Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-15 / 65.szám

Glossza. Nemes és nemzetes, konyakos, kontárkodó Kónyái Kyss Albert, a bicskázó akadémisták professzora, a vívómester, aki leckéket ad a párbajmániában szenvedőknek, tollat fogott avatatlan mancsaiba és megírta, hogy mily hasznos dolog a párbaj. Nohát k. k. K. K. Berti bácsi, ide hallgasson! Az a cikk, amit babonás eszmeköréből forró lázában ellenünk kivetett, párbaj-historiai szempontból jó és tartalmaz okos dolgokat is a párbajról. De ezt már mind, mind megírta dr. — p. —a. úr ezen újság aug, 8.-i számában. Hát ez még csak hagyján ! Cselekedett ön egyebet is, mást is, mely igazolja, hogy a vivómestereknél (tisztelet a kivételnek) butább, maradibb gondolkozású, barbárabb emberek nincsenek. Ön pedig egészen megkésett észjárású huhu. Olyan hülye cselekedetet, mint az öné, igazán nem tud más produkálni, mint a gyilkolás tanának professzora. Igaz, hogy ön a toll forgatásban nem mester, mint a gyilkolás tanításában. De ha nem ért hozzá, ne nyúljon a tollhoz, mert megszúrja magát. Azt a sok butaságot, amit a párviadal dicsőítésére megfirkált cikkében összehalmozott a párbajozás alkonyán, már sokszor megcáfoltuk e lapok hasábjain. Ismétlésekbe nem bocsátkozunk. Mi minden nemzetközi szélhámost nem ismerhetünk. De önt, vivómester ür, szintén nem ismertük. Azt se tudtuk, hogy kicsoda? micsoda? honnan jött ? és mit akar ? De még egyáltalában ezt se, hogy van-e világon konyakos, kontárkodó Kónyái Kyss Albert vivómester. Magáról és személyéről egy szót sem irtunk. S ön mégis a cikkírónak ugrott mint a hörcsög. S büdösül leköpdöste hosszúszivar-izű nyálával. melyiktek kitalálja, azt a téli esztergomi bálokon megtáncoltatom kedve és kedvem szerint. Dömös. Egy volt nagyváradi kadét. Két aranyos, barna kis bakfist ismertem meg. Az egyik csendes, ábrándos, galambszivű, mig a másik pajkos és kacér s mindannak dacára, hogy ily ellentétes hajlamaik vannak, elválaszthatatlanul őszinte szeretettel vannak egymás iránt. E két kedves bakfis közül az egyik többszöri találkozás után szivem eszményképe lett s igy mindjárt figyelmesebb voltam vele szemben, mint barátnőjével. És mit gondol kedves Vesper úr, talán megszűnt köztük az a régi barátság ? Ellenkezőleg. Még jobban megerősödött, pedig tudom, hogy barátnője is rokonszenvezik velem, s bár nyíltan nem mutatja, azért szép szemének pillantásai elárulják azt. Az ilyen baráti szeretet imponál nekem s az ilyen leányt nagyrabecsülni tudok, ki nem vetélytársat, hanem igaz, őszinte barátnőt lát Ő benne, a bájos angyalban, még ily esetben is. Ha ily ritka baráti szeretet lenne a többi hölgyek között is, akkor nem fordulna elő oly sok súrlódás és harag. Kornis. Ha egy leány eddig félig már imponált, egészen fog imponálni, ha megízlelem és ;

ónak találom a főztjét. Ínyenc. Tán azt akarta, hogy provokálja magát a cikkiró ? Hátha csakugyan ezt akarta k. k. K. K. Albert uram, szívesen felvilágosítom, hogy vannak már emberek, akik meggondolják, hogy összekeverődjenek-e a korpával. Pedig ha jól tudjuk, neje táncés illemtan tanítónő. Hát táncolni csak megtanította magát, mert ott is ugrál, ahol semmi helye: az irodalomban. Hanem bebifláztathatott volna neje önnel egy-két illem paragrafust is, mert arra önnek k. k. K. K. A. Uram, nagy szüksége van. Ugyám, konyakos, kontárkodó Kónyái Kiss Berti Uram! (y.) 11 Sujánszky Antal. I Gyásza van az esztergomi főegyházmegyének, városunk közéletének és a magyar irodalomnak. Sujánszky Antal kihűlt ajkával némán hirdeti egy hosszú életnek földi enyészetét. Rászállott lelkére annak a siron inneni halálnak csillagtalan éjszakája, hogy utánna szinte megváltó hajnalhasadásnak lássa a lélek üdvözülését. Vér volt a mi vérünkből. Kitört fajának teremtő erejéből, mint a villám a felhőkből, hogy égő betűkkel írja fel pályafutásának dicsőségét. Megilletődve állunk ravatalánál és szent ez a hódolat, mert gyászban fogantatott, könnyekben született és egy egyházmegye, egy város végbúcsúja szól belőle. Mint pap fölénette azt a nagy hivatást, hogy a magyar pap kettős életet él: egy földit, egy mennyeit. Lábával, testével a földön jár, lelkével a mennyet keresi, hogy az onnét nyert erővel istenivé nevelje a rábízott híveket. Keresztülélte a magyar papság viharos, csendes és ismét küzdő éveit. Ott állott a 48 viharában s múzsájával, gyújtó istenes szónoklataival élesztette a nemzeti erőt. A tudomány szentélyébe vonult az abszolút korszak csendjében, hogy a vallásos irodalom műfordításával művelje a szenvedő magyar lelkét. És mikor elérkezett a megAkik Gabi és W. Ignác név alatt válaszoltak a „Mi imponál legjobban a nőben a férfiaknak" cimű kérdésre, azok igen szánandó alakok, mert igy csak olyan irhát, ki már születésénél fogva nem érintkezhetett és érintkezhet tisztességes nőkkel, sőt még anyjában sem tiszteli a nőt. Egy szerencsés nö, ki ilyen Gabi és W. Ignáccal nem kényszerült találkozni. Nekem a szép, nem kacér, — de feltétlenül okos leány imponálna. De a hol az ily lány terem, azt a földet nem ismerem. Kérem cáfoljon meg a szépnem — ha tud! Dömös. ,V. Rezső. Nékem néhány leány imponált, de most már nem kell egy sem ! Aki nem imponált, ahhoz semmi közöm; aki imponált, annak meg hozzám nem volt semmi köze. Igy tehát most leány (pardon : „nő") nélkül kell néznem a világot. Noar. Az a kis hamis imponál egyedül nékem, ki a múltkor picike ujjacskáival oly elragadóan játszotta el zongorán az én kedves nótámat, hogy : „Kitették a holttestet az udvarra ..." Imponál benne, hogy a kotta-jegyeket nemcsak egyszerűen lejátszani, de azokat átérezni is tudja. L. K. próbáltatás újabb korszaka, midőn a magyar papságnak a hitelviség vagy a stréber meghunyászkodás között kellett vá-lasztania, az elsők élén volt azon nemes mozgalmakban, amelyek a 19. század utolsó évtizedét aranybetűkkel jelzik a magyar katholikus papság küzdelmes történetében. Mint a közélet tényezője sohase feledkezett meg arról a misszióról, amellyel a magyar papság a társadalomnak tartozik. Összeforött Esztergom társas életével. Szivével, erszényével - mindenütt ott volt, ahová őt rangja, papi volta hivta. A magyar papság abból a fajából volt, amely a művelt köröket és a papot mint egységes kulturtényezőt tekintette. Ezért maga köré gyűjtötte akárhányszor a város szellemi és állásbeli elitjét. Az ő hires estélyei amelyen a művészet, a poesis is életet kért, mindenkor kedves emlékei társas életünknek. Szerette a társaságot s még pár évvel is, alig volt hét, hogy az ő megszokott kisebb vagy nagyobb társaságát nélkülözte volna. Uri pap volt a szó legszorosabb értelmében, aki tartalmat, fenkölt gondolkozást, csiszolt ízlést terjesztett saját testületében is. De az irodalom nemtője is leeresztett fáklyával áll sírjánál. Nem ami korunk költője volt. A Vörösmarty, Czuczor, Petőfi, Garai korszakának múzsája melengette az ő lelkét is. Nem alkotott századokra szóló munkát, de mint korának lantosa hozzá férkőzött nemzete szivéhez, a vallásos költészetet hazafias érzéssel vonta be és keresetlen egyszerűséggel fejezte ki kora gondolkozását. S ha a hazán keresztül sóhajtott a vihar, az ő bús panaszát is vitte magával. A magyart siratta, ha idegen istenek lettek bálványai. S tán ezért veri, mondotta egyik költeményében, a jó Isten a magyart. Egész egyéniségéről elmondhatni, amit Berzsenyi irt felsőbüki Nagy Pálról: A derék nem fél az idők mohától. Ritka életkort, 91 évet élt. Nagy és elhatározó korszakokat látott élni és letűnni, de reménye egyháza és hazája felvirágzását soha se hagyta el, még akkor se, mikor látta, hogy sokan mennyire elidegenednek a nemzettől és a nemzeti hagyományoktól. Mi sem félünk attól, hogy Sujánszky Kicsiny koromban rettentően imponáltak a mesealakok. Tündérek. Rózsapiroskák. Csipkerózsák. Hamupipőkék . . . Szerettem őket. Csak akkor foszlott szét a lelkesedésem, midőn megismertem a — Hófehérkét ! Esztergomi. Imponál nekem a nőben, ha vallásos, de nem szent. Hisz oly jól áll nekik, ha olykor a templomban is nevetgélnek. " Gyurika. Imponál nékem az a nő, kinek Liszt, Chopin, Mozart stb. ideáljai — zongorán. Virtuóz. „Es ist eine alte Geschichte, Docht bleibt sie immer neu..." E híres heinei sorok mintha rólam íródtak volna ! Egy leányt szeretni gyermekkorom óta, kivel együtt játszadoztam, kivel „papa-mama" voltunk, kit szerető szemmel kisértem egész az utóbbi hetekig . . . Azután megtudni, hogy már másnak van előnye hozzá . . . Hja! Es ist eine alte Geshichte! ... De igy szoktunk járni az imponálással! Voitin. tedvesz vespej Báci! netem imponáj A szomszíd majiszta, de Lám sze níz, Hát ilja ti A zujsádba, hod netem cat majiszta imponáj, mel ediszen szelejmesz vadok bele. Pubi. Antal emlékezete el fog enyészni. Az idő nem fogja kitörülni emlékét, mint ahogy lekoptatja sirunk márványkeresztjéről az aranyozott irást. Közönnyel nem tapossák hantját. Ha sírba szállt is Ősi alakja, neve átszáll idők századára. Gyászpompája nem az örök hervadásnak, hanem az örök virágzásnak ünnepe. Sírbatétele nem volt temetés, hanem diadalünnep. Elmúlása nemisigazi halál,hanem megdicsőülés. Bontakozzunk ki az elcsüggedéoből. Föl a szivekkel! Mi keresztények nem halunk meg. A sir csak bölcsője lelkünknek. A mi reményünk Istentől ered, az pedig hallhatatlansággal teljes. Ez a balzsam a halálra. A hallhatatlanság fénye nem fog ködbe borulni soha. Legyen azért áldott a nagy halott kegyeletes emléke! K. *' Sujánszky Antal nagyprépost, címzetes püspök életrajzát, melyet már ugy is ismer Esztergom társadalma, röviden itt adjuk. Sujánszky Antal 1815. augusztus 4-én született Pesten. Az elemi iskolát és az algimnáziumot Pesten végezte. 1829-ben növendék pap lett s két évet a pozsonyi Emericanumban és két évet Nagyszombatban töltött, mint a bölcsészet hallgatója. 1833-ban a bécsi Pazmaneumban a theologiát végezte. 1838-ban szentelték pappá. Rövid ideig Komáromban, majd 15 éven át Budapesten segédlelkész volt. 1854-ben józsefvárosi plébánossá választották. Kevéssel utóbb alesperes, 1863-ban prépost, 1869-ben esztergomi kanonok lett. 1872-től 1881 -ig a Pazmanaeum rektora volt; 1878ban sasvári, később nógrádi főesperes, 1886-ban pápai prelátus, 1891-ben címzetes püspök, 1894-ben káptalani nagyprépost lett. Iskolai tevékenysége sokoldalú volt, de különösen mint vallásos költő tünt ki. Kiválóbb művei: Kempis Tamás négy könyve, Vallásos és hazafias költemények (1844), Őrangyal (1845—1848), Ájtatosság gyöngyei (1846), Fényrajzok Jézus és az apostolok életéből (1846), Schmidt Kristóf ifjúsági iratai. (Fordítás, 10 kötet, 1847—51-ig), Szemelvények S. A. költeményeiből (1888) amelyet aranymiséje alkalmából adtak ki tisztelői. Nekem egy szép, erős, szűzi lélek imponál, aki testileg is szép, erős, ügyes. Közvetlen és megért egy másik lelket, a ki ismeri a Világot, de még nem rohant karmai közé, aki tudja, hogy volt önmegtagadás és hiszi, hogy küzdések árán ma is létezik. Én feltaláltam egy leányt, aki imponál. Egy lelket, aki megért. Cs. Sándor. A nőben semmi oly vonás nincsen, melylyel egy erős jellemű férfinak szószerinti értelemben imponálni tudna. De különben is a nőnek nem az a hivatása, hogy imponáljon. A nő eszménye: a maga iránti megalkuvást nem ismerő, tisztelettel párosult szeretet kivívása és annak megtartása. (Tehát valami mégis csak imponál. Vesper.) Budapest. Budai. Mi imponál a nőben ? 1. A férjszerzés művészete. Imponálnak mindazon általánosan nagyrabecsült tulajdonságok, amelyek hiányát legjobbban érezzük, akár saját szemünkben, akár a mások szemében leljük fel őket. Pl. erősnek a más ereje csak akkor imponál, ha a más ereje nagyobb. 2. Imponál minden tulajdonság abban a pillanatban, amikor annak hiányát érezzük, tehát hogy mely tulajdonság imponál azt csak akkor tudjuk megmondani, amikor annak hiányát érezzük. 3. Ha azt képzeljük, (Isten ments) hogy