egyet intett s a terem kiürült. Csak egy maradt ott kiszolgálói közül. — Vezesd őt — szólt hozzá — a másik terembe, átöltözni. Az intett és én követtem. A másik terem kisebb volt a trónteremnél, de ragyogásban semmivel sem hagyta hátrább. A falak melett köröskörül üvegszekrények állotak s mindegyikben egy remek szépségű férfi állott — gondoltam •— viaszból. A szolgáló — nálunk grófkisasszonynak is bevált volna — egy drágakövektől ragyogó ruhát tett elém. — Öltözz át — és félre fordult. Néhány perc múlva úgy áltam ott, mint egy királyfi. Még a lány is elbámult rajtam. — Nagyon szép vagy! Ezek egyike sem volt olyan szép, mint te. — Hát nem viasz alakok ezek ? — kérdem. — Nem bizony. Épen azt tettek amit te. És ide jutottak. Sajnállak, mert tetszel nekem. Majd megtudod a többit is sze