Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-15 / 22.szám

szókon tette a következő hirdetménnyel közzé: Esztergom sz. k

ir. város Ipartestülete, mint iparhatóság. 63/905. sz. HIRDETMÉNY az épitő ipari munkásokhoz! Esztergom város ipartestülete az érdekelt iparosok és segédmunkások összeségének ezennel hivatalosan tudomásul adja, hogy a helybeli áes és kőműves segédmunkások kérvénye, mely szerint az eddiginél kedvezőbb munkafeltételeket kértek részükre biztosítani, a tegnap tartott értekezlet folyamán elintéztetett és pedig oly kedvező eredménynyel, mely a további elégedetlenséget nemcsak megszünteti, de törvénytelenné is teszi. A munkaadók ugyanis a munkások egyik csoportja részéről kért feltételeket — dacára a mai nehézkes ipari viszonyoknak — módosítás nélkül egyhangúlag elfogadták s igy a a munkarend a következőkben állapíttatott meg: 1. A munkaidő órákban számláltatik és ugyanígy fizetendő. 2. A napi munkaidő tartama 10V

2 óra, 12 órai keretben, reggel 6 órától este 6 óráig tart, félórai reggeli és egy órai ebédelési idő megszakítással. 3. Szükség esetén a nappali munkaidő két órával meghosszabbítható. Ily esetbén a fizetés az óradíj, 25°/o-ával emeltetik. 4. Szükség esetén a munkaadó éjjel, vagy vasár- és ünnepnapon is foglalkoztathatja munkásait, mely időre a nappali óradíjnak 50'7©-a pótdíj gyanánt fizetendő. 5. Az évben előforduló sátoros ünnepek (Norma napok) előtti napon a munka d. u. 4 órakor megszűnik, mely napokon IOV2 óra fizetendő, ezen napokon az ebédelési idő Va órában állapittatik meg. 6. Az esztergomi épitő iparosok és iparos segédek szak- és önképző egyesület alapszabályai 16. §-a értelmében a munkásköz vetítés ezen egyesület elöljárósága által igazolvány mellett történik ; kiköttetik azonban, hogy a kiküldött munkások elfogadása nem kötelező. 7. Ha a munkás szombaton vagy vasárnap felfogadtatik, köteles hétfőn reggel józan állapotban 6 órakor munkához állani, ha ezt elmulasztja, köteles az ebből eredő károkat megtéríteni. 8. A 7. §-ban foglalt kötelezettség alól felmentetnek azok, kik sürgős családi ügyek miatt maradnak távol. 9. Egyesületi tag elhalálozása alkalmával, a végtisztesség megadása végett, a munkaadók összesen 13 alkalmazottat tartoznak a munkások arányához képest l

U napra felmenteni, mely mulasztást tőlük le nem vonhatnak. 10. A legmagasabb fizetés 42 fillér óradíjban állapittatik meg, a legkisebb fizetés pedig 28 fillérben. 11. Vidéki munkásnál az óradíj három fillérrel emeltetik. 12. A munkaidő tartama alatt, a munkára semminemű szeszes ital nem hozatható. 13. A dohányzás a munkaidő alatt megengedtetik, kivéve a cigaretta sodrása. 14. Vidéki munkánál a munkaadók a körülményekhez képest egészséges lakásról tartoznak gondoskodni. Ezen elfogadott és minden munkaadóra kötelezőleg érvényesnek kijelentett munkarend kapcsán figyelmezteti az ipartestület az érdekelt munkásokat, hogy a föntebbi föltételek alapján azonnal munkába állhatnak s ha e tekintetben társaik részéről akár rábeszélés, akár fenyegetés alakjában netalán akadályozva lennének, e körülményt az ipartestület hivatalában azonnal jelentsék be, hogy az illetők ellen a megtorló lépés megindítható legyen. Egyidejűleg óva figyelmezteti az ipartestület a munkásokat, hogy társaiknak szabadakaratát a munkába állhatás körül egyáltalán és semminemű alakban ne kíséreljék korlátozni, mert minden felmerült esetben a törvény legteljesebb szigora fog az 1884. évi XVII. t.-c. 164. §-a alapján az illetők ellen alkalmaztatni. Esztergom, 1905. március 9. Dóczy Ferenc ipartestületi elnök." Egyben az ipartestület az alábbi kérelemmel fordult a város lakosságához: „Kérelem. Esztergom város ipartestülete fölkéri a tisztelt közönséget, hogy a házak tatarozása körül fölmerülő javítási munkálatokat mindaddig, mig a munkások részéről megindított bérharc-mozgalom teljes befejezést nem nyer, függőben tartani szi veskedjenek, nehogy ez által a mozgalom mintegy elősegítve legyen. Esztergom, 1905. március 11. Kész tisztelettel Dóczy Ferenc, elnök." Alig láttak azonban a falragaszok napvilágot, a munkások még mindig elégedetlen része falragaszokon tiltakozott az ellen, mintha a munkaadók és a munkások között egyetértés jött volna létre. Az elégedetlenek óvása a következő : „Miután azon falragasz, melyet az esztergomi építőmesterek kiragasztattak, tévesen informálja a közönséget, amidőn azt állítja, hogy a munkarend megállapittatott, kötelességünknek tartjuk kijelenteni: 1. a mesterek alulírott bizottsággal még tárgyalásba sem bocsátkoztak, nem hogy velünk megállapodásra jutottak volna; 2. a munkarend, melyet a mesterek és 14 gyászvitéz állapítottak meg, bennünket ki nem elégít; 3. az egyoldalulag, meghallgatásunk nélkül létrejött munkarendet megfellebbezzük a II. fokú iparhatósághoz. Egyben tudomására adjuk a nagyérdemű közönségnek, hogy mi építőmunkások mindaddig munkába nem állunk, mig a mesterek az általunk benyújtott munkarendet tárgyalás alá nem veszik és a felett a mi megbizottainkkal tárgyalva, közöttünk a megállapodások ennek alapján létre nem jönnek. A mesterek által követett ezen helytelen eljárás minket, épitő munkásokat tönkremenéssel fenyeget, a mi ellen mindannyiunknak kötelességünk küzdeni és védekezni. Magunkat és ügyünket a mélyen tisztelt közönség szíves pártfogásába ajánlva vagyunk tisztelettel az esztergomi és párkányi 180 épitőmunkás nevében: a bizottság." A helyzet ma a következő. A sztrájk, helyesebben mozgalom •—• mert a törvény értelmében vett sztrájkról szó nem lehet, mivel tömeges munkamegszüntetés esete még nem lehet, amennyiben a munkálatok általában meg sem kezdődtek — hivatalosan és formailag megszűntnek tekintendő az által, hogy az ipartestület közbejárásával a szervezett munkások küldöttsége által előterjesztett munkarendet a munkaadók elfogadták. Tényleg azonban a mozgalom nem szűnt meg, miután értesülésünk szerint a munkások azon részéhez, mely még most is elégedetlen, a többiek közül is számosan szegődtek. Végül felemlítjük, hogy az ipartestület kiadott kérelme, miként értesülünk, arra irányul, hogy a háztulajdonosok oly munkásokkal ne dolgoztassanak, kik nem valamely munkaadó közvetítésével vállalnak munkát, mi azonban kivihetetlen. —n. — Levél a szerkesztőhöz. — Tánc próba. Kedves szerkesztő úr! Hétfőn este, hogy haza mentünk a táncprobáról annyi gondolat kűzködött a fejemben, hogy úgy gondoltam jó lenne ha azonnal leírnám. Mikor mamáék lefeküdtek már, nagy i/o..>n» slí/jitin a jegyzeteimet, bekapcsoltam egy tizes körtét s mivel a ceruzám hegye kitörött, a körmömmel lekapartam a fáját és irni akartam, de Istenem, hogy lehetne arról irni; zene, tánc, mosolygás, jókedv, táncosok, e fogalmak annyira Összetömörültek, hogy az egészből csak a fáradságot, meg azt a jó érzést ismertem fel, melynek nevet sem tudok adni. Bizony én egyszer csak arra ébredtem fel, hogy a lámpám izzik és én még egy sort sem irtam. Hogy elnyomott az álom, ott jártam gondolatban a Magyar Király zászlócskákkal díszített nagy termében és táncoltam. De milyen tánc volt ez! Nem olyan mint az igazi akkor este, melyet még Thurzóné dirigált, hanem valami nagy lányos és merész. Olyan könynyen léptem, hogy szinte repülésnek véltem és elkápráztatott egy csodálatos fényes világ. Éreztem, hogy két erős kar szorosan tart és két sötét szem pillantása oly erősen szúródik a szemembe, hogy lehetetlen volt kitartanom és lekellett hunynom; és csukott szemmel repültünk tovább. — De még igy is éreztem, hogy valaki merően néz reám, mintha kuttatná a gondolataimat. Hogy mit gondolhatnak a férfiak akkor? És különösen mit gondolhat ő? Már egyszer még a jégen mondta egy fiatal ember, hogy nagyon huncut szemeim vannak, de én ezt sehogy sem tudom elgondolni; őt pedig már háromszor is kérdeztem és nem akarja megmondani. (Talán ő maga sem tudja?) Kezdem hinni, hogy nem mind igaz ám az amit a fiatal emberek a leányoknak mondanak. Igaz ni! azon kezdtem, hogy elaludtam és a sok szép gondolatból mit sem jegyeztem fel. Nagyon sajnálom, mert azok olyan szép gondolatok, vagy talán csak érzések voltak, hogy nekem az ilyesmi csak akkor jutott még eszembe először. Azt akarom még mondani, hogy van nekem egy öreg barátom. Nem igazán Öreg ám, csak én hívom magamban annak, mert mindig olyan csúnya komoly és kócos. — Hát ez a barátom azt mondta, hogy mi annyi mindenféle táncot tanulunk és tudunk, hogy majd nem is mernek velünk táncolni. De aztán később mégis táncolt egy csárdást, de olyan mereven mint egy villamos oszlop (de ő nem volt görbe) és egy polka franszét, hogy majd felemelt a levegőbe. Én pedig felkértem a nőválaszban mazurkára, ezt már tudta, de mert sokan táncoltak, mindig összeütköztünk. De már sokat is irtam ugye? Hanem most jó ideig nem fogok irni, mert böjt van és nem hiszem, hogy valahová is menjünk. Pá magának! Üdvözli, Ilus. HÍREK. Március 15. Esztergom, március 14. Multak kegyeletes emléke ; jelennek tanulsága ; jövőnek reménysége. A magyar nemzet testvéresülésénék születésnapja, mely az újjászületett szabadság napfényes melegével kipattantotta az egyenlőség virágának szirmait, hogy annak üditő illatában immáron azok is gyönyörködhessenek, akiknek ezelőtt csak a tövis jutott osztályrészül. A világtörténelem lapjai nem szűkölködnek nagy események tanulságában. A népek életének átalakulását jelző határkövek azok, melyek nem mutatják a békés, fokozatos fejlődés megnyugtató képét. Vész, vihar, az elemek csatározásának hasonmása az, ami a nemzetek életének fejlődését egy-egy hatalmas lökéssel vitte előbbre az emberiség missiójának célja felé. De valamennyi között, valamennyi fölött tündöklik 1848. március 15-ének tündéréjszakája, mely a népből nemzetet varázsolt. Ékesebb, fényesebb, magasztosabb valamennyinél, mert műve a szeretet munkája volt. A munka eredménye pedig; a testvériség és egyenlőség! Életet ontott mindenfelé, ahol addig csak tengődés volt. Mindenről ami ezelőtt rabbilincsben görnyedt, leszedte a szeretet a lenyűgöző bókokat. Mindenkit, aki addig a mélyek sötétében sorvadt, felemelte a jogegyenlőség napsütötte fensíkjára. Ezen eszmék hatása alatt üli meg Esztergom városa a mai napot s vonul ki a névtelen hősök sírjához, hogy azt megkoszorúzva, lerója a kegyelet adóját. Az ünnepély sorrendje a következő : 1. Gyülekezés d. u. 2 órakor a Széchenyi téren. 2. Indulás fél 3 órakor a város lobogója alatt. A honvéd temetőben : 3. Hymnus. 4. Alkalmi beszéd. Mondja Hoffmann Alajos főgimn. VIII. o. t. 5. Szentelt hantok. Énekli a tanítóképezde énekkara. 6. Nemzeti dal. Szavalja Korencsy Rezső IV. éves tanítójelölt. 7. Hősök sirja. Énekli az Esztergomi iparosok dalköre. 8. Ünnepi beszéd. Mondja dr. Kmety Károly, a sz. kir. város országgyűlési képviselője. 9. Ima. 10. Szózat. Este a Magyar Királyban ünnepi vacsora a 48-as honvédek megvendégelésével. Felkéri a város tanácsa a háztulajdonosokat, hogy házaikat lobogózzák fel. — Lapunk mai SZáma a nemzeti ünnepre való tekintettel jelent meg a szokottnál egy nappal elébb. — Eljegyzés. Volner Sándor kenyéri pályafelvigyázó f. hó 16-án tartja eljegyzését Höbe Károly vönöczki földbirtokos kedves leányával: Esztivel. — Igazoló Választmányi Ülés. Esztergom megye igazoló választmánya tegnap foglalkozott a Schiller Mihály és társai által a III. kerületben megejtett városi képviselő választás ellen beadott fellebbezés elbírálásával.. Az igazoló választmány a fellebbezést elutasította, s igy Adorján József (vendéglős) megválasztását ezzel megerősítette. — Halálozás. Vettük az alábbi gyászjelentést „Schmidt Nándor és gyermekei: Károly, József, Gyula és Lujza a maguk valamint az összes rokonok nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik hőn szeretett neje, édes anyjuk, illetve rokonuk Schmidt Nándorné szül. Pintig Hermin úrnő f. évi március hó 12-én reggeli 7 órakor, életének 64-ik s boldog házasságának 43-dik évében, szívszélhűdés folytán váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytát. A drága halott hült teteme f. é. március hó 14-én délután 4 órakor fog a gyászházban (Széchenyi tér, 332. sz.) a római kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a kir. városi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat f. hó 15-én d. e. 9 órakor fog a belvárosi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattni. Esztergom, 1905. március 12-én. Az örök világosság fényeskedjék neki!" — Felgyógyult megyei tisztviselők. Dr. Thuránszky Lajos aljegyző pár napig tartott hüdéses betegségéből, mig Pisuth Kálmán m. aljegyző súlyos bajából felépülve, megkezdették hivatalos teendőik ellátását. — A Vízvezeték Ügye. Varga József budapesti mérnök a napokban terjesztette be kérvényét a városi vízvezeték létesítése ügyében, melyben elvi döntésre kéri a város hatóságát. A kérvény ismertetésére legközelebb visszatérünk. — A kereskedő ifjak önképző egyesülete f. hó 12-én tartotta meg XXXI. évi rendes közgyűlését Rózsa Vitái elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédében a bűnös módon való vagyonszerzés, valamint a kishitű kétségbeesés ellenében a vallástól megszentelt, becsületes munkásságot jelölte ki, mint a földi boldogulás egyedüli helyes útját. Föltüntetvén a szociális mozgalom káros voltát, a tagokat egyrészt a rosz irányú eszmék kerülésére, a hozzájuk nem illő elemektől való tartózkodásra, másrészt pedig az egyesület céljainak megvalósítására, az önképzésre buzdította. Utánna Szatzlauer Gyula terjesztette elő titkári jelentését, a melyből kiemeljük a következőket: Az egyesület tagjainak száma 139. Kegyelettel emlékezett meg az egyesület halottairól: Kardos Dezső pénztárosról és id. Oltósy Ferenc alapító tagról. Az egyesület megünnepelte március 15-ét és október 6-át; egy alkalommal pedig dr. Csárszky István vetített