Esztergom és Vidéke, 1906

1906-06-03 / 44.szám

ESZTEEfitH es VIDÉKI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: == Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . íí kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: M Pitokopp Gijaia és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendőit) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-atca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Piros pünkösd napján. Magyar nemzeti érzelmeimnek egész teljével szeretném átölelni ezt a .nagy világot, annak legdrágább gyöngyét, a szabad és független Magyarországot e napon, amidőn az Egyház születési napját éli. Tulipános virágos jó kedvem van, de kinek ne volna! íme! a remények harmatában fürdő rózsák fakadó bimbóikkal: a magyar nők leányaikkal nemzeti örömünneppé varázsolták ezt a gyönyörűséges, szép, jellegzetes napot, mikor a magyar hivők a Szentlélek tüzes beszélő erejének termékenységét kérik le az apostolokra, akiket a magyar nemzet ilyenekül magának vall. Nem a vért árasztó csaták mezőin küzdő .férfiak sorsára kérik a nyers erő győzelmét férfiaira, hanem tulipános mozgalmukra, a bölcseség világosságának áldását azok munkáira, kik a nemzeti vagyonosodást, annak gyarapítását tűzték ki célul, hogy a béke diadalával naggyá, boldoggá tegyék a magyart. A magyart, kinek faji, nemzeti érzelmének fönséget a magyar nő „Esztergom és Vidéke" tárcája. Az árva. Hogy mennyi csapás érte azt a szerencsétlen Horvát családot, a jó Ég a megmondhatója. Még 8 év előtt szép cserepes házból, négy ökörrel járt Máté gazda munkába. Két szolgalegény segített neki. Örzse asszony sem volt segítség hiján. Két felnőtt leánya s egy cseléd forgolódtak körüle. Minden ugy ment, mint a karika csapás. Boldogok voltak és megelégedettek. Az egész család becézett kedvence volt a 8 éves Katica . . . S rövid néhány év alatt, hogy megváltozott minden. A szép cserepes ház másé. Idegen arcok, idegen népek költöztek bele. Odakünn a temetőben három sirhalom. Horvát Máté s két szépséges leánya nyugosznak ott . . . De kezdjük elülről . . . Mikor boldoságukhoz talán már semmisem hiányzott; akkor érte őket — váratlanul, mint felhőtlen égből a villámcsapás — az első csapás. Járvány dult a községben. szive minden egyes dobbanásával, édes áldozatkészséggel ápolja. Roskadó erő a magyar szép nemének támogatása nélkül és akadályt nem ismerő hatalmas izomerő, mikor csókjaival a hazaszeretet kiolthatatlan tüzét oltja belé, folyton figyelmeztetvén azon nagy nemzeti kötelességekre, melyek Enese álmából, Enese ágyékából immár egyezer éven túl megújhodva fakadnak az idők végtelen teljének elé. . Magyar nők! mély hódolattal köszöntünk Titeket e nagy napon gyenge viszonzásul annak, amikor a Bakony alján, a Balaton mentén ép úgy, mint máshol a tatár által kiirtott vidékeken a bolyongó magyar nő ajkával illette, könnyeivel áztatta azt a darab forgácsot, amelyet a vérviharban sújtott vitéz még életében tüzelőül vágott. Mit gondolt az a nő ? Istenem, mit gondolhatott volna mást, mint a vesztett életért kitartást egy ujabb életért, aminek zálogát megmaradt gyermekeiben birta. Imádságos ajka tán épen ezen a napon küldötte fohászát a magyarok Hadurához, hogy mentse meg nemzetét, amely hisz az Atyában, a Fiúban, a Szentlélekben, a titokzatos SzentháromságMegkapta a két eladó virágszál is. Rövid néhány nap alatt, két fehér, virágokkal borított koporsó fölött énekelte a kántor. — „Nem örökös nékünk itten maradásunk ! Odafönt az Égben van a mi lakásunk." — Szem nem maradt szárazon. Az anya ájulásból-ájulásba esett. (Hiába mondják, hogy az csak úri nyavalya.) Deli legények vitték a két koporsót. Utánuk a község apraja és nagyja. Még vidékről is jöttek. Pedig járványos idő volt. Az uton fel-fel hangzék a szomorú dallamu, megható „Könyörülj Istenem ..." Hát még mikor letették a két sir szélére, a két koporsót. Az anyát ugy kellett elhurcolni félre, hogy bele ne ugorjék az üregbe. A férj meg merev tekintettel bámult maga elé. Csak akkor tört elő visszatartott fájdalma, mikor leeresztették a koporsókat a mélybe s felhangzott a tompa, a szivet rázó, az agyat megzavaró dübörgés. A hantok tompán zuhogtak a. koporsók födelén. Az anya — szerencsére — ezt nem hallotta. Jótékony ájulásba esett. A kis Katica hol anyja mellett . sírdogált, hol meg apjához futott. A férfi kitörő fájdalmát nem fékezhetve, magához szoritá gyermekét s szivrepesztő hangon fuldoban és törhetetlen reménnyel él Nagyasszonyában, a Boldogságos Szűzben. Magyar anya! áldjuk sorsunkat, hogy szived alatt hordoztál bennünket! Magyar ifjak, leventék, áldjátok sorsotokat, hogy magyar leány lesz osztálytársatok az életben ! Köszöntünk benneteket kimondhatatlan hévvel és szeretettel! Legyen e nap a magyar nők ünnepe, mit férfiai ünnepelnek. Bizony boldogsággal telitett az a drága nap, midőn a magyar pártás és főkötős nemének ünnepét üli csattogó piros pünkösd napján. Igaza van a vadvirágos mezőn járó nép költő gyermekének, mikor Téged, magyar nőt, titokzatosan jellemezve, igy dalol: Nem anyától lettél: Rózsafán termettél; Piros pünkösd napján Hajnalban születtél. Az Isten áldjon meg Bertalan Vince. A vízvezeték ügye a pénzügyi bizottságban. , A-város pénzügyi bizottsága csütörtökön délután tartott ülésében kolja: „Kedves gyermekeim, szép virág szálaim. Oda vagytok ! Elrabolt a halál. Oh én szerencsétlen. Csak te maradtál meg egyetlen kicsinykém. Hagyd meg nekem legalább ezt az egyet Istenem !" ... . . . Nagyon lassan hegedtek be a szülők sebei. Vagy talán behegedtek ? Csak belül rágódott valami, ami sokkal veszélyesebb. Mult az idő ... Egy országos vásár alkalmával Horvát Máté is hajtott négy szép fehér ökröt. Jó vásárja volt. Szép summa pénzt hozott hazafelé. De szegény nem ért vele haza soha. Az országúton találták vérbe fagyva az arra menő vásárosok. Egy garas sem volt nála. Agyonütötték a pénzért. Mikor haza szállították, felesége, mint egy őrült veté magát a holttestre. Aztán felugrott s rémes kacajjal kirohant az utcára táncolva, dalolva. Borzasztó csapás volt ez Katicára is. Apját eltemették. Anyját elszállították. Ő pedig a kiállott izgalmaktól nehéz betegségbe esett. •Mire fölépült a leányka, a szép cserepes ház is gazdát cserélt. Édes apja jószívű ember volt. Sokakért jótállótt. Azoknak nem lévén foglalkozott újból Varga József fővárosi mérnök által elkészített vízvezetéki tervekkel. Mint előző számunkban jeleztük, nevezett mérnők a vízvezetéknek oly módon leendő létesítésére terjesztett elő javaslatot, amely szerint a vízhasználat nem mondatnék ki a város lakosaira kötelezővé, hanem csak azok vezetnék be a vízvezetéket, akik azt akarják. Ezen tervezet szerint — amelynek megvalósítására Veszter Imre elnöksége alatt működő budapesti építési vállalat vállalkoznék '•— az épités az ujabb és részletesen kidolgozott tervek szerint az eddigi 650,000 korona helyett 530,000 koronába kerülne, s a vízszivattyú nem villanyos, hanem benzin motoros üzemre rendeztetnék be, s a vízszivattyúk az eddigi tervtől némileg eltérően a vízivárosi sziget felső végén helyeztetnének el s e szivattyúk közvetlenül táplálnák a csőhálózatot és telítenék meg a Szenttamás hegy tetején építendő 900 köbméter tartalmú tartályt. A vízvezeték létesítésére és üzemben tartására a társulat oly feltétellel vállalkoznék, ha a város közönsége a társulat részére 60 évre kizárólagos koncessiót ad és ha évenkint 19,000 korona hozzájárulást biztosit. Minthogy a pénzügyi bizottság tagjai az évi 19,000 korona hozzásemmijök, a házat — és mindent — lefoglalták s eladták. Alig maradt néhány száz forint. Árvakasszába tették. A lányka mellé meg gyámot rendeltek. Hogy milyen állapota volt a gyámja házánál, mindenki elképzelheti. Azt azonban gondolhatjuk, hogy nem feküdt rózsaszirmokon s nem etették tejfellel, kaláccsal. „No iszen" — mondta sokszor a részeges kovács — érdemes is volt a nyakamba varrni azt a hitvány kőiket. Azért a néhány i rongy forintért. Mit adjak neki ? Hisz megesz tisztára. Pedig nekem nincs elég. Tudom, hogy valami gazdag kőiket nem adtak volna a kezem alá. Csak ilyen ... ilyen . . . nem is tudom milyent. Szamár voltam mikor elfogadtam. De hát akkor nagyon meglágyult a szivem. Csak legalább azt a néhány száz forintját megkaphatnám. Majd jól tartanám akkor." — Jól ám — mondták a korcsmai hallgatók — „a saját torkát." Még az ütlegekből is kijutott neki. Szegény gyermek. Elejénte szörnyülködtek rajta. Aztán napirendre tértek. Faluhelyen hamar történik ez. Elvannak foglalva. Katicát már sokan a részeges kovács leányának tartották. A leány pedig ez alatt nőtt, fejlődött,