Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-25 / 7.szám

Esztergom, 1906. XXVIII. évfolyam 7. szám. Csütörtök, január 25. ESZTERGOM es VIDÉKE r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di<. Píokopp Gijula és Bremiei

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A tél problémája. Esztergom, jan. 23. A tél szigorúsága a legkeményebb embert is részvétre hangolja. Hiányos ruhában didergő emberek láttán érezzük csak igazán az emberi rendeltetés nagy jelentőségét, mikor látjuk, hogy a szegény ember is ember, olyan, mint mi, de aki szenvedéssel küzdi az élet nehéz napjait. Nagy városok régóta fölismerték a humanizmus ama szép törvényét, hogy az elhagyottakon, a ruhátlanokon segíteni kell. Az éhező ember sokszor nem azért züllik el, mert lelke megrögzötten gonosz, hanem a nyomor zavarja bele törvénybeütköző cselekedetbe. A mig a krajcárunkat kolduló ember előttünk panaszkodik nagy nyomoráról, mi elsietünk mellette, de rögtön felszólal bennünk az erkölcsbiró, ha az éhes embervalami ételnemű kereskedésbe betör. Ezt az anomáliát fogták fel a nagy városok egyesületei, amelyek ,a ruhátlanok felsegélyezését is feladatuk közé vették fel. Sok helyen, ahol pénzügyi tekintetekből nem mernek agitációba lépni, úgy fogA szél. Sivit a szél, amerre kél Meg-megremeg az ág levél, Minthogyha csak dalt zokogna, Meghalt költő dala volna. Mesze hall'szik zokogása, Utján hajlik a fa ága ; Amerre kél nyomában vész, Miként a sas röpte merész. Zabolátlan, mint az örült A nagy térbe beleüvölt, • Önönmagát marcangolva Meghentereg sárba, porba. Majd fenséges nyugalommal Játszadozik fűvel lombbal, S a sárguló sok lomb felett Megnyitja a derült eget. Amig a nap lemosolyog, Tovább ismét búsan zokog, Mint ki érzi közel végét, Elcsendesül, s kinek se vét. Amily csöndes volt kezdete, Pályáját ép ugy végzi be: Lebegve kel, lebegve hal Nyomán kelő illatárral. •ßpest, 1905. nov. 16. Szó'llősy Géza. ják föl a dolgot, hogy erre nagy tőke pénz, állami támogatás, mecenási bőkezűség kell. Kétségkívül a jótékonyság gyakorlása pénzbe kerül. A cél azonban nem az, hogy a ruhátlant valami cifra, módos ruhába öltöztessük, hogy ebben pompázzék. A • tél nem lép fel ilyen igénnyel. A hideg időben kibékül az ember azzal a tudattal, hogy ne fázzunk. Ebből következik, hogy a ruhátlanok elégedjenek meg olyan ruhákkal, amilyent kapnak. Világos mindenki előtt, mikor azt mondjuk, hogy uri ember nem hordhatja el addig a ruháját, a kabátját, mint a Petőfi Megyerije. A ki azonban elhordja, az már maga is szegény ember, azt nem lehet arra sarkalni, vagy kényszeríteni, hogy viseltes ruháját adja oda a szegénynek. Ellenben a ki egy két ruha darabot nélkülözhet, az oda adhatná a szegények felruházására. Mondhatná valaki igen tisztelt olvasóink közül, hisz azt minden háziasszony amúgy is megteszi, mert a hány koldus jön, az úgy is megpróbálja a szerencsét és úgy is ajándékoznak egy-egy viseltes cis&z élet tanulságaiból. (Két közlemény.) Irta: Körösi László dr. II. 4. A haladás ellenségei. A világot a levegőn keresztül s a tenger alatt összedrótozták a haladás számára. Mert az csak bizonyos, hogy gyorsan halad rajta a nemzetek szándéka, országok sorsa, világrészek érdeke. Mig a Marconi-telegráf a gyakorlati szolgálatot meg nem állja s a drótot a messze szólás javára ki nem küszöböli, addig a telegráfsodrony nélkülözhetetlen mindennapi tényezője a haladásnak. Ne higyjük azonban, hogy a telegráfoszlopokat és sodronyokat csak a barbár emberek pusztítják. Sokkal több ellensége van az állatok országában. A délszaki országokon és földterületeken átvonuló telegráfrudakat a ragadozó állatok többször kidöntik. Indiában a majmok a telegráf-rudakat és sodronyokat egyenesen az ő mulattatásukra kigondolt tornaszereknek tartják és kitartóan űzik rajtuk változatos sportjaikat. Sokszor tapasztalták, hogy az elefántokat kellemesen csiklandozzák az árbocok s még kellemesebben hat reájuk, mikor némi erőpazarlás után azokat kidöntik. A pőt, vagy kabátot. Ez az ajándékozás azonban nem felel meg a humanitás igazi rendeltetésének Nem felel meg azért, mert a koldusok között nagyon sok van olyan, aki a kabátot csak a harmadik házig viszi, ott beissza vagy másképen elherdálja. Van a fővárosban egy egyesület, melyben úri nők gyűjtik össze a ruhát, a kik a hatóságoktól beérkező vélemények szerint ítélkeznek kérvényezők jogos vagy jogtalan kéréséről. Amit Budapesten meglehet alkotni, azt lehet a vidéken is. Csupán arról van szó, hogy néhány lelkes, gyöngéd lelkű nő szövetkezzék. K—t. A honi ipar. Hazánkban az arisztokráciáé a föld, a középbirtokos osztály kipusztul lassanként; a hitbizományoknál az első szülöttségi, jog még igen sok családban megtartotta a vagyont, de a középosztály pusztul, azok helyére az uj földesúri osztály telepszik, lehető türelem, szakértelem s takarékossággal kiszorítják a történelmi hivatást betöltött nemességet helyéből, mely a váltoforró égöv alatt a kígyóktól rettegő madarak a táviróoszlopok tetejére rakják fészküket, a honnan azután az összehordott magvak néha egész bokrokká fejlődnek. A tengeralatti táviró, a kábel, ólomcsőbe burkolt guttaperchába csavart, gyantával és egyéb vízálló anyaggal gondosan elszigetelt acélsodrony-köteg. És mégis gyakran megtörténik, hogy a tenger fenekére sülyesztett kábelt furócsigák és egyéb ráspolyos apró állatkák tönkreteszik. A forgalmi zavarok néha rendkívüli károkat okoznak. Épen azért azon gondolkodnak a haladás vívmányainak biztosítására, hogy a telegráfvezetékeket kitűnő elszigeteléssel a földbe ássák. Tanulságos, hogy ez a törekvés nem is újság. A mult század közepén az első telegráfokat földbe sülyesztették, csakhogy az elszigetelés gyarlósága miatt a vezetékek néhány esztendő alatt elpusztultak. Most már a világvárosok az összes vezetékeket a föld alá sülyesztették s a kipróbált elszigetelők biztos sikerű szolgálatot ajánlanak az egész világ telegráf-forgalma számára. 5. Fejedelmek jövedelme. A civillista ha nem is angol szó, de angol forgalom-jelzés. Jelenti az állam azt a kiadását, mellyel a fejedelmi háztartást fedezi. zott viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudott. A földmives osztályban egyesek a korral haladva boldogulnak. A kereskedelem pang, a magyar ifjú e pályát még mindig kerüli. Balgatag előítélettel mind . tisztviselőnek készül, pedig a kereskedő osztályról is látjuk, hogy egyesek, akik e pályán lelkiismerettel, szakértelemmel végzik munkájukat vagyont, boldog, megelégedett családot hagynak maguk után. Hazánkban csak az ipar pang és az iparos nyomorog. Koronként divatos szólammá kezd lenni, a „honi ipar" kifejezés. Sajnos, hogy divatot űzünk abból, aminek komoly hivatása volna : hazánk ipar- és kereskedelmét megszilárdítani és ez által a külföldi, sokszor megbizhatlan alapokon nyugvó kereskedelmet lehetetlenné tenni. Annyi áll, hogy a kormány hazánkban sok helyütt állított már fel szakiskolákat; szakiskoláink szép számmal vannak, igy elsajátíthatni a szövő ipart Késmárkon, Eperjesen, Nagykikindán, Sepsiszentgyörgyön, a kötő szövő ipart Kassán, a csipkeverést Urvölgyön és Ovárt, az agyagipart Ungvárt és Modorban, a faipart Zayugrócon, Homonnán, a rimaszombati szakiskolákban és a munkácsi tanműhelyekben, a gyermekjáték iparit BánffyhunyaA hány fejedelmi ház, annyi szokás. Midőn Humberto olasz király halála után az ifjú Victor Emmanuel került trónra, a nyomasztó anyagi helyzetben sínylődő Olaszország szívesen beleegyezett a fiatal király óhajára a civillista leszállításába. Vilmosnak, a hatalmas német császárnak alig van állami jövedelme, de szerencsére porosz király is és a porosz királyi civillistával fedezi a német császári pompa nagy költségeit. Ami szeretett királyunk is alattvalói sorsában osztozott, midőn fizetésemelést kapott négymillió korona erejéig. Csakhogy persze az ő fizetésemelése valóban fejedelmi volt. Az angol civillista abban különbözik a miénktől, hogy egyes-egyedül csak az uralkodót illeti. Az uralkodóház tagjairól külön intézkedik az angol parlament, mig nálunk a népes uralkodóház feje, a király gondoskodik a főhercegi udvartartásokról. A porosz király civillistája 15,719,296 márka a családi javadalmakon kivül. (Egy márka = egy korona 18 fii.) Tanulságos lesz egy kis összehasonlítás a világ uralkodóinak jövedelméről. A hatalmas angol királyság mindössze 543,000 font sterlinget nyújt fejedelmének. (Egy font sterling = 24 kor.) A angol uralkodóház tagjai azonban