Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-17 / 101.szám

előzte a „burgoiset" a'proletáriátus. amely az egyesülése révén számottevő faktora lett a főváros társadalmi és gazdasági életének és máris annyi előnyt és kedvezményt vívott ki a munkásosztály javára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt siker számba jöhet. Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden erőnkből kaszinóinkat, klubjainkat, olvasó [köreinket és egyleteinket, mert manapság csakis ezek a helyes és megfelelő bázisai annak, hogy egyesült erővel közös célokat érhessünk el. S miután hasonló intézmény ez idő szerint még felette kevés van nálunk, alapítsunk ujakat, minél többet. Ami már meglevő hasonló intézményeink két nagy alaphibában szenvednek. Az egyik az, hogy egy nagy részük politikai célokat szolgál. Vannak liberális kaszinóink és katholikus köreink, katholikus legényegyleteink, ifjúsági önképző köreink, zsidó nőegyleteink és keresztény hölgyek egyesületei, szocialista, néppárti és kormánypárti, földmives köreink stb. stb. Természetes, hogy ezekben az egyesületekben és körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, amely a tagokat közös anyagi és erkölcsi célok elérésére ösztönzi. Az ilyeneknek vezetői legnagyobbrészt szereplő vagy szerepelni akaró politikusok, akiknek vagy a mandátum a végcélja, vagy a szerepelni akarás. S ez az oka annak, hogy ezek a körök ahelyett, hogy egymással karöltve dolgoznának, egymással inkább rivalizálnak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe-hóba a jótékonyság gyér fügefalevelével takargatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen társadalmi egyesületek csakis úgy tudnak a társadalomnak hasznára válni, ha első sorban nem politizálnak, ha egymással karöltve dolgoznak s a tagok anyagi jólétének emelését tartják szem előtt A békés együttműködésnek megölő betűje a politika, mert szenvedelmek, egyéni hiúságok lesznek úrrá a kedélyek felett, kor a feddés elhangzott, de merő asszonyi természetből nem tudta szó nélkül hagyni. — Még védelmezi is ? Igazán szép magától. A helyett, hogy bevallana mindent, összeszid és még ráadásul megvédelmezi a vetélytársamat. — Nem, édeském, az nem volt magának a vetélytársa. Csalódik, ha azt hiszi. — Hát akkor mi volt ? Szeretném tudni. Lássa, ha maga akarná, megnyugtathatna engemet, — de csak az igazsággal. A férfi egy kicsit gondolkozott, aztán elkezdte. — Ám legyen! Üljön ide szépen mellém, igy, aztán nyújtsa nekem a kezét és figyeljen. Az asszony odatette kezét a férfiéba, az pedig folytatta. -TT Két ember találkozik abban a hatalmas nagy sivatagban, melyet csak azért neveznek világnak, mert tülekedő emberek forognak benne, de a mely mégis csak puszta és sivár. Sohasem látták egymást, de már az első találkozásnál észreveszik, hogy mindegyik rejt valamit a lelkében, a mi a másikkal közös. Csaknem egy és ugyanazon lelki vonások találhatók fel a két emberben, ugy, hogy a kettő tulaj donképen egy egész embert tesz ki. Ez a lelki rokonság igen szoros szálakkal fűzi össze őket annyira, hogy e s egyes emberek a vezetők érdekét hiúságát szolgálják, s emellett a felekezeti és társadalmi békét ássák alá. A másik főhíbája a mi társadalmi egyesületeinknek, klubbjainknak, köreinknek stb. az, hogy a politikán kivül kizárólag mulatságok rendezésével foglalkoznak. A ° legtöbb ilyen körhelyiség egész esztendőn keresztül — néhány vasárnap kivételével — kong az ürességtől, élet csak farsang idején van bennük, a mikor rohamos egymásutánban követik egymást a táncmulatságok és „műkedvelői előadások". A bál még csak hagyján, mert a mulatság;, a tánc szép és kellemes dolog. De a sok mulatság mellett nem lehetne-e népszerű felolvasásokat tartani ? A művelt külföld minden olyan egyesületében, melynek kevéssé iskolázott tagjai vannak, első sorban arra helyezik a fősúlyt, hogy a tagok műveltségét előadások és felolvasások révén emeljék. S értelme valóban csak ennek van. Hasznát a tag csak úgy veszi az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos célt teljesen szem elől tévesztik s a tagok műveltségét hébe-hóba élőképek és színielőadások révén igyekeznek emelni. Az intelligensebb körök egyesületeiben pedig egész esztendőn át kártyáznak! Célszerűtlen és erkölcsi tartalom nélkül való a mi egyesületi életünk, nagy hátrányára társadalmunk fejlődési képességének. K—t. Közigazgatás a megyénél. Ez évi utolsó ülését szerdán, tartotta meg a közigazgatási bizottság. Horváth Béla főispán mindenek előtt a szépszámú távollévőket igazolta, mit a napirend követett. ' Az alispáni jelentés azzal kezdette a novemberi beszámolót, hogy az egész hó jóformán esőzéssel ment el, minek következtében a megye közutain a köziekeszálakat talán egy egész életen át sem lehet szétszakítani. Igy voltunk mi is. Sok, nagyon sok lelki vonás egyezett meg nálunk is, ami aztán, nem tagadom •— sok örökéletű emléket teremtett meg köztünk. Hogy ez a lelki közösség épen nő és férfi között jutott kifejezésre, az csak kedvesebbé és gyöngédebbé teheti az emlékeket. — Olyan nő volt, kiben a jóságnak, nemességnek és egyébb női erénynek dus tárházát találtam fel, de a ki minden nemes tulajdona mellett is talán a legárvább volt a föMön. A kit senki, még a hozzá legközelebb állók sem értettek meg s a kinek a lelkét megrabolták azok kiknek nemes hajlamait fejleszteni kellett volna. Én voltam az első életében, ki fel tudtam fogni, hogy ki ő. Egy fiatal poétikus leány, kinek a szivében minden szépre, nemesre és jóra hajlandóság volt s ha valaki értett hozzá, a lelke rokonsága folytán csak meg kellett pendíteni a húrokat s azon, a csodásnál csodásabb, szebbnél szebb hangok csendültek meg. — Hogy mi volt ő nekem, — csak akkor éreztem igazán, mikor vége lett mindennek. Hogy mi voltam én neki, — azt talán kellőképen ki sem tudnám fejezni. Talán a lelkét támasztottam fel, talán az egész világa voltam, -— mert hisz az dés csak a legnagyobb nehézségek közepette volt lehetséges. Beszámolt a nagy forgalmú párkánynánai törvényhatósági út javítási munkálatairól, melynek kapcsán felemiitette azt a sajnos körülményt, hogy a megye terütetén nincs olyan törvényhatósági útvonal, mely szabályszerű kőalappal lenne ellátva, s amely ennek folytán a fokozottabb közlekedés és kedvezőtlen időjárás mellett a nagymérvű és hirtelen megrongálásnak kitéve ne lenne, ennek köszönhető — úgymond — hogy a párkány-nánai útvonal, mely az ország második legforgalmasabb útja, oly rosz állapotban van. Célszerűnek vélné tehát a jelentés, hogy ezen útvonal, mintegy 95000 korona költséggel kis kőburkolattal elsőrendű minőségűvé tétessék, avagy odahatni, hogy állami kezelésbe vétessék át. Elnöklő főispán közbevetőleg megjegyezte, hogy ő már a maga részéről megtette a szükséges lépéseket aziránt, hogy vagy adjon a kormány annak rendbehozására nagyobb mérvű segélyt, avagy vegye állami kezelésbe. A közrendészet, katona ügyek, községi és törvényhatósági élet, valamint a fegyelmi ügyek terén különösen felemlitésre méltó magát elő nem adta. A tégla és kőfaragó ipar üzeme az essőzések miatt redukálódott, valamint a lábatlani cementgyár üzeme is. A köszénbánya üzeme emelkedőben van, mi az iparra nézve örvendetes. Ezután a közigazgatási bizottság jövő évi ülési napjai állapíttattak meg hasonlóan, miként ez évben, minden hó második szerdájára. Brutsy János uti ügyében, t. i. a köbölkúti ut hozzájárulási arányának megállapítása kérdésében a bizottság, főleg, hogy a gyáripar fejlődését pártolja, aképen határozott, hogy Brutsy Jánost a hozzájárulási arány fizetése alól felmentette. A kir. tanfelügyelőnek jelentése után, melyben a tanítás zavartalan menetéről, az államsegélyek utalványozásáról, a nagyszombati és a megyei iskolák látogatásáról emlékezett meg, a pénzügyigazgató referált. Előadmánya szerint az összes egyenes és közvetett adóknál, kivéve a boritaladó és húsfogyasztási adót, a befizetésnél csökkenés volt. utolsó soraiból erre lehet következtetnem. De annyi igaz, hogy abban az időben nagyobb, önzetlenebb és talán igazabb boldogságot nem találtunk volna! Azt hiszem, hogy olyan lehettem, mint egy jó testvér, ki a munkában segitő, a bánatban vigasztaló, a csüggedésben reménytnyujtó s a ragaszkodásban hűséges és kitartó. Ki érte áldozatra kész, ki a vére hullásával is megtudta volna védelmezni a bántalmak, ellen. Hogy ő legalább ilyen volt hozzám, azt el kell ismernem s épen ezért nem lehet, nem szabad, elfelednem még a leghalványabb emléket sem, mely hozzá főződik . . . A férfi itt megállt, hogy a szivében feltóduló emlékeken egy kissé megpihenjen. Az asszony kíváncsiságtól sarkalva, érdeklődve kérdezte: — Nos, ha annyi lelki közösség volt közöttük, mért lett a vége elválás ? — Mert én csak azé lehettem, a kit szerettem. Nem ugy ideális, tiszta, a testvéri szeretetet megközelítő érzelemmel, hanem, mint hitvest. Lehet, hogy nem vettem észre, mint fejlődik szivében a ragaszkodásból forró szerelem, lehet, hogy talán nem tudta ezt ő maga éreztetni, de annyi bizonyos, hogy akkor, midőn már megtudtam késő volt. — Boldogságomat, mint mindent, mi velem történt, siettem közölni vele. A maga jegygyűrője csillogott kezemen, túláradó örömtől repesett a szivem s Az államépitészeti hivatal főnöke az utakról, az azokon eszközölt munkálatokról adott részleges jelentést. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok az egész megyében általában kedvezők voltak, kivéve a doroghi egészségügyi, kört, melynek községeiben nagyobb számú hevenyfertőző esetek fordultak elő. A megye területén november hóban elhalt összesen 151, ebből 32 a városban, 70 az innenső és 49 a túlsó járásban. Az összes elhaltak ll"89°/o-a tüdővészben hunyt el. A Kolos kórházba felvétetett 117 beteg, ápoltatott 208. Elbocsájtatott 94, meghalt 10. Az Összes ápolási napok száma volt 3158. A közgazdasági előadó aggodalommal emiitette fel a sok esőzést. A korai vetések elég szépek — úgymond, :

— csak a késeiek álmodoznak még. A rozsokban egyes helyeken mutatkozó sárga foltok jót nem jósolnak. Az alvó természettel szemben, mondja a jelentés, pezsdül az élet a gazdaközönségben. Uj vállalatok, uj eszmék, uj irányok és régiek kultiválása van napirenden. Felemiitette, hogy az antialkoholizmus korszakában keletkezett egy uj szaklap „a szesz", majd érintette a német gabonavámok lezajlásának kérdését. Végül Kuszenda János az uj kir. főállatorvos ismertette vármegyénk állategészségügyét. r.— HIREK. — A hontmegyei főispán beiktatása. B. Szabó Mihály Hont vármegye uj főispánjának beiktatása Selmecbányán e hó 16-ára, mig Ipolysághon 19-ére volt kitűzve. A beiktatás értesülésünk szerint december második . felére lett elhalasztva. — Sikeres bírói ViZSga. Hrdina Kálmán, kir. törvényszéki aljegyző, a komáromi kir. törvényszék jegyzői karának szimpatikus és kiválóan, képzett tagja kitűnő sikerrel tette le Budapesten a gyakorlati birói vizsgálatot. nem tudtam volna elviselni, hogy meg ne oszszam vele boldogságomat. Ha tudtam volna előre, hogy micsoda titok pattanik ki ezzel, nem okoztam volna neki azt a szomorúságot még akaratomon kivül sem. — Türelmetlenül várt már, mert a rendes időnél jóval később "időben léptem be hozzá. Örült, hogy jövök, én pedig, mert időm rövid volt, lehetőleg mihamarabb közöltem vele a hirt. Először nevetett rajta, mint aki nem hiszi, de aztán, mikor meglátta a csillogó karikát ujamon, hirtelen elsápadt, a szeme könybe lábadt s erős benső küzdelem után remegő hangon mondta; — Legyen boldog és szeresse azt, aki boldoggá fogja tenni! Abban a percben, túláradó boldogságomban nem vettem észre a hatást, csak később, napok multával tudtam meg a valót . , . Csend lett. A férfi elhallgatott, az aszszony meghatottan ült mellette, erős szorítással tartva a férfi kezét. Csak néhány percnyi szünet múlva szólalt meg, a hangja szelid volt és lágy. — Maradt valami emlék tőle? — Azonkívül, amit a lelkemben őrzök, csak az utolsó sorait tartottam meg. — Nem haragszol, ha megkérlek, hogy átolvashassam ? A férfi tárcájába nyúlt s egyik rekeszéből egy fakó -színű elhalaványult írású levelet vett ki.