Esztergom és Vidéke, 1906
1906-08-15 / 65.szám
alatt lavoirban viz. A lábam benne, hogy el ne aludjak. De a viz hőfoka egyforma lett lábaméval. Nem frissíti idegeimet. Elolvasok még féloldalt. De nem tudom, mit. Azt se tudom már, hogy olvasok. Egyszer csak szemem behunyom. Diadalmaskodott fölöttem az álom. Nyakam elgyengül. Fejem előre pottyan. Felébredek. Ekkor már tudom, hogy tovább nem birok fönn lenni. Lefekszem. A vetkőzés alatt idegeim felvertem félálmukból. Nem tudok mindjárt elaludni. Ábrándozom. — Ni, egy légy még most is zümmög. Mik ezek a sötét gomolyok, melyek szemem előtt felhőznek ? Jaj, de sötétek. Jaj, de feketék. Akárcsak annak a Leánynak a szeme. Az is fekete. Olyan, mint a tintafolt. Mikor diák voltam, de sokszor megverték a kezemet ezekért a tintafoltokért. Csak csinált az a Leány is tintafoltokat. Csak kikapott ő is. Nem. Őt apácák tanították. Azok nem bántották. Ismertem én is egy apácát. Philoteának hívták. Egyszer ilyen sötétben láttam őt, ( mint ez az éjjel. Kezében tartott, nagy szál égő gyertyát. Olyan sárga volt az a gyertya. Talán az is viaszból volt. A méhek csinálták. Virágokból, szedték össze. Láttam már méhet, mikor kirepült egy estikéből. De szednek azok mézet* meg viaszt a harang-cámolyból is. A zsályából is. De a kandillát, meg a csombor szátorját is szeretik. De hogy' bújnak be a rózsába viaszért, mikor annak nagyon kis szája van? Annak a Leánynak is kis szája van. Olyan piros. Nevetni is tud vele. Olyan, mint a virág. Ha meglátná a méh: rászállna. Mézet keresne rajta. S ha nem találna ott, talán meg is csipné. Szegény Leány. Hogy sima. Jajj! Jajj! Jajj! Én is sírnék. Már sírtam is egyszer. Régen volt. A mamám megvert főzőkanállal. Kilyuggattam a befőttes üvegeken a pergamenpapirt, s leszittam a befőtt levét. Jaj, de jó volt. Édes volt, mint a cukor. Nádból is csinálnak cukrot. Ázsiában. Meg Afrikában is. Máshol is. Szerecsen emberek tördelik ki a cukornádat. Asszonyok is vannak közöttük. Meg lányok is. Olyan rövid a hajuk. De annak a leánynak, akit én szeretek, hosszú a haja. Hosszú és szép. Nekem is volt hosszú hajam. De a mamám haragudott érte s éjjel, mikor aludtam, levágott belőle egy csomót az ollóval. Aztán le kellett vágatnom az egészet. A borbély vágta le. Olyan kegyetlen volt. Haynau is kegyetlen volt. Azt mondták róla, nem volt szive. Talán annak a Lánynak sincs szive. Azért nem szeret engem. Pedig egy másik lány szeret. Úgy szeretne megcsókolni. De én nem hagyom magam. Nekem nem kell senkinek a csókja, ölelése, csak azé a Lányé, akit szeretek. Leopardinak se kellett. Heine azonban már végigcsókolt egy egész regiment leányt. Ilyenek ezek a költők. Csupa ellentét a jellemük. Egyik a királyi kegy fényében sütkérezik. A másik meg majd éhen hal. Cervantes is az országútján veszett éhen. Pedig ő a „Don Kihote" halhatatlan költője. Schiller is majdcsaknem éhen halt. Plautus szárazmalmot hajtott, hogy éhen ne haljon. Tassó és Dante koldúskenyéren élt. Verlain betörők és tolvajok társaságában töltötte utolsó éveit. Reviczky meg már egészen megszokta a koplalást. A francia Müsset meg a pálinka ölte meg. Jaj, de sok embert megöl az a pálinka. Egyszer egy falusi emberben meggyúlt az utca közepén. Leesett. Egy lány öntött tejet a szájába. Olyan kis leány volt, mint az a Leány, akit én szeretek. De nem volt neki olyan szép ruhája. Mezítláb volt. Az én szeretőm meg félcipőben szokott járni. Fekete harisnyája van. Talán ő maga kötötte. Ám most már géppel is kötnek harisnyákat. Az újságok hirdetik, hogy 5 koronát lehet keresni vele naponkint. Milyen szép kereset! Egy két strófás versért se adnak többet. Mit szólna az a Lány hozzá, ha én harisnyakötő lennék. 5 koronát keresnék naponkint. Tudom eljönne hozzám feleségül! El tudnánk belőle tartani egy gyereket is. Kettőt is. Egy kis lányt, meg egy kis gyereket. Igy lenne szép. A lányt úgy hívnák, mint az anyját; a gyereket meg, mint engem, j* A gyerekből irót faragnék. De nem. Nem. Akkor nem szeretnék őt a lányok. Nem szeretné, kit ő szeret. Nem. író nem lesz soha a fiamból. De meg aztán kérdés, lenne-e rá tehetsége. Ám igaz, hogy az egyszeri kántor is azt mondta, hogy az irói pályához csak idő kell. Semmi más. A tehetségről meg se emlékezett. Pedig a tehetség a fő. Azt mondják, hogy bennem is van tehetség. Én nem érzem. Én nem tudok róla. Hiszen akkor csak meg tudnám törni annak a Lánynak a szivét. Ha tehetségem lenne, már régen szeretne. Mert ő. okos Lány. Azt mondják, hogy szeret olvasni. Hátha még irni is szeretne ! Jaj, de örülnék neki. Én szeretném, ha esténkint a feleségem az. asztal egyik végén, én meg a másikon imám a verseket. Oh, ilyen asszony, aki szereti a verseket, milyen jó asszony lehet az ! Annak nem kellene dolgoznia se. Néha-néha kinézne a konyhába, megkeverné a szakácsné rántását. Én utána mennék. Ott a tűznél megcsókolnám piros ajakát. Ő is az enyémet. A nyakamba borulna. Összecsókolnánk egymást sokáig, égő csókokkal. Elfeledkeznék a rántásról. Az megégne. Aztán mindketten szidnánk a buta szakácsnét. Óh de buták is ezek a szakácsnék. Pedig járt közülük is sok iskolába. Ámde sokan analfabéták. Az emberek között is vannak analfabéták. Talán a hottentották, mandarinok, meg a komiticsák mind azok. Ezeknél is talán olyan rosszul fizetik a tanítókat, mint nálunk. Itt, ha jól akar lakni valamelyik tanitó, meg kell hivatnia magát egyik növendékéhez ozsonnára. Ide is csak egyszer hívják meg, mert annyit eszik, hogy megijednek tőle. Aztán máshova hívják meg. Ő mindig azon a részén áll a községnek, ahol leghamarább számit meghívásra. Máshol a tanitók a szocialista vezérek. Nálunk meg a haladás gátjai, a „kultúra Hamupipőkéi". Hogyan szerettem én a Hamupipőke meséjét. Olyan jó kis lány volt az. Jobb szive volt neki, mint annak a Lánynak, akit én szeretek. Akit olyan nagyon szeretek. Akit imádásig szeretek. Akit egyszer ott láttam a diófák alatt. Ott adtam neki egy verset. Ő örült neki. Másnap Összetépte s megharagudott rám. Azóta mindig haragszik. Nagyon haragszik. Most is visszaküldte a képeslapokat, miket egy lázas percben irtam neki. Nem kellenek neki azok a lapok. Sohase fogok ezentúl irni senkinek. Nem érdemlik meg. Jákob se érdemelte meg Ézsau bocsánatát. Ézsau nagyon könnyelmű volt. Én nem adtam volna oda elsőszülötti jogomat egy tál lencséért. Pedig szeretem a lencsét. Az osztrigát is szeretem, hanem a káposztát — utálom. Jó a csirkepaprikás is. A-dinsztelt sárgarépa is. A disznóhúst nem szeretem. Hanem egy Lányt szeretek. Nagyon szeretek. Sohase feledem el. De most úgy fogok csinálni, mintha elfeledném. Mutatom, hogy nem törődöm vele. Pedig tudom, mindig Ő lesz. eszembe. Eddig is mindig Rá gondoltam. Azért buktam meg diákkoromban is minden osztályban. Ha többől nem, németből mindig. En elvből nem tanultam németet. A tanárok meg elvből buktattak meg. Bizony én nem voltam bölcs soha. Hanem igen bölcs volt Zarathustra. Hisz' ő maga mondja: „Én vagyok az egykor hires Zoroaster, vagy Zarathustra. Perzsiában, a hullámzó Daradsa mentén születtem én. Balga népeket találtam mindenütt. Bölcsebb nem volt még senki nálam." Ni, itt egy bölcs, aki megmondja, hogy ő bölcs. Pedig olyan szamár nincs, aki magáról elhiszi, hogy az. Bölcsnek sem szabadna lenni. A szép lánynak se szabad elhinni, hogy ő szép. Az a Lány se hiszi el, akit én szeretek. Ha mondom neki, azt mondja, hogy bókolok. Pedig nem. Sohase szoktam bókolni. Hazudni, azt szoktam. Egyszer is . . . egyszer is . . . egyszer . . . nagyot haz . . . hazudtam . . . Mikor . . . Mikor ... mi... k... o . .. r ... S alszom. Hesperus. Szerkesztői üzenetek. B. Zs. Versében sok a „halál." Több életet kérünk. A halál a poézis legelnyüttebb frázisa. Az ön poétái szótára már igen kimerített. Lázas ajak, durva, kérges kezek, feltűnő álmok, elfoszlott remények — még senkit nem tettek poétává. Ez egy oly siralmas szótár, mit csak apró epigonok alkothattak. Paul Verlain, Baudelaire, de Lisle, Tennyson és a mi Ady Endrénk igazi modern költők. Ezektől tanuljon. Szakítson a régi elkoptatott jelzőkkel. Ezek ma már nem fednek. A halál már ócska, elkoptatott pongyola. Ebben az örökké halni készülő, siró, jajgató jelszavakban már senki sem hisz. Ne azokat a gondólatokat glorifikálja,' melyeket már a Lisznyay Damók gebe pegazusa rég agyonrugdosott. A poétának ma már inkább jó szemre van szüksége, mint beteg fantáziára Látni kell az életet. Ebben mindig talál ujat. „Künn a pusztán szántok-vetek 6 c. népdalának a tendenciája is beteges. Ez nem szociális igazság. Különben ha az „Ország Világ" már leközölte, mi úgy se közölnénk. Lapunkban csak egészséges, modern költeményeknek adhatunk helyet. Vilma. Nagysád tollát már régen ismerjük. Tárcáját azonban nem közölhetjük. Régi, kopott történet. Stílusára csak az a megjegyzésünk, hogy a félméteres mondatoknak már nincs értékük. Kövessük itt is a franciákat, írjunk rövid mondatokat. Ez az igazi modern stilus. Nehéz ? Tessék gyakorolni. Egyébiránt van egy laptársunk, mely szívesen leközli azt a tárcát, mit mi a papírkosárba dobtunk. Tegyen próbát. Hátha ? L. M. Kérdi, hogy miért küldte vissza képes lapjait egy leány, mikor azok tartalma szolid volt, s mikor a leányt ön igazán szereti. Hát ha igy is áll a dolog, mi mégis csak azt mondjuk, hogy azért, mert nem jó helyre küldte lapjait. Ellenkező esetben nem küldték volna vissza. Egy szerencsés nö. Igy ismeretlenben nem tudjuk megmondani, hogy mennyivel tartozik. Vagy sokat mondanánk, vagy keveset. Félünk, hogy megbánjuk. NYILTTER. Rövid használat után nélkülözhetlen. Igen alkalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva. Bizonyítvány kelt Récsben, 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogkrém A fogak tisztántartásához esupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mind g ujolag keletkező ártalmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy frissítően és antiszeptikusan hatos fogkrémmel sikerülhet, minőnek a „EALQD0NT" már az összes kulturállamokban a legsikeresebb használatra bizonvult. (II.) E rovatban közlöttekért nem vállal felelőséget a Szerk. • 5 E. sőt még |5 több napi kereset ! A házimunka-kötőgép társaság férfiakat és nőket keres, akik gépeinkre munkát vállalnának. Egyszerű és gyors munka, melyen egész évben ki-ki odahaza a lakásán végezhet. Előismeretek nem szükségesek. Ha valaki más városban lakik, az nem határoz, mi az elkészült munkát eladjuk. Házimunka kötőgép-társaság Thos E Whittick és Tsa Budapest, IV. Havas-utca 3—554. Prága— Petersplatz 7—554. Allein echter Balsam aus der Schutiensel-Apothiki its A.Thierry in Pregrada bei Rohltich-Smtrbruia. Minden utánzás és utánnyomás büntethető. Egyedül a Thierry-féle Balzsam valódi, csakis a zöld apáca védjeggyel. Törvényileg védve. Régismert, felülmulhatlan emésztési zavarok, gyomorgörcsök, kóli4ía, katarhus, melltéjás, influenza stb. ellen Ára: 12 kis, vagy 6 dupla üvegnek, avagy 1 nagy különleges üvegnek patentzárral K. 5. — Franco, Thierryféle Centifolia kenőcs elismert, mint non plus ultra, mindennemű sebek, gyulladások, sérűlésrek, kiütések és gyűlések ellen, ha még oly régiek is. Ára: 2 tégelynek K. 3.60 franco szétküldve, csakis a pénznek előzetes beküldése, vagy utánvétel ellenében. — A. THIERRY gyógyszerész Pregrada, Rohitsch-Sauerbrunn mellett. Brosúrák több ezer eredeti köszönő levéllel ingyen és bérmentve. Raktára: Török József gyógyszerész Budapest. D. Leo J. Egger és Vértes L. Lúgos.