Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-12 / 13.szám

ti a szellemi igényeket anélkül, hogy vá­gyat éreznének a sokszor frivol múzsa merész szárnyalásai iránt. Pogány. — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Szerkesztő úr! A nénim meg a mamám voltak a Dombayék első előadásán a Magyar Királyban. „ A nők harcát" adták és annyi szépet beszéltek Dombaynéról, hogy háromféle selyem ruhája volt és különösen a csip­kés ruhája nagyon jól festett. Higyje el ez idő sze­rint csakis azért szeretnék nagy leány lenni, hogy elvihessen a mama a színházba. Ugy szerettem volna én egyszer ilyesmit látni, igazi színészektől, igazi színpadon. Mert a zárdában csak játék volt amit mi játszottunk. Képzelheti tehát meglepetésemet és hogy mennyire megörültem azon, mikor félfüllel azt hal­lottam kérdezni a mamától, hogy engem ma elfog­nak-e vinni a színházba ? Úgy szerettem volna összecsókolni a néni kezét ezért a kérdéseért, de nem akartam mutatni azt, hogy mennyire örülök rajt. Végre is nem va­gyok már én olyan kis leány és egész természetes­nek tüntettem fel, hogy én ma színházba megyek. Arra se tettem észrevételt, hogy a néni egész úton azon aggódott, hogy szabad e már nekem ilyen darabokat megnéznem. Oh ha tudná ? ? Még a pénz­tárnál is megkérdezett egy urat, akinek a feleletével én ugyan már előre meg voltam nyugodva, hogy való e a mai két darab leányoknak. (Később az az úr elárulta, hogy ő ugyan csak egyiket ismerte, de azért megnyugtatta a nénit.) A „Gringoire" és „Egy csésze tea* c. vígjátékot adták. Nem merem kriti­zálni a darabot a szerkesztő úr előtt, mert félek, hogy ügyetlenséget találnék mondani, de azt láttam, hogy mindenki, még az öreg direktor bácsi is oly jóizűen nevetett, hogy szinte öröm volt nézni. Vár­tam Dombayné csipkés ruháját, de ő az első darabban nem szerepelt. Hanem a másodikban annál inkább kényelmesen vizsgálódhattam rajta. Láttam például, hogy a balkezén a hüvelyk és középső újja kivéte­lével mindegyiken volt gyűrű, mi uj divat most. (Olvastam az „Újság" egyik vasárnapi divat híré­ben.) A darab végén szerettem volna látni, hogy az egy csésze teát hogyan fogják elkölteni, de már ak­korra mindenki és így mi is haza jöttünk. Szeretném a Dombay Miska bácsit is egy ki­csit kidicsérni, de ez már igazán nem való fiatal leányhoz. Ugy-e ? Ha megint megyünk színházba, ismét irni fogok, akkor már nem leszek ilyen járatlan Üdvözli lluci. .... Majd egy éve mult azóta', hogy Forster a kaszárnyába érkezett. Most csak árnyéka volt az előbbeni szép, magas fő­hadnagynak, — megtörten, beesett sze­mekkel járkált ; az élete mindinkább elvi­selhetetlenebbé vált, a tisztek teljesen boj­kottálták, kizárták körükből. Forster finom lelke ezt megérezte és hosszú éjjeken át virrasztva tűnődött azon, hogy mit tegyen, mit ? hisz halálos Ítéletét már rég zubbonyában hordta, — hol ártatlanságát bizonyítva, azt életével akarja megpecsételni. Majd eszébe jutott Olga és amaz emlé­kezetes szavai, hogy nem minden tiszt érez olyan ideálisan és nem mindegyik oly hűséges bajtárs. Mily igazak voltak azok! Csak a szerelme, a csókja volt ha­zugság. — Ő is kerülte a társaságát. Egy vigasztaló szóra, egy tekintetre sem érde­mesítette. — Ez hát a szerelem ! . . . Égő szemekkel meredt a sötétbe Fors­ter Ottó és mindenütt csak az ő őrült csa­lódását látta . . . egy rém vigyorogva ki­áltotta feléje : — Sikkasztó vagy! — Nem. Forster főhadnagy nem lop ! — hörögte tompán. Ilyen élet nekem nem kell! ...... S elővette revolverét és átlőtte vérző szivét. HÍREK. Farsangi naptár. Február 12-én. A kath. legényegyesület szinielőadás­sal egybekötött táncestélye a Für­dőben. „ 14-én. A Kaszinó táncestélye saját helyisé­gében. „ 15-én Szlavianszky OROSZ daltársulatának hangversenye a Fürdő vendéglőben. (Jegyek Brutsy Gy. üzletében előre kaphatók.) „ 18-án A Kath. Kör zeue-és táncestélye saját helyiségében. „ 18-án. A he'yőrség altisztjeinek táncestélye a Fürdőben. a 18-án. Az esztergomi iparosok dalkörének zártkörű dalestélye a Háromszere­csenben. „ 25-én. A helyőrség tisztikarának táncestélye a Fürdőben. Március 4-én. A Kath. Kör tréfás estélye saját helyi­ségeiben. „ 5-én Az esztergomi polgári ifjúság által rendezett családias estély a Fürdő összes termeiben. „ 7-én. A Kaszinó orfeum estélye saját he­lyiségeiben. — Nagybeteg Úrnő. Lovag Kaán Jánosné úrnő súlyos betegen fekszik. A nemesszivű úrnő állapota komoly aggodalmakra ad okot. — Kinevezés. Bertalan Ilona úrhölgy, okleveles tanitónő, Bertalan Vince tanitó­képzőintézeti tanár leánya, a Pest-Pilis­Solt-Kis-Kun megye területén fekvő zsám­béki róm. kath. iskolához hivatott meg tanítónőnek, ki állását a napokban fog­lalta, el. — Miniszteri elismerés, A föídmíveiésí minister ügybuzgósággal és szakértelem­mel végzett kiváló munkásságáért Szabó Géza gazdasági tudósítónak teljes elisme­rését fejezte ki. — Lemondás. Dóczy Ferencz, az esz­tergomi ipartestület elnöke, ki évek sora óta nagy buzgalommal és szeretettel vi­selte ezen bizalmi állást, arról váratlanul lemondott. Úgy értesülünk, hogy küldött­ségileg szándékoznak őt elhatározásának megmásitására bírni. — A kaszinó keddi táncestélye az idei farsangnak kétségen kivül fénypontja lesz. A harminc tagból álló rendezőség mindent elkövet, hogy az estélyt emlékezetessé te­gye. A talp alá valót a katonai zenekar és Pali bandája fogja felváltva húzni. A kaszinó keddi estélyen főispánunk csa­ládja is meg fog jelenni. Futótűzként terjedt el a városban Fors­ter öngyilkosságának hire. Mindenki, de leginkább ezredese csak méltó büntetést látott a megtörténtek felett, hogy a meg­sértett tiszti becsület ezzel mentve van. — Mert ártatlanságában senki, — még szerelmese sem hitt. Temetéséhez az egész tisztikar megje­lent. A gyászmenet a temetőbe érve a frissen felhantolt sir mellé helyezték a ko­porsót, a szertartást végző katonai pap felemlítette e gyászos végzetet okozó esetet. — S óva intett, minden olyan tett elkövetésétől, melyet senki sem lát, — mert Isten újja midenkit elér . . . De ime! egyszerre mozgás támad a tö­megben. Olga lihegve rohan a koporsóhoz, lekapja a kardot, magasra emeli és mesz­sze hallhatóan, mint egy őrült kiáltja : — Tiszta ez a kardbojt. — A mi ina­sunk lelkiismerete nem birta tovább : be­vallotta, hogy ő vette el a kétszáz forin­tot, Forster Ottó főhadnagy ártatlan. — Szeretlek Ottó! — kiáltotta hevesen csókolva a kardbojtját . . . szivet tépő zokogásban tört ki . . . Körülállók elvonták őt a koporsótól és szomorúan folytatták a szertartást. Fehérke. — Városunk kitüntetett úrhölgyei, A József főherceg Szanatórium Egyesület igazgató választmánya rendkívül diszes oklevéllel lepi meg azon hölgybizottsági tagokat, akik a tüdő vész elleni küzdelem­ben eddig segítségére voltak s akiknek nemes szivére, buzgó tevékenységére a jövőben is számit. Az oklevél felső jobb sarkán a népszanatórium impozáns épü lete látszik, előtte a magyar úri asszony nemes alkja, amint, szenvedőket fogadja és bevezeti a szanatóriumba. A kép azt symborizálja, hogy a magyar úrhölgyek segítségével építettek fel a népszanatóriu mok. A szöveg, mely a felső bal és alsó jobb sarkában foglal helyet, a következő : „X. Y. úrasszony a tüdőbeteg szanatóriu­mok létesítése körül elévülhetetlen érde­meket szerzeit. Állandó hálája jeléül a József főherczeg Sanatorium Egyesület. József főherceg védnök, Lukács György cs. és kir. kamarás főispán, elnök. A több szinnyomatu, pompás oklevél, mely a festészet valóságos műremeke, már sok­szoritás alatt van s néhány nap múlva városunk több hölgye fogja megkapni. — Prohászka a filozófiai fakultáson. Prohászka Ottokár dr. egyetemi tanár, en­gedve az ifjúság ismételt kérésének, elő­adást fog tartani a filozófiai fakultáson, a világiak számára, melynek címe „Isten és a lélek fogalma a kereszténységben." — Diszlakoma. A budapesti egyetemi ifjúság az e'lenzéki programmal ország­gyűlési képviselővé választott tanáraik, nevezetesen pedig Sághy Gyula, Wlassics Gyula és Kmety Károly az esztergomi vá­lasztókerület országgyűlési képviselője tisz­teletére f. hó 15-én a Vigadóban diszla­komát rendez. — Simphonia hangverseny, A helyőrség tisztikarának hangversenye tegnap volt a Fürdő vendéglőben. A kitűnően sikerült estélyről legközelebb fogunk referálni. — Premier Ipolyságon. Honti Henrik, lapunk kedvelt tárcaírójának „Különböző utakon" cimő színművének volt szerdán a bemutatója Ipolyságon. A színház tömve volt. A szerzőnek nagy ovátiók között ba­bérkoszorút nyújtottak a színpadra. Az előadás Pilisi Lajos színigazgató ügyes, lelkiismeretes rendezését dicsérte. A da­rab meséje röviden az, hogy Sebestyén (Somlár) a halálos ágyán eljegyzi leányát (F. Rónai Erzsi) az unokaöccsével, (Ko­vách Kálmán). A két ifjú sziv, csakis azért, hogy nevelő atyjuk utolsó kíván­ságát teljesítse, egybekel, bár mindkettő­jük más után eped. A fiatal asszony gyű­löli az urát s egy gyönge pillanatában meghódol udvarlója Bán Sándor (Szanossi) előtt, de a férj (Kovách) nagylelkűségén megtörik minden idegenkedése, s szerettei borul a karjába. A szerzőt felvonások után zajosan hivták, de helyetteJJJa rendező köszönte meg a lelkes tüntetést. A színé­szek — írja tudósítónk — derekas mun­kát műveltek, és a darabot művészi já­tékukkal teljes érvényre juttatták. Az elő­adáson Festetich Andor gróf, az Orsz. szinészegyesület elnöke is jelen volt. — A kath. legény egyesület estélye, mely a Fürdő vendéglőben lesz ma megtartva, az előkészületekből Ítélve sikerültnek Ígér­kezik. A táncot színielőadás előzi meg. Színre kerül Lukácsy Sándor Kósza Jut­kája. — Temetés. Schvarcz Péter magánzót csütörtökön délután helyezték örök nyugvó helyére, nagy részvét mellett. — Szlavianszky hangverseny. A Szia vianszky-féle hangverseny, mely iránt ritka érdeklődés tapasztalható, szerdán este lesz a Fürdő szállodában. A tiz év előtti pá­ratlan zeneélvezet még élénk emlékezeté­ben van az esztergomiaknak és igy an­nál is inkább várják most a művésznőt és gárdáját. Előre látható, hogy az esz­tergomi hangverseny ragyogó pontja lesz annak a fényes diadalútnak, melyen észak művészei egyre aratják a jól megérdem­lett babérokat. A hangversenyre szóló be­lépti jegyek kaphatok Brutsy Gyula disz­műkereskedésében. — A nagy-dunai vashid építőjének ha­lála. Gregersen György nagy vállalkozó, aki 12 évvel ezelőtt építette nálunk a nagy dunai vashidat, szerdán reggel Budapes­ten férfi korának legszebb, ötvenkét éves korában hirtelen elhalálozott. Mindössze csak néhány napig volt beteg. Még a leg­utóbbi választásnál tevékeny részt vett s valószínűleg ott hült meg. A javakorában levő embert tüdőgyulladás és mellhártya­gyulladás támadta meg, amely alig három nap alatt véget vetett életének. Gregersen György, akit az országban nagyszabású híd­építései révén ismertek, mérnöki kérdésekben európai hírű tekintély volt. Atyja, Greger­sen Guilbrant Svédországból vándorolt Magyarországba s itt éredmeiért a magyar nemességet nyerte sághi előnévvel. Fia középiskoláit Budapesten, a műegyetemet Bécsben és Münkhenben végezte, majd külföldön részt vett a Szuez-csatorna épí­tésében és a világhírű francia Fivlille cégnél dolgozott. Visszatérve Magyaror­szágba, ő építette a szent-gotthárdi vas­utat, de különösen mint hidépitő szerzett magának hírnevet. Ő építette a komáromi, szolnoki és a.z esztergomi hidat. E hid épitéseinél használta fel nagy siker­rel találmányát, a pneumatikus alapo­zási módszert, a melyről könyvet is irt, s amelyet a külföldön is elfogadtak. Mint ember nagy jótékonyságáról volt is­meretes és sok jótékony egyesület köte­lékében és élén áldásos tevékenységet fejtett ki. — A halál aratása. Nagy bú és bánat érte Klement István a párkányi takarék­pénztár pénztárosát és nejét, született Gei­ger Anna úrhölgyet fiuknak, a kis Kornél­kának váratlan elhalálozásával. A mélyen lesújtott szülők potolhatlan veszteségüket az alábbiakban tudatják „Klement István és Geiger Anna, mint szülők, úgy gyerme­keik, nagyanj'juk és az összes rokonság nevében is, megtört szívvel jelentik felejt­hetlen kedves kis fiuknak, illetve testvé­rüknek Klement Kornélkának rövid szen­vedés után, f. hó 10-én délelőtt 9 órakor, életének 7-ik évében történt gyászos el­hunytát. A mennybe szállt kis angyalnak hült teteme a párkányi r. kath. temetőben lévő családi sírboltban fog a temetőben lévő halottasházból f. hó 12-én délután 3 órakor örök nyugalomra helyeztetni. Párkány, 1905. február 10-én. Áldás em­lékére!" — A győri Royal-szálló égése. A há­rom emeletnyi magasságú Royal szálloda, mely egyike volt Győr város legszebb épületeinek s amelynek építését csak pár hónappal előbb fejezték be, csütörtökön éjjel kigyulladt s a lángok martaléka lett. — Hevenyfertőző kórok a megyében. Esztergom vármegye területén január má­sodik felében a következő hevenyfertőző kór esetek fordultak elő : Kanyaró: Esz­tergom város, Pilismaróth, Szentlélek, Kesz­tölc, Tokod, Nyergesujfalu, Táth, Sárisáp, Nagysáp, Búcs, Karva, Szölgyén, Köböl­kút, Kisujfalu, Ébed. Vörheny : Esztergom város, Gyiva, Párkány, Kőhidgyarmat. Roncsoló toroklob: Pilismaróth, Lábatlan, Szölgyén. Hökhurut: Esztergom város, To­kodibánya. Torokgyik: Esztergom város, Bátorkesz, Párkány. Bárányhimlő: Süt tő, Kicsind. — Kegyetlen testvér. A csendőr őrjárat egy kegyetlen és állatias dolog nyomára jött Lábatlanon. Ugyanis Daróczi János földműves a saját öccsét Daróczi Samut, ki egy 35 éves, hülye, néma és tehetet­len ember, s aki fivérének Jánosnak gyám­sága alá volt helyezve, az istállóba zárva, a lovak között tartotta, s tőle még a leg­szükségesebb élelmiszereket is megvonta úgyannyira, hogy a szerencsétlen éhségtől gyötörve, a nyulaknak vetett nyers répát s a lovaknak adott abrakot ette, s ha valaki néha szánalomból ennivalót csem­pészett az istállóba, úgy Daróczi szeren­csétlen öccsét kegyetlenül el szokta verni. Midőn a csendőrség az istállóba nyitott, a boldogtalant a trágyadombon találta fekve mezítláb, egy vékony ronggyal betakarva. — A hentesek és mészárosok szakosz­tályának megalakítása. Az ipartestület, hogy feladatának minél inkább megfelel_ FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes ízű ter­£5=5=3= mészetes hashajtószer. =

Next

/
Thumbnails
Contents