Esztergom és Vidéke, 1905

1905-09-24 / 77.szám

ESZTERGtM es TIMI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lap tulaj (Ionos kiadók: Dr. Prokopp Gijüla és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-ntca 485. szám. == Kéziratot nem adunk vissza. ===== A Ganz és társa cég pere a várossal. Esztergom szept. 22. Október másodikán ül egybe az a műszaki biróság, melynek egy behívását a Ganz és Társa cég kierőszakolta. A körmönfont furfanggal szövegezett szerzó'dés, melynek rendelkezéseit csak most ismerjük meg igazán, azt mondja ugyan, hogy a műszaki biróság egybehivását bármelyik szerződő fél kérheti, de viszont egy másik rendelkezése meghatározza, hogy mikor lehet egybehivásának esete, nevezetesen : csak is műszaki kérdésben, minden egyéb, nem műszaki vitás esetben az esztergomi kir. járásbiróság az illetékes biróság. A jelen peres eset tárgyát egy nem műszaki kérdés képezi, mégis március óta vitatja levelezéseiben a cég, hogy az] műszaki kérdés. Tul vagyunk már a dolgon, mégis a város részéről azt tartottuk volna helyes eljárásnak, ha minden levelezés mellőzésével, a bírságot egyszerűen levonta volna a cég óvadékából, és felhívta volna aztán annak záros határidő alatti kiegészítésére, mit ha meg nem tett volna, r i Az az édes óra Az az édes óra Jut-e még eszedbe : Mikor ráborultam Fehér kis kezedre. —- Jut-e még eszedbe ? Az a mosolygó leány Tán nem is te voltál Aki akkor, egyszer Szivemre hajoltál. — Tán nem is te voltál? Csak egy elszálló kép Hogy mindig sirassam. De S7ivemhez többé Soh'se szoríthassam. — Csak mindig sirassam! Szabolcska Mihály. Talsny. Akkoriban vendégségben voltam egy bohém lelkű éltesebb uriaszonynál, a mikor a kis Maud levelét megkaptam. Hosszú, igen hosszú levelet irt nekem, régi barátjának, a kinek egyedül engedte nyitva az utat, mely gyönyörű lelkéhez vezetett. egyszerűen perbe kellett volna vonni a céget, mert ha a cég a város részérői mindenkor tanúsított eljárást csak a packázással viszonozza, kiméletet, elnézést, másmilyen bánásmódot nem érdemel. Miként azonban emliténk, a város a most emiitett eljárást mellőzte, és kesztyűs kézzel bánt a céggel, s ez teremtette azt a kényszerhelyzetet, hogy a maga részéről, dacára, hogy tudta, hogy nem műszaki kérdésről van szó, mégis elfogadta a műszaki bíróságot, a nem műszaki kérdés eldöntésére, amitől a város vissza nem léphet. Változtat azonban a város helyzetén lapunk mult számában ismertetett azon körülmény, hogy a cég elismerte azt, hogy a megbírságolás alapját képező kérdés nem műszaki, mit bizonyítani a város, a kezeink között lévő bizonyítékok alapján tud és képes. S ha ez így van, úgy mielőtt a műszaki biróság egybeülne, az a kérdés döntendő el, hogy a vitás kérdés műszaki-e, vagy nem ? mit eldönteni a polgári biróság van hivatva a város részéről indítandó akár kérkedési, akár egyéb jogcímű perrel, mely, hogy a kézen lévő bizonyítékok alapján a városra csakis Szegény kis Maud . . .! Két éve váltunk el egymástól, a mikor az édes anyja vissza költözött Jorkshire egy kis fészkébe, hogy elfeledje csalódott magyar szerelmét, a melynek tárgyáról azonban soha sem beszél. Azóta vagy kétszer irt nekem . . . . Egyszer a midőn a kedves mamája öszszeszidta, a miért elvette a budoir asztaláról az én fényképemet amit magával vitt és a kertben egy kis rózsás lugasban sokáig nézdegélte . . . Másodszor akkor irt, amikor Sandyval ösmerkedett meg, aki technikus volt, és megvallotta neki, hogy szereti, és tanácsot meg elnézést kért tőlem, hogy viszonozhatja-e érzelmeit . .. . ? Akkor megint irt . . . Szomorú megtörtség volt minden betűjében . . . Egész életét, egész ifjúságát, múltját és jelenét és a jövőben való bizalmatlanságát irta meg . . . Olyan panaszos dal volt az, hogy az utolsó bárd énekes sem Írhatott és verhetett ki hárfáján szomorúbbat . . . Scottnak „The lay of the last minstrel" cimű költői műve ahhoz képest egy vig epos lehet. Két napra rá ujabb levelet kaptam . . . Csak néhány szó volt benne és egy kék selyem szallagba kötött aranyszőke hajfürt ... , Csak néhány szó, búcsúzója . . , Isten kedvezően dőlhet el, az kétséget nem szenved, s akkor aztán tárgytalanná válnék annak a mumusnak, a műszaki •[ bíróságnak egybehivása, mellyel a cég a várost rémítgetni, állandóan sakkban tartani igyekszik. Nem szabad a cég terrorizálásí kísérletének egy talpalattnyi tért sem engedni, mert hosszú az az idő

? mely alatt a város a céggel még jogviszonyban lesz. — a. Vidéki városok. Nagy hiány volt Magyarország fejlődésében, hogy nem volt olyan fővárosa, a melyik a nagy szellemi és gazdasági erőket összegyűjtse. Meglátszott ez különösen akkor, mikor a török kiverése után a kényelmesebb, lustább élet után vágyó nemesség sem találta meg azt, a mit a kényesebb izlés keres. Azt lehet mondani, nem tudta elkölteni jövedelmét, Bécsbe ment tehát, hogy fényesebben élhessen. Nálunk a városok fejlődése és fejlesztése sohasem öltött nagyobb arányokat. Ennek oka benne gyökeredzik a magyar természetben, a mely inkább a csendes, független falusi, pusztai életet kedveli. A fölbirtokosok sohasem törekedtek arra, hogy télen városokba vele, legyen boldog és bocsásson meg a bolondos kis Maudnak . . . Sürgönyöztem az édes anyjának és néhány nap múlva irta meg, hogy a kis Maud szivén lőtte magát és meghalt . . . Borzasztó napjaim voltak . . . Elvonult lelkem előtt az egész mult . . . Magam előtt láttam azt a 14 éves kis szőke leányt, a midőn először fogta meg a kezeni és gyermekes naivsággal mondta: „ugy szeretek a szemébe nézni" és megsimogatta mind a két szemem . . . Újból láttam őt amint karomba fonta kis karját és sétáltunk a kertben csevegve, a mint megölelte, megcsókolta az édes anyám, mert az én anyám a mint mondta . . . Láttam őt a mint elembe szaladt a mikor türelmetlenül várt és láttam azt a gyermekes féltékenységben könnyeket gyűjtő édes két kék szemet — a midőn virággal kezében visszatérve a kertből észrevette, hogy az édes anyja a hajam simogatja ... Akkor vettem észre, hogy ennek a gyermeknek szeretetében több van, mint a mit gondoltam, hogy az már nem szeretet, hanem egy kifejlődött, erős szerelem . . . És nem tett nekem szemrehányásokat, hanem elém térdelt, ölembe hajtotta kis szöszke fejét, és könyek között panaszolta el, hogy neki mennyire fáj, ha más is törődik velem. vonuljanak, hogy ott építkezzenek, hogy társaságot.alakítsanak, szóval hogy a városi életet fejleszék. Kétségkívül a magyar természetben van az oka annak, hogy a városi élet pangott, s hogy nálunk oly kevés a tulajdonképeni város. Nem mintha egyáltalán nem lett volna városi élet, de a mi volt, az oly csekély, hogy a külfölddel szemben alig jöhet tekintetbe. A modern értelemben csak a Iegujab időben tapasztalható a városok fellendülése, s remélni lehet, hogy a városi élet meg is fog erősödni, bár az nem valószínű, hogy a külföldi városokéhoz hasonló nagyságú városaink legyenek. Ez nem is szükséges, talán nem is lehetséges mezőgazdasági viszonyaink miatt. Vagy pedig az ország elveszti mezőgazdasági jellegét, s iparos állammá válunk, a mi egyedül tehetné valószínűvé, hogy ipari gócpontok keletkezzenek. Mindazonáltal szükséges, hogy meglevő városaink, kiváltképen pedig a megyei székhelyek megerősödjenek, s oly vezetői legyenek a megyének, mint a milyen a főváros az országnak. Szükséges, hogy ezek a szellemi és gazdasági középpontokká váljanak, de ne olyaténképen, hogy majmolói legyenek a budapesti hazug látszatnak, ne csak az aszfalt meg villanyvilágítás legyenek nevezeÉs, hogy megnyugodjon, meg kellett Ígérnem, hogy nem engedem meg többé az édes anyjának, hogy megsimogassa a hajam. Az anyának is elmondottam jóakarólag, de ügyetlenül a dolgot, és attól a perctől fogva anya és leány ellenségnek tekintették egymást. A kis Maud, egy morganatikus és szerencsétlen házasságának volt gyermeke . . . Az apa, egy igen előkelő családból származott hajóskapitány volt, a ki bele szeretett egy csinos és szegény francia leányba, és a család minden ellenkezése dacára el is vette. A házasság, mint az ilyen házasságok legtöbbje, szerencsétlen volt, csakhamar elváltak és utánna nemsokára a kapitány is meghalt. Az özvegy leányával és egy szép apanageval Magyarországban telepedtek le. Maud francia és angol vér igaz keveréke volt. Szívben könnyen lobbanékony és szeretni tudó, lélekben nyugodt, finom és magasztos ... Fennkölt gondolkozású, ideális lélek, elhatározásban merész, állhatatos, hű, ragaszkodó . . . egy ideális latin és germán vérkeverek ... „Esztergom és Vidéke" tárcája