Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-15 / 30.szám

Hogy találmánya gyakorlatiságát bebizonyítsa, kellő ellenőrzés mellett tizenkét napig hánykódott a tengeren. Volt némi étele, itala, sőt dohánya is. Leginkább rászorult azonban hosszú tőrére, mert gyakran kerülgették különféle kisebb nagyobb tengeri szörnyetegek, melyek nem föltalálónak, hanem Ízletes falatnak nézték. 1790-ben Edgzvorth egykerekű gépet talált föl, mellyel óránkint tizenkét kilométert tudott haladni. Ez az egykerekű gép kétségkívül a kerékpár őse volt. És hogy olyan soká kellett a kerékpárnak elkövetkeznie, az csak annak tulajdonitható, hogy a szerencsétlen föltaláló kitörte a nyakát és repülőkereke elvesztette minden hitelét. Legtöbben pusztultak el és pusztulnak el azonban a léghajózás problémája miatt. Ez a fölséges kísérletezés az egyszerű melegített levegőjű Montgolfiér gömbje (1780) óta rendkívül sok magasra szárnyaló elmét foglalkoztatott. Az áldozatok száma azonban megsokasodott azóta, mióta a légáramlatok szeszélyére bizott léggömböt kormányozhatóvá s általában a léggömböt repülőgéppé próbálták átalakítani. És a villamosság áldásai hány derék férfiút követeltek áldozatul? A különféle titokzatosságok megfejtésében Edison, korunk egyik legnagyobb lángelméje, már elvesztette egészsége épségét s csak kitűnő orvosainak köszönheti, hogy még mindig folytathatja korszakos tanulmányait. Tanulságos tehát a haladás e törhetlen és feláldozó úttörőin végigtekinteni, s példájukból, mindennapi fáradozásunk és vergődésünk között, kitartást és lelkesedést meríteni. Dr. Körősi László. A nötlenség oka. Tagadhatatlan, hogy a nötlenség egyre jobban terjed hazánkban, s ez a szomorú jelenség, egy sötét foltot képez társadalmunk egén. Az állam alapköve a család. Minél egészségesebb, moralisabb a családi élet, annál erősebb és hatalmasabb az állam. Természetes tehát, hogy a nőtlenségi fogadalmat tett pártos fiatal emberek aláássák az államépület fundamentumát. Szomorú, hogy a magyar elem ugyszólNekem legalább ugy tetszett, hogy az asszony nagyon furcsán érezte magát, mikor az ő fáradságosan, hangya szorgalommal összekuporgatott élet filozófiáján egyszerűen viviszekciót űztél . . . Kezdem azt hinni, hogy te épen nem vagy Don Juán. A pokolba! Egyszerűen bolond nagy szerencséd van. Vegyük csak mindjárt ennél az asszonynál. Ámbár . . . itt mégis te leszel a legyőzött. Mert — ha nem tévedek . . . A férfi: Megint tévedsz öregem, ha megenged. Az csak aztán a fogás! Ez a gyönyörű — ah, — igen gyönyörű — asszony mindenáron filozofál. Legalább ő azt hiszi. Nekem ez nem kell. Még kuriozumképen sem érdekel e színtelen, iskolás, csöppet sem eredeti észjárás . . . Mit is akartam mondani ? ... Na igen, boszant, mondom, hogy ez az asszony a tudóst keresi bennem, és nem veszi tőle észre a férfit. Ezért boszut állok : elveszem a kedvét az ő ideáljaitól. A többi következik, elpárolog a „filozófia" és megmarad az asszony — nekem. . . . Talán nagyon is számító, alatt mos vagyok, talán . . . (egyszerre felcsilan a szeme) eh, nekem akárhogy is, de birnom kell ezt az asszonyt! Köhalmy. ván évről évre fogy, pusztul. Az ifjú sasok nem küzdenek a nemzeti létért, hanem meghunyászkodva nyulakká válnak a párducok büszke ivadékai. Az első és fődolog a nötlenség okát kutatni; a nőkre pedig az a fontos kötelesség vár, hogy villámhárítóról gondoskodjanak. A kormánynak a nőtlenségre vonatkozó intézkedése nem lehetne egyéb, mint az „agglegény-adó" behozatala. Örömmel üdvözölném, mint az erkölcsiség és az állam élete érdekében tett intézkedést, de ki kell mondanom, hogy egy egészséges társadalom nem szorulhat ilyen téren a kormány járszalagjára. Nem szabad mindenért a kormányra apellálnunk! De hát mi is az oka, hogy a fiatal emberek nem nősülnek ? A nők fényűzése, vagyis a divat. Sajnos ugy van. Minden nő kisebb-nagyobb mértékben rabja a divatnak. A divattal lépést tartani leghőbb vágyuk. Divatnak nevezhető nem csak az öltözékben való változatosság, hanem a láthatatlan korszellem is, mely a társadalmi és politikai élet minden rétegére nyomásként nehezedik, s amely a tiszta elvek felett, a szeszélynek nyújt győzedelmet. Már a gyermek nevelés is divatos teóriák szerint történik. A lány műveltségét az idegen nyelvek — pedig a magáét se tudja — a zene, a tánc és más külsőségektől teszik függővé, holott minden józan gondolkozású ember tudja, hogy mindaz csak külső máz. Otthon, a családi tűzhelynél keveset törődnek a neveléssel, mindent a tanintézetre biznak. A divat is ugy kívánja, hogy idegen guvernantok neveljenek, a kik a jellemképzéshez semmit sem értenek s csak külső mázzal vonják be a gyermek szivét, lelkét. Még a legkisebb rangú család is igen sok tekintetben esztelen hóbortban szenved. Nézzünk csak körül . . . Otthon alig van betevő falatja, alig hogy élhet, de ha az utcára lép, divatos ruhában, kalapban, csillogó ékszerekkel fölékesítve hint port a világ szemébe. Minél jobban vizsgálódunk, annál szomorúbb tapasztalatokra jutunk. A századvég rohamosan fejlődő civilizációjával elterjedt, az anyagi és erkölcsi romlás. Senki sem takaródzik addig, ameddig a takarója ér. Hitetlenség, laza erkölcsi érzék, jellem gyöngeség, nagyzási hóbort mind-mind veszedelmesen pusztító járványként terjed a társadalom minden rétegében. A vetélkedés, utánzás, irigység esztelen tulkapásokra ragad olyanokat is, akiknél erre reális alap nincs, az elsöpör útjában minden szépet, jót és nemeset. A nők olykor esztelen fényűzési hóbortjait, mint valami sötét rémes árny kiséri az álműveltség, felületesség, elszegényedés és jellemszegénység. Nem csoda tehát, ha szerény évi fizetésből családot tartani nem lehet. Inkább lemond az ifjú ember a családi élet gyönyöréről, a földi paradicsomról, mintsem az adósság tenyerébe, a tönkrejutás iszapjába jutassa szerencsétlen családját. De vájjon mi is indíthatja a nőket arra, hogy a divatnak esztelenül hódoljanak ? Hogy ujabb és ujabb szabású öltözetben s ékességekben járjanak ? — Hiszen már az ős természet szépnek, a föld legremekebb teremtményének alkotá őket és minden külső cicoma nélkül is szeretetre méltók, mi szükség hát természeti szépségüket nevetséges, igazán híjába való mesterséges ékességekkel fokozni akarni ? A szépség csak akkor tökéletes, ha szívben és lélekben is megvannak a nemes tulajdonságok. Amely nő ezekkel nem bir, hiába ékesíti magát külsőleg és akár mily bájoló szépség tündököljön arcán: nincs állandó becse! A mai lányok nagy részénél — tisztelet a kivételeknek — hiányzik a jó házinevelés. Pedig a házi nevelés a legjobb előiskola az életre. Alapja minden erénynek. Édes anyák, neveljetek házias erényű lányokat! Tuba Károly. HÍREK. — Személyi hir. Vimmer Imre polgármester pénteken két napi tartózkodásra a fővárosba utazott. — Gyula napja. A jóbarátok, tisztelők egész serege kereste fel csütörtökön, de már megelőzőleg szerdán is dr. Walter Gyula p. kanonokot névünnepe alkalmábói, s halmozta el szebbnél-szebb kivánataival. De egész halmaza a leveleknek tanúskodott arról, hogy mily nagy az a kör, mely e jeles és közügyeink terén nagy agilitást kifejtő főpapunk tisztelőit foglalja magában. Ugyanekkor ülte névünnepét dr. Fehér Gyula udvari káplán, plébános. A gratulánsok valóságos bucsujárása volt a plébánián. Sietett mindenki üdvözölni a köztiszteletben és szeretetben álló lelkipásztort. Az üdvözlők között legelsőnek még szerdán d. e. 10 órakor megjelent az elemi iskolások és óvodások küldöttsége, amely a gyermeki sziv szeretetének hangján szólott a szeretett Igazgatóhoz, kívánva a jó Istentől sok boldog Gyula napot. Igen kedves volt a kis óvodások köszöntője. Egy kis apróság virágcsokorral kezében köszöntötte az ünnepeltet s elhozta kis szivében s szavaiban az összes óvódások jókivánatát! Nem kevésbé jutott ki az ünnepeltetésből a bencésrend egy derék és közkedvelt tagjának, Agatsin Gyulának, kit a nagyszámú gratulánson kivül a gimnáziumi ifjúság halmozott el őszinte jókivánataival. Ezeken kivül társadalmunk több más jelese is ülte névünnepét, igy dr. Berényi Gyula, dr. Huszár Gyula, Brutsy Gyula, Tiefenthal Gyula Szölgyémy Gyula és még számosan, kiknek mindannyijuknak mi is a legjobbakat kívánjuk. — Kinevezés. Bárczy László, ministeri tanácsosi cimmel fölruházott budapestvidéki pénzügyigazgató a közigazgatási bírósághoz itélő biróvá neveztetett ki. — A királyi leirat a városházán. Az országgyűlést május 19-ére egybehívó legfelsőbb királyi leirat a képviselőtestületnek csütörtökön délelőtt tartott rendkívüli ülésén olvastatott fel. Polgármesterünk, egyrészt, hogy ünnepélyesebb szinezetetkölcsönözzön az aktusnak, másrészt, hogy a közelmúlt napok országos eseményei feletti örömének városunk külsőleg is kifejezést adjon, felkérte a város közönségét, hogy a házakra lobogókat tűzzenek ki. 11 óra volt, midőn Vimmer Imre diszmagyarban lépett be a kézgyűlési terembe, követve a tanács tagjai által. Ismertetve az ülés egybehivásának célját, felolvasta Rothnagel Ferenc a királyi leiratot, mit a jelenvoltak állva hallgattak meg. Polgármesterünk ezután egy indítványt terjesztett elő a következő szavak kapcsán. Mint vészterhes ború után kisütő napsugár, úgy világítja meg édes hazánk közéletét az uj kormány kinevezésének nagy ténye, melynek nyomában jár a nemzet képviseletének egybehivása az ország tanácsába, hogy bölcseségének hazafias törekvésével keresse és találja meg az utakat amelyeken a király és nemzet együtt haladva juthassanak fenséges céljukhoz, mely nem kisebb, mint a haza boldogítása és felvirágoztatása. Korlátozhatja e felett érzett nagy Örömünket a végleges kibontakozás kérdőjele, de a befejezett tény üditő erejével s a megokolt bizalom és reménynek hozzákapcsolt horgonyával látjuk egy hitelét vesztett rendszer összeroppanásából a nemzeti önállóságért folytatott küzdelem nagy alakjait a koronás király tanácsába emelkedni, ahová nem juthattak a Felség bizalma nélkül, s ahol fényes múltjuk és politikai integritásuk azon törekvéseiknek nyújtja zálogát, melyek a szent korona minden időkkel és viszonyokkal dacoló erősségét a király és nemzet egymásra utalt hűségében ismerik fel, hogy azt hazafiságuk lankadatlan szent tüzével ápolják. Az elentállás győztes bajnokai hozzájuk fűződő bizodalmunk és reménységünk mellett mély tiszteletű hazafias hálánkra is érdemesek, s midőn mindez érzelmek sziveinket feszitik, azokat nem elnyomni, hanem fenkölt megnyilatkozásra juttatni esik jól, szárnyaló hazafias lelkületünknek. Indítványozom tehát, hogy az országgyűlést egybehívó legfelsőbb királyi rendelet kihirdetése alkalmából mai napon megtartott képviselőtestületi közgyűlésünkből a hazafias uj kormány fejét, nagyméltóságú Wekerle Sándor miniszterelnök urat magas személyében és általa minden minisztertársát táviratilag üdvözöljük s Isten áldását kérve kipróbált hazafiasságuk odaadó működésére, buzgón kívánjuk, hogy nagy tehetségüket és tudásukat szeretett hazánk javára gazdagon érvényesíthessék. A sürgöny szövege igy szóll: Nagyméltóságíi Wekerle Sándor miniszterelnök v. b. titkos tanácsos urnák Budapest. Zászló díszbe öltözött városunk az országgyűlésre szóló legkegyelmesebb királyi meghívó kihirdetésére mai napon tartott képviselőtestületi közgyűléséből hazafias lelkesültséggel üdvözli Nagyméltóságodat és ^mélyen tisztelt ministertársait s az Ég áldását kéri szövetségükre, melyben rendithetetlen bizodalmunk szerint kipróbált hazafiságuk és nagy tehetségük egész erejével fogják édes hazánk javát munkálni. Esztergom szab. kir. város képviselőtestüle megbízásából. Vimmer Imre polgármester Az indítványt követett lelkes éljenek lecsendesültével helyesléssel fogadta el a képviselet Brutsy János indítványát, mely szerint elhatározta, hogy a polgármesternek, valamint a város tisztikarának az alkotmányos harcok alatt tanúsított hazafias magatartását mindenkor követendő példaként jegyzőkönyvileg örökíti meg az utókor számára s azért elismeréssel adózik. Frey Ferenc szavaiban készséggel hozzájárul az indítványhoz, mint ki úgymond a jelenlegi kormánynak megalakulása pillanatától lelkes hive. Vimmer Imre a maga és tisztitársai nevében köszönetet mondott a képviselőtestület határozatáért, bár megjegyezte, hogy ugy ő, mint tisztársai csak hazafias kötelességüket teljesítették. Egy tárgya volt még az ülésnek, a központi választmány egy tagsági helyének betöltése, melyre Oltósy Lajos választatott meg. — Adomány az aggok házának. Néhai Kollár Mihály az aggok házának 4000 koronát adományozott. — Névmagyarosítás a főgimnáziumban. Jeleztük már, miszerint Hollósy Rupert főgimnáziumi igazgató széleskörű mozgalmat indított, hogy az ifjúságot a névmagyarosításnak megnyerje és a nemzeti kialakulás nagy eszméjét ezzel is előbbre vigye. Ujabban ismét többen kérték vezeték nevük megmagyarositását és pedig: Balinger Kristóf I. o. t. Balogra, Berbruchi Gyula I. o. t. Barosra, Bon-