Esztergom és Vidéke, 1905
1905-07-30 / 61.szám
ESZTERGOM es TIMI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulaj (Ionos kiadók: Dr 1 . Pfljkopp Gjala és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. 1 primási palota tűzbiztonságának hiányai. Esztergom, július 29. Azon alkalomból, hogy az esztergomi primási palotának milliókat érő műkincseit f. hó 26-án tűzveszedelem pusztította és környékezte, időszerűnek látom megismertetni azokat a hiányokat, amelyek a primási palotában levő képtár- és mellékhelyiségeinek biztonsága tekintetében megállapíthatók. Itt mindenek előtt az a nagy baj, hogy a palota füstvezetékei végtelen könnyelműséggel építettek a falakba és óvatos elszigetelésük iránt annak idején gondoskodás alig történt. Nem első eset ugyanis az, hogy a palotának hol egyik, hol másik részében füst száll fel a II. emeleti falak tövéből, vagy a folyosók padlózata alul. Alig két éve történt hasonló eset. Akkor kikutatták a baj okát. Ugyanaz volt, ami most a veszedelmet előidézte, a rosszul elszigetelt kémény. Legelső teendő tehát az, hogy a palota tervei elővétessenek és a kémények elhelyezése megállapitatván, megfelelő bontásokkal az esetleg talált „Esztergom és Vidéke" tárcája. ^mikor . . . Amikor még nem láttalak Jobb volt akkor énnekem, Nem zavarta semmi lelkem, Vidoran folyt életem. Oh de vége ! hogy láttalak Boldogságom elveszett. Nem kelt nálad, csak én nálam Virult igaz szeretet. S a te szived nem erezett, Elfeledtél engemet; Nekem jutott a szenvedés, De felednem nem lehet. Hisz hogyha rád emlékezem, Hogyha képed elvonul, Könnytől ázik mindkét szemem S a szivem is elszorul. Szőllösy Géza. Aprók az udVaron. Aprók játszanak az udvarunkon. Édes gyönyörűség hatja át a szivemet s mégis könnyezem, ahogy a pufók képükre kiül az édes ártatlanság. Programm nélkül végzik cselekedeteihibák azonnal helyrehozassanak. E részben nagyobb átalakításokra is szükség lesz, mert feltétlenül ki kell küszöbölni azokat a füstvezetékeket, amelyek több helyiség füstvezetékeit felvéve, a falakban ivben futnak egy-egy kéménytest felé. Ezeket ugyanis, minthogy orosz rendszer szerint vannak épitve, épen dőlt helyzetük miatt teljesen tisztítani sohasem lehetséges és igy fészkei a veszedelemnek. Helytelen volt ezen füstvezetékeket ily módon csinálni azért, mivel ezek silány utánzatai az u. n. mászható kéményeknek. Ez utóbbiak belsejét a kéményseprő megjárhatja, minden zugot kitisztithat bennük, mig a mostani ivben hajló-cilinder kéményeket csak az alulról felfelé tolt henger kefével, vagy a felülről lefelé eresztett tisztitó golyóval lehet úgy ahogy tisztítani. Ez a tisztítási mód az egyenesen álló cilinder kéményeknél teljesen megfelel, mig ellenben az ivben hajló s több emeletet átfutó cilinderkéményeket sem a kefe, sem a golyózás teljesen ki nem tisztítja. A golyózás ezeknél egyenesen veszedelmes is, mert a nehéz vasgolyó lefelé hatolásában és felelülről folyton húzgálva, rángatva, rombolja a ket, mégis mintha gondos rendszer után folyna a munkájuk. Csupa mese az egész. Az elejétől véges-végig. Apa-anyát játszanak, azt a játékot, a melyet mi is végig játszottunk annak ideján az udvaron. Azért nevezem hát mesének. Mese, a melyet a képzelet ösztökél cselekvésre, mese, mely a való élettől messze eltér gyönyörű mozzanataival. Ha nem nevetnének ki az emberek, kiválasztanék a sok rossz ember közül egy csapatot, jönnének az udvaromra figyelni. Lesnék el, hogy milyen tudománnyal lehet elviselhetővé tenni az életet. Egyben bizonyos vagyok, abban; hogv ezeket a gyermekeket megértené mindenki, ha csak egy pillanatra is gondolna boldogtalan családi otthonára. Mert ezeknek a gyerekeknek a szájából úgy folyik a sok édes szó, a szeretet diktátuma, mint valami bővizű, csobogó patak. Oh, hogy szeretném áthívni azt a boldogtalan kovácsot, aki amoda: egy kőhajításnyira lakik hozzám. Jönne csak át egy keveset, hadd szégyenitené meg az ő kicsi fia. Tanulná meg, hogy a kérges tenyerű emberek is tudnak örülni az életnek, a kémény belső felületét és idők multával oly rombolások állanak elő, hogy a falazat teljesen elgyengül, a padlózat a kéményürrel közvetlen összeköttetésbe jut és hogyha a kéményben tűz támad, vagy nagyobb tüzelés mellett és erős huzattal szikrák szállanak fel, kész a veszedelem. Az ilyen kémények helyett teltétlenül ujakat kell építeni. Ezúttal nem célom a primási palotának minden részére kiterjedőleg más megjegyzést tenni és visszatérek a könyvtár és képtár jövő biztonsága érdekében kivánatos intézkedésekre. Minden olyan helyiség, melyben évszázadoknak kultúrtörténeti emlékei őriztetnek, kell, hogy különösen a tűzveszedelem ellenében minden lehető óvintézkedéssel körülvétessék. Amidőn tehát első feladat most, hogy a füstvezetékek átalakíttassanak, első kötelesség az is, hogy a termekre és folyosókra a vizvezeték beállittassék. A prímást könyv- és képtár közvetlen közelségében most egyetlen vízvezetéki csap nincsen, pedig a szerdai tűznél ilyennek létében az oltás és localizálás munkája még intensivebb lehetett volna. mellett odahaza édes megnyugvással vannak az úr akaratján. — Édes kis Katuskám, — igy a kis kovács — csak egy kicsit segítenél, jönnél ki a konyhából, hogy ütnél a vasra. Szaporán, no, mert elég a vasam. Gyere, gyere feleség, a legény a faluba jár pénzért, magam meg nem birok a dologgal. És Katus, ki tömzsi praclijával ott gyömöszölte a tésztát, mit konyhámból kierőszakolt, hirtelen a kötényébe törüli azt a szorgos kezet, mig gondoskodásával egy eperfalevéllel lefödi a tésztát, hogy a légy be ne lepje, igyekezik az ura után. A ház büszke, de dolgos ura még visszanéz, újfent megsürgeti az asszonyát. Ne piszmogj hát édes, hanem gyere. — Megyek — megyek, csak letakartam a tésztát egy szakajtó ruhával. A gonosz párák csúffá tennék. Kukuricakórót kapnak aztán markukba és az édes munka a homlokon gyöngyöztet ki egy pár vizcseppet. — Igy szeretem, igy. Most már kész van a Galambosék kocsirudja. Akár mindnyárt mehetnek a kocsin a malomba. — De már most ne türelmetlenkedjék az ebéddel. Minden folyosón olyan kifolyó csőnyílást kell alkalmazni, mint a milyenek a budapesti színházaknál vannak és minden ilyen helyen megfelelő szekrényben gondoskodni kell egy-egy sugárcsővel ellátott tömlőnek elhelyezéséről is. A jelenlegi könyv- és képtár helyiségeknek fából készült ajtóit vasajtókkal keli kicserélni, úgy, hogy a ragasztók vagy kőből, vagy vasból legyenek. Az ajtók küszöbe szintén kőből, vagy egyébb tűzálló anyagból építendő, hogy az egyik teremből a másikba a padlótűz se hatolhasson át. Nagy és állandó veszedelme a mostani könyv- és képtárnak az is, hogy a termek falai tapétázva vannak, a tapéta egy véletlenül eldobott gyufa, vagy cigaretta-végtől is tüzet fog s minthogy idő multával a falakról lebomlik, a tűz egy pár perc alatt az egész teremben elterjedhet általa. A tapétákat tehát el kell távolítani annyival is inkább, mert a régiségtár termének égésénél közvetlenül tapasztalható volt, hogy a falak körül égtek, tehát az ajtóragasztó mellett támadt tüzet, a tapéta szállította körül. A pótolhatlan becsű képtár beEgyszeribe készen lesz. Etokaparitom szuzsát, a cselédet. — Zsuzsa te, hol botorkálsz ? — Itt vagyok nemzetes asszony! A ruhát teritgetem. Zsuzsa csakugyan a kerítésre, fűzfaleveleket rakosgat. — Elő, no! — Gyere, mert a majszter uram éhes! Siessünk az ebéddel. Zsuzsa szaporán neki is lát az asztalterítésnek. Honnan tanulja el? az ég tudja! A szolgabiróné ugyancsak őrzi otthon, hogy olyasmit ne lásson. A cselédek körében meg nem tűri, mégis, hogy elleste a cselédek tipusszerű forgolodásait. Lám-lám, kis Böske milyen ügyes kis leányka vagy te ? Eközben vendégek röpülnek be a portába. Kocsin gyünnek. Hosszú kukoricaszáron nyargal Támadó Palika, meg is rángatja a Szilaj száját, a hogy nem áll meg a kivánt helyen. A gazda is előre igyekszik. Két apró tenyerét összeveri csodálkozásában. — Én látok-e rosszul, vagy csuda történt, gyere Katus (bekiált a konyhába): Katus te, — itt vannak komáék {
