Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-19 / 6.szám

es TIME A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: % Píokopp Gijula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Az ebzárlatról. Esztergom, január 16. A városunkban elrendelt ebzárlat az első pillanatra sokkal kisebb fontosságúnak látszik, semhogy az egy vezető cikk tárgyául szolgálhasson. Hogy mégis e helyütt foglalkozunk azzal, egyrészt a hatósági intézkedésnek általunk tulajdonított fontosságában, másrészt pedig azon végtelen közönynek megtörésére irányuló célzatban keresendő, mellyel azt a nagyközönség fogadta. A rendőrhatósági intézkedés az ebeken tapasztalt gyakori veszettség eseteiből kifolyólag elrendelte ugyanis, hogy a város területén lévő öszszes ebek negyven napig szájkosárral látandók el, illetve csak pórázon vezetve vihetők az utcára. A hatósági intézkedést a nagyközönség egy része meglehetős közönbösen vette, mi kilátszik abból, hogy még ma is kóborolnak utcáinkon ebek szabadon, szájkosár nélkül. Kérdjük, mennyivel csekélyebb fontosságú az intézkedés azon hatósági avagy törvényes rendelkezéseknél, melyek a lakosság testi épEz az idő. Ez az idő hozzám illik ! Olyan borús, mint a lelkem, Csakhogy az nem csinál titkot, Mint ahogy én búmat rejtem. Talán amig könnyem fogyna, Kinevetne más azalatt, Azért inkább el is fojtom, Ne lássátok bánatomat. Mosolyogjon csak az arcom, Ne lássátok a szívsebet; Jobb hallani irigy hangot Szánakozó részvét helyett. Bpest, 1904. nov. 28. Szőllősy Géza. Friss hó. Mikor Kápolnai Feri egy átzüllött éj szaka után felébredt, épen idejében találta, hogy öltözködéséhez kezdjen. Fejében még bukfencet hánytak az elmúlt, illuminált éj zűrzavaros eseményei; fülében ritmikusan csengett a cigány-hegedű bánatos szólója, melyet az arabusképü gyerekek duhaj csárdása koronázott be. Szinte látni vélte a tengernyi- bort, amint az asztal fehér leplén végigfolyva,. álmosságtól bedagadt ségének, életének megvédésére szolgálnak ? Semmivel sem' Sőt amazoknál bizonyos tekintetben fontosabb ez, mert a veszett eb, hogy úgy mondjuk orvul támad, s igy a védekezés a támadás ellenében, majdnem, kl van zárva. De a rendelkezés be nem tartása, embertársainknak- nemcsak testi épsége, sőt élete, hanem azoknak vagyona és lelki nyugalma ellen intézet merénylet. Példa erre az utóbbi idők tanulsága. Számtalan egyént mart már meg városunkban eb, melyen a veszettség tünetei állapíttattak meg, melynek aztán következménye lett, hogy az illetőkét a fővárosba szállították a Pasteör intézetbe, hogy a veszettség ellen beoltsák. Lehet, hogy egyik-másik esetben az aggodalom, a praeventiv intézkedés alap nélküli volt, de ki tenné ki magát, hozzátartozóját annak, hogy bevárja a marás esetleges káros következményeinek hatását ? Nemcsak embertársa lelki nyugalmát zavarja meg, ejti. kétségbe az, ki a hatósági intézkedést szigorúan be nem tartja, s okoz annak anyagi károkat, hanem önmagának is, mert nem képzelhető el oly lelki fásultság, hogy a bajnak — a haszemü, bamba arcú pincérek itatgatják fel szennyes kézikendőjükkel. Undorral gondolt arra az alakra, akit túlságos testessége miatt, maguk között a kövér Csúcsának neveztek, s aki nőiességéről megfeledkezve, kezében habzó pohárral, bortól nedves ajkain feslett mosollyal énekelte a neméhez nem illő trágár dalokat. Néhányszor lehunyta fáradt pilláit és a józanodás eme stádiumában szabadulni akart ettől az annyiszor megutált tablótól. Ilyenkor gyűlölte a bort, a kompániát, akik különben igen kedélyes fickók voltak, haragudott önmagára s talán még a ci gányzenét sem tudta volna szívesen hallgatni. Amint ágyából kiszállt s mámoros zsib badással fájó fejét a jéghideg vizben kellőleg megmártogata, tekintete az asztalra esett, ahol néhány levele várt áttekintésre Nem is annyira kíváncsiságból, mint inkább szokásához hiven kezdte azokat bontogatni> miközben egy képeslevelezőlap — valami hegyes-bokros tájék — ragadta magához figyelmét. Kápolnayval egy leányismerőse tudatta hazaérkezését. Valami rendkívüli fontosságot ennek sem tulajdonított, egykedvű lomhasággal vonta meg csupasz vállát, de hogy az apró betűkkel irt sorokat elolvashassa, ablaktábláját nyitotta ki. Itt meglepetés érte. tósági intézkedés be nem tartásával - okozója, ki embertársát szerencsétlenségbe döntötte, lelkifurdalást ne érezne, másrészt meg nincs az a földi igazságszolgáltatás, mely az okozott anyagi károk megtérítésére a mulasztót ne kötelezné. Az intézkedés betartása elenyészően csekély anyagi áldozattal, csupán egy kis figyelemmel és kényelmetlenséggel jár, amit azonban joggál megkövetelhet mindenki embertársától. Iszonyú, ha elgondoljuk, hogy városunkban, melynek kutyaállománya ismeretlen mértékben meg van fertőztetve, számos eb még most is szájkosár nélkül kóborol az utcákon, holszáz meg ezer gyermek j ár-kel, kik már korukkal járó tudatlanságuknál fogva a baj felismerésére, a védekezésre kevésbbé képesek. Tudomásunk szerint az intézkedés az ebekre csak annyiban vonatkozik, ha az utcára bocsájtatnak, mig a házak, lakások korlátait át nem lépi. Magában véve helyes, ha a hatóság a magántulajdont képező házak és lakásokra nézve a rendeletet ki nem terjesztette, a magántulajdont az őt megillető kiváltságban részesiti, ámde vannak látszóNovember utolja volt, s a reggeli órákban havazni kezdett. Az első hó! Nem volt sentimentális ember, de ez az első hó, ez a frissen esett, fehér szüzesség, ami oly lágyan, puhán borul rá a tegnap még rideg, fagyos szürkeségben komor földre, ez valami édes megelégedéssel töltötte el amúgy is rendellenes, pezsgőhevitette lelkét. Aztán a szobából áradó melegség itt, az ablakközben szemben találkozott az ablaktáblák keskeny nyilasain beszivárgó frisseséggel s ez az összegabajodó két ellentétes elem jóleső atmosphérát szült lázas idegeire. A hópelyhek még estek. Egyik a másik után, mintha előzködtek volna, ki ér ha marább le a földre, ahol bizonnyára össze tapodják majd ezt az édesfehér semmit. Nekitámaszkodott az ablakfának, meleg homlokát a hideg üveghez nyomta; szerette volna szemeit is lehunyni, mert ugy érezte, ez jól esett volna lankadó, szivar füst-ette pilláinak. És nem tudta. Csak nézte azokat a kergetődző pihéket, amik felülről, egy hipe-hupás nyüzsgő gombo lyágból kiindulva lágy libegőssel, olykor összekavarodva igyekeztek ablaka felé. Szeretett volna ő is velük keringölni, bele röpülni az űrbe, messze a házak fölé, kergettetni magát a széltől, libegni a lég ben, de sohasem a földre leesni . . . Csak lag a magántulajdon korlátain belül eső oly intézmények, melyek nyilvános jellegüknél fogva a nagyközönség látogatásának vannak, kitéve, melyekre aztán a hatóság joggal terjesztheti ki közhasznú rendelkezéseit. A hatóság akkor, midőn a rendeletet kiadta, kötelességszerűen s csak a nagyközönség érdekében járt el, s igy azok, kik intézkedését csupa kutyaszeretetből szekatúrának veszik, nagyon elfogultan Ítélnek, s ebeik bálványozása mellett, vétenek polgártársaik ellen. Nem kutatjuk vájjon, a hatósági rendelkezés kiterjed-e a magánterületre is, de akár igen, akár nem, szolgáljon például az elmúlt napok szomorú eseménye, midőn egy eb, melyen a veszettség tünetei állapíttattak meg, saját gazdájának gyermekét és házbelieit marta meg. A példa elég világosan szóll, hogy a rendeletet, még ha a magánterületre nem is szól, alkalmazzuk és tartsuk azt be a kellő szigorral ott is, a saját, a gyermekeink, a hozzátartozóink, a házbeliek, de azon polgártársak érdekében is, kik előtt ajtónk nyitva áll. —n. a földre ne 1 — Itt nagyon unalmas ! — mormogta összehúzott ajkain. — Mégis ... Felemelte az előtte fekvő lapot és nézte: Rici . . . Igen, valamikor igy hivta ezt a leányt, kit úgyszólván baba korától ismert; tetszett neki szókimondó egyenessége, fiatatalos csintalansága. Olyan volt, mint a hó, mint a frissen esett, szűziessen tiszta hó . . . A leány is úgy mutatta, hogy vonzódik a komoly férfihez, sokszor kitüntető meleg érdeklődéssel viseltetett iránta és szavait mohó figyelemmel szivta magába. Szerelemről persze nem esett szó közöttük, a leány még akkoriban jóformán gyerek volt és ő barátja az édes atyjának. Egyszer aztán meghidegült közöttük ez a finom szálakból szövött bizalmasság. Valami csekélység miatt, már bizony nem is igen emlékezik reá. A leány már leány volt, tehát kacér, ő meg nyakas. Amaz, ha megbántotta is az érzékeny embert, nem alázhatta meg magát a dacos férfi előtt. Azért színleg jóbarátságban maradtak azután is, de nem azzal a bizalmas bensőséggel, az egymást megértő lelkek kölcsönös nagyrabecsülésével, ami eddig összekötötte őket. Különben a leány már jó ideje nagybátyjánál • lakott. Kápolnay ha járt valamerre, küldött néki képeslapokat, melyek mindegyikére irt valamelyes üres üdvöz„Esztergom és Vidéke" tárcája.