Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-24 / 103.szám

ESZTERGOM es T»ÍKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Slőfizetési árak: = Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. .3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DP*. Píokopp Gijula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A mi szerelmünk. A szerelmünknek semmi célja nincsen — Te jobbra mégy, én balra tartok, kincsem; Leszámolunk levél, kép — s mi egymással, Bucsut veszünk és újrakezdjük — mással. Ha az a más olyan, kit sose láttánk, Nem kerestük, csak csak egyszer megtaláltunk. Akkor megérted te is, mint magam, Hogy nem szerelem, melynek célja van ! Ballá Miklós. A betörő. (Karácsonyéji történet.) A külváros egyik rozzant házának szobájában vagyunk. Pislogó lámpa kétes világot vet a „berendezésre." Miféle berendezés ez? Körül a falak mellett szalmafekhelyek. Középen egy szúette asztal. Néhány rozoga szék s készen vagyunk. A szalmán néhány sápadt öltözetlen gyermek kucorog. Egy kócos szakállú, rendetlen öltözékű, vad tekintetű férfi ül az asztalnál. Egy piszkos papírlap fekszik előtte. Valami irka-firkát nézeget. — Tehát itt a bejárat. Erre a lépcső. Itt az előszoba. Itt, a jobbra nyiló ajtó vezet a pénzszekrényhez. Igazán nagyszerű fickó az a Ferkó ! Ilyen ügyes rajzot már rég nem láttam! — Péter! az Istenre kérlek! Csak ma ne menj sehová. Csak ma maradj itthon. Mi lesz velünk, ha elfognak. Nem jó uton jársz ember! Tudom én azt, hogy tiltott utakon jártál eddig. Vess véget ezen gonosz életnek. Menjünk el innen. Oda ahol nem ösmer senki. Ne menj Péter ! Ne menj! Krisztus születés napján ! Karácsony van ma! Fordíts hátat gonosz barátaidnak. Egy halvány arcú nő kezeit tördelve, sirva könyörög neki. — Ne lamentálj asszony — s nagyot csap az asztalra. — Inkább add ide a másik üveget is. Nemsokára jön Ferkó. Jó fiú. Szivesen kell fogadni. Ma igen alkalmas lesz az idő a működésre. Ilyen év is ritkaság. A rendőrségnek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy minket, — szegény ördögöket — hajhásszon. A mai világban nem történnek csodák. Még ezt elvégzem, aztán nem bánom ha el megyünk innen. De most már hagyj békén.Voltam már tisztességes ember is. Mi Karácsony. Hófehér lepelén megnyugvó napsugár, véss oly szép képet az emberek szivébe, mint a természet képe, mely oly hallgatagon várta a szeretet ünnepét, a karácsonyt. Jöjj szép ünnep, hirdesd az Isten dicsőségét és az emberek békéjét. A békés emberek lelke áhítattal ünnepli majd a Megváltó ünnepét, békés emberek hirdetik majd igazában az Isten dicsőségét. Feledtesd el édes nagy ünnep az emberek baját, szomorúságát, hogy szerelet legyen a kenyér^ szeretet legyen a család, szeretet legyen a hit, a boldogság, melylyel várunk, melylyel ünneplünk. Templomba hivó ^harangok hirdessétek falun, városon, hogy a legfönségesebb eszmének ünnepe, a Megváltó születése. A betlehemi jászolban nyugvó kisded Jézus egyszerűsége, szenvedésének nagy Golgotája, tanítsa örökre az emberiségnek, hogy a szegény ember szive is nagy: mert Megváltója van karácsonykor, ki elűzi a bűnt e nagy napon, mert ilyenkor mindenki szeret és akkor vagyunk igazi emberek. A szivünk a mienk, a csaláhasznát vettem ? Majd éhen pusztultunk mind. — Most sem vagyunk különben, — sóhajtja a nő, de úgy, hogy meg ne hallja férje. Leül a sarokba a szalmára s* elgongolkozik. Valamikor, valamikor . . . Visszagondol az apai házra. Boldog gyermekkorára. Minden elmúlt. Nem maradt semmi sem, csak egy rakás éhes gyermek, meg elzüllött férje. Valamikor! . . . valamikor! Hogy irigyelték tőle deli vőlegényét. Milyen boldogok is voltak akkor. Régen volt. Nagyon régen, talán már nem is igaz. Egyetlen leánya volt szüleinek. Találkoztak. Egymásba szerettek. Igy történik másokkal is. Eleinte boldogan éltek. Azután meghaltak jó szülei. Férjével a városba költöztek. A férje rossz társaságba keveredett. S haladt lefelé a lejtőn. Elkártyázta mindenüket. Aztán ? Beköszöntött a szükség . . . S most? Férje betörőkkel barátkozik . . . . Teljesen elzüllött. A valamikor deli férfi, erőszakos, iszákos, toprongyos alakká aljasult. Ma van karácsony estéje. S ma akar dunké, a gondolatunk az egész emberiségé és a szeretet a nagy ünnepé. A Megváltó, a szeretet ott fekszik egyszerűségében a betlehemi jászolban, az emberek áldozatokat raknak elébe, fölszáll a tömjén illat, fölszáll szavainak szárnyain a megelégedés kifejezése, mert ezen a napon egyesül bennünk az igazi ember tulajdonsága, a szeretet. Ünnep beálltával lerázzuk a földi küzdelem állati robotját, csak azért, hogy lelkünk hitet merítsen a szeretet fönségében, mert a Megváltó élete is csupa szenvedés volt, jól tudjuk, hogy ünnep elmultával ismét a munkába szólit a kenyérharc , mikor a szeretet kiapadhatatlan boldogsága, a karácsonyfának annyira örvendő gyermekek arca, a további küzdelemre sarkalnak, unszolnak, hogy csak boldogoknak lássuk őket, a kikért élünk és fáradozunk és a kikért oly gyakorta Golgotát járunk. Azért vagy te olyan nagy ünnep szép karácsony, mert a szegény ember arcára is mosolyt varázsolsz. Azért vagy olyan nagy ünnep, mert a fa lelkű ember is megenyhül a Megváltó születésén, ott a valami istentelen dolgot elkövetni. Ezen a szent éjjelen. Ne engedd Istenem . . . Durva kopogás riasztja fel merengéséből a férfit. — Bújj be! Belép egy herkules termetű alak. Gúnyos vigyorgással néz körül. Mintha azt mondaná magában: — Ez is az én művem. Valódi tipusa a gazembereknek. Minden porcikája munkára van teremtve. Öt ember helyett dolgozhatna. De ő nem szereti a nyugodt, becsületes életet. Ő a veszélyek és izgalmak embere. Ő csak ott érzi magát jól, ahol veszély környezi. — Mit búsulsz Péter ? Ma arany eső fog hullani. Vége lesz a garasos állapotnak. Könyökig fogunk a bankóban vájkálni. Te! egy jótékony úrnőnél tesszük tiszteletünket, aki holmi garasos holmit osztogat, s kitéteti a lapokba, hogy hány szegényt felsegített. Ha! ha ! ha! Mit szólsz hozzá ? Még férfi sincs a háznál. Csak az öreg kapus. De hisz mi nem megyünk be az ajtón. Még utóbb hajba kapna velünk a kapupénz miatt — s ismét durván röhög. — Hallod-e asszony ! Gazdagok leszünk. Selyemben járhatsz. Tortákat ehetsz. Igyál Ferikém! Nincs náladnál jobb barát a világon. .Esztergom és vidéke" tárcája,