Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-10 / 37.szám

A kétség, a fáidalom, a felháborodás életre kelt sötét légiói nehéz faltörőkkel döngették azt az erősséget; — a szivet, — a melyet nem ezredéves sziklákból összehordott bástyafalak védenek, hanem az őserőnek legerőteljesebb eleme: a férfi akarat ! Ez tartotta fenn erősségünket, a mikor az az égető tudat járta át egész valónkat; hogy a jövendő nem hajnalhasadást hoz, amely rózsás ujjal hintene égő virágokat erdők, mezők, bércek fölé, hanem sötét éjjelt, melynek gyászos mennyezetét olykor csak haragvó villámok cikázása hasítja széjjel. Nem újjászületését annak az alkotmánynak, amely ezer évig rendületlenül állt fenn vészben és viharban, hanem a szabadság gyászos temetését! Mert hisz már-már ott volt a nemzet — a saját temetésén ! S mégis, mikor azt hitték róla, hogy az enyészet ölébe hull: — újból feltámadott : — s mikor azt hitték rólunk, hogy lealáztak, akkor felemelkedtünk! . . És felvirradt nekünk is. S mi, kik vérző szivvel tekintettünk alkonyodó napunk bucsu sugarai felé, — ma mosolygó ajakkal ünnepeljük mindenütt a verőfényes hajnal hasadását, a melynek egy fényes sugara hozzánk is eljutott s beragyogja azokat az ormokat, amelyek tövében az első szent király bölcsője ringott hajdanán. S amint fényével aranycsipkéket szőtt az elhagyott ormok rideg homlokára: — sugarainak visszfénye oda verődik sziveinkbe s a bizalom és szeretet fényével ragyogja át azokat! Méltóságos Főispán Ur 1 Bizalommal és szeretettel ünnepeljük ma Méltóságodat, akit az országszerte hozsannával fogadott uj alkotmányos kormány képviseletében a királyi kegy állított a legősibb vármegye élére s vezérelt ez ősi tanácsterem falai közé, a melyekről Méltóságodnak nagynevű elődjei a királyokat koronázott Szécsi Dénes, a magyarok, legnépszerűbb, legnagyobb fejedelmét nevelt Vitéz János, — majd \ egy Bakács Tamás, egy Pázmány Péter tekintenek alá ! Ily elődök után megállani nem csekély feladat! — s mi mégis bizalommal tekintünk Méltóságod jövő működése elé . . . .' . Ugy mondják: örök törvények szerint, de vakon működnek a természet erői, — s működésüknek eredménye mindig valamely munka : — alkotás, vagy rombolás! Az örök törvények vaskövetkezetességgel érvényesülnek, — azok meg ne:n változtathatók. De a vakon működő erőket az emberi erő megzabolázhatja, igába hajthatja, s öntudásságával, erélyével, majd tapintatával még a romboló erőket is az alkotás terére késztetheti. S aki erre képes, az az igazi férfi! Méltóságod eddigi működésének szinterei nem esnek távol tőlünk. S igy tudhatjuk, hogy hazafiasságával és eddigi működésével az igazi férfi nevet kiérdemelte, s hogy vármegyénk kormánya oly kezekbe került, a melyek a nagynevű elődökéi után sem fognak eltörpülni, hanem ezt a kormányt férfiasággal és bölcsességgel fogják vezetni! S épp ezért, a midőn, mint a vármegye ez idő szerinti első tisztviselője, a vármegye tisztikara; kezelő és segédszemélyzete nevében őszinte bizalommal és igaz szeretettel üdvözlöm Aléltóságodat, egyszersmind kijelentem, hogy a törvények és törvényes rendeletek végrehajtására és vármegyénk boldogitása magasztos céljainak elérésére irányuló tevékenységében mindenkor teljes odaadással és készséggel fogjuk támogatni. Az Isten hozta, az Isten tartsa Méltóságodat ! Vimmer Imre polgármester a város közönsége nevében szólalt fel. Klassikus nyelvezetű beszédét ezekben adjuk. Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes megyei törvényhatósági •Bizottság! Jelentőségéhez méltó ősi szokás az, hogy a törvényhatóságok főispánjaikat fényes ünnepséggel igtatják be méltóságukba, midőn ők szent esküvel fogadják, hogy a király és haza iránti hűségben teljesitentendik tisztüknek nemes feladatait s kötelességeit De az ez időtájt napisoron lévő főispáni installációk jelentősége túlragyogja a székváltozás fontosságát is azon alig lezajlott küzdelemmel való okozati összefüggésében, melyből a megyei intézmény dicsőséges diadala kelt ki, hogy hálás szemünk elé tárja ez ősi várunk erősségét s meg nem lankadt alkötmányvédő képességét. Már már közkeletűvé vált az alkotmány védő bástyájának nevezett törvényhatóságot ilyen minőségében anachronismusnak tartani a parlamenti felelősségre épített államrendszerben ; midőn keserű tapasztalatok és csalódások visszavezették a felriadt nemzetet ősi öröksége becsének felismeréséhez. A mult szenvedései, feltámadt reménye és önámító kábultsága után öntudatra ébredt haza ismét csak a megyék és városi törvényhatóságok elszántságával birta feltartóztatni a császári parancs és osztrák befolyás járószallagán vezetett hatalom merényleteit, melyeknek magyar bérencek szegődtek szolgálatába; de ime — ahol ma a hármas bérc és négy folyam határai közt egy törvényhatóság főispánt installál, mindenütt felhangzik a törvényhatóságok dicsősége s a megmentett alkotmányosság Öröme, a hazaárulás sötét mesgyéin. járt főbűn és koszorutlan alakjainak letörése felett. Ünnepünk ezen jelentősége bennünket is hevit, és fokozza örömünket melylyel Méltóságodat, mint a jeles férfiakból alakult leghazafiasabb győztes kormány választottját és kiküldöttjét üdvözöljük. Lelkes érzelmeink tápot nyernek ugyan Méltóságod úri egyéniségének politikai és köszolgálati múltjában; nem akarok mégis virágos mezőkre csapongni, s nem gyújtok tömjént melynek előlegezett illata Méltóságod férfias ízlésének tetszésén kivül mehetne füstbe; hanem inkább a vármegyénk székhelyét és szivét alkotó Esztergom rendezett tanácsú szabad kir. város közönsége nevében igaz tiszteletünk és meleg bizalmunk felajánlásával hódolok be Méltóságodnak, kérve — hogy méltóztassék érzelmeinket kegyes hajlandósággak és viszonos bizalommal fogadni, hogy ezen kölcsönösség állandó záloga és fáklyája lehessen azon egymásra utalt tevékenység sikerének, melyben Méltóságod vezető jóakaratát hiven követni és támogatni akarjuk. Ez a város Méltóságos Főispán urunk, melynek a hazai történelem hiteles lapjain feljegyzett élményei, dicsősége és szenvedései honalapító nagy és szent első királyunknak itt ringott bölcsőjéig vezetnek viszza, mint azt jól tudni méltóztatik, még nem oly régen külön törvényhatósági jogú sziget volt megyénk határai között; ma, bár az összeépült városrészekkel történt testvéries egyesülésében messze tul haladja azon népességi számot melynek kisebb volta miatt jogvesztessé lőn, mint a megyébe kebelezett község foglalja el annak középpontját. De a középponton kulturális és közgazdasági szive is a vármegyének és lüktetése a perifériák vérkeringésével szerves kapcsolatban áll. Nem kívánhatom e helyütt azt a kérdést vitatni, jol van-e, hogy az ok megszűntével is fentartatik az okozat: helyes-e, hogy a 12000-nél kisebb számú népességgel birt városra beállott jogvesztés az immár 18000-nyi népű hajdani királyi székhely, az ország legnagyobb közjogi méltóságának, herceg prímásának székvárosa felett is fentartatik, holott a főváros viszonylagos közelségében a modern városi fejlődés igényeire és törekvéseire kiválóan ráutalt ezen vidéki emporium a törvényhatósági joggal biró városok minden kellékével bir; a tényleges helyzet követelményeire alapított gyakorlati érzékkel azon kívánalomnak sőt szükségességnek bátorkodom inkább e helyütt kifejezést adni, hogy a törvény szűk kerete mellett, mely a rendezett tanácsú városokat is a megyétől való függőségben tartja, városunknak az egyébb megyei községek forgalmi és fejlődési processusától nagyon eltérő igényei kielégítésüket a megye és bölcs vezetésének olyan szellemében és szándékában találhassák fel, mely alkalmas a törvény rációját itt is érvényre juttatni,, ami pedig soha sem kereshető a célirányosságon kivül, s a jelen kérdésre alkalmazva abban áll, hogy a város önkormányzati életereje á megyétől való függés által ne zsibbasztassék. Ez a szellem és irányzat már is tért hódított varmegyénkben: tehát nem panasz és nem bizalmatlanság késztet annak megérintésére, hogy milyen intentiók mellett remélhetjük városunk harmonikus együttélését a megyével, hanem inkább a bizalom bátorít arra, hogy Méltóságod kormányzata uj érájának ünnepélyes megnyíltával életszükségünk őszinte feltárásában jól eső megnyugvást keressünk. Önkormányzati életünk a fokozódó városias igények és anji'agi tehetségünk korlátoltsága között nehéz feladatok elébe jutott: aránytalanul súlyosan nyomják adózó polgárságunk vállait az átvitt hatáskörben teljesítendő állami teendők költségei is; ily helyzetben nagyon rászorulunk felsőbb hatóságaink legjobb akaratú gyámolitására: igaz, hogy ezen gyámolitásnak részben városunk polgársága maga is tényezője lehet, amennyiben közteher viselésének mértéke és intellektuális alapon álló úgynevezett virilis jogigénye szerint a törvényhatósági bizottságban erős arányt képvisel: ámde nem a harc és nem a szavazatok nyers mérkőzése lévén a megye és a város egyetemes békéje és egymásra utalt áldásos összehatásának éltető eleme. Önkormányzati igyekezetünk istápolása iránt előterjesztett tiszteletteljes kérelmem sikerének szebb reményét Méltóságod és a Tekintetes Vármegye hajlandóságának azon meleg forrásából merítem, mely a kor színvonalán fakadó bölcseségük termékenyítő erejétől buzogva felfogja mindenkor ismerni a fő és szívnek egymásra utalt szerves hatását, s ezen találó hasonlat követelményeit a megye és város közéletének egymásra gyakorolt vonatkozásaiban érvényre segíteni kész leend, hogy igy táplálja ezen centrifugális erőt, melynek jól felfogott ápolása a nagyobb közület egészének a körforgalmát is élénkíteni képes. Isten éltesse Méltóságodat nagy elődeinek diszes főispáni székében s kisérje áldásával, hogy eljuthasson Hazánk, megyénk és városunk javának szentelt nemes törekvése gazdag sikereihez. Éljen a Főispán ! Az utolsó szónok Frey Ferenc volt, kinek az a kedves kötelesség jutott osztályrészül, hogy a beiktatásra jött Fehér, Győr, Komárom és Hont megyei vendégekhez intézett Isten hozottat, mely igy hangzott. Méltóságos Főispán Úr ! Tekintetes törvényhatósági bizottság! Mélyen tisztelt vendégeink! Tiz éve mult, hogy szeretett hazánk ezeréves fennállását országszerte ünnepeltük. Ki hitte volna, hogy e verőfényes szép napok kék egét, egy évtized múlva sötét felhők boritandják s veszélyeztetve lesz a magyarnak legdrágább kincse : alkotmánya. Amitől senki sem tartott, az bekövetkezett. Vérrel szerzett jogaink megvédése, pusztán a jog, törvény és igazság fegyvereivel, már-már alig látszott lehetőnek. De a Gondviselés, mint mindig, ugy most is, a nagy időkben nagy embereket teremtett és adott a magyarnak. Széchényi István gróf ma ismételhetné mit 1848. április 8-án Kossuth Lajosról és a helyzetről mondott: rövid napok alatt oly alapra fektették hazánk jövendőjét, melyet velem együtt mi hangyamunkások tán soha, vagy csak generatiok után lettünk volna képesek megalakítani. Legyenek üdvözölve mind, kik ezt a jelenben újból kivívták; legyenek üdvözölve a küzdők sorában főispánunk ő méltósága és beiktatására megjelent mélyen tisztelt barátai! Költők lantjára méltó s ez van hivatva megörökíteni a nemzeti felbuzdulásnak önzetlen, nehéz küzdelmét és fényes sikerét. Zengjetek "hozsannát a győzteseknek ! Hisz' e vérnélküli harcz annyi elszántságot és önfeláldozást követelt, mint 1848-iki szabadságharcunk. Nem éles fegyver, dörgő ágyúk ellen kellett most harcolnunk, pedig ez volt elemünk egy évezred óta, hanem ármány és cselszövény ellen, melynek sötét és tekervényes útjai, az egyenes magyar jellem előtt mindig ismeretlenek voltak s azok is fognak maradni mindörökké. Adja Isten, hogy rendületlen hazafiságunkkal letiportuk légyen az utolsó támadás kísérletét, mely szent szabadságunk és alkotmányunk ellen tört. Mily szegények a szavak az ember érzelmeinek kifejezésére ! Élet és halál képezik határpontjait; pedig alkotmányunkért és szabadságunkért odaadnánk, ha ezer életünk volna is és meghalnánk érte ezerszer. A Balaton tükre, a Hortobágy rónája, a Kárpátok Örök hóboritotta csúcsai, kicsinynek látszanak ahhoz a határtalan nagy érzelemhez képest, melylyel a magyar hazáját szereti. Talán ez már nem is igen illeszthető bele a mai kor millieujébe, talán már túlélte magát a minden magasztosát és költőit megőrlő civilisatio korszakában, de honalapító őseink bizonyára ilyen érzelemmel bíróknak hitték, hogy leszünk s óhajtották, hogy legyünk. Ilyenek vagyunk mi is, kik édes hazánk e kies táján pillantottuk meg először a napvilágot. Első lélegzetünkkel magunkba szívtuk a lángoló hazaszeretetet, melyet örökül hagyott szent királyunk István minden magj^ar emberre s igy polgáraira azon megye és városnak is, melynek ölén született, megkereszteltetett és megkoronáztatott. Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. város lakosságát dúló csaták közepette, országunk minden ellenségével vitézül szembeszállva, hiven megőrizte nemzetünk teremtésekor a magyarok Istene által őseink szivébe oltott magyar jellemnek minden nemes vonását, közte a vendégszeretetet. E hagyományos érzelem nyilatkozik meg a mai örömnapon ajkaimon, midőn lelkesedéssel fogadott és immár beiktatott főispánunk illustris barátait és polgártársait, mélyen tisztelt vendégeinket van szerencsénk megyénk jobb sorsot érdemelt