Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-23 / 76.szám

— Szoborfelállitás Inzslán. Vettük az alábbi sorokat: Felhívás! Az 1878. évben a cs. és kir. 26-ik gyalogezredből a bosz­niai hadjáratban elesett bajtársak emlékét Muzslán egy emlékszobor hirdeti, amelyre most a társaság által egy baka-szobor lesz felállítva, amelyet ünnepség keretében óhajt megtartani, ez okból tehát felhívjuk a mélyen tisztelt Urakat, hogy 1906. szeptember 23-án, délután 2 órakor ezen ünnepségen résztvenni szíveskedjenek. A szobor-társaság. — Ülések a megyénél- A megye állandó választmánya szeptember 27-én és október 13-án d. e. 10 órakor ülést tart. A tör­vényhatóság bizottsága rendes őszi köz­gyűlését október 15-én d. e. 10 órakor tartja meg. — Á vízivárosi zárda megrágalmazása. A közelmúlt napokban a „Nap"-ban egy cikk jelent meg, mely nagy kíméletlen­séggel rontott neki a vízivárosi apácazár­dának és botrányos leleplezéseket közölt arról. A botrányos cikket átvették a többi lapok, de sőt, mint jó csemegén a német sajtó is mohón kapott, amelyben már még jobban kiszínezve jelent meg az országos botrányt idézett cikk. Nem az első eset, hogy városunkról bizonyos ani­mozitással és tendenciával látnak napvi­lágot hazug, a valónak meg nem felelő tudósítások, melyek a legtöbb esetben le leltek leplezve s igy csodálkozunk azon, hogy a fővárosi sajtó oly könnyelműen jár el az olyan hirek, cikkek közlésénél, melyeknek a botrányon kivül, kétségtele­nül igen káros következményei lehetnek. Utánajártunk a dolognak s az illetékes helyen szerzett információ alapján Írhatjuk meg, hogy mindazok, amik a fővárosi sajtó­ban napvilágot láttak, szemen-szedett va­lótlanságok. Nem tudjuk elgondolni, hogy ki lehet az, aki időszakonkint ily botrá­nyos tudósításokkal a fővárosi lapokat felülteti, de bárki legyen, kell, hogy min­denki elitélje azt, mert nemcsak az intézet jó hírnevének árt, mely intézet már 42 év óta egyike az ország hasonintézmé­nyei legjelesebbjének, hanem a vá­rosnak is. Nem akarunk a tenden­Ezek versek.. Ezek szines, élettől duz­zadó faj-magyar versek. Nincs bennük eikornya, keresettség. Egyszerűek, de ujak és felségesek. Ezek nem Boudelaire­utánzatok. ' Ezek eredetiek. Ha tanult is Boudelaire-től Ady: jól tette. Az okos ember mindenkitől tanul. Azonban ezek a versek nem dekadens recept szerint faragtattak. Érthetők. Vilá­gosak. Szabatosak. Csak a konzervatív akadémisták, a gyulaypálocskák nem értik meg. Azoknak ez dekadencia. Bátran kiálthatja nekik Ady: Hej égignyuló giz-gazok. Hát nincsen itt virág? Hej akadémisták, ez nektek szól. Hogyan értené meg a magyar közönség ezeket a verseket, mi­kor még kultúránk szinleges képviselete, a „Tudományos" Akadémia sem érti. Sze­gény Akadémia. Konzervatívabb gondol­kozású, maradibb tudományos intézete nincs a világnak, mint a mi Akadémiánk. A magyar tudományos élet képviselete. Ennek a maradiságban bigott intézetnek ciózus rágalmak cáfolásával bőveb­ben foglalkozni, de annak igazolására, hogy mily alaptalanok azok, idézzünk pár sort a szatmári elöljáróságnak Remigia főnöknőhöz intézett leveléből, melyek igy szólanak: „Figyelembevevő kérelmét és betegségét, O Nagyságával, a Superior úrral elhatároztuk, hogy megkönnyebbítjük a helyzetét és a főnöknői állás egész fele­lősségét Szeréna nővér kezeibe tesszük le. Ón pedig, jó Remigia, tekintettel évek hosszú során keresztül teljesitett szolgála­taira, amelyeket oly nagy buzgalommal végzett a vizjvárosí zárdában, megtartja eddigi szobáját és a tisztelet és hála nem fogja engedni, hogy valamiben hiányt, vagy nélkülözést szenvedjen. Midőn ezek után, nagyrabecsiilt Remigia, önfeláldozó munkásságáért a legbensőbb köszönetemet nyilvánítom és anyai szeretetemről és gondoskodásomról biztosítom, maradok jóakaratú lelkianyja: Afra. Szathmár­Némethi, 1906. június 27" A gonosz vádakkai szemben beszéljenek az idéztünk sorok. — A villamvilágitás bevezetése a pár­kány nánai állomásra. A pénzügyi bizott­ság legutóbb tartott ülésén - a villamvillá­gitásnak a Párkánynánai állomásra való bevezetését tárgyalta. A kérdéssel a pénzügyi bizottság azon okból foglal­kozott, mivel a bevezetés költségei az üzem terhére esnének, s igy a város a nyereség részesedésénél nagy fokban van érdekelve. Azon alkalomból, hogy a va­suttársulat a villamvilágitást a jelzett ál­lomásra bevezettetni szándékozik, egyút­tal a főkáptalan is bevezeti azt nánai gaz­daságába. A huzalok vezetése a párkány­nánai állomásra, valamint Nána községen át a főkáptalani gazdaságba körülbelül 30.000 koronába jön. Nem is annyira ezen összeg az, mi a pénzügyi bizottsá­got a kérdéssel való beható foglalko­zásra sarkalta, mint inkább azon körül­mény, hogy a vasuttársulat azt köti ki, hogy az állomáson az összes felszerelési munkálatokat, égőket lámpásokat a villa­mos üzem adja s végezze az ő költségére, amelyek aztán 10 év múlva a vasuttársulat méltó szócsöve az „Uj Idők", a „Buda­pesti Hirlap", a „ Vasárnapi Újság". Ezek a magyar tehetségtelen rimkovácsok, vers­gyártó, pennaforgató huligánok legmeg­szokottabb lerakodóhelyei. Ahol Herceg Ferenc, Mikszáth Kálmán mester. Ahol Malonyai Dezső tekintély. Ahol Farkas Imrécske, Endrődi Bélácska már költő. Van ezeknek mindenféle versük. Refré­nes, szerelmes vers, penészes ballada, könnyel bekent románc, tulipános és avult hazafiságot nagy tirádákban mennydörgő vers. Csak uj vers, jó vers nincs. Van ott minden. Csak poézis nincs. Az igazi modern költő kerüli már az ötvenes évek poétáitól milliószor megénekelt „halált", „szívrepedést", „keserű könnyeket", a sok fájdalmas „jajt". Pedig folyton ezt kiabálják a légbe nagy költőink törpe epigonjai. Különösen a Petőfi-majmok. . Mi nagyon szeretjük Petőfit. A legzse­niálisabb költőnket tiszteljük benne. Mi­ért ? Mert eredeti volt. Mert nem mások után ment. Ez minden nagy költőnek e kritériuma. Az utánzatok azonban még akkor sem tisztességes munkák, ha maga Petőfi a modell. Sőt akkor legkevésbbé mert e legnagyobb poétát, legnehezebb utánozni. Ady, Bodor, Juhász nem utánoz senkit. Ok eredetiek, tehát értékesek. De ők nemcsak uj magyar nyelvet te­remtettek, hanem uj nyelvüket uj rithmu­sokban zengik. A modern költőnek el kell vetniök a régi verselési és rimelési tech­nikát, mit Makai Emil vitt és Farkas Imre visz ad absurdum bántóan tiszta színei­vel és unalmasan hibátlan verslábaival. Az igazi poéta • a ritmust nem formának tulajdonába mennek át. Hogy mekkora ezen felszerelési összeg, az eddig ismeretlen. Ennek megállapítását rendelte el a pénz­ügyi bizottság. Nincs kizárva, hogy a va­suttársulat túlkövetelelésé í hajótörést fog szenvedni a bevezetés kérdése, aminek következménye lesz, hogy a nappali áram kérdése is bizonytalan időre el lesz odázva. — üjra alakuló közgyűlés, ismeretes olvasóink előtt, hogy az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület és a vármegye köz­ponti mezőgazdasági bizottsága eggyé olvad, mely Esztergom vármegyei Gazda­sági Egylet néven kezdi meg működését, mely végezni fogja a vármegyei központi mezőgazdasági bizottság teendőit is. Az újra alakuló közgyűlés október 15-én lesz megtartva. — Villamos sötétség F. hó 18-án a Szt. Anna-utcában pokoli sötétség volt, mivel egyetlenegy villamoslámpa nem égett az egész utcában. Felhívjuk erre a körülményre az ellenőrző közegek figyel­mét. — LÓdijazás Kernenden. Az esztergom­vidéki gazdasági egylet a megyei lóte­nyésztési bizottsággal karöltve október 16-án Kernenden lódijazást tart. — Növendékek a postán. Posta- és táviró segédtisztekké való kiképzése cél­jából a m. kir. posta-, táviró- és távbe­szélő-hivatalokhoz az 1906. évben a bu­dapesti igazgatósági kerületbe negyven, a kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, po­zsonyi, soproni temesvári és zágrábi ke­rületekbe pedig egyenként húsz, vagyis összesen 200 növendéket vesznek föl. Föl­vételért azok az ifjak pályázhatnak, a kik a középiskolai IV. vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát ha­zai tanintézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek. A pályázók községi er­kölcsi bizonyítványt mellékeljenek folya­modásukhoz. Az ivenkint egy koronás bélyeggel ellátott kérvényt 1906. október, hó 10-ig lehet benyújtani az illető pós­hanem a vers lelkének tekinti. Az igazi poétának tudnia kell, hogy a verset épen­séggel nem a verslábak grantáljak. Az emberek ma nem tudnak verset olvasni. Az az épen csak olvasni tudják — de nem hallják a verset. Olvassák el kérem pl. A magyar ugaron c. verset. Olyan természetesen lehet olvasni, akár a pró­zát. A becsületes magyar költő a jambus avagy a forma kedvéért nem tesz erősza­kot a nyelven. A váltakozó verssorokban, verszakok nélkül irt költemények a leg­természetesebbek. Ha a forma szabad — szabad a gondolat is. Ezekben a versek­ben több a rithmus, a pattogás, a han­gulat, a muzsika, mint a klasszikus for­mában irt versek bármelyikében. Az mes­terség — ez művészet. Találunk az új poétáknál új szavakat, új összetételeket, melyek oly kifejezők hogy első olvasásra értjük. Mondom : ki­fejezők és szépek. Teli értelemmel és mu­zsikával. Ki ne értené pl. ezt: vánnyadt test, megroggyant tagok, áporgó tekintet? Hisz oly kifejezők, oly plasztikusak, oly magyarosak akár a puszta, tanya, dolmány, ködmöny, vagy a tulipán. Hanem hát aztán ebben az irányban is akadnak túlzók. íme: * Gyomorkorogva ballagott a dalnok A vészes éj i őt holdsugáriban. Keblében dúltak sajgó érzemények, Vad álmok és bősz kéjremények, Bár görcs vonagla fáradt lábiban. Elvégre, im, előtte áll a kastély, Sötéten, mint e gyászkomor betűk . . . A nyájas hold imbolygó bájsugára Ragyogja be a fény-nyalt érctetőt. taigazgatóságnak címezve annál a posta­hivatalnál, a hol a folyamodó növendék akar lenni. A folyamodványra a szülő­nek, illetve gyámnak beleegyező nyilatko­zata ráírandó. — Hevenyfertőző kórok a megyében. Esztergom vármegye területén szeptem­ber hó I. felében előforduló hevenyfertőző kórok a következők: Hasikagymáz: Esz­tergom város, Kesztölc, Csolnok, Nagy­sáp, Bény, Kernend, Bátorkesz, Farnád, Kural. Torokgyik: Esztergom város, Lábat­lan, Bény. Hókhurut: Pilismarót, Dömös, Bajót. Vörheny: Esztergom város. Roncsoló toroklob: Esztergom város. Kanyaró: Lá­batlan. IRODALOM. f Fidibus. Ötlet és vidámság köszön­tött be a „Fidibus" cimű uj fővárosi éle­lappal, mely csupa vidámság, elmésség, ragyogó jókedv, pajkos guny. Képei és rajzai is nagyszerűek. Minden pénteken délben már kézhez kapja a vidéki olvasó is. A „Fidibusz"-t a fényes tehetségű Hel­tai Jenő szerkeszti; főmunkatárs Ambrus Zoltán és Molnár Ferenc, ez a két \>x\\­liáns talentum. Karrikaturái javát Cserna Rezső, Csók István, Garay Ákos, Gulácsy Lajos, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Márk Lajos, Linek La­jos, Vesztróczy Manó, ezek a kitűnő ma­gyar festőművészek • rajzolják. A lap ál­landó munkatársainak a sora is fényes: Ábrányi Emil, Herczeg Ferenc, Ignotus, Gergely István, Pásztor Árpád, Hajdú Miklós, Kemény Simon, Nádas Sándor. A „Fidibusz" legalább 16 oldal terjedelem­ben a legolcsóbb élclap. Mesésen olcsó ! Előfizetési ára: egy évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 fillér, egy hónapra 50 fillér. Egy szám ára (5 krajcár) 10 fillér. Mutatványszámokat kész­séggel küld a „Fidibusz" kiadóhivatala Budapest, Rökk Szilárd-utca 9. szám S halk glóriát fon lágy selyemhajára A dalnok szűzi szende kedvesének, Ki ott fülel, szemérmesen köhögve, Egy gót csucsivű ablaknak mögötte,, Amig fölcsendül lenn a kedves ének: Véres lelkem balzsamdús gyógysugára, Imádlak én, oh szép hercegleány ! Nincs érzelem hát csalfa lángú szűdben, Mely ablakodból énhozzám lehány ? „De van ! De van l" — szól zordonan mögöttük Rettentő hangon most a vár ura És hozzá sújtja őt, hogy csak ugy csattan . . . És ah megnyekken és ah, mint lepattan A bülbülhangú lant hét érchura. Aztán lekúszott, mint a gyors folyondár, A mohlepett, csodálkozó falon, S ádámcsutkán ragadva dalnokunkat, Megfojtá őt nagyon, nagyon, nagyon . . . (Kender Endre). Ez egy „a közel a jövőben megjele­nendő" verskötetből való. Itt is vannak uj szavak, uj összetételek, uj jelzők. Ha­nem ezekben annyi stilus nincs, mint egy antik görög szobor lábujhegyében. Az uj vers íráshoz és olvasásához, egy uj, egy külön érzékszerv kell. Boldog akinek meg van és akinek nem tompult még el az „Uj Idők" stb. rossz verseinek olvasásától. De ime, költészetünk sötét, szinetlen, viharzó, komor éjszakáját diadalmas, har­sogó fény tépi meg a „Magyar Szemle" s a „Budapesti Napló" lapjain. Kinyílt a magyar aloe. "Paul Verlaine álma. (Franciából) Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, Forró és különös, áldott, nagy Látomás, Aki sohasem egy s aki sohase más Aki engem megért, aki engem szeret. Mert ő megért. Neki, oh jaj, csupán neki Bús áttetsző szivem többé már nem talány Sápadt homlokomnak verejték-patakán Frissitve omolnak az ő szent könnyei. Barna, szőke, vörös ? Oh, nem tudom én, nem. A neve ? Emlékszem : lágyan zendül, mélyen, Mint kedveseinké ott lenn, a sirba lenn. Nézése hallgatag szobrokénak mása, Szava messziről jön, komoly, bus, fénytelen : Mint elnémult drága szavak suhanása.

Next

/
Thumbnails
Contents