Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-22 / 7.szám

colatát mutatja. Hol hódító hadjáratokra indulnak elődeink, hol meg hősiesen védik a haza szent földjét. A pajzs és a kard védelme alatt halad Magyarország. Földrajzi fekvésénél fogva védő bástyája a kereszténységnek, melyért évszázadokon át harcol. Hálátlan szerep. Mert mig egymaga kénytelen szembeszállni a félhold hatalmával, hiába várván segítséget a Nyugottól, az felhasználja szerencsés helyzetét és viszályok által kevésbbé zavart idejét a tudományok, az ipar, a kereskedelem s egyáltalán a művelődés növelésének szenteli. Igy a magyar nemzet, amikor végre belefoghat a békés munkálkodásba, észreveszi mennyire mögötte maradt a szomszéd nemzetek tudásától. Igaz, hogy akkor e hátránynak csak erkölcsi hatását érezte még, mert megélhetési gondok nem bántották. Zsiros földjéből bugyogott az áldás, gabonája, bora bőven termett s a külföld termelési fölöslegünk után kapva-kapott. A magyarok termékeiket nem is kínálták a külföldnek, az ottani élelmes kereskedők maguk keresték fel a nyereséggel kecsegtető beszerzési forrásokat. Igy keletkezett, úgyszólván minden hozzátevésünk nélkül, szinte önmagától, hazai kereskedelmünk, kezdetben hijján minden koncepciónak, csakis ama természetes meder közt folyván, hogy feleslegünket átengedtük az érte pénzt kínáló külföldieknek. Belterjes kereskedelmünk a béke évtizedein át nem kereste az alkalmas eszközöket, hogy magasabb közgazdasági jelentőségre vergődhessek. Oka ennek nemcsak a mezőgazdaság akkori jövedelmezőségében keresendő, hanem főleg abban, hogy a kereskedelemmel való fogTíz óra huszonöt perccet mutatott. Mi ez? . . . A füléhez emeli . . . Lehetetlen! . . . Az ő hires kronométerje, mely már százharminc év óta van a család birtokában, megállt. Ez családi hagyomány szerint nagy szerencsétlenséget jelent! Egy pillanatra úgy érzi, hogy most már a szive sem ketyeg többé. Sietett vissza Merceriába a legelső óraművészhez. Alacsony kis üvegajtón nyitott be. Mikor belépett még sötét volt. Hiszen ennek a szűk utcának soha sincs napja. De hirtelen kivilágosodott a kis boltocska egy villamos gomb érintésére. Es a sok aranyékszer csillogott a villamos fényben, mint egy mesebeli kincstár. És amint a kápráztató fényben körültekint, újabb csoda vár reá. Ott áll előtte Santa Barbara. Bibor a ruhája. A hajában diadém. Kék szemében sejtelmes igézet, gömbölyű arcán a szelídség bája. A termete egy hős istennőé. Csakhogy ezek a kék szemek kigyulladnak és szikrázik bennök a szenvedély. Mosolygása észbontó és lángra gyújtja a vért. Minden tagja él, mozog. Az ajka piros, mint a pipacs virága

#

és a csók édes gyönyöre remeg rajta. Oh Palma Vecchio, milyen kontár vagy te! Látod, itt van az élet, a nevető, mosolygó, ragyogó élet. * Santa Barbara a bűbájos órásné megígérte, hogy a kronométer pár nap múlva rendben lesz. Ismét pontosan fog járni. lalkozást mindaddig, mig a szükség nem kényszeritett fölkarolására, mélyen lenézték. A kereskedelmük révén hatalmasokká lett nemzetek példája nem ösztökélte a lovagias magyarokat utánzásra. Gróf Széchenyi István volt az első, aki fölismerte a mulasztást. Szavai, tettei azt eredményezték, hogy a nemzetnek legalább egy része méltányolta a kifejlődött kereskedelem jótékony hatását a gazdasági viszonyokra, amelyek alapját képezik a nemzetek hatalmának. Ha mindazáltal intenzive nem fejlesztették nálunk a kereskedelmet, ezt annak kell tulajdonitanunk, hogy ujabb jövedelmi források nyitására még nem kényszeritett a szükség ; de nem is voltak megfelelő számú művelt, képzett kereskedők hazánkban. Hiszen még ma is nehezen szánja rá magát középosztályunk, hogy fiait kereskedőknek nevelje. A diplomás pályákra még ma is özönlik a diákság, mig kereskedelmi iskoláink túlzsúfoltsága miatt csak kevés a panasz. Hát még évtizedekkel ezelőtt! Sem a kis nemes, sem a civis tudni se akart róla, hogy fiából holmi kereskedő legyen. A jobb társaságokban legföljebb szánakozásból tűrték a kereskedőt, a tekintélye nem valami nagy volt. Ez a beteges úrhatnám felfogás bezzeg alaposan megboszulta magát, a mikor kitűnt, hogy mezőgazdaságunk nem elegendő népünk fentartására. Mert nemcsak hogy a termőföldet kiszipolyozó parlag mezőket nem ismerő gazdálkodásunk következtében a termések eredménye alábbszállott, de alábbszállott a termések értéke is. A közlekedés rohamos fejlődése lehetővé tette, hogy messze tartományokból, sőt Amerikából, de még Ausztráliából is szeDe midőn az ifjú a fényes boltból kitántorodott, érezte, hogy a családi hagyomány már beteljesedett rajta. Nagy baj érte. Valami csodálatos igézet vett rajta erőt. Folyvást őt látja, Santa Barbarát. Bibor a ruhája. A hajában diadém. Kék szemében sejtelmes igézet . . . Barangolt az utcákon ; csak őt látta. Nézte a procuratiák csillogó kirakatát. Csak őt látta. Megállott a csodaszép Madonnák előtt. Mindig csak őt látta .... A levegőben benne volt a tavasz lehellete. A lelkében is tavasz, ifjúság volt. És Santa Barbara olyan szép volt, olyan igéző . . . * Minden nap ott járt mindenféle ürügyek alatt az óraművesnél. Santa Barbarát mindig szebbnek találta. Az óraműves asszony rápazarolta mosolyának minden igézetét és édes sejtések rózsás ködével hódította el a lelkét. Öt nap múlva elkészült a híres kronométer. Füléhez tette. Olyan pontosan, szabályosan verte: kip, kop, kip, kop. De mikor kifordult a kis alacsony órás boltból, úgy érezte, hogy lelkében vége a harmóniának és hogy a szive nem tart már lépést a híres kronométerrel. Annak dobogása nem volt már többé szabályos, nem volt többé rendes. Olyan volt, mint a félrevert harang, mikor tűzveszedelem pusztít. Hevesi József. rezhessen a külföld gabonát, még pedig olcsóbban, mint hazánkból. Szinte átmenet nélkül arra a tudatra kellett ébrednünk, hogy. az ipar és annak hathatós segítője, az eddig lenézett kereskedelem nélkül nem tarthatjuk fenn háztartásunk egyensúlyát. Ez a tudat adta meg az impulzust arra, hogy végre mi is fokozott figyelmet fordítsunk a kereskedelemre. Most már nem értük be azzal, hogy a lassanként elmaradó külföldi kereskedőket gabona feleslegünk értékesítése végett mi keressük fel, hanem iparkodtunk nemcsak gabonánknak, de mindinkább tökéletesbülő iparcikkeinknek is piacokat szerezni. ltjaink számosabban léptek a kereskedelem praktikus pályájára. Nevelésükre számos kereskedelmi iskolát létesítettek. Kereskedőink műveltsége azóta annyira fokozódott, hogy az, az egyéb kereseti osztályok műveltségével vetekedhetik. Dacára ennek még mindig az ősi virtus árnyékában hűsöl a magyar közélet. Az amerikai, az angol kereskedelmi szellem bámulatunk tárgyát képezi ugyan, de azért még sem becsüljük meg érdem szerint a kereskedelemmel foglalkozókat s s olyannyira beleéltük magunkat a beamter-világba, hogy a tiszteletreméltó kereskedői pályát nem sorozzuk a legkívánatosabbak közé. Ismervén a nemzeti hatalom alapvetésének titkát, érthetetlenség, ha hasznát nem vesszük. Szerencsére nem mindenki riasztatja el magát a társadalomnak a kereskedői pálya tekintélye felől táplált téves felfogásától. Amíg a kereskedői pályának nem adjuk meg az őt megillető tiszteletet, hiába várjuk közgazdasági viszonyaink konsolidálását. Boldogulásunk kulcsát a kereskedelem őrzi; övé a jövő ! Becsüljük meg, hogy erősödjék — mindanynyiunk hasznára! —ny. —1. Képviselőtestületi ülés. Esztergom, jan. 20. A város képviselőtestülete ma, pénteken délután eléggé látogatott ülést tartott, melynek főtárgya a villamvilágitás volt. Napirend előtt Tátus János interpellált a városi vámellenőr személyét és állását illetőleg. Elsősorban is előadta, hogy már egy alkalommal, évekkel előbb szóba hozatott a vámellenőri állásnak, mint fölöslegesnek beszüntetése, másodsorban pedig a vámellenőr viselkedése ellen emelt panaszokat. Az állás fentartását illetőleg a felszóllalót azzal nyugtatta meg a polgármester, hogy annak fentartását a város érdekében a pénzügyi bizottság szükségesnek találta, mig a felszólalás személyes vonatkozásaira nézve kijelentette, hogy azokat vizsgálat tárgyává fogja tenni. Bártfay Géza szóllat fel Kollár Anna illetőségi ügyében, s adatokkal bizonyítgatta, hogy nevezett utáni 1500 korona ápolási dijat a költségvetésbe felvenni nem kellett volna, mivel nevezettnek illetőségi kérdése nincs is még a város terhére eldöntve. Többek hozzászóllása után a kérdés elintézése, az ezidőszerint a székesfővárosnál levő iratok vissza érkeztéig függőben tartatott. Ezután következet a napirend. A villamvilágitás bevezetése Párkányba. Első tárgy Párkány községének a villamos világítás bevezetésére vonatkozó szerződés megkötése volt. Nagy vitára volt kilátás, mert Párkány községe a villamvilágitást oly módon hajlandó csak bevezetni, hogy a körülbelül 40000 koronára rúgó bevezetési költségekhez mivel sem járul, csupán arra kötelezi magát, hogy 20 éven át közvilágítás címén évenkint 1800 koronát fizet, s igy a vállalkozó cég előterjesztése szerint a bevezetési költségek a villamos telep üzemköltségeinek terhére esnének, vagyis egy részben a város terhére. A közgyűlés a megokolt és a városra előnyösnek ígérkező üzletbe az előadói javaslat alapján belement, illetve az előadói javaslatot elfogadta, s igy most már Párkány is villámmal lesz világítva. A villamostelep felülvizsg. és az elszámolás. A tárgysorozat második pontja ugyancsak villamos ügy volt és pedig a villamos telep felülvizsgálata, a telep építési költségeinek elszámolása és a költségek fedezéséül szolgáló nyilatkozat kiállítása, majd végül a víztisztító költségeinek elszámolása volt. Előadó mérnök ismertette a felülvizsgálat eredményét, a huszonnégy pontba foglalt hiányok kifogásolását, melyek között vannak a kéménynek a tervtől eltérő alapozási munkálatai, a vezeték oszlopok s a transformátorok szerződés ellenes kiállítása stb. stb. A város kifogásaival szemben az épitő vállalkozó cégnek is voltak ellenészrevételei, a többek között a késedelemből származó kötbérre vonatkozólag, majd azon kérelemmel járult a képviselet elé, hogy a viztisztitó és hűtőkészülék építésénél felmerült 16,800 koronát viselje a város, dacára annak, hogy a szerződés értelmében szükség esetén való építésére a vállalkozó magát kötelezte. Dr. Walter Gyula és Bleszl Ferenc hozzászólalása után elfogadta a képviselőtestület a villamos bizottságnak véleménye alapján a p. ü. b. és a tanács javaslatát, mely szerint tekintettel arra, hogy a város a bérlő céggel tiz évre összeköttetésben van, a diferentiákat a kölcsönös méltányosság alapján intézi el. A végleszámolás szerint a villamos mű a városnak 377,002 korona 44 fillérjébe került. A mult évi pénztári maradvány felhasználása. Az 1904. év végén mutatkozott pénztári maradvány felhasználására nézve aképpen határozott a képviselet, hogy azt a nagy kölcsön időnkénti kiegészítésére letétként kezeli. A kórházi kölcsön. A kórházpénztár részére a felveendő ideiglenes kölcsön ügyében aképen határozott, hogy egy évi időtartamra 4%-ot kamatozó 15000 koronát ad kölcsön a kórháznak az aggok és temető alapjából. Egyéb, kevésbbé fontos ügyek elintézése után az ülés esti 7 órakor ért véget. Választások. Az esztergomi kerületben. Frey Ferencprogramrnbeszéde. Frey Ferenc, a szabadelvűpárt képviselőjelöltje, ma d. e. 11 órakor tartja programmbeszédét a Fürdő vendéglő nagytermében. A szabadelvűpárt irodája Széchenyi-téren, a Spanraft-féle házban van. Az elle?izék erőszakoskodása. Nincs nap, nincs éj, hogy a szabadelvűpárti választók személye és vagyona ellen intézett FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer. ==2