Esztergom és Vidéke, 1905

1905-09-24 / 77.szám

ESZTERGtM es TIMI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lap tulaj (Ionos kiadók: Dr. Prokopp Gijüla és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-ntca 485. szám. == Kéziratot nem adunk vissza. ===== A Ganz és társa cég pere a várossal. Esztergom szept. 22. Október másodikán ül egybe az a műszaki biróság, melynek egy be­hívását a Ganz és Társa cég kierő­szakolta. A körmönfont furfanggal szövegezett szerzó'dés, melynek ren­delkezéseit csak most ismerjük meg igazán, azt mondja ugyan, hogy a műszaki biróság egybehivását bár­melyik szerződő fél kérheti, de vi­szont egy másik rendelkezése meg­határozza, hogy mikor lehet egy­behivásának esete, nevezetesen : csak is műszaki kérdésben, minden egyéb, nem műszaki vitás esetben az esz­tergomi kir. járásbiróság az illetékes biróság. A jelen peres eset tárgyát egy nem műszaki kérdés képezi, mégis március óta vitatja levelezéseiben a cég, hogy az] műszaki kérdés. Tul vagyunk már a dolgon, mégis a város részéről azt tartottuk volna helyes eljárásnak, ha minden leve­lezés mellőzésével, a bírságot egy­szerűen levonta volna a cég óvadé­kából, és felhívta volna aztán an­nak záros határidő alatti kiegészí­tésére, mit ha meg nem tett volna, r i Az az édes óra Az az édes óra Jut-e még eszedbe : Mikor ráborultam Fehér kis kezedre. —- Jut-e még eszedbe ? Az a mosolygó leány Tán nem is te voltál Aki akkor, egyszer Szivemre hajoltál. — Tán nem is te voltál? Csak egy elszálló kép Hogy mindig sirassam. De S7ivemhez többé Soh'se szoríthassam. — Csak mindig sirassam! Szabolcska Mihály. Talsny. Akkoriban vendégségben voltam egy bohém lelkű éltesebb uriaszonynál, a mi­kor a kis Maud levelét megkaptam. Hosszú, igen hosszú levelet irt nekem, régi barátjának, a kinek egyedül engedte nyitva az utat, mely gyönyörű lelkéhez vezetett. egyszerűen perbe kellett volna vonni a céget, mert ha a cég a város ré­szérői mindenkor tanúsított eljárást csak a packázással viszonozza, ki­méletet, elnézést, másmilyen bánás­módot nem érdemel. Miként azonban emliténk, a vá­ros a most emiitett eljárást mellőzte, és kesztyűs kézzel bánt a céggel, s ez teremtette azt a kényszerhely­zetet, hogy a maga részéről, dacára, hogy tudta, hogy nem műszaki kér­désről van szó, mégis elfogadta a műszaki bíróságot, a nem műszaki kérdés eldöntésére, amitől a város vissza nem léphet. Változtat azon­ban a város helyzetén lapunk mult számában ismertetett azon körül­mény, hogy a cég elismerte azt, hogy a megbírságolás alapját ké­pező kérdés nem műszaki, mit bi­zonyítani a város, a kezeink között lévő bizonyítékok alapján tud és képes. S ha ez így van, úgy mielőtt a műszaki biróság egybeülne, az a kérdés döntendő el, hogy a vitás kérdés műszaki-e, vagy nem ? mit eldönteni a polgári biróság van hi­vatva a város részéről indítandó akár kérkedési, akár egyéb jogcímű perrel, mely, hogy a kézen lévő bizonyítékok alapján a városra csakis Szegény kis Maud . . .! Két éve vál­tunk el egymástól, a mikor az édes anyja vissza költözött Jorkshire egy kis fészkébe, hogy elfeledje csalódott magyar szerelmét, a melynek tárgyáról azonban soha sem beszél. Azóta vagy kétszer irt nekem . . . . Egyszer a midőn a kedves mamája ösz­szeszidta, a miért elvette a budoir aszta­láról az én fényképemet amit magával vitt és a kertben egy kis rózsás lugasban so­káig nézdegélte . . . Másodszor akkor irt, amikor Sandyval ösmerkedett meg, aki technikus volt, és megvallotta neki, hogy szereti, és tanácsot meg elnézést kért tő­lem, hogy viszonozhatja-e érzelmeit . .. . ? Akkor megint irt . . . Szomorú meg­törtség volt minden betűjében . . . Egész életét, egész ifjúságát, múltját és jelenét és a jövőben való bizalmatlanságát irta meg . . . Olyan panaszos dal volt az, hogy az utolsó bárd énekes sem Írhatott és ver­hetett ki hárfáján szomorúbbat . . . Scott­nak „The lay of the last minstrel" cimű költői műve ahhoz képest egy vig epos lehet. Két napra rá ujabb levelet kaptam . . . Csak néhány szó volt benne és egy kék selyem szallagba kötött aranyszőke haj­fürt ... , Csak néhány szó, búcsúzója . . , Isten kedvezően dőlhet el, az kétséget nem szenved, s akkor aztán tárgy­talanná válnék annak a mumusnak, a műszaki •[ bíróságnak egybehivása, mellyel a cég a várost rémítgetni, állandóan sakkban tartani igyekszik. Nem szabad a cég terrorizálásí kísérletének egy talpalattnyi tért sem engedni, mert hosszú az az idő ? mely alatt a város a céggel még jogviszonyban lesz. — a. Vidéki városok. Nagy hiány volt Magyarország fejlődésében, hogy nem volt olyan fővárosa, a melyik a nagy szellemi és gazdasági erőket összegyűjtse. Meglátszott ez különösen akkor, mikor a török kiverése után a ké­nyelmesebb, lustább élet után vágyó nemesség sem találta meg azt, a mit a kényesebb izlés keres. Azt lehet mondani, nem tudta elkölteni jövedelmét, Bécsbe ment tehát, hogy fényesebben élhessen. Nálunk a városok fejlődése és fejlesztése sohasem öltött nagyobb arányokat. Ennek oka benne gyö­keredzik a magyar természetben, a mely inkább a csendes, független falusi, pusztai életet kedveli. A fölbirtokosok sohasem töre­kedtek arra, hogy télen városokba vele, legyen boldog és bocsásson meg a bolondos kis Maudnak . . . Sürgönyöz­tem az édes anyjának és néhány nap múlva irta meg, hogy a kis Maud szi­vén lőtte magát és meghalt . . . Borzasztó napjaim voltak . . . Elvonult lelkem előtt az egész mult . . . Magam előtt láttam azt a 14 éves kis szőke leányt, a midőn először fogta meg a ke­zeni és gyermekes naivsággal mondta: „ugy szeretek a szemébe nézni" és meg­simogatta mind a két szemem . . . Új­ból láttam őt amint karomba fonta kis karját és sétáltunk a kertben csevegve, a mint megölelte, megcsókolta az édes anyám, mert az én anyám a mint mondta . . . Láttam őt a mint elembe szaladt a mikor türelmetlenül várt és lát­tam azt a gyermekes féltékenységben könnyeket gyűjtő édes két kék szemet — a midőn virággal kezében visszatérve a kertből észrevette, hogy az édes anyja a hajam simogatja ... Akkor vettem észre, hogy ennek a gyermeknek szeretetében több van, mint a mit gondoltam, hogy az már nem szeretet, hanem egy kifejlődött, erős szerelem . . . És nem tett nekem szemrehányásokat, hanem elém térdelt, ölembe hajtotta kis szöszke fejét, és könyek között pana­szolta el, hogy neki mennyire fáj, ha más is törődik velem. vonuljanak, hogy ott építkezzenek, hogy társaságot.alakítsanak, szóval hogy a városi életet fejleszék. Két­ségkívül a magyar természetben van az oka annak, hogy a városi élet pangott, s hogy nálunk oly kevés a tulajdonképeni város. Nem mintha egyáltalán nem lett volna városi élet, de a mi volt, az oly csekély, hogy a külfölddel szemben alig jöhet tekintetbe. A modern értelemben csak a Ieg­ujab időben tapasztalható a váro­sok fellendülése, s remélni lehet, hogy a városi élet meg is fog erő­södni, bár az nem valószínű, hogy a külföldi városokéhoz hasonló nagyságú városaink legyenek. Ez nem is szükséges, talán nem is lehetséges mezőgazdasági viszo­nyaink miatt. Vagy pedig az or­szág elveszti mezőgazdasági jelle­gét, s iparos állammá válunk, a mi egyedül tehetné valószínűvé, hogy ipari gócpontok keletkezzenek. Mindazonáltal szükséges, hogy meglevő városaink, kiváltképen pe­dig a megyei székhelyek megerő­södjenek, s oly vezetői legyenek a megyének, mint a milyen a fővá­ros az országnak. Szükséges, hogy ezek a szellemi és gazdasági középpontokká válja­nak, de ne olyaténképen, hogy maj­molói legyenek a budapesti hazug látszatnak, ne csak az aszfalt meg villanyvilágítás legyenek neveze­És, hogy megnyugodjon, meg kellett Ígérnem, hogy nem engedem meg többé az édes anyjának, hogy megsimogassa a hajam. Az anyának is elmondottam jóakaró­lag, de ügyetlenül a dolgot, és attól a perctől fogva anya és leány ellenségnek tekintették egymást. A kis Maud, egy morganatikus és sze­rencsétlen házasságának volt gyermeke . . . Az apa, egy igen előkelő családból származott hajóskapitány volt, a ki bele szeretett egy csinos és szegény francia leányba, és a család minden ellenkezése dacára el is vette. A házasság, mint az ilyen házasságok legtöbbje, szerencsétlen volt, csakhamar elváltak és utánna nemsokára a kapitány is meghalt. Az özvegy leányával és egy szép apanageval Magyarországban teleped­tek le. Maud francia és angol vér igaz keveréke volt. Szívben könnyen lobbanékony és sze­retni tudó, lélekben nyugodt, finom és magasztos ... Fennkölt gondolkozású, ideális lélek, elhatározásban merész, állhatatos, hű, ra­gaszkodó . . . egy ideális latin és germán vérkeverek ... „Esztergom és Vidéke" tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents