Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-02 / 18.szám

gélyt kap hetenkint élete végéig. Annál kedvezőbb a tagra nézve, minél később válik munkaképte­lenné, mert a tagsági év arányában a segély is emelkedik. Negyven évi tagság után 12, 14, illetve 17 ko­rona nyugdijat kap a tag élete vé­géig, tekintet nélkül munkaképes­ségére. De segiti még ezenkívül az egylet a segélyre jogosult tag elha­lálozása esetén a hátramaradt öz­vegyet és árvákat is. Az özvegy végkielégítést, az árvák pedig ne­veltetési járulékot kapnak, még pe­dig a fiúk 13, a leányok 14 éves életkorukig Az egyletnek most megjelent ti­zenkettedik évi jelentéséből lát­juk, hogy ez az intézmény kifo­gástalanul teljesiti áldásos hivatá­sát ; mert az 1903, márciusban meg­kezdett segélyezési időtől kezdve eddig 22 hónapon át 45 rokkant és elaggott munkásnak és 3 árvá­nak nyújtott rendes heti segítséget, számos özvegyet és nyomorban levő tagot részesített gyámolitásban. A segélyezésre kifizetett összeg meg­haladja a 22 ezer koronát. S ha meggondoljuk, hogy ez a segélyezés még csak a kezdet kezdetét jelenti: egész nagyságában látjuk kibonta­kozni előttünk az egylet áldásos jövőjét, midőn majd sok száz el­aggatott és rokkant munkás kapja a mindennapi kenyerét ettől az egy­lettől. Az évi kimutatásból látjuk, hogy a segélyezettek között van ács, asztalos, bognár, földmives, gázfejlesztő, hengerész, kovács, la­katos, napszámos, nyomdász, tiszt­viselő, vasesztergályos, vasöntő és többféle gyárimunkáSj továbbá pénz­tárosnő, szakácsnő, varrónő, mun­kásnő és házi teendőkkel foglalko­zó nő is. Mily vigasztaló és föle­melő érzés az egy öntudatos mun­kásnak, hogy agg napjainak egyet­len támasza nem a könyörület fa­faj dalmasan felszisszent és a feje újra Er­zsike ölébe hanyatlott vissza. — Mit tegyünk ? Itt csak nem hagyha­tom önt? Segítségért meg nem mehetek ! — Igaz, hiszen ellenség vagyok. — Megpróbálom, majd erősen bekö­töm a karját . . . Istenem, úgy-e fáj ? ! — Nem — nem, nyögte tompán ajkát harapva a nagy kínoktól. — Nézze, próbálja meg, talán mégis tud majd menni. A balkarjával kapaszkod­jék belém ! Igy ni — no lássa, hiszen egé­szen jól megy. Ne, ne beszéljen ! csak las­san, most pihenünk egy kissé^ lássa az ott már a kertünk, mindjárt otthon leszünk. Biztatta Erzsike a hadnagyot, pedig ő maga is már-már összeesett, minden ere­jét összeszedve tudta csak tovább von­szolni az idegent ... és hogy mit fog szólni majd ehhez atyja ? ettől remegett. Végre elérték a házat. Erzsike bátyja szobájában elhelyezve a katonát mindjárt az orvosért küldött. Azután elmondotta édes atyjának, hogy egy beteg osztrák tiszt van a házukban. Atyja helyeselte tettét, bátor kis leányát homlokán csókolva nyugodni küldte szobájába .... A had­nagy mellett ő virrasztott. Már egy hónapja mult annak, hogy a jószívű magyar nemes házába fogadta az osztrák tisztet és a legnagyobb részvéttel ápolta. Hát még Örzsike, mily gj^öngéden simogatta láztól égő arcát, a vánkosát mennyi szeretettel igazítgatta a tisztnek, mikor már szabad volt beszélni, akkor va­lóságos művészettel mulattatta, pedig ha aludt, hányszor csó.olta meg könnyezve elvesztett jobb karja helyét. A mai nap örömnap volt Kövessyéknél, először hagyhatta el Lotár a szobát. Es­járól van levágva, hanem azt ön­maga szerezte meg magának azzal, hogy munkabíró idejében okos elő­relátással sok ezer társával egye­sülve összerakta filléreit, melynek dus gyümölcsei táplálékot adnak neki a szükség idejében s nehéz munkában töltött életének alkonyát a boldog megelégedettség melegével sugározzák be. A felebaráti szeretetnek ezen egyik légelső intézménye nemes cél­jaihoz illően az egész országban el van terjedve, ugy, hogy rendes fi­zető tagjainak száma a 27 ezret meghaladja és a központi egyleten kivül van öt befizető helye és szerte az országban 106 fiókpénztára. Vá­rosunkban is van egy fiókpénztára. Az egylet hatósági ellenőrzés alatt áll és ma már egy és fél millió korona vagyona van, mely a leg­körültekintőbb óvatossággal van ke­zelve s nagyobb része értékpapírban van elhelyezve. Mint az egylet megbízhatóságá­nak életképességének bizonyítékát, megemlítjük, hogy a belügyminisz­ter jóváhagyása alapján a cipészek nyugdíjintézete összes tagjaival és teljes vagyonával beolvadt az egy­letbe ; mert belátta, hogy ezt a nagyfontosságú célt csakis nagy tömeggel lehet megvalósítani, va­gyis minél nagyobb számban csat­lakoznak a tagok, annál bistosabb az egylet életképessége. Azért is az ország értelmes ipa­rosaitól és munkásaitól függ : akar­ják-e, hogy önmaguk és családjuk jövője biztosítva legyen ? Ha igen akkor nem kell sokáig habozni, nem kell hiába való kísérletezések­kel tölteni az időt, mert minden perc késedelmében helyrepótolhatat­lan veszteség lehet. A mint a ki­mutatásból látjuk : a segélyezettek életkora 29—73 év között váltako­zik. Azért legcélszerűbb, ha már tefelé kivitte Erzsike atyja kényelmes ka­rosszékét a nagy eperfa alatti zöld padok­hoz és oda vezetve a hadnagyot, melléje ült beszélgetni. — Egészen jól érzi magát ? Üljön ké­nyelmesen, várjon Rudolf, majd a nagy­kendőt a feje alá teszem. — Maga nagyon is elkényeztet Erzsike. Nem való ez katonának. — Most nem az. — Ah igaza van, nem vagyok és nem is lehetek többé katona, hiszen jobb ka­romat elvesztettem, — mondta szomorúan a tiszt. — Ugyan, ne beszéljünk erről, nézze mily szépek a rózsák ! Mily édes bóditó, az illatuk. Ugy-e szép most nálunk ? — Gyönyörű — — No ne legyen oly szomorú, Rudolf, most örülnünk kell, hogy felgyógyult. — Hogy felgyógyultam, épen az szo­morít. Hiszen ez egyúttal arra figyelmez­tet, hogy el kell innét mennem. A táborba nem mehetek vissza többé, csonka ember nem való katonának. — Már megint ilyen keserűen vádolja sorsát, pedig lássa, ha nem történik ez a szerencsétlenség, mi sohasem ismertük volna meg egymást. —- Talán jobb is lenne ! — Rudolf! — Igen, bár soha se láttam volna ma­gát, akkor nem szenvednék annyit, mert tudja meg, hogy szeretem. Szeretem ki­mondhatatlanul ; mikor égő arcomat simí­totta, már jobban lettem, vagy azt hiszi aludtam akkor, midőn ezt a karhelyet meg­csókolta, óh ez balzsam volt megkínzott lelkemre, egész üdvömet oda adnám, ha még beteg lennék és maga, áldott lelkű munkabíró fiatalságunkban gondos­kodunk magunkról. Hiszen ha nem aggasztanak bennünket a bizony­talan jövő rémképei : sokkal több életkedvvel és vidorsággal folytat­juk napi munkáinkat s tudjuk, hogy ha a megelégedettséget ter­jesztjük, ezzel hathatósan mun­káljuk a társadalom békés jólétét és boldogulását. Végezetül még annyit emiitünk meg, hogy e nemes célokra való tekintettel az egyletet a hatóságok, gyárosok, pénzintézetek és jóté­kony emberbarátok is pártfogolják s támogatói közé tartoznak Buda­pest, Kaposvár, Körmöcbánya, Sop­ron és Eger városok, mely utóbbi egész rendőrszemélyzetét beíratta az egyletbe. Az egylet iránt fölvilágo­sitással szívesen szolgál a központi iroda Budapesten, József-körut 68. szám alatt, továbbá bármely befi­zető hely és fiókpénztár vezetősége. Megjegyzendő még, hogy az egy­let központi irodája 1905. augusz­tustól kezdve Budapesten, József­utca 23. szám alatt lesz, az egy­let saját házában. Farsang. Farsangi naptár. Március 4-én. Az iparos ifjúság önképző egyesüle­tének carnevál estélye a Magyar Ki­rályban. „ 4-én. A Kath. Kör tréfás estélye saját helyi­ségeiben. „ 5-én Az esztergomi polgári ifjúság által rendezendő családias estély a Fürdő összes termeiben. „ 5-én. Kereskedő ifjak táncestélye a Magyar Királyban. „ 6-án. Az Esztergomi Kath. Legényegylet if­júsága által rendezendő jelmez-estély a saját helyiségében. „ 6-án. Kath. főgimnázium ifjúságának zárt­körű táncestélye a Magyar Királyban. „ 7-én. A Kaszinó orfeum estélye saját he­lyiségeiben. „ 7-én. A Polgári Egyesület táncvigalma a Ma­gyar Királyban. Erzsike, mindig mellettem maradna. És most nevessen ki engem. — Nem nevetni való ez Rudolf. Mondta szomorúan a leány. Igaza van, nagyon szomorú az, ha egy magyar leány, most mikor körülöttünk mindenfelé az ágyúk bömbölnek, megszeret egy osztrák tisztet.. — Erzsike szeretsz! Erzsi had ölelje­lek meg félkezemmel. Tudnál engem iga­zán szeretni. Mond mégegyszer. Ó mond, hogy szeretsz ! — Rudolf szeretlek — és átölelve a férfit halkan zokogtak. Körülöttük csend volt, majd megkon­dul az est harangja, kedves csilingelő hang­jával betöltve a levegőt, derengő reményt varázsol a magyarok bús szivébe. És azok levéve kalapjukat, áhítattal hallgatják a harangocska biztatását és Istenbe vetett bizalommal remélnek. — Ez a ti Istenetek szava volt Erzsi! ez a harang kongjon, midőn eskünket mond­juk az oltárnál, ez kongjon, ha temetnek. Erzsi, én itt maradok, magyar leszek! Szeretni fogom ezt az egyenes szivű né­pet ! Esküszöm, hogy sohasem fogom kar­domat ellenük emelni, mindig ha kell megvédem evvel a balkarommal — ah Erzsi nekünk boldogoknak kell lennünk. — Majd megtanítlak szeretni, a bátor, vitéz magyarokat. Rudolf, édes jó Rudol­fom, nagyon boldoggá tettél engem, úgy szeretlek ! — Mindent halottam gyermekeim, mond­ta remegő hangon Erzsike édes atyja, aki a rózsafák közt térdre borulva hallgatta Lotár esküjét. — Az Isten áldjon meg, Rudolf fiam ! Erzsikém jó kis leányom, te nagyot tet­tél hazánknak, egy ellenséget baráttá, test­A tisztikar táncestélye. A helyőrség tisztikarának táncestélye szombaton este zajlott le a Fürdő ven­déglő nagytermében, mely ezúttal csino­san és dúsan volt virágokkal díszítve. A terem mindnégy sarkában üde evonimu­sok, pompás phőnixek, pálmák, majd egyéb dísznövények alkotta egész kis berkek voltak, melyek egyikében ő Fel­sége mellszobra volt elhelyezve. Az ósdi karzat dísztelenségeit szőnyeg díszítések takarták el, hol a katona zenekar játszott. A villamos körték izzó fényét hatványozva verte vissza a tükörsima fényes parketté, melyen élvezet volt lejteni. Kilenc óra után kezdettek a kocsik ro­bogni. Az érkező vendégeket a rendezőség a lépcsőház ízléssel és conforttal váró­szobává varázsolt emeleti szintjén fo­gadta. A nőknek csinos és értékes tánc­renddel kedveskedett emlékül, mely egy képet ábrázol, kerettel. Az ezüstből ké­szült domborművű képen egy táncoló pár látható, melyet fehér préselt bőr keret övez, mig a kép megett egy kis könyvecske^ a táncrend van. Féltízre járt az idő, midőn a zenekar egy hallgató nótára gyújtott rá, mi alatt a párok a teremben sétára keltek, mely után megkezdődött a tánc. A jelenvolt hölgyek névsorát a követ­kezőkben adjuk : Barta Árminné és Erzsi, Bohn Gusz­távné, Babies Frigyesné, Büttner Róbertné, dr. Burián Jánosné és Böske, Bedross Jó­zsefné és Erzsike (N. Salló), özv. Csu­kássy Lászlóné, Erzsi és Etel, Dobó Ist­vánné és Katica (Vác), Fridrich Győzőné, Geiger Ferencné és Ilonka, Hess Rezsőné^ Häuser Károlyné, Holub Antalné, 1st­vánffy Elemérné, báró Jovic Mici, Kulcsár Károlyné, Komma Györgyné, Marosi Fe­rencné, Oltósy Lajosné és Hermin, Póka Dezsőné, Pisztelka Mici (Fogaras), Reviczky Gáborné és Erzsike, Rajki Győzőné, Saághy Malvin, Sasich Gáborné, özv. Steszkál Ká­rolyné és Helen, özv. Schuhmacherné Ida. B. Szabó Mihályné és Klárika, Szlávy Ist­vérré hódítottál. Légy ezután is igaz ma­gyar nő ? Neked Rudolf a mai nap emlé­kére címeres gyűrűmet adom, őrizd! Ez legyen magyarságod pecsétje ! — Köszönöm, meg fogom becsülni utolsó leheletemig mondotta, az öreg ne­mes kezét hálásan csókolgatva. Csak az­tán nézte figyelmesen a gyűrűt, homlokát összeráncolva, mintha valamin nagyon gondolkozna ... Én már láttam valahol egy ehhez hasonló gyűrűt! — Ehhez hasonló gyűrűt! — kiáltott az öreg. Gondolkozz csak hol, mikor és kinél láttad ? — Igen most már emlékszem, két hó­nap előtt egy ütközetben kardomtól ele­sett a honvédtiszt. — Erzsikém, eredj csak be, hozd ki a felöltömet. Mond tovább Rudolf! gyorsan mig Erzsi nincs itt! — Az ütközet után az elesettek közt lovagolva, megszólított egy haldokló, ki­ben arra a honvédre ismertem, akit én sebesítettem meg. — És — tovább — tovább! — Kért, hogy ha valaha megtalálnám családját, adjam oda gyűrűjét, a nevét el­felejtettem. — Hol a gyűrű ! keresd! — Hova is tettem — és lázassan kut­tatta át zsebeit —- itt van, ez az. Az öreg kikapva kezéből, megismerte Béla fia cí­meres gyűrűjét, az övének a párját. — Mi van a gyűrűvel ? — kérdezte Erzsike atyjára téve felöltőjét. — Ez nem az ! — Hazudta az öreg és támolygó léptekkel ment el hazulról, hogy soha többé ne menjen vissza oda, ahol a fia gyilkosa oly boldog az ő leányával. Fehérke.

Next

/
Thumbnails
Contents