Esztergom és Vidéke, 1905
1905-02-15 / 14.szám
ESZTERGOM f es YIBEKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. == Előfizetési árak. ===== Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . Píokopp Gtjula es Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Az egy gyermek-rendszer. Nagy-Öl ved, febr. 12. Ezer éven keresztül, századok dúló viharain át, pusztító háborúk és ellenséges népek romboló hullámai között megtudta őrizni a magyar nép fenntartó erejét, ősi erkölcsi tisztaságát. Bármily vérfürdőkön ment is keresztül, bárhogy megfogyatkozott is számban, de újra megsokasodott. S most, a midőn a magyar az emberiség művelődésének sodrában magasan lobogtatja a haladás zászlaját, szomorúan tapasztaljuk, hogy a halálesetek száma túlhaladja a születések számát. Tehát fogyunk ! Pedig földrészünkön minden nemzet között éppen a magyarnak kellene leginkább megsokasodni, hogy a sokféle népelem között fenntarthassa magát. Ez a sok szenvedést átélt magyar nép azonban kezd bizalmatlan lenni önmaga iránt, fél a megsokasodástól, önző természete felülkerekedik a józan gondolkozás korlátain és saját vérének is ellenségévé válik. Ha a szomorú jelenség okát kutatjuk, különösen a perlekedéseket hozhatjuk fel, amelyek folytonos izgatottságban tartják, melyek testvér és testvér, rokon és rokon között állandóan szítják a viszályt, majd az osztályos egyezségeket, melyek örökös ellenségeskedést teremtenek. Szóval az önzés domborodik ki mindezekből. Míg eddig csak a jeleztem viszály dúlt és pusztította nemzetünket, addig most egy sokkal veszélyesebb jelenség nyomait látjuk. A halálesetek arárytalan szaporodása mellett egy oly erkölcsi hanyatlás áradata fenyegeti nemzetünket, a mely rémséges képével a legnagyobb aggodalmat kelti bennünk; Bars, Hont, Baranya, Tolna, sőt Komárom vármegye egy részében is az egy gyermek-rendszer van divatban, mi főképen a magyar anyák között divik. Ez a veszélyes szokás, a legnagyobb meggondolatlanság, mely a magyar anyákat hatalmába kerítette, kik talán nem is képesek felfogni, hogy mily bűnt követnek el önmaguk, testi épségük, egészségük, a haza ellen, csakhogy ők könynyebben éljenek, hogy a gyermek nevelés és ápolás nehézségeitől szabaduljanak, A,legborzasztóbb a dologban az, hogy ennek a rendszernek terjesztői a fizetett bérencek, midőn elköIlonka bánata. Egy öreg bástyatalra épített kastély ab" lakából nézett ki Nellike, az öreg birtokos ifjú és szép felesége. Tekintetét a szemközt lévő virágzó akácfákra vetette, melyek illatát a gyenge szellő feléje hajtotta. Gj^önyörködött a zümmögő méhek munkájában, amint ellepték a fehér fák tetejét. Egy kis ideig elmélázott, de egyszerre hirtelen eltűnt. Nővérét látta meg, ki az akácásban levő pirosra festett kerti székek egyikén ült és könyökére támaszkodva sirt. Lefutott hozzá, hogy kivallassa, mi bántja szivét. A puha gyöpön nesztelenül osont háta mögé s gyöngéden lefogta szemeit a szőke leánykának. — Miért sirsz ismét Ilonka ? Már sokszor kérdeztem, de mindig eltagadtad, most vald meg őszintén. Ilonka durcásan válaszolt. •— Miért üldöztök mindig ? Ugyan hagyj magamra. Engem is meglep néha a bánat, mint minden embert — és a keskeny úton tovább ballagott. Hiába vallatta testvére, nem boldogult vele. Bosszantani nem akarta, magára hagyta. Ilonkával, amint gondolkozva sétált, Ernő jött vele szemközt. Ernő a fiatal aljegyző, Ilonka titkos tanácsosa. Felvidulva mosolygott reá, amint meglátta, de alig fogott vele kezet, már is szeretetteljes dorgálásban részesült. — Megint, megint, sőt mindig ? — csó válta fejét, látva kisirt szemeit. — Könnyű magának, de nehéz nekem, — viszonzá Ilonka. — Hát mi baj ? Csak e kérdésre várt, hogy kiönthesse bánatát, " megypiros száján megeredt a szó, úgy hogy titkára alig birta hallgatni — Aladár ma ismét küldött egy csok rot Nellikének, meg nekem is. Este együtt voltunk mulatságban. Nelli nem táncolt, igy Aladár se táncolt. — És Ilonka ? — Oh én sokat táncoltam, egyet Aladárral is. Na, most ítélkezzék, ha elég okos. Majd folytatta — Aladár minden nap eljár Nellikcékhez, ha én kapok vi ragot ő is. Nem tudom ezt magamnak megmagyarázni. Nővérem asszony s mégis mindig vele foglalkozik. Azt hiszem őt el is akarta venni, de még akkor tanult, nő véremnek meg sok udvarlója volt s mind magáénak akarta, ezért nagyon haragudott vetik a bűnt, két életnek ássák meg a sirját, a gyermekét s az anyáét. Ennek a rendszernek oka a Jelenlegi birtokviszonyokra is vezethető vissza. A pár holdnyi földdel biró ember, nehogy gyermekei közt fel kelljen darabolnia birtokot, arra törekszik, hogy a család szaporodását megakadályozza. Nem elég, hogy a nép a hazából kivándorol, de még az egy gyermekrendszer révén is meg van akadályozva nemzetünknek gyarapodása. E bűnös cselekedet aggodalommal és szégyenérzettel tölti el minden honfi kebelét, mely ellen hathatósan fel kell lépnünk, hogy legalább némileg korlátozzuk annak terjedését. Azoknak a kuruzslóknak munkáját minden eszközzel meg kell akadályozni, akik csekély bérért végzik bűnös munkájukat s akik minden faluban, az én falumban is vannak. A vármegyék főorvosai, a járások és községek orvosai, ha figyelmüket e jelenségre irányítják, igen sokat segíthetnek a bajon. Puhatoljanak, kutassanak, hassanak a bűn földerítésére, hogy azok, akik az emberirtó műveletet végzik, avagy másokat arra csábítanak, elvegyék méltó büntetésüket. Laci jött éppen kapóra, vagyonos ember volt s már idősebb, az ő felesége lett Aladár sokáig bánkódott e miatt s mindig azt mondta, hogy sohasem nősül. Mig a mamám élt, mindig eljárt hozzánk. Na gyon szép ember, mind szerettük. Lacinak a legjobb barátja lett, vele járt vadászni, mulatni s mindenhová. Maga jól tudja, hogy azzal gyanúsítanak bennün ket, hogy én a maga felesége leszek, pedig engérn Aladár akar elvenni. Én nagyon, nagyon szeretem tudja Ernő ma gát is, de őt jobban, őt mint az uramat kell majd, érte meghalni is tudnék. Nagyon szép, egészséges, erős ember és olyan vonzó a modora, jól esik vele be szelni. Nem félek senkitől, de vele szem ben gyáva vagyok. — Tőlem se ? — Kérdezte Ernő. — Már magától miért ? — feleli mosó lyogva, — maga féljen tőlem? — De igazán, Ernő! Mondja, hát járja az, hogy én vagyok a mennyasszonyje löltje s mindig Nellinek udvarol. Ha színházba megy, ő is megy s nekem is kell menni. Laci a gyámom. — Tudja mit Ilonka, hát ne menjen. — Ne menjek ? De ezt nem tehetem, mert Nelli megharagszik és Laci igen jó hozzám. Hanem mégis megteszem egyszer, hogy ha Aladár is ott lesz, nem me Mi papok, kik figyelői vagyunk a nép életének, erkölcsi fegyverekkel küzdhetünk a bűnök ellen, megbocsáthatjuk azokat, de büntetőjogi hatalmunk nincs. Annak a bűnre csábító szokásnak csak az orvosi és rendőri együttes intézkedés vethet véget. Irtsa hát az, az erkölcsi élet romlottságát, fojtsa el már csirájában a beteges rendszer hajtásait népünk jólétére, hazánk boldogulására, mert ha nem sietünk a bajon segíteni, elveszünk, elpusztulunk ! Pólya Lajos, ev. ref. le.lkész. Farsang. Innen-onnan végére jár már a farsang s ha Karneval krónikájában lapozgatunk, alig akadunk egy-két vigalomra. Mintha a jó kedv, a mulatni vágyás kihalt volna az emberekből. Az idők jele, mondják a pessimisták, mig az optimistikus felfogás úgy vélekedik, hogy Karnevált a politikai harcok zaja riasztotta el. Annál nagyobb hévvel, bohókás jókedvvel kezdte meg az utóbb lefolyt napokban uralmát a csillogó, tündöklő fényű báltermekben. Négy nap alatt három izben áldoztak Karneválnak Terpsichore hivei, ha ugyan neki szóllott az áldozat. A helyőrség tisztikara, a kath. legényegyesület, majd a kaszinó ^mulatságai zajlottak le az élmult hét utolsó, s e hét gyek velük. Nagyon haragszom Aladárra, nem illik tőle, nekem mindig azt beszéli, hogy Nellike milyen okos, szellemes, hogy a legszebb asszony a világon, hogy tudom-e mily remek egy nő az én testvérem. Ezért sem fogok elmenni, de mikor olyan szép fiú, mint amilyen rossz. A haját tudnám megtépni, úgy haragszom rá, mikor nekem dicséri. Ernő mosolygott Ilonka kiizködésén és helyeselte gondolkozását. — Mondja meg neki, hogy férjes aszszonyról nem illik igy nyilatkozni és éreztesse vele haragját^ Különben is nem értem, hogy ő magát akarja elvenni és Nellikének teszi a szépet. Nem látja ezt férje ? — Oh ne gondoljon semmit, nővérem igen jó asszony. — Megengedem, nem is gondolok roszszat, de szívtelenségét látok, nővére és a férfi részéről is. — Nem, Ernő 1 vagy én se tudom. Nellike engem szeret, a bűnös Aladár. — Én is azt hiszem, mert ha ő komoly szándékkal van, úgy mi sem gátolja, hogy önt elvehesse. Ilonka figyelt e szavakra és elmerengett. 0 nem is gondolt erre. — Talán fiatalnak tart még arra, hogy asszony legyek. Mondta bizonytalanul. .Esztergom és Tib" tárcája.
