Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-19 / 57.szám

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ====== Előfizetési árak: ===== Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 4 kor. Fél évre ... ft kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dp. Prokopp Gijula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Glosszák. Esztergom, 1906. jul. 14. Me| állandó színházról mer ábrándozni egy-két merész lélek, ebben a kultúra-szomjas városban. Állandó színházról! Hátha olyan nagyon szomjúhozzuk a kultúrát, vájjon mért nem isszuk meg, mintakorinti máslást, mikor előttünk van. Mikor csak kiüríteni kellene a poharat. Alig egy hónapja, hogy a mozgó Uránia holdvilágos csillagos éjnél búcsút mondott a kapufélfának. S most majdnem ugy jártunk megint. A szombati gabarett-hangversenyt 20-an hallgatták végig. Vasárnap már 40-en voltak. Szép szám. Imponáló szám. Égy egész város! Aztán meg mi szomjazunk a kultúrára. Nekünk kell állandó szinház. Pedig a verebet se tudjuk megbecsülni — hát még a kanárit! Nem tudom volt-e már másnak is alkalma megfigyelni, egy érdekes kisvárosi idillt — vagy csak nekem. A város egyik terén minden este látható az ívlámpa pazar fényénél egy Ipsze. Valószínűleg szabó, vagy fodrász segéd úr. Ez az Ipsze mozdulatlanul áll 9 órától 12-ig egy emeletes ház előtt Rózsasors. jj[ vágyak, a% éjjefek álma Ébresztették a szerelmed. jj[ csök tü\e, mámora, lá^a Sújtotta lányra tebenned. Bfo^ám tapadót ajakaddal, 9Jíiní nyitó ró^sa a% ágra .S a% ágai a s^ét a viharral 3j[iába rá\la . . . hiába! {£)e hunylak a vágyak ! . . . J^ró^sa J2em forr már tü\%eí. Ű£ ágra S a s^éí, a vihar lesodorja {Porba . . . piszokba . . . a sárba ! . . . Pártos Zoltán. Mi imponál legjobban a fér* fiban a nőnek? Kérdés a hölgyekhez. Tisztelt Hölgyeim: öregasszonyok, fiatalasszonyok, mem^ecskék, eladólányok, leányok és bakfisok ! Önöknek adom fel e kérdést. botjára támaszkodva. Fejét görcsös merevséggel tartja felfelé. Csak néha-néha mordul egyet. Később veszi észre az ember, ha vizsgálja, hogy az emeleti ablakból hajol ki hozzá szive Jucikája, a dézsatündér. O lenéz. A legény meg fel, mégse mozdítja, 37° alatt hátra hajtott nyakát. (Aztán meg az orvosok azon törik fejüket, hogy mi az oka a nyakszirtmerevedésnek.) Ok boldogok, mert egymás szemébe néznek sóvárgó, vágyteli kintettel. Szinte látni, mint örül az Ipsze, ha megcsendül az angyal hangja fenn a magasságban. De ne zavarjuk őket tovább ! Hát ez már csak ideális szerelem ! Igy van Esztergom is a kultúrával. Hosszú, vágyteli tekintettel néz szemébe. Minden áron fel akar emelkedni hozzá. Akar. Csak akar. De nem bir közelebb férkőzni sehogy sem. Lassan már nyakszirtmerevedést kap. De az ő Kultúra kisaszszonya csak a magasból néz le reá. Nem tud sehogyse hozzá férkőzni. Hát tisztelt Érdekeltség ! ha nincs szárnyunk: másszunk íel létrán Kultúra kisasszonyhoz ! Mi férfiak, vének és fiatalok, foglalkoztunk már sokat a nővel. Irtunk róluk, megénekeltük mindenféle szerepben, jogokat követeltünk a számukra, jajkiáltásokat adtunk a szájukba, védtük, oltalmaztuk, magasztaltuk, emeltük, gyámolitottuk — vádoltuk és megtámadtuk őket, megírtuk a természet és lélekrajzukat. Szóval a nőknek egész mivoltjukban már nincsen egyetlen egy pont se, mely meg ne lenne támadva akár jó, akár rosz oldálá" ról, mint a lexikonbeli ember, melynek minden egyes porcikáján új és új betegséget demonstrálnak. Ne csodálkozzanak hát tisztelt Hölgyeim, ha arra kérem önök*et, hogy most foglalkozzanak Önök velünk csekély viszonzásképen s feleljenek erre a kérdésre : Mi imponál legjobban a férfiban a nőnek r Ezt csak önök tudják megmondani. S higyjék el, mi oly kíváncsiak vagyunk rája. Meg aztán könnyebb az Önök izlése szerint alakítani természetünket, ha véleményüket ismerjük. S ez csak az önök haszna, tisztelt Hölgyeim. Tudom, hogy erre a kérdésre általánosságban felelni nem lehet, mert száz közül talán hárman sem mondanak egyformát. De épen erre a háromra vagyunk kíváncsiak. Azaz: mit mondanak legtöbben ? Egyik nőnek a férfi testi szépsége imponál. Másiknak ereje. Harmadiknak ügyesBizony, ha Thalia papjai misét mondanak : nekünk kell arra áldozatot vinni, mert ők ,,a Szentlélek malasztjából meg nem élnek." Szombaton a bécsi állatkertben elefánt született. Ezt szinte csodaszámba veszik a tudósok, mert tudvalevő, hogy az elefántot fogságban még sosem látogatta meg — a gólya. Nálunk is efajta csuda történt Esztergomban. Hosszú, kinos vajúdás után megszülte az idő méhe az Omnibuszt, mely Párkány-Nánára, szaladgál. A bécsi hirt a szélnek eresztette a világsajtó. Hát az esztergomi csudát elhallgatják a világlapok? Ezt nagyon csudálnám. Mert fogadni mernék, hogy kétszer is éri családi öröm addig azt a bizonyos bécsi elefánt-mamát, mig nálunk Esztergomban még egy ilyen esemény történik. Sőt töb'bet mondok. Addig az elefánt könnyen szülhet mamutot is, mig nálunk villamost vezetnek Párkány-Nánára. Ami eszme nálunk születik: azt szét is tépi blombirozott. vasfogával az Idő. sége. Negyediknek modora, társalgása, szellemessége, derültsége, vig kedélye, szolid viselkedése, bátorsága, ideális lelke, karaktere, különös, istenadta tehetségé, szerelemben való állandósága, csapodársága. Stb. stb. A legtöbb nőnek más-más imponál. Épen ezért vagyunk kíváncsiak: mi az ami legtöbbnek tetszik bennünk. Válaszokat akár névvel, akár álnévvel kegyeskedjenek a mai naptól szerkesztőségünkbe küldeni, s mi sorrendben leközöljük e rovatban azokat. A válaszok lehetőleg 40 sornál hosszabbak ne legyenek. Egő kíváncsisággal várjuk : mi az, amit csak a hölgyek tudnak rólunk, ami bennünk legjobban imponál nekik ? • Vesper. Ez aztán ötlet. Szocialista ötlet. Gyomor-sztrájk. Már az a bizonyos váci államfogházbeli sztrájk. Amelyet végigcselekedtek, vagyhogy nem cselekedtek Marx hivei. Hires gyerek ami Tarcai barátunk. Az első nyilt szocialista pedagógus, a bögötei néptanár. Bár iskolájában eredményt nem ért el, mostani sztrájkja rekord. Világrekord. Azonban meg kell hagyni, hogy Gedeon úr is ügyes gyerek. Csak nincs fogalma arról, hogy a kulturállamokban, az államlogházakban mily tisztességgel bánnak a lakókkal, még ha szocialisták is azok. Gyomorsztrájk. Egész uj. Sose hallottuk még. Ja : az orosz raboknál ! De ott nem sikerült Trepovt megtörni. Ám Gedeon úr megtörött. Megtörte őt az uj, a modern Dániel, három társával. Nem ugyan az égő kemencében, hanem az államfogházban. Rettenetes rekord! Péntek estétől hétfő délig nem evett semmit a négy szoci. Hogy Tarcai bírta a koplalást, azt értem, mert eddig tanitó volt s ott megkellett szoknia. De a többi . . . ? Ám igaz, hogy ő nem volt az g\ harmadik leány. Mindenki kétszivűnek hitte. Mert tudták róla, hogy kettőt szeret. Egy férfi, aki két leányt egyformán — szeret! Hiszen ha mindkettőt egyformán — csalta volna, nem is csúfolták volna igy. De nem csalta őket. Nem hazudott egyiknek sem. És mind. a kettő szerette őt is. Rajongtak érte. De a két leány is szerette és nem gyűlölte egymást. Szerették a férfit, a közös Eszményt. Versenyeztek, ki tudja forré£b^ szeretni, de nem győzték le egymást soha. És megnyugodtak ebben. Egyszer aztán eljött a Végzetük. Jött egy harmadik leány, aki közébük akart állni. A férfi nem szerette Őt. A lányok gyűlölték és megvetették. És féltek tőle. Az a harmadik leány pedig ezalatt szőtte a hálót, főzte a tervet. Ugy tett, mintha ő nem törődne a férfival, csak a két lánnyal. Azok hittek néki. Aztán — meggyűlöltette egymással a kei leányt. Mar nem nyugodtak meg abban, hogy mindketten szeressék ugyanazt a férfit. Már meg tudták volna ölni érte egymást. S az a harmadik leány, a Végzetük, ment tovább a megkezdett uton. A két szerető leány már élethalálharcot vi! Ott áll előttök a fekete urna. S benne két golyó. Aki a feketét húzza végez magával. Húztak. Egyik sem mutatta meg a másiknak, mit húzott. Csak mindkettő elsápadt. Megremegett. S a harmadik, a Végzetük, csak nézte őket. Bámult, mintha nem értené a dolgot . . . Másnapra mind a két lány — hideg volt, mint a márvány. Szivük nem dobogott, szerelmük nem lángolt . . . Kihűlt a két csókos ajk . . . Elhervadott a két nyiló virág ... S az a harmadik, a Végzetük, az örült, mert győzött! . . .