Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-12 / 21.szám

Mielőtt az ügynek sanálása céljából állandó rovatot nyitnánk lapunkban, azon reményben, hogy a mindennapi tapasztalaton alapuló felszólalásunknak meg lesz a maga eredménye, egyelőre csak constatáljuk a tényt, s felhivjuk azok figyelmét e körülményre, kiknek e bajon segíteni módjukban áll. —a. Nőnevelésünk. A magyar nőnevelés általában, de különösen a felsőbb köröknél és középosztályunkban, a magyar nemzeti szempontból igen fontos kérdés. Állami institúcóink, közoktatásunk és nevelésünk bármenynyire biztosítják is a nemzeti irányt, — ha mindjárt egységes állami közoktatás keretében is — azt az eredményt, melyet a „nemzeti gondolat" felköltésével elérni akarunk, nem fogják létrehozni, mely alkalmas arra, hogy felsőbb köreink és középosztályunk nőnevelése kizárólag nemzeti és magyar legyen, pedig a nő van hivatva a család körében, az érzelem világában, a kisdedek lelkébe és szivébe becsepegtetni azt a lelkesedni tudó, hazafias érzést, mely neveli az igazi hazafiakat, hazafiasán gondolkozni tudó, hazafias nagy tettekre képes és hivatott honfiakat és az ezeket nemzeti érdekben önfeláldozásra képes tettekre lelkesíteni tudó honlányokat. Nagy költőnk szép szavait idézzük: „Magyar nőnek születtél, Áldd érte .sorsodat; Magyar nőnek születni Szép és nagy gondolat." A költő ezen sorai buzditólag kellene, hogy hassanak az egész magyar társadalom nőire, ha azon nevelés, melyben részesülnek, őket képesekké is tenné a magyar nőnek születés szép és nagy gondolata által előirt fenséges hivatásnak megfelelni. fűt vett észre, tiszteletteljesen odalépett s leszakította és megcsókolta, aztán a könyvébe rejtette s eltávozott. A miként távozott, ép ugy, szinte lopózkodva tért vissza is a kertbe s ott körültekintett. A virágágyak tele üde zölddel, melyeket ő maga ápolgatott, a gyümölcsfák, melyeket ő maga ültetett, amott a méhes, melyet maga épített. Keresztbe fonta a karjait s ugy nézegette elmélyedve sorrul-sorra a fákat. Ugy tetszett, mintha a fészkeket számlálgatná, melyekből volt ott tömérdek. Minden fát -szebbnek, termékenyebbnek, kedvesebbnek látott most. Az a beteges szilvafa, melyet már ki akart vágni, milyen széppé lett az is. No lám, hogy megrakodott üde levekkel s mennyire meg van rakva gyümölccsel, hogy szinte letörik alatta az ága. Néhány harmat csepp hullott az arcára, melyet az álmaikból felriasztott madarak szárnyaikról leráztak. Felnézett s néhány tengelicét vett észre. Mosolygott. Ezeket a madarakat szerette leginkább, melyek olyan szépen énekelnek. „Ki tudja, van-e ott ilyen," gondolta magában s a harmatcseppeket nem törölte le arcáról, hagyta hogy felszáradjanak. E közben hajnalodni kezdett. A kertben még félhomály uralkodott, de a fák koronáin már ezüst fényű derengés ragyogott. Feltekintett a hegyek felé, melyek mögül a nap kiemelkedni De mit látunk ? Hogy a kozmopolita irányzat és a mellett kétségtelenül mutatkozó nehéz viszonyok hatása folytán nőnevelésünk csak másodsorban gondoskodik anyák és honleányok neveléséről, első sorban a női hivatásnak sok vonatkozásban meg nem felelő, a boldog családi élet kereteit megzavaró kenyérkereseti pályákra való képzést és előkészítést tekinti főcélnak, pedig csak ezért „magyar nőnek születni" nem lehet „szép és nagy gondolat." A családi boldogság körében tettre buzdítani hazafias nemzeti irányban a férfit, hazafias nemzeti irányban nevelni a jövő nemzedéket, az lehet az igazi magyar honleányra nagy és szép gondolat, arra születve, lehetne mondani : „áldd érte sorsodat." De hát az állam kenyérkeresetre nevel minálunk nőket és a társadalom a maga belső körében nem nevel magyar nőket. Nem célunk a felsőbb osztályok ellen állást foglalni, de mégis, mint tényt kell megállapítanunk, hogy a sok tekintetben már vagyonánál és helyzeténél fogva is nemzetközi irányzatú felsőbb körök itt-ott egyes kivételektől eltekintve leányaikat idegen szellemben nevelik. Német bonne-ok, francia gouvernantok, angol missek, külföldi zongora- és énektanárok érvényesitik a viaszként lágy, fiatal gyermekkedélyre első befolyásukat és a nyert első benyomások hatása alatt kétségtelenül magasabb — de nemzetközi színezetű — nevelés mellett nőve fel a fiatal női nemzedék látunk művelt, derék nőket, de bizony csak kivételesen magyar nőket. A felsőbb körök példáját követve középosztályunk hasonlóképen idegen nevelőnők kezébe adja gyermekeit; mindenekfelett arra fektet súlyt, hogy azoknak különböző idegen nyelvek megtanulásával a külső mázt megadja, anélszokott, a kopár sziklákat gyönyörűeknek találta. Hányszor bolyongott ő rajtuk. De ugy látszott, hogy egyszerre megelégelte ezt a szemlélődést. Megfordult s mintegy menekülve besietett a házba. Az udvarban síró feleségével találkozott s mellette a kis Haszszánnal, a ki bő bugyogójába bujtatva, szintén sirt. Omer aga összeráncolta a szemöldökeit s haragosan rivalt rájuk: „Mit bőgtök?" „Nem bőgünk," felelte rá felesége halkan. Omer aga még dühösebb lett. „Ok nélkül nem bőg az ember! Tudom én, mi bajotok." De aztán lecsillapodott s szelídebben folytata. — Nem kell pityeregni, mert az szégyen. Mit sajnáltok itt ? — ott sokkal szebb az élet — mintha paradicsomban élne az ember. Jó emberek laknak ott, jó a föld, pénz lesz bőven. Itt csak aga vagyok, ott bégnek fognak tartani. Ott a mi hitünket vallják, ott nem parancsol az oláh. A nő inge ujjával letörölte a könnyeit, de nem felelt semmit. Szinte ugy tetszett, mintha egy szót se hitt volna ő Omer aga szavaiból. Ugy tetszett, mintha Omer aga maga se hinné, a miket mondott. Rájuk se nézve folytatta: „Együgyűek vagytok. Semmit se láttatok még a világból s azt hiszitek, hogy itt minden csupa arany. Nekem okos emberek mondták, hogy ott pompás élet van. kül, hogy kellő eredménynyel gondoskodni tudna a nemzeti nevelés azon hazafias szellemű biztosításáról, mely nélkül igazán magyar nő senki sem lehet. Fiatal leányaink már igen sokat tudnak az idegen házi nevelők vezetése mellett arról, mi nem hazai, csak azután, mikor már fejlettebbek, kezdik megtanulni azt, hogy mi a magyar, mi a hazai; ezt megtanulják, azt már érzik. Megtanulják a magyar történelmet, meg a magyar földrajzot, meg a magyar zenét és énekeket is, de éreznek és gondolkoznak idegen nyelven^ avagy idegen szellemben. Nem hisszük hogy tulerősen színeznénk. Ha körültekintünk, alig találunk kivételt ezen irányú megszokott áramlattal szemben. Nincs a magyar társadalomnak ereje és bátorsága állást foglalni; nem vagyunk kivétel még magunk sem, kik látjuk érezzük, sőt el is Ítéljük a helyzet fonákságát. Állami és felekezeti intézeteink nőképzése hasonló nyomokon halad. Polgári és felsőbb népiskoláink tanrendje nem képes kiküszöbölni az idegenszerű irányzatot, miből aztán következik, hogy sem a családban, sem a nyilvános intézetekben igazi hazafias nőnevelésünk nincs, a jövő nemzedék hazafias szellemben való vezetésére és irányítására alkalmas anyák csak kivételek, mert hisz azok is, kik alapjában jól gondolkoznak, a külföldieskedő általános irányzattal szemben csak ritkán és kivételesen tudnak érvényesülni. Szomorú tények és igazságok ezek, lehet érveket, kimagyarázásokat ellenük felhozni, de megcáfolni, sajnos nem. A magyar nőnek születés szép és nagy gondolat és az abból folyó kötelességek lelkes megértése érdekéből szólunk ez alkalommal. A „nemzeti gondolat" fölkeltésére törekszünk művelt nőink körében, annak akarván kifejezést adni első S én nem akarok elzárkózva élni, ugy akarok élni, mint a többiek." S szivarra gyújtva letelepedett. „Készülődjetek," szólt rájuk, „nem sokára megyünk." A nő elment, hogy rendbe szedje magát s Omer aga elgondolkozva bámult a füstbe, mely szemei előtt gomolygott. Úgy tetszett neki, mintha e füst gomolyon keresztül látná az igéret földjét, gazdagnak és termékenynek, mely kétszer annyi jövedelemmel kecsegteti, mint itt a hazájában. Mintha ott is látná a gyümölcsfáit, a méheit s hallaná madarai énekét. A kis Hasszán ekkor melléje húzódott s az ölébe ült. „Soha se jövünk többé vissza ide?" Kérdezte naivan, vékony gyermekhangján. Omer aga rá nézett s csaknem megzavarodott. Ugy tetszett neki, mintha az inge gallérja fojtogatná, azért hát kigombolta; aztán sajátságos halk és reke'dt hangon felelte: „Soha többé." De mintha a saját hangja megijesztette volna, gyorsan hozzátette: Ki tudja ? A kis gyerek okos szemeivel hosszasan bámult rá, aztán hirtelen elfutott, — anyjához sietett, hogy azt is kérdéseivel ostromolja. Omer aga eldobta a szivarját s kezeit zsebre dugva járkálni kezdett az udvaron. Mindenhova benézett, minden zugba betekintett, mintha akkor venne szemügyre mindent legelőször. Még a fecskefészket is megnézte, mely már két év óta üresen sorban, hogy ne nemzetközi műveltség mázát keresve, az idegen nyelvek egész sorozatának tudására a külföldi viszonyok, idegen tudományok, világtörténet ismeretére akarjuk fektetni női nevelésünknél a fősúlyt, hanem ismeretére, tudására, mindenekfelett elsősorban érzésére annak, a mi magyar, a mi hazai. Ez legyen az első, ez legyen az, mi a női nemzedék lelkébe, midőn az még viaszszerűen lágy, becsepegtetve lesz, maradhatván idő és alkalom még, ha kell megtanulására annak, ami általános érdekű és idegen. Elég lesz azt tudni; a hazait, a nemzetit érezni kell. Közigazgatási bizottsági ülés. Esztergom megye közigazgatási bizottsága március havi rendes ülését szerdán tartotta meg, melynek lefolyása a következő volt. Az ülést Andrássy János alispán nyitotta meg, ki sajnálattal hozta a bizottság tudomására, miszerint Horváth Béla főispán betegsége folytán van akadályozva a bizottsági ülés vezetésében. A napirend az alispán február havi jelentésének előadásával vette kezdetét, mely főleg a párkányi járásban előfordult többrendbeli tűzesetről számolt be a közrendészetet illetőleg. A törvényhatósági élet terén előfordult eseményként a többek között a kivándorlásokról emlékezett meg, melyek száma az elmúlt hóban 11 volt. A községi élet köréből a zár alatt levő Tokod község ügyéről szólva előadta, hogy a 60,000 korona értékű törzsrészvények átvétele ügyében hozott törvényhatósági bizottsági határozatot még mindig nem hagyta jóvá a minister, melynek jóváhagyását azonban megsürgette. A pénzügyigazgató jelentése szerint az adókivetési munkálatok folyamatban vannak, valaminthogy az elmúlt hóban az egyenes adók befizetése csökkent. Hosszabb vitát idézett elő a Kolos közkórház ügye, nevezetesen pedig a volt gondnok mulasztása és szabályellenes eljárása folytán megtartott vizsgálat anyaga, és szétdúlva függ az egyik ablak alatt. Sajnálta szegény fecskéket s elkomorodva, szomorúan fordult el onnan. . . Szembe jött vele a felesége, feredcséjébe burkolódzva s a kis Hasszánt vezetve. „Készen vagytok?" kérdezte Omer aga. „Készen." „Semmit se feledtetek itt ? „Nem, semmit. A holmit már tegnap elküldted." Omer aga előre bocsátotta őket ki a kapun, ő maga még egy kissé hátra maradt. Tekintete még egyszer végig futott a házon és az udvaron s aztán gyorsan, mintha valaki kergette volna, futott el onnan ; bezárta a kaput s a kulcsot üvébe dugta. Aztán sietve húzta maga után feleségét és gyermekét. „Gyorsan, gyorsan, mert elkésünk," mondotta elfojtott hangon. Csakhamar a piacztérre jutottak. „Menjetek csak előre," szólt Omer aga, „átadom a ház kulcsát az uj tulajdonosnak." S belépett Miklós üzletébe. „íme a ház kulcsa," szólt egy kissé akadozva, „a ház most már a tiéd, légy vele szerencsés?" A keze reszketett, a mint a kulcsot letette Miklós elé. Aztán sietett övéi után a vaspálya állomáshoz. Az indóháznál néhány barátjával találkozott, a kik azért mentek ki, hogy még egyszer elbúcsúzhassanak tőle.