Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-12 / 64.szám

keségünk. Midőn az első magyar király székvárosának homlokát glo­rifikálja egy csendes mult és egy vértengerbe fuló ezredév : illő, hogy vélünk ünnepeljen az ország is. A büszke Hunnia. A várhegy kiáló sziklafokán böm­bölni fog az ágyú. Félelmes öröm reszket át minden szavára tagjain­kon. Erezni fogjuk, tapasztalni fog­juk, mily szép, mily virágzó lehetne városunk, ha a múltban mertünk volna már cselekedni. Ha a múlt­ban is megtettük volna azt, amit oly elkésve cselekszünk. A zsidók Jeruzsálemé óriási nagy­ságát, fényét, minden'dicsőségét a húsvét ünnepének köszönheti. Kö­teles volt ekkor minden arra alkal­mas zsidó polgár felrándulni a szent városba. Évről-évre emelkedett, gya­rapodott a város. S mikor a hit lángja már nem lobogott a zsidó­nép kebelében oly magasan, hogy útra késztette volna: pusztulni kez­dett a város. S valószínű, hogy „kő kövön nem marad benne." íme Esztergom. Nem tanulhatnánk mi az ókor világvárosától valamit ? Nem ren­dezhetnénk mi is évenként, szent István hetében egy oly nagysza­bású ünnepet, hogy az ország min­den részéről kívánkozhatnának hoz­zánk. Nézni a mi multunk dicsősé­gét. Nézni a jelen örömét. Ez az ünnep, mint a zsidók hús­vétja, felvirágoztathatná városunkat. Hanem ehhez segítséget kellene nyújtania a kormánynak is. Sajnos azonban, ott kérésünk zárt ajtókra talált a vasúti kedvezményes jegyek kibocsátása körül is. Pedig ez az alapja az ünnep si­kerének. Hát persze ide nem lóversenyre jött volna az ország népe. Hanem kegyeletét rótta volna le az első nagy királynak. Ilyen alkalomra — nincs szabadjegy. A tátra-lomnici lóversenyre azonban akárki elme­hetett féláron, hogy pénzét a lópe­cérek, a milliomosok zsebrevágják. A nyomorban rogyásig elsülyedt Esztergom nem érdemel annyi tá­Ismerek egy leányt. Testi szépségéről nem mondok semmit, pedig szép. Hát még tulajdonai! Én határozottan őt állítanám a nők elé mintaképül. Nem kacérkodik, de azért kedvesebb leányt még nem láttam. Nem kívánja az ifjak hódolatát, mégis az ember szinte meghódol előtte. Hidegen hagyja őt a hízelgő udvarlás. Van érzéke az idealizmus iránt. Ha ismernék őt Uraim, ő róla alkották volna meg az imponáló nő képét. Valóban nő ő. S ezért imponál ne­kem. Sz — ly. Érdekes kis téma volt e két kérdés. Micsoda fölfordulást idézett elő mindkét nembeli ifjúság között! Csak két példát hozok fel ez állitásom bizonyságául. Egyik barátomat még sohasem hallottam fütyülni. Pár nap óta azonban füttyszóval ébred és füttyszóval alszik el. Föltűnt ez nekem s kutattam okát. Végre eszembe jutott, hogy az én kedves barátom egy Irénke nevű hölgyikébe szerelmes. Amint tudják, a nők válasza közt az egyikben — („Irénke" aláírással) — az is foglaltatott, hogy im­ponáló a férfiban a fütyülőtehetség. Az én barátom gyanítva, hogy az ő Irénkéje vá­laszolta ezt, most már nyakra-főre fütyül. S pedig oly gyönyörűen, hogy bármely sárga-rigót a sárga irigység öntheti el füttyének hallatára. De nemcsak ő, hanem a környék mindazon ifja fütyül most, ki mogatást, mint a milliomos grófok lovai. És ezt vegyük mi tudomásul Esz­tergomban. Fönn Pesten még folyton veszek­szenek a Társadalom-tudományi Társaság ellentétes orgánumai. Kí­gyót, békát, sőt rákot kiáltanak egy­másra. S azon marakszanak, hogy melyikük hazafi. Nohát tisztelt urak, hogy lehet a tudomány közé keverni a hazafisá­got ? A legnagyobb tudós is lehet jó hazafi. Viszont a leghottentottább magyar is lehet kozmopolita. Olyan­forma a tudomány és hazafiság összekeverése, mintha valaki szőlőt mákkal enne. S ki tette erre az első lépést ? Maga a belügyminiszter Úr, midőn kilépett a körből s lemondott az igazgatóságról. Természetes, hogy szélnek bocsátották, plebejus zor­donsággal. A nagy viharnak van egy érde­kes epizódja is. Wolfner Pál és Pikier Gyula lovagias ügye. íme: két jegyzőkönyv. L Kedves barátunk ! Megbízásodból ösz­szejöttünk Wolfner Pál ur megbízottjai­val, Gerster Béla és Pompéry Elemér urakkal, akik Wolfner Pál ur nevében lovagias elégtételt kértek. E kérelemre teljhatalmú megbízásod alapján a következőket jelentettük ki: Mindenféle párbajnak, mint egy letűnt barbár kor brutális maradványának, elvi ellenségei vagyunk, kötelességünk elvi álláspontunkat ezen a téren is kö­vetkezetességgel s minden társadalmi előítélettel szembeszálva, érvényesíteni. Ezen elvi álláspontunkban még csak megerősít az a meggondolás is, hogy közéletünk.rettenetes állapotainak egyik nem kicsinylendő okát a párbaj intéz­ményében találjuk. Ugyanis kényelmes eszköz ez a nem tetsző kritikáknak és véleményeknek terrorizmussal való el­fojtására, valamint mindenféle piszkos űgy kényelmes és jutányos elintézé­sére. Ezért van, hogy minden ország ma­radi osztályai görcsösen ragaszkodnak hozzá és a szabadgondolat igaz bará­tai mindenütt mereven visszautasítják; különben is sokkal nagyobb erkölcsi bátorság e régi kártékony bálványt le­valamilyen Irénkébe szerelmes. Van egy csöpp gimnazista öcsém. Természetesen rövid nadrágba jár. Az első nőválaszok közt „Egy csemete bakfis" kijelentette, hogy neki legjobban a hosszúnadrág im­ponál a férfiban. Azóta az én kedves öcsém folyton hosszúnadrágért kínozza anyámat. A betyár! Látszik, hogy a bátyja öcscse ! Mondhatnék még több esetet is, de ez is elég, még oszt' már igy is megtizedeli hosszú válaszomat Vesper Uram."*) Tulaj­donképpeni válaszom pedig az, hogy ne­kem a nőben csakis a jó szakácsság tet­szik. Hátha egypár szép kis lány ben­nem sejti ideálját s kedvemért megtanul főzni. Nem megvetendő eredmény volna ez se. Béla. Még csak a mézes hetekben vagyunk. Imponálna nekem kis Ducim, ha Isten tízparancsolatának 5. pontját igy kori­gálná ki magának! Ne harapj. Egy ajak. Imponálna nekem Dorottyám, csak ne feledne el bélyeget ragasztani szerelmes leveleire. Sebestyén K. A szabónak tartozom 140 koronával. A cipésznek 60 kor.-val. A „Koronában" *) Ennek megkegyelmeztem. Vesper. rontani, mint a párbaj komédiáját végig játszani. Különösen Te, Pikier Gyula, az Eu­rópaszerte ismert filofozus és előítélet megdöntő, bünt követnél el nagy ügyünk ellen, ha a gondolkodók elvi magasla­táról gyáván a Casinó-emberek lova­gias útjára térnél. E meggondolás alap­ján Wolfner Pál urat a független ma­. gyar bírósághoz utasítottuk. Fogadd, kedves barátunk, mély tisz­teletünk és ragaszkodásunk nyilvánítá­sát. Jászi Oszkár^ Somló Bódog. II. Kedves barátunk! Felkérésedre elég­tételt kértünk dr. Pikier Gyula úrtól azon sértésért, melyei ő téged a Tár­sadalomtudományi Társaság mai köz­gyűlésén illetett. Dr. Pikler ur, valamint segédei Jászi Oszkár és Somló Bódog urak tudomásul vették elégteladás iránti kérésünket, melyet kifejezetten mint nem mindenesetre fegyverrel adandót je­leztünk. Dr. Pikler ur segédei hivatkozva a párbajellenes elvi álláspontra és arra, hogy dr. Pikler ur európai hirű tudós, a társadalmi szokások szerint adandó mindennemű elégtétel adását megtagad­ták. Kijelentjük, hogy ezen ügy részed­ről szabályszerűen be van fejezve. Budapest, 1906. augusztus 7. Baráti üdvözlettel: Pompéry Elemér, s. k. Gerster Béla s. k. Azt mondják Pomperyék, hogy nem minden esetre fegyveres elég­tételt jeleztek. De egy esetre mégis. Hát most ítélje meg a közönség, ezen, a legtöbb országos lapban el­sikkasztott jegyzőkönyvekből, hogy vájjon Wolfner-e Wolfner? (y—ő) Nemzeti ünnep. A Patrona Hungáriáé és szent István király tiszteletének ünnepi hete Esztergomban. (Augusztus 15-től 21-ig.) A szent István ünneprendező bizottság szerdán délután tartott ülésében végleg megállapította az ünnepség programmját, mit alább közlünk és megalakította az al­bizottságokat. Az ünnepségnek kiváló érdekességű része lesz 15-én és 20-án a bazilikában tartandó magyar zenetörténeti énekeloadás, mit Bo­gisich Mihály c. püspök rendez. Az éne­90 kor.-val. A „Fürdőben" 3 kor.-val. A „Központiban" 113 kor. 14 fill.-rel. A kosztadónénak 80 kor.-val. Stb. stb. Im­ponál nekem az a hölgy, aki oly nemes­szivű, hogy megment hitelezőim üldözé­sétől. Hogy megmutassam, hogy csakugyan imponál: nőül is veszem, ha gondolja, hogy rendelkezik annyi hozománnyal, amennyiből ketten urasán megélünk. Mert én egy 48 kor. havi fizetésű Dijnok vagyok. Nem imponál a lány, ha cifrálkodó, csapodár, dölyfös, nagyravágyó, büszke, gonosz, házsártos, irigy, kacér, lusta, mogorva, nyelves, szótalan; pöffeszkedő, okvetetlenkedő, zsémbes, zúgolódó, rest, sunyi, pletykás és hazudozó. De imponál, ha akaratos, okos, ügyes, tüzes, bátor, szerény, bájos, jólelkű, dol­gos, engedelmes, fiatal, gazdag, karcsú, barna, jellemes, hű, igéző, megingatha­tatlan, erős, nemesszivű, vallásos és higgadt. Pipacs. Az értékes filigran csecsebecse halk, alig hallható roppanással törik össze, ha durván érintik. A közönséges cserép han­gos csörömpöléssel zúzódik szét, ha a földre esik. Igy van az a női szivekkel is. Imponál nekem az első. Folyt. köv. Utolsó. keket a főszékesegyházi zene- és énekkar adja elő, Kersch Ferenc székesegyházi karnagy vezetése mellett. Fogadó és elszállásoló bizottság: Elnök: Kollár Károly. Tagjai: dr. Fehér Gyula, Dóczy Fe­renc, Brutsy János, Tátus János, Geren­day József, Guzsvenitz Vilmos, Hollósy Rupert, Lindtner János, Magyary László, Oltósy Lajos, Unger Hugó, Zsiga Zsig­mond. Kalauzoló bizottság: Elnök: Bogisich Mihály. Tagjai; dr. Prokopp Gyula, Nagy An­tal, Marosi József, O'sváth Andor, Dvi­haly Géza, Perger Lajos, Schönbeck Imre, Számord Ignác, Niedermann János, Hor­váth Mihály, Miklósy József, Karácsonyi Béla, Táky Gyula, Mattyasóvszky Lajos, Jambrik István, Bagyary Simon, Oberth Ágoston. A szt. István napi menet rendező­bizottsága. Elnök: Gyarmathi József. Tagjai: Neményi Károly, Maros Antal r Vitái István, Szvoboda Román, Burány Ferenc, Fekete Jenő, Szölgyémy Gyula,. Varsányi Ignác, Cseicsner Ferenc, Pelcz­mann László, Mátéffy Viktor, Drozdy Győző, Iványi Lajos, Laiszky Kázmér, Laiszky Jenő. Az ünnep sorrendje: Augusztus 14. Fogad'atások, a város fellobogózása. Augusztus 15. Magyarország védasszo­nyának ünnepén reggel 9 órakor ünnepi nagy mise a székesegyházban, utána szent beszéd. Déli 12 órakor ugyanott magyar zenetörténeti énekelőadás lesz, melynek műsora a következő: 1. Angyaloknak nagyságos asszonya, 1508-ból. (Vegyes kar.) 2. Felvitetett magas menyországba 1651­ből. (Vegyes kar) 3. O dicsőséges asszonyság, 1493-bóL Orgonakiséret mellett énekli: Varjasné Pi­roska úrnő. 4. Ó dicsőült szép kincs, 1651-ből. (Ve­gyes kar.) 5. Dicsőséges szűz Mária, 1695-ből. 6. Ó nemes, ékes liliom 1695-ből or­gona kiséret mellett énekli: Magyarászné Etelka. 7. Bűnösök kegyes segítsége, 1508-bóL (Vegyes kar.) 8. Örülj dicsőséges szép szűz. 1651-ből. 9. Redemptoris mater, ó szentséges szűz Mária 1674 bői. Orgonakiséret mellett énekli: Csukass Etelka. 10. Szűz Mária kegyes anya, 1651-bőL (Vegyes kar.) 11. Jézus, Mária dicsőséges nevek, 1695­ből orgonakiséret mellett énekli: Pécsner Margit. 12. Boldogasszony anyánk (Török hó­doltság kora.) (Vegyes kar.) Délután kirándulás a Kovács patakba csavargőzössel. Este 8 órakor toronyzene a főszékes­egyházban a 76-ik gyalogezred zenekara közreműködéseivel. Sorrend: 1. Felvitetett magas menyországba, 1651-ből. 2. Ó dicsőséges asszony, 1493-ból. 3. Dicsőséges szűz Mária, 1695-ből. 4. Ó nemes ékes liliom. 5. Örülj dicsőséges szép szűz. 6. Szűz Mária kegyes anya, 1651-ből. Augusztus 16-án. A város nevezetes­ségeinek megtekintése, d. u. 6 órakor térzene a primási kertben. Augusztus 17-én Kirándulás Visegrádra, Dobogó kőre. Este nagy takarodó. Augusztus 18-án. Ébresztő. D. e. 10 órakor hálaadó istentisztelet a bazilikában.

Next

/
Thumbnails
Contents