Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-05 / 11.szám

Ián, az eszmék kicserélése folytán, bizonyos tekintetben hasznára is lehetnek a városnak. Én sok várost bejártam, melyek közigazgatása és pénzügyi kezelése iránt melegen érdeklődve azt tapasztaltam, hogy azok nagy áldozatokat hoznak a város szépítése céljából. Esztergomnak a természet oly fekvést adott, amivel kevés város dicsekedhetik, mit célszerűen lehetne kihasználni. Mindenütt talál az ember központot, mely mintegy kiindulási pont, amely köré csoportosul minden. Ily központ lehetne a Hercegprímás palotája. (Azt hiszem megérdemli.) Most ezen palota környéke olyan, hogy nem csodálkozom, ha a prímásnak kedve nem igen van benne tartózkodni. Azt az örökké gőzölgő fürdőcsatornát a Duna-partig kellene befedetni, s földdel eltakarni. A kis duna-ágat, mely ott a legszebb helyet foglalja el, az érseki palota felőli részen földdel be kellene temetni, mely célra a homokhegy, mely mellette disztelenkedik, elegendő anyagot adna, s nem hiszem, hogy ha e végből gyűjtést rendeznének, hogy akadna a városban csak egy ember is, aki e célra vagyoni viszonyaihoz mérten ne hozna áldozatot ; a kis folyam másik oldalán, a sziget felső végénél vagy két hajó kőtörmelékkel kellene a partot szabályozni, ami által a Duna folyása a rendes mederbe szoríttatnék, s a megmaradt részt házbontások s más építkezések törmelékeivel lehetne aprónként betölteni, ami pénzbe sem kerülne, csak a lakósokat kellene erre felkérni, hogy ide hordassák a törmeléket, s a gyönyörű dunapartot, melyet igy nyernének, részenkint olcsó kőfallal egész le a szőlőkig kiépíteni ; de szabályozni kellene az Uri-utcát is. Ha mindez megtörténnék, nem volna szebb város az országban Esztergomnál, Budapesten kivül, pedig célszerű gazdálkodással ezt mind keresztül lehetne vinni, a regálé, kövezetvámszedés, s a fogyasztási adók házi kezelése ái— Hogy adja? — .kérdezte Böde a vasárus segédet. Az elevenszemű pirosarcú legény odafordult feléjük, mert közben a többi vevőjével is foglalkozott. — Ezt bácsikám ? Ennek az ára tiz forint. — Böde az asszonyra nézett, azután a segédre. — Nagyon drága — mondta lassan. — Dehogy drága — felelte a segéd — — sütője is van. — Hát minek az ? — kérdezte az aszszony. — Minek ? Hát ebben sütik meg kigyelmetek a hurkát, kolbászt, a tepertőspogácsát. — Mán hogy ebbe ? — kérdezte Böde komolyan, egyet nyal a száján, hosszan nézegette a sütőt s csak azután folytatta : — De mink nem ölünk malacot, igy hát hurkánk se lesz, se kolbászunk. — Akkor sütő nélkül adunk egyet — monda a segéd. — Talán jó lesz egy ilyen kerek kis kemence, a tetején karika van, lehet rajta főzni is. — Ilyet vettek Buzáék is — mondta az asszony. . — Hát ezt hogy adja ? kérdezte Böde. — Négy forint — felelte a segéd. — Ugyan mán í Hisz alig áll a lábán tal, melyek ily módon, hogy mit jövedelmeznek, azon városokat kell megtekinteni, melyeke reformot már keresztül vitték. A város fekvése olyan, hogy a csatorna és földtöltés nagyon kis összeget emésztene fel. Esztergom, 1905. február 1. kiváló tisztelettel Zalay Ferenc mérnök. A növények életéből. ii. Minden égésnél, mint fennebb már érintem, hő fejlődik, melyet itt oxydált hőnek fogunk nevezni. Ezen oxydált hő pótolja a növények vegetatiójánál a körlégbeli hő hiányát. Ezen lélegzési hő adja magyarázatát az előbbi pontban emiitett azon körülménynek, hogy egyes magvak már olvadó hóban (0°-nál) is képesek csirzani, bár tudva lévő dolog, hogy a felső fokú növényeknél, melyekről mi itt egyáltalában szólunk, 0°-nál a vegetatió megszűnik, mert a tenyészviz áramlása 0

ü-nál megakad. Ha ezen csirázási tényezők kedvezően hatnak egybe, az ébrény — csir és végre összes tápszervekkel kifejlődött kész növénnyé lesz, melynek életműködése (vegetatió) légzésben, ön-táplálkozásban és végre fajának fenntartásában nyilvánul. A növények tehát — mint az ébrényicsir életműködésnél említve lett — lélegzenek, oxygént vesznek fel és szénsavat bocsájtanak ki. A növények légzése folytonos, azt sem éjjel sem nappal — sem nyáron sem télen, sem ébren sem szunnyadva (ébrényi életben) nem nélkülözhetik — csupán az egyes viszonyok között intenzivitásuk majd élénkebb, majd alább hagyó — s látszólag egészen elmosódik. A légzés intensivitását befolyásolja : a hő és fény, az élet forrása ; a napsugár. Ha a napsugár behatása élénk, pl. tavaszon vagy nyáron, a vegetatió gyorsított, gyorsabb a]légzés is és ellenkezőleg. Szóval a hő és fény emeli, a hideg és árnyék — csökkenti. A növény szájadék nyilasokon át érintkezik a levegővel. Ezen szájadéknyilások a felbőr bármely részein fel lelhetők, mégis legnagyobb mennyiségben a lombozaton vannak. A levél tehát a növény légző — és mint alább a táplálkozásnál a kis kemence — szólt gyorsan az aszszony. — A rozsda is megette félig 1 — szól Böde. — Ez a karika meg ki van csorbulva — Hozok másik karikát. — Szólt a segéd, elszaladt s hozott egy jó karikát. Az asszony sokáig próbálgatta, tologatta, igazítgatta a karikákat. — Hátha füstöl ? szólt aggodalommal. — Mintha sánta volna — mondta az ember s néhányszor meglökte a kis pléhkemencét. Miután a segéd körülményesen felvilágosította a házaspárt a kályha állapotáról és épségéről, az asszony újra felvette a szót: — Olcsóbban adja! — Máskor is ide gyüvünk — tette hozzá az ember. — Három forint ötven az utolsó ára, alább nem adhatjuk — mondta a segéd és hirtelen másik vevőhöz ment. — Adja ide kettőért! Hallja az úr ? Két pengőt adunk érte ! — kiabál az ember. — Sokat igért kend ! — mondta neki haragosan az asszony. A segéd türelmetlenül ismételte, hogy három ötven az utolsó ára. — Hun van a gazda ? — kérdezte Böde. — Gyerünk a gazdához! Megköve, vetem, azt a kemencét két pengőért — látni fogjuk, — tápanyag áthasonitó (assimiláló) szerve. E nélkül a növény vegetatiója megzsibbad — tetszhalott lesz. A növények második vegetationális élet működése: a táplálkozás. A növények táplálkozása 2 forrásból ered, a körlégből és a talajból. A régi természettudósok azon téves hitben voltak, s tantételük az volt; hogy a növények nappal oxygént, éjjel pedig szénsavat lélegzenek ki, tehát életműködésük ellentétes az állatokéval. — Ezen tantétel elfogadására őket a küljelek vezették, nappal több oxygént, éjjel több szénsavat találtak a növény levegőjében ; ma már ismert, hogy ezen tünemény a növények táplálkozására vezetendő vissza. A növények légzése, mint már kifejteni szerencsém volt, mindég egy és ugyanaz, élenyt (oxygént) vesznek fel és szénsavat lehelnek ki, csak a légzés intenzivitása változik. A táplálkozási folyamat, mely a fennebbi téves tantételt szülte, abból áll, hogy a növények zöld részeik — levélzetük szájadék nyílásain át a körlégből szénsavat vesznek fel, „azt — a zöld részek — zöld testecsei" (chlorophyll) által, a napsugarak behatása alatt — desoxydálják^ leélenyitik, a szent táplálkozásra visszatartják — az oxygént szabadon engedik. S mert napfényes időben a táplálkozás több oxygént termelt, mint mennyi a légzést paralisálta, nappal az oxygén a növények levegőjében tetemesen felszaporodott. Ezen sarktételből folyik; nappal a zöld mező és erdő levegője élénk, oxygén telt, ezt mutatja a zsongó, víg élet, a madárdal; mig éjjel, midőn a növények a fényt, a napsugarat nélkülözik, midőn a szénsav áthasonitás (assimilatió) szünetel, a levegő nehéz — szénsav és vizgőz telt. Itt említem, s a szobavirág kedvelőknek itt hivom fel figyelmét eme fennebb vázolt körülményre, u. is : egészségi szempontból hálószobáinkat virággal diszitni nem szabad, tegyük ezekkel nappali szobáinkat üdékké, kedvesekké. A növény zöld részeiben található zöld testecs (chlorophyll) nem azonos a növény zöld színével, a zöld föstőanyaggal, hanem abban uszó zöld gömböcskékből, zöld testecsekből áll, mely zöld testecsek életműködése sokban hasonló az állatok vérében előforduló piros vértestecsekhez. Ugy ezek, mint amazok functionálásához napfény és némi vassók szükségesek. Ha pl. a növény a vassókat kénytelen nélküszólt a vasárusnak, aki újra elmondta nekik, hogy három ötven a kemence utolsó ára s földicsérte a kályha összes jó tulajdonságait. — Gyerünk "a másik botba ! — Szólt az asszony s nagy sebesen kifelé indultak a botból. De az ajtóból visszafordultak, újra nézegették a kemencét, kinyitották az ajtaját s igazítgatták a karikáit. — Pedig jó kemence vóna, mondta az ember — jó meleget adna. — Azt hát! Kend mán oda adná érte mind a három pengőt. — Nem én, hanem két és fél pengőt adok ezér a rossz kemencéért! Adja ide nem bánja meg! De a vasárus hidegen csóválta a fejét. — Gyerünk ! kiáltott Böde szigorúan. — Van még több vasárus is! — s kimentek a boltból. Egy darabig az ajtó előtt ácsorogtak, arra vártak, hogy visszahívják őket, de miután ez nem történt meg, nagy nehezen megállapodtak abban, hogy odaadják a három forintot. Böde visszament a botba s a markába vitte a pénzt is. Oda állott a pénztár elé s büszkén letette a hárompengőt. — Hallja az úr ! Ne mondja, hogy cigánykodunk: megadjuk a három pengőt. lözni, az éppen úgy halvány, sáppadt lesz, mint az állat, midőn' vérszegény. A növényeknél ezen betegséget Chlorose-nak nevezik, ami mindég észlelhető, ha a növény akár a vassókat, akár a napfényt kénytelen nélkülözni. A növények szabadban mindenkor a napot keresik, azt követik pl. a napraforgó virága. Ismét mások virágszirmaikat, kelyheiket napnyugtával összevonják, álomra hajtják pl. a gyermekláncfű, pongyola pitypang ; a napsugár befolyásolja a növények és állatok színeit, a tropikus flóra és állatvilág színgazdag, mig a sarkok felé, hol kevés jut a napsugarakból, monoton, szürke, vagy épen színtelenbe, fehérbe megy át. A talajból a növények gyökérzetükkel az ásványi tápsókat veszik fel, azon föld anyagokat, melyek pl. a növény elégetésénél, mint hamu maradnak vissza. Ezen tápsókat a gyökérzethez viz szállítja. A víz szerepe a növények életében igen nagy jelentőségű. Majd, mint tápviz, mely az assimilátiónál a hydrogent szolgáltatja, majd mint tenyészviz, melyről soraimban már eddig is többször megemlékeztem. Ez okozza a sejt szövetek duzzadtságát és egyes növényeknél az össztestsúly 95°/„-át is kiteszi; a tenyészviz, szállítja a földnemű tápsókat a növény szöveteibe, mely víz azután a növények felülete, lombozata által elpárologtatva ujabb és ujabb tenyészviz áramlásának nyit tért. A gyökerek azon erejét, mellyel azok a tenyészvízet a legmagasabb csúcsszövetekbe is emelni képesek, gyökérnyomásnak nevezzük, mely tavaszon és nyáron erélyesebb késő őszszel és télen szünetel. A gyökérnyomás egyes növényeknél igen jelentékeny, és nagy erővel működik, igy a szőlő-, ha késő tavaszon lesz metszve, — tenyészviz áramlása oly erős, hogy a vessző friss metszlapja fölé illesztett üvegcsőben, az erőteljesebb tőkéknél 15—20 cm. magasra képes emelkedni. S mert előbb volt szerencsém említeni, hogy ezen viz sok tápsót szállít, mely ekként elvész, azért a szőlő tavaszi kései metszése káros ; e helyett célirányosabb lenne az őszi metszés, és a lemetszett szőlő őszi gondos födése, mint ezt Badacsony és Somló vidékén itt — ott alkalmazzák is, a mikor, mint mondani szokták „könnyezés" — nincs, tavasszal pedig az őszi behegedt metszlapnál nem jelentkezik az. Gyökérnyomáson alapszik egyes vidé— Három ötven — felelte szigorúan a vasárus. Ez teljesen kihozta a sodrából Bődét. Miután több pénze nem volt, mérgesen és megvetéssel ott hagyta a vasárus boltot. Szótlanul ballagtak. Az utcájuk, a kis nádas házak belefulladtak a hideg, fehér ködbe. Bődének vörösre csípte az orrát, fülét a hideg. Amint beléptek a házba, Böde megszólalt: — Hát kemence nincs, hanem aztán a zsebét tapogatta, ravaszul mosolyogva előhuzottt valamit a zsebéből s a markában szorongatta. — Mi van kend kezében ? — kérdezte az asszony. — Hát izé, he-he-nevetett az ember, a szemével hunyorított. — Hát izé . . . elhoztam a vasárústól egy kis karikát. — Én meg egy nagyot! — szólt az asszony, a kosárba nyúlt s diadallal húzott elő egy nagy karikát. Az ember nevetett s a két karikát kezdte összeillesztgetni, aztán megszólalt: — Annyjuk te ! Tán lehetne, he-he . , . tán kemencét is szerezni he-he . . . tán lehetne. Pásztor József. \