Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-23 / 76.szám

Esztergom, 1906. XXV11I. évfolvam 76. szám. Vasárnap, szeptember 03. ARANYMISÉS FŐPAPOK. Esztergom, szeptember 21. Nem leng Sión ormán hármasszinű nemzeti szent jelvényünk, nem szólnak az évszázadok viharával dacoló várfokáról az ünnepi tarackok, nem hív imára Mária harangjának áhítatra gerjesztő bongása, nincs ünnepi lakoma, nem hangzanak fel ékes szavakba öltöztetett dicsérő himnuszok, csendes, néma a Sión és annak környéke, de annál hangosabb a mi szivünk lüktetése. Szívben, lélekben ünnepli Szent István szülővárosa az esztergomi főkáptalan két jelesének, Szilányi Ferenc és Graeffel János p. kanonokoknak aranymisés jubileumát. Nem-a város közönségén múllott, a jubilánsok ismert szerénységén szenvedett hajótörést, hogy az érzelmek bensősége külsőleg nem jutott megnyilatkozásra. Szilányi Ferenc fényes papi pályályának legnagyobb részét itt, közöttünk töltötte el, s igy ha bár bölcsőjét nem itt ringatták, magunkénak tartjuk őt, s örömmel üdvözöljük aranymíséje alkalmából. Közelebb áll hozzánk Graeffel János, aki test a mi testünkből vér a mi vérünkből. Esztergom szülötte és hű fia, kit a szülővárosa iránti hűség és a gyermeki kegyelet széttéphetlen bilincsei fűznek Esztergomhoz, akit igy ünnepelni több okunk és jogunk van. Itt született városunkban, itt nevelkedett s végezte középiskolai tanulmányait, melyek befejeztével elhagyta Esztergomot, hogy folytassa tanulmányait, hogy a megkezdett pályán tovább haladjon. Rövid ideig volt segédlelkész, majd a nagyszombati gimnázium tanára, később igazgatója és az érseki konviktus kormányzója lett. A nyolcvanas években jött vissza szülővárosába, mint esztergomi kanonok, hova nemcsak a szülővároshozi vonzalom, de a kegyelet is fűzi, hol megboldogult atyja nyugszik. A kir. városi temető az a hely, hol néhai Graeffel Ádám, az ünnepeltnek megboldogult atyja porladozik, aki egy félszázadon át nemzedékeket vitt be a tudás világába s aki kitartó, fáradhatlan munkássága elismeréséül, a koronás érdemkereszttel lett kitüntetve. Az idősebbek közül sokan vannak még, akik kedvesen emlékeznek vissza a jó öreg úrra, aki közkedvelt tagja volt társadalmunknak, s aki nagy tiszteletnek és szeretetnek; örvendett. Graeffel János a messze távolban, Mária-Zellben mutatja be áldozatát az Úrnak. Elment, hogy elkerülje az ünnepeltetést. De bármily távol van is tőlünk, szülővárosának kicsije-nagyja, lélekben, gondolatban ott van nála, hogy tanuja legyen annak a lélekemelő jelenetnek. Igaz szeretettel, kiváló nagyrabecsüléssel és mély tisztelettel övezi nemes alakját, s rebeg hálaimát az Egek Urához, áki megengedte hű szolgájának a nagy napot erőben, lelki jeles tulajdonainak teljében megélni, kinek szive mindig a jó cselekedetek, akarata a legnemesebb célok szolgálatában állott. Nem a hiúság, a feltűnési vágy, az ünnepeltetés viszketegsége volt az, mi nemes szivének jótékonyságra hangolt húrjait rezgésbe hozta, hanem lelkének mindig a jótéteményekre hajló fenkölt érzülete, mely állandóan jótettekre sarkalta, amiről azon sok százak tanúskodhatnak, kiknek hálaimája az Egek Urához száll fel a mai napon. Jótékony tetteinek koronája ama fejedelmi adomány, mellyel a Szt. Adalbertről nevezett papi nyugdíjintézményt 200,000 koronával megajándékozta. Élete szakadatlan láncolata a munkának. Mint tanár azon fáradozott, hogy az ifjúságot valláserkölcsös neveléssel vezesse be a tudományok tárházába. Jelenleg a főkáptalannak egyik kiváló tagja, akinek vállain sok terhes feladat nyugszik, aki kezelője, gondozója azoknak a nagy, milliókat érő alapítványi és egyéb vagyonuknak, melyek intézése az övénél avatottabb kezekben aligha lehetne letéve. Nem zavarjuk csendes magányában, kerülve a külsőségeket, csendben üljük meg mi is a nagy napot. S amidőn az érzelem igaz bensőségével, szeretetünk egész hevével rebegnek ajkaink hála szavakat a Mindenek Urához, egyben arra kérjük a Mindenek Urát, árassza el kegyének teljével a nemeslelkű főpapot, adjon neki erőt, egészséget, hogy az emberi kor végső határáig legyen díszére Egyházának, javára Hazájának és örömére az őt hőn üdvözlő szülővárosának. —a.