Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-08 / 72.szám

napon tiz óra előtt egy pár perccel látták utoljára. Azután bement a műterembe s ott agyonlőtte magát. Ugy két óra tájban a házvezetőnő igy szólt a kis Józsefhez, a művész fiához: „Józsika, hivd a papát ebédelni." A kis Józsi fölkelt a székről s közeledett a műterem felé. Kinyitotta az ajtót és belépett. Az ajtóval szemben levő pamlagon ott feküdt átlőtt mellel a művész. A kis fiú közelebb ment hozzá: „Papa, jer ebédelni." Semmi válasz. A kis Józsi még egyszer megismételte a felszólitást, majd mikor ez is eredménytelen maradt, a pamlag mellett heverő revolvert felkapva, kiszaladt a házvezetőnőhöz: „Nénikérem, a papa még alszik." Az asszony szeme hirtelen a gyermek kezében levő revolverre szegeződött: „Hol vetted ezt?" „Ez a földön volt a papa mellett." Az asszony kivette a gyermek kezéből a revolvert s megpillantva rajta a vércseppéket, éles sikoly kíséretében rohant be a művész szobájába. Faragó már régen halott volt. Az öngyilkosság idejét nem lehetett megállapítani, a lövés zaját a házbeliek közül nem hallotta senki. Szenvedni egyáltalában nem szenvedett, a legelső golyó, melyet magába lőtt, szivén találta. Tegnapelőtt délután volt a temetés, aztán megindult a kis menet a Mathiaskirche melletti temető felé. Kevesen voltak. A művész bátyján s az egyházi személyeken kivül csupán három jóbarátja, Külbach Ellen kisasszony, a „Berliner Tagblatt" egyik rendőri riportere, Finetti festőművész és Serényi újságíró voltak jelen. Csendesen, szótlanul ballagott a kis csapat a temető felé. Ott aztán Faragó dr. felnyitotta a koporsót, belepillantott, megérintette elhunyt testvére jobbját, aki oly nyugodt arccal feküdt a koporsóban, mintha csupán eludnék. A pap rövid kis beszédet mondott, s azután gyors egymásutánban dübörögve peregtek a rögök a koporsóra. — Felhívás. A nagymélt. földmivelési magyar kir. minisztérium anyagi támogatása mellett az „Esztergom-vármegyei Gazdasági Egyesület" Bajnán f. év szeptember hó ll-én és Farnadon f. hó 18-án tenyészszarvasmarha díjazást rendez. Díjazásban csak oly kis gazda részeülhet: 1. Aki községi bizonyitványnyal igazolja, hogy az általala elővezetett tehén már egy év óta tulajdonát képezi, s az üsző pedig saját nevelése. 2. Aki hitelesen tanúsítja, hogy 40 holdon aluli kis gazda. Nagyobb birtokosok állatjaik után díszoklevelet nyerhetnek. — A helybeli kereskedő tanonciskolában a beirás f. hó ll-én (kedden) lesz, még pedig a II.—

III. osztályra nézve d. u. 2—4 ig, az I. osztályra nézve 4—6 ig. az 1884. évi XVII t. c. 82.§-a ér:elmében minden kereskedő tanuló már a próbaidő alatt is köteles azonnal beiratkozni, mert az igazolatlan késedelem birság alá eső mulasztásnak vétetik. A félévi előleges, két egyenlő részletben fizetendő tandíj egész évre 20 K; az ellenőrző könyvecske ára 30f. — Lopás. Lőiui Dezső pápai nyomdász az ipartestület szállóján aludt. Itt Lazics Gyula társától ellopott egy arany gyűrűt. Letartóztatták. — 2 napig a padláson. F. hó 5-én este jelentést tettek a rendőrségen, hogy Widder Jakab pálinkamérő padlásán valami tolvaj jár. A rendőrség kutatni kezdett. Nem talált senkit. Később újra jelentést tettek. Ismételt, hosszú kutatás után megtalálták fenn a gerendákon összekuporodva Mihalkó József suhancot, Widder szolgáját. Két napig bujdosott már a padláson, mert félt, hogy gazdája megveri. — Tfiz« F. hó 3-án Nyergesuj falun kigyulladt Puchner Ferencné szalmakazla. A tűz kíméletlenül terjedt tovább. Leégtek Abranics J., Szeifert J., ifj. Lohner J., Vargha M., Majer J., Melher M., Házelmayer S. és'Likola M. szalmakazaljai. Az a kár, mely biztosítás utján nem térül meg. 2261 kor. — Elütötte az iparvaSUt. A nyergesujfalusi téglagyár udvarán csütörtökön elütötte az iparvasút Hummel János munkást. Lába összeroncsolódott. Az esztergomi Kolozskórházba szállították. — Megszökött az őrültházból. F. hó 4-én a pilismaróti csendörörs ráakadt a határban bujdosó Nóvák János közveszélyes őrültre. Nóvák a lipótmezei tébolydából szökött meg, egyenruhájában. Gyalog, bujdosva jött fel idáig. Mániája : egy furcsa betegség gyógyítása. Ma szállítják vissza. — Aki tragikomiknmot irt. Egy hisztériás magyar iróról van szó, aki egy új műfajjal beugratta egy egész környék fél-laikus intelligenciáját. Dr. Mészáros József — vallomása szerint — már huzamosabb időn keresztül városunkban tartózkodott. Itt irta nevezetes kuriózumát, a „tragikumot". Ez a csoda-műfaj egy egyfelvonásos szinmű. Cime : Anyóssal a nászúton. Szombathelyen és Bécsben játszódik le. Két helyen az egyfelvonásos szinmű. Node a világért sem akarjuk Mészáros úr új műfaját a kritika tollára venni. Sokkal érdekesebb lesz, ha Mészáros úr szélhámosságával foglalkozunk. Hát ez a „magyar iró" szerdán városunkban és Párkányban előfizetőket gyűjtött „tragikomikum"-ára. S akadtak sokan, kik felültek a svádás nemzetközi szélhámosnak. Egy koronát fizettetett kötetlen példányért s két koronát kötöttért. Szegény Rákosi Jenőre ráfogta, hogy mecénása. Ezzel hódított legjobban. Minden felvett koronáról nyugtát is adott. Sőt akadt Párkányban egy igen előkelő úriember, aki ebéden is ott fogta a „tragikomikum" iróját. Ahol egyszer már kapott valamit, oda még vagy háromszor visszament. Igy utazott le Pestre. Útközben, mint mondta a doktor úr, kiszállt Szobon, Nagymaroson és Vácon. Kíváncsiak vagyunk, felkelti-e a rendőrség figyelmét az univerzális csavargó-iró. Érdekes : igy irta a nyugták alá nevét: Dr. Mészáros József, magyar iró. Hát bizony aki „tragikomikumot" ir, annak jó is, ha megmagyarázza, hogy milyen iró. Mert mi nyilván mandarinra gondoltunk. Nevezetes ránk nézve, hogy ez az új műfaj Esztergomban készült. — Könyvtár. A muzeumok és könyvtárak országos tanácsa 1000 korona ára könyvöt ajándékozott júniusi közgyűlésén Párkány községnek. E héten már megérkeztek a könyvek. A könyvekhez még egy remekül faragott keményfa könyvszekrényt is ajándékozott az országos szövetség. — Ezen körülmény a párkányiaknak haszon, de nekünk szomorúság. Amennyiben az élelmes szomszéd minden tudomány nélkül is túljárt mindig az eszünkön. Hátha még azt a sok tudományt megemésztik a párkányi magyarok, ami az új könyvekben rejtőzködik ! Csak mi húzzuk mindig a rövidebbet. — Szerencsétlenség. Már vagy tiz éve szolgált az öreg G'azsó Józsefné Háber József párkány-nánai vendéglősnél. Csütörtökön este Gazsóné lement a jégverembe. Húst vitt a hidegre. De vissza többet nem jött. Távolmaradása nem tünt fel«senkinek, mert ilyenkor már máskor ís nyugalomra tért. Pénteken a. hajnali órákban a jégveremben találták őt, megmerevedett tagokkal. A jégverem mély. Létrán lemenni egy 75 éves aszszonynak, nem könnyű dolog. De meg a hirtelen légváltozás is befolyásolhatta a szívszélhűdés ördögét, hogy támadjon orozva Gazsónéra. A hű cselédet vasárnap temetik el a párkányi temetőben. — KisasSZOny-napja. Szép, sugaras ünnepet választottak a fecskék a búcsúzásra : Kisasszony-napját, Mária ünnepét. Ma reggel már ezer és ezer apró gyászmadárka szállt a vízivárosi zárdaépület dunafelőli párkányára. Mindig e helyen mondanak búcsút a vidéknek „Isten madárkái". De más nevezetessége is van a szép ünnepnek. Ez a faluk leghangosabb napja. Ugyanis a legtöbb községben e napon tartják a búcsút. Nem várják meg az új nektár édesen csobogó levét, de fogyasztják az ó, tüzes borokat a magyar legények. Környékünkön is igen sok helységben e napon van a búcsú. — Az ünnep harci részét, az .elmaradhatatlan búcsúi verekedéseket izgatottan várjuk. Jövő számunkban biztosan ez lesz a cime egyik hírünknek: Hangos búcsúk. No de nem baj. Megszoktuk. — A Vándormadár. Ősszel, a mint hűvösödni kezd az idő, útra kél dél felé sok-sok millió madár, szállni melegebb vidékre. Nagy csapatokban kerekednek föl szeptember táján és sebes röpüléssel szelik át a levegő-oceánt Afrika irányában. Ez nekik az igéret földje, de messze van, nagyon messze, s a piciny madárszivek bizonnyal félénken dobbannak meg, ha az ut ezer veszedelmére gondolnak. Legnehezebb föladat a két kontinenst elválasztó Földközi-tengeren átrepülniük s bizony, ha nem elég erősek és kitartók, sírjuk lehet az alattuk kéklő víztükör . . . A legerősebbek egyfolytában teszik meg ezt a nagy utat, de a gyöngébbeknek meg kell pihenniök útközben. Tengerészek beszélik, hogy már Kréta-sziget táján ezer meg ezer ilyen halálra fáradt madár zuhan le a tengerbe és a hajók fedélzetére pihenni. Más madarakban geográfiai érzék fejlődik ki csodálatos módon. A sármány és ökörszem például nem merészelnek nekivágni a tenger birodalmának, hanem kerülővel teszik meg az utat. Európa és Kis-Ázsia határán, a Márvány-tengeren kelnek át, s a Földközi-tenger mellékén dél felé haladva érik el Arábiát és ÉszakAfrikát. Vannak azonban madárfajok, melyek oly gyöngék, hogy a nagy útra a maguk erejéből képtelenek — és mégis minden őszszel feltűnnek Afrikában. Ez a dolog rejtelmes volt és magára vonta a madártudósok figyelmét is, a kik közül sokan annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy e madárkák erősebb pályatársaik, a darvak hátán teszik meg a vándorutat. Ez az állítás majdnem hihetetlennek tetszett eddig, de most egy szavahihető norvég ornitológus erösiti meg, a ki nemrég néhány hetet Kréta-szigetén töltött. Egy falusi lelkész, a kivel ott megismerkedett, töbször felhívta figyelmét a magasban vonuló daru-csapatokra, melyek közül apró madárkák csicsergése hallatszott. Magukat .a madárkákat látni nem lehetett a nagy távolság miatt, de a lelkész egész határozottsággal állította, hogy sokszor látta az apró énekeseket, a mint a darvak hátán vándoroltak. Petermann természettudós Rhodusban, Hedenborg svéd utazó és Lennep ornitológus KisÁzsiában észlelték ugyanezt, s Amerikából is megerősítik, hogy bizonyos, Hödzön-öböl tájéki pinty-fajok mindig a kanadai vadludak hátán érkeznek és utaznak tovább. El kell tehát hinnünk, hogy a gyönge madárfajok, melyek költözésre képtelenek volnának, úgyszólván megnyergelik erősebb barátaikat s ily módon száz meg száz kilométert utaznak kényelmesen és ingyen. — Bőrápolás- A Kaiser-borax kitűnőnek bizonyult tisztátlan-, vörös- nyers bőr gyógyításánál ; mint szépitőszer a legegészségesebb és nemcsak, hogy szép fehér kezeket nyerhetni használata által, hanem általában fehér testbőrt. Bőrápoláshoz, hygenikus és kosmetikus sajátságainál, továbbákitünő ibjlyaillatánál fogva a Kaiser borax szappan melegen ajánltatik. CSARNOK. RÁKÓCZI. — Praeludium.*) — Ifjú lelkem virágos mezején, Rózsak, liliomok, csilingelő Kis gyöngyvirágok, nyíljatok ki mind! Kék nefelejts, kis jácint, szegfű törj elő ! Kezem örömmel, lelkesedve szint*: Hazaszeretet oltárára hint S ti súgó-búgó, andalgó fuvalmok, Ha a daliás múltból átsuhantok, Az oltárról felszálló balzsam-illatot Friss, lenge szárnyatokra szedve: Hordjátok szét e szunnyadó hazába, Mert ez a hős Rákóczi lelke. Üdv, üdv neked, dicső Rákóczii Ismét borult e honnak láthatára . . . Ébredj porodból lantom hallatára ! Ébredj ! És én letépem az ég büszke, Sugaras koronáját S diadémul fejedre helyezem, Hadd bámulják, csodálják Örök fényét a te hős fejeden ! S mikor dereng a hajnal S varázsló tompa zajjal Telik meg az alvó magány: Letépek az ég rózsás lepeléből . . . S ez lesz rajtad a kacagányt A nemzet fölött dübörgő felhőkből Lecsapó villámot meg-megfogom S mint győző kard lesz az ajándokom. Hős katonádnak fogadd : a panaszt, Mit keblünkből századok Keserve, kinja, bánata fakaszt l Vezesd sereged újra zsarnok ellen . . . És nem tűnsz el a vészes fellegekben. Szállj, szállj ki hát lelkemből Zsibongó, forró énekem. Emelkedjél fel a magasba Az édes rimcsengéseken ! A rézkürt ritka riadót riogjon: Fel, fel, katonák: gondolatok fel! fel! Sorakozzatok harci vággyal, kedvvel S a hőst fénylő paizson a magasba Emeljétek fel büszkén, rajta, rajta! Hadd zúgja onnét e hazába szerte: — Tőr van ismét a hon szivébe verve, Századok óta a Golgotát járja . . . Lesz-e Megváltója ... ? lesz-e Messiása.. ? Jön e még egyszer Vigalom, boldogság, öröm e földre... ? Kapaszkodik-e a kelő nap újra Rózsás ujjakkal felszabadult rögbe...? A zsarnokok hatalmát megtöri-e Az igazságnak szentelt jogara . . . Mind, mind csak tőletek függ! és, ha vélem Harcoltok: felszabadul a haza! És ti megértitek majd Rákóczi szavát, Mit gondolataim paizsáröl A szellő szárnyainak ád. Megértitek ... S a ti zengő riadótokat hallva : Feltámad rögtön a sok ezer dalja S a szent szabadságnak megmentenek E honban minden völgyet és hegyet! Mig tart az ütközet, A napnak nem szabad lehunynia Szabad, boldog lesz ismét Hunnia Szállj, szállj ki hát lelkemből Zsibongó, forró énekem, S emelkedjél fel a magasba Az édes rím-csengéseken Árazd varázsod minden kis helyen, Mint ifjú szívben első szerelem. Szállj, szállj! repülj sietve hát dalom. Utadban szűnjön meg a honfi-fájdalom. Ha nem is tudok csillogó mezt szőni rád : Repülj, repülj tovább és föl se vedd hibád ! Ne lelketlen tudós, — de izzó honfi-sziv Legyen az én kritikusom. Hogy énekem megállja igy helyét: Tudom, nagyon, nagyon tudom ! Es ha kobozom rimjátéka Tán disszonánsul csengne néha, *) Mutatvány a költő most készült 20 énekes történelmi regényéből.