Esztergom és Vidéke, 1905

1905-06-08 / 46.szám

ez irányban szünetlenül felvilágosítsa. Nem mondhatok ujat, csak a mit már száz és ezerszer leírtak, el­mondottak. De nem száz és ezer­szer figyelmezteti-e a szülő gyer­mekét, mig helyes irányba tereli gondolatmenetét és egészségtani kér­désekben nem gyermeke-e az or­vosi tudománynak a társadalom ? A tuberkulózist annak bacillusa, egy, a növényvilághoz tartozó hit­vány kis gomba hozza létre, mely oly kicsiny, hogy csak több száz­szorosan nagyító szemüvegen át nézve ismerjük meg. Elsőnek Koch Róbert látta. E ba­cillusok főleg a tüdőben, annak fel­ső részeiben szeretnek megtelepedni s itt gócokat, úgynevezett gümő­ket képeznek, melyek idővel vagy ellágyulnak, elmeszesednek, vagy elpuhulnak, elsajtosodnak, elgenyed­nek. A folyamat terjedése bő vála­dékképzéssel jár. Ily betegnek köpete tele van nagymennyiségű tuberkulózis-bacil­lussal. A köpet kiürítve a levegőn párolgás utján vizét veszti és porrá lesz; a légáram a porszemekhez tapadt bacillusokat a levegőben tán­coltatja s ily módon szívjuk azo­kat Jégzés utján a tüdőnkbe. A bacilussal szennyezett étel, kü­lönösen a gyöngykóros (tuberkulo­tikus) tehéntől származó íorratlan tej az emésztő csatorna utján fer­tőzheti meg testünket. A mellbeteg ember csókja is veszedelmes és a vele való érintkezésben kezünkhöz fertőző váladék tapadhat. Miután a fertőzés módjait igy röviden jeleztem, előtérbe nyomul az a kérdés, miképpen védekezzünk a nemzetünk életfáját ily nagy mértékben veszélyeztető baj ellen. Miután a fertőzés csirája a kö­pet utján kerül a levegőbe, kivá­natos volna az ilyen nagyon fer­tőző váladékot ürítő betegeknek a társadalomtól való elkülönítése. Nem is az illetők ellenállásán múlnék. Hiszen munkára képtelen, kifáradt, ápolásra szoruló emberek­ről van szó, kik ily célra szolgáló asylumokba nagyon szivesen vétet­Nem fejezhette be a levelet, elgyöngül­ten visszahanyatlott párnáira és elalélt . . . A leány az ágyhoz rohant és levendula ecettel élesztgette . . . Mikor magához tért, szólani akart, de nem jött szó aj­kaira ... A leány megértette, borítékozta a levelet, rá irta a címet, hiszen olyan jól tudta és elrohant a levéllel . . . A mikor visszatért, Nemes Emil aludt. A leány az á>yszélére ült és nézte, hogy égett a kimerült beteges arc a láz tüzé­ben . . . Fölé hajolt, kezével legyezgette. törülgette az izzadt homlokot ... A fia­tal ember pedig lázban beszélgetett... Ilon­káról, s csak mindig, Ilonkáról ... A leány nem értette mit beszél, csak a névről tudta, hogy szerelmeséről álmodik, s hogy meg könnyítse lázas álma gyötrelmeit, végig csókolta homlokát, lezárt szempilláit s az­tán megpihent a tüzes ajkakon . . . Ne­mes Emil viszonozta csókjait s öntudatla­nul átölelte nyakát s Ilonkájának ne­vezte . . . És várt, várt Emil, a beteg türelmet­lenségével . . . Elmullott két . . . három, öt nap, de válasz nem jött . . . S a mi­kor délutánonkint benn ült a szobájában a fiatal leány, a kinek mindég az ő szép hazájáról, özvegy édes anyjáról, még Ilon­káról beszélt, még ő biztatgatta önmagát, hogy bizonyára sok-sok a dolga, vagy na­gyon hosszú levelet ir neki, vagy talán már útban is vannak és megfogják őt lepni. nék föl magukat. De ilyenek nin­csenek Magyarországon. Ez idő szerint gyógyítható tuber­kulótikusok részére is csak egy sanatóriumunk létezik még, mely ugyan mostani ágy számával is a nagy tüdőgyógyintézetek közé tarto­zik s ez évben még megnagyobbit­tatni íog, mégis a bajuktól mene­külni igyekvőknek csak kisebb ré­szét képes falai közé befogadni. Mikor íog tehát még sor kerülni a gyógyíthatatlanok számára szol­gáló intézetekre és kerülhet-e arra hazánkban valaha? Ha tehát egyelőre közöttünk kell, hogy maradjanak a legfertő­zőbb tuberkulózis-esetek, figyelmez­tessük őket, hogy ne szórják el köpeteiket a földön, a padlón, a kövezeten, hanem köpjenek köpő­csészékbe, melyeket megfelelő alak­ban magukkal is vihetnek. Mi orvo­sok, egy esetben sem mulasztjuk el, hogy betegeink figyelmét erre fölhívjuk, hogy őket ezen intézke­dés óriási fontosságáról meggyőz­zük, lelkükre kötvén, hogy övéiket óvják meg ez által hasonló bajtól. De tegye a törekvést mindenki ma­gáévá, hirdesse saját környezetében ez egyszerű tanítást s ezáltal nagy szolgálatot tesz az ügynek. A hatóság a kérdést ugy intézi el, hogy „a kocsiban köpködni ti­los" felírású táblákat alkalmaz. Te­hát az utcán szabad ? Akkor mi hasznunk belőle ? És ha az utcán föl is állítanánk köpőcsészéket és a hatósági tilalom az utcára is vo­natkoznék, még pedig a mainál szigorúbb formában és az ellene való vetés az utcán elkövetett il­letlenségnek minősíttetnék: még min­dig akadna a társadalom oktató, szünetlenül nevelő öszmunkája hí­ján igen sok ember, ki kényelmi szempontból, tudatlanságból vétene a köpködési tilalom ellen. Az utcára köpött váladékot kel­lene talán ártalmatlanná tenni? Ez irányban tőlünk függetlenül áldá­sosán működik az ingyen fertőtle­nítő napsugár. Mesterségesen az utcát dezinficiálni bajos, mégis igen hathatós eszköznek tartanám, ha Igy délután megint együtt társalogtak a kis szobában. — Ma biztosan jön levél Signorina, egész biztosan, mert megálmodtam. — És maga hisz Emilio az álmokban. ? — Igen, Signorina, föltétlenül . . . — Oh ! Istenem, pedig én olyan rosz­szat álmodtam . . . — De kegyednél előzékeny lesz az ál­mok királynője ... Ne nézzen reám olyan kétségbeesett szemekkel . . . Csak én va­gyok olyan babonás . . . Látja nekem megjósolták, hogy 24-dikén fogok meg­halni . . . Érti kérem, valamelyik hónap 24-dik napján ... És én ebben föltétle­nül hiszek . . . No, ne legyen olyan kis bohó, azért még nem lesz az ebben az esztendőben ... Én még élni akarok ... Eljön Ilonka, aztán megtartjuk az esküvőt a kis templomban, a hová együtt jártunk vasárnaponként — és én még nagyon boldog leszek és igen sokáig fogok élni.. Nézze csak a levélhordó jön . . . Ugy-e mondtam, oh ! hisz! éreztem, tudtam, meg­álmodtam . . . Könyörgöm, hozza be . . . Kikapta a leány kezéből a levelet és izgatottan felbontotta. Egy nyomtatott esküvői meghívó volt. Visszahanyatlott párnáira, kiejtette kezéből a levelet és szelíden mosolygott . . . Új­ból kezébe vette a levelet és hosszan nézte a borítékot . . . — Látja Signorina, ez az ő keze irása.. az övé . . . Ilonkáé . . . meghagyatnék az utcát tisztító kö­zegeknek, hogy minden genyes kö­pésre, — mely sárga színéről köny­nyen felismerhető, vörös karbol-port hintsenek. Ezáltal elsősorban nem az illető köpés biztos fertőtlenítését céloznám mert az nem oly könnyen megyén, — hanem azon erkölcsi hatást, hogy a közönség fejébe szeget ütne a dolog, kikerülné a helyeket, a beteg­ség fertőzési módja köztudattá vál­nék és egymás ellenőrzése legjobban gátolná a ragály terjedését. Mindezekből kiviláglik, hogy egyelőre a legjobb esetben is csak csökkentenünk sikerül majd a fer­tőző csirák számát a levegőben, de, hogy azokat onnan hamarosan ki­küszöbölhessük, arról eleve le kell mondanunk. John Samudr. ~° HIREK. — Személyi hír. Andrássy János alispán és Vimrner Imre polgármester tegnap a füzitői vasuttársulat igazgatósági ülésére a a fővárosba utaztak. — Uj egyetemi tanár, A király Rényi József dr. vallás- és közoktatásügyi mi­niszteri titkárt, budapesti tudomány és műegyetemi magántanárt, a budapesti Jó­zsef-műegyetemen a közigazgatás jogi és jog-enciklopédiai tanszék nyilvános rend­kívüli tanárává a szabályszerű illetmények­kel kinevezte. A hir kettős örömmel tölt el bennünket, elsősorban, mivel Rényi vá­rosunk szülötte, másodsorban, mivel la­punknak jeles tollú munkatársa. — A kaszinó ifjúságának kirándulá­saira, melyek elseje szombaton, e hó 17­én lesz az alábbi meghívókat bocsájtotta ki a rendezőség. Meghívó az eszter­gomi kaszinó ifjúsága 1905. évi jun. hó 10-én, 24-én, július hó 15-én, augusztus hó 12-én a Kovács-patakban tánccal egy­bekötött kirándulást rendez, a melyre ki­vül címzettet és b. családját tisztelettel meghívja a rendező-bizottság. A tánc esti 7 órakor kezdődik. Kedvezőtlen idő ese tén az elmaradt mulatság megtartásának napjáról hírlapok utjánfogunk értesítést adni. — Katonazene a Kovácspataknál. Mi­ként lapunkat értesitik, ezentúl minden vasár és ünnepnapon katonazene fog ját­szani a Kovácspataknál. Ajkához emelte a borítékot és végig csókolgatta, s aztán lemosta a cimet egy forró, nehéz könnycsepp -. . . A leány az ágy elé térdelt, megra­gadta a fiatal ember kezét és ráborulva zokogott . . . Ne sirjon Signorina . . . Hányadika van ma . . . Igen huszon­negyedike . . . Az álmom megcsalt, a jóslat és a ke­gyed álma va . . . va Elakadt a szava alig lélegzett . . . . Felemelte a borítékot, elnézte könnyes szemekkel és megint az ajkához emelte. — Holnap huszonötödikén, irja meg Signorina az én édes anyámnak, hogy meghaltam. A leány fölsikoltott és megüvegesedett szemekkel nézett s fiatalemberre . . . — Meghaltam, de utolsó percemben reá gondoltam és vezesse el a síromhoz, ott, . . . oda ... az alá a nagy geszte­nyefa alá . . . Kiejtette kezéből a borítékot, még egy­szer szelíden mosolygott s ezzel a moso­lyai zárultak le örökre a szemei ... Még ma is tiszteletben őrzik. Bellatris­tában a kis magyar poéta szánalmas em­lékét és sirja mellet mindennap elkesereg a kis olasz leányka, mert Nemes Emil­lel, az ő első szerelme és boldogsága is sirba szállt . . . Román Sándor. — Tavaszi Szemle. Berneggi Schprecher Arthur dandárparancsnok vasárnap este városunkba érkezett és hétfőn délelőtt a a nagy gyakorlótéren és a lövöldében a szokásos tavaszi szemlét tartotta meg a jelenleg itt állomásozó 76-ik gyalog ezred felett. Hétfőn délben a tiszti kaszinóban ebéd volt. Délután a dandárparancsnok a tisztikarral a Kovácspatakhoz rándult, este pedig a Fürdő szálloda kertjében tisztele­tére a tisztikar zeneestélyt adott. A tá­bornok a hétfő esti hajóval Komáromba ment. — Polgármester választás Érsekujvárott Érsekujvárott az elmúlt hét folyamán töl­tötték be az üresedésben volt polgármes­teri székel. Polgármesternek egyhangúlag Miklóska Aladár választatott meg. Közöl­jük e hirt, mivel Miklóskának városunk­ban is vannak rokonai, jó barátai, kiket a hir bizonyára érdekelni fog. — A hercegprímás a főgimnáziumnak. A hercegérsek a főgimnázium igazgatójá­hoz, a következő sorokat intézte. Áldozó papi jubileumom alkalmából szivemet fö­lölötte kellemesen érintő alakban juttatta kifejezésre üdvkivánatait az esztergomi fő­gimnázium. A szeretetnek leleményessé­gében oly emlékkel lepett meg, mely ne­kem különösen drága és kedves nemcsak diszes, fényes külsejénél fogva, hanem a benne foglalt és az ifjúság üde frisseségét lehelő munkálatok miatt is, melyekben a kegyeletteljes szorgalom, gyöngéd figye­lemmel, éppen székvárosom gazdag egy­házi történelmének és monumentumainak mezejéről szedett virágokból kötött szá­momra igen megörvendeztető csokrot. Mi­dőn a ragaszkodásnak és figyelemnek e jóleső nyilvánításáért hálás köszönetet mon­dok, teszem ezt az esztergomi főgimná­ziumhoz fűző érzelmeimnek egész mele­gével és bensőségével, buzgón kérve a jó­ságos Istent, hogy árassza termékenyítő szent áldását Főtisztelendőségedre és a főtiszt, tanári karra, segítse kegyelmével a törekvő ifjúságot, és tegye egykori tevé­kenységem felejthetetlen színhelyét, az esztergomi főgimnáziumot, a keresztény műveltség és a lángoló hazaszeretet egyre szebben virágzó és gyümölcsöző iskolájává. További buzgó imájukba ajánlottan mara­radok kiváló jó indulattal." — A kegyűri templom renoválása, A bi­zottság f. hó 5-én, tartott ülésében foglalko­zott a templom renoválásának munkálatait előkészítő bizottság újból a renoválásra vonatkozó ajánlatokkal, bevonván a szak­értőket is. Először Kersch Ferenc főszé­kesegyházi karnagy ismertette az orgonára beérkezett ajánlatokat. Beérkezett négy orgonaépitőtől hét ajánlat. Nevezetesen: Angster J. és Fia pécsi cégtől két ajánlat, egyik 5920 koronás, a másik 6750 koro­nás ; Országh Sándor rákospalotai orgona­épitőtől három ajánlat 5200, 5600 és 6000 koronás; Rieger testvérek budapesti cég 6440 koronás ajánlata és Wegenstein Li­pót temesvári cég 5660 koronás ajánlata. A pécsi cég 6750 koronás ajánlata, Or­szágh 6000 koronás ajánlata, Rieger test­vérek 6440 koronás ajánlata és Wagen­stein Lipót 5600 koronás ajánlata a szak­értők véleménye szerint tartalom tekinte­tében, lényeges eltérést egymástól nem mutatnak és kivitelre bármelyik elfogad­ható. A szállítóképesség tekintetében is mind a négy cég egyformán megbízható. A bizottság az ajánlatok és a szakértő előterjesztése alapján egyelőre azon meg­állapodásra jutott, hogy az orgona felállí­tásának költségei 6000 korona körül járván, ezen összeg beállítása iránt tesz a kegy­úrhoz előterjesztést, hogy a megbízással ne legyen a város közönsége kizárólag egy céghez kötve, hanem közöttük vá­laszthasson. — A toronyórára beérkezett ajánlatokat ifj. Schmied Nándor ismer­tette. Egy bécsi és négy hazai cég aján­lata képezte a tárgyalás anyagát. A bécsi cég ajánlata 3090 koronás, a hazaiak kö-

Next

/
Thumbnails
Contents