Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-28 / 43.szám

nyira lekötötte tanítványai figyelmét, hogy kemény szóra, büntetésre alig volt szükség. Megjelenését síri csend fogadta s el lehetett modani; conticuere omnes .... A szegény tanulókkal szemben tanúsított magatartása lényeges vonása volt Vaszary Kolos egyéniségének mindenütt, de talán sehol jobban, mint Esztergomban. Tankönyvirói munkássága révén egy kis jövedelmi forrásra tett szert. De ez csak arra volt jó, hogy annál több jusson a szegény tanulóknak. Általában, ahol segíteni kellett, nem annyira azt nézte, hogy jeles tanuló-e, hanem csak a szegénységét tekintette. Ministránsait mindig a szegény fiúk közül választotta. Számukra szekrényében mindig tartott valami süteményt, amikor telt, egy-egy „hatost" is juttatott. Mikor történeti iskolai könyveit irta, a nyomda számára való tisztázásra mindig a jobbírású szegény fiúkat alkalmazta, hogy ezen ä cimen is juttasson nekik valamit. Jobb módú, előkelő családból, csak egy növendékével másoltatott: Forster Gyula báróval, ezen mai napig is nagyon kedves tanítványával, akivel térképeket készíttetett. Egyik-másik tanulónak egész öltözet ruhát csináltatott. Nem használt reverendáit is ilyen célra használta föl. Beteg tanítványait előszeretettel kereste fel s a gyógyszer árát irgalmas szívvel fedezte. Mint Pápán, Esztergomban is rész vett a társas élet mozgalmaiban. Mint esztergomi tanár tette le 1867. március 31-én az egyetemen a tanári vizsgát a történelemből és földrajzból. Ő volt a Sz. Benedek rendben az első okleveles középiskolai tanár. Lépése annál inkább méltánylandó, mert az állami vizsgázás csak az új tanárokra volt kötelező. Esztergomi tanárságára esik irodalmi munkásságának oroszlánrésze is. Elve volt, hogy a magyar pap, csak tudománya s erkölcsi nivója által tarthatja meg tekintélyét. Mint hazafias érzelmű és szakavatott tanár érezte, hogy az akkor használt Pütz Vilmos történeti szellemét visszatükröz© történeti tankönyveink ízetlenek, rendszertelenek és minden hazafias érzületet nélkülözők voltak. Vaszary Kolos félt, hogy magyarázataival nem lesz képes ellensúlyozni a tankönyv szellemét, azért elhatározta, hogy maga fog az ifjúság számára megfelelő tankönyveket irni. Elősegítette elhatározásának megvalósulását az októberi diplomát követő duzzadó nemzeti hangulat; a helytartótanács 1861-iki rendelete, hogy a történelmet és földrajzot terjedelmesebben kell tanítani, sőt a német nyelv óráit a történelem javára leszállították. 1863-ban megjelenítőié a Világtörténelem, 1865-ben Horváth Mihály nyomán Magyarország története. Amit nem lehetett a tankönyv keretébe beilleszteni, azt szóval kibővítette. Éjjeleket virrasztott sokszor Íróasztala mellett. Nyolc évig, 1861—1869 ig működött Vaszary Kolos Esztergomban. 1869-ben Kruesz Krizosztom főapát Győrbe helyezte át s augusztus elején vette át a főgimnázium igazgatását. Az új igazgatót megelőzte esztergomi jó hírneve, azért lelkes örömmel fogadta úgy a tanári kar, mint az ifjúság. Szelid modora, szerető lelkülete még bensőbben fűzte csakhamar mindkettőt hozzája. Rövid idő alatt megnyeri a győri közönség rokonszenvét s elsimítja a múltból származott ellentéteket. Alatta a székház vezető szerepet visz s találkozója lesz nemcsak más intézetek tanárainak, hanem a társadalom elittjének is, melyet bizalomra hangoló egyénisége magához fűz. Hivatalos elfoglaltsága mellett, az ismeretterjesztő körökben felolvasásokat tart, a kir. jogakadémián 1875-ben a művelődéstörténeti tanszéket tölti be, az Orsolyaapácáknál éveken át tanítja a francia nyelvet s 1879-től tagja lett az állami tanitónőképző-intézet igazgató-tanácsának, azonkívül Győr város autonómiai testületének. Győr társadalmi mozgalmaiban élénk részt vesz. Vaszary Kolos igazgató korában már korántsem fejthet ki oly nagy fokú tanári működést, mint Esztergomban. Mindössze 3 órája volt s vagy az V-ben, vagy a VIIIban tanította a történelmet. Aztán a nagy intézet adminisztrálása, pedagógiai színvonalának emelése minden idejét lekötötteGyőri igazgatósága alatt az intézeti vezetés sokféle gondjához hozzájárult gyakori betegsége is. Amily fokban keltett bámulatot értelmi ereje és léleknemessége, oly fokban gerjesztett aggodalmat egészsége. Már gyermekkorában vézna és gyenge volt. Tanár korában a kávészinű télikabátot és a meleg föveget le nem tette addig, mig az idő határozottan fel nem melegedett. Nagy hajlandósága volt a torok- és gyomorbajra; különösen az előbbire, azért iskolába menet és jövet fekete selyemkendővel szokta bekötni a nyakát. Amily fázékony volt mindig testi szervezet tekintetében, ép oly meleg érzésű volt lélekben. Betegségében óvatosan kúrálta magát, fürdőkbe járt, és ime Isten úgy rendelkezett, hogy a gyönge egészségű ember hosszú tanári és irodalmi fáradsága után ma már túl (

van a hetven éven és megérte aranymiséjét . . . Győrött folytatta irodalmi munkásságát, sőt történeti búvárkodásának java része ezen időre esik. A „Győrmegye és város egyetemes leírása" cimű monográfia számára megírta „Pannonhalma helytörténeté" ~\. Ezen munkája nagyon közérdekű, mely vonzó előadásban állítja elénk a bencéseknek több százados hazafias és egyházi működését. írói szerénységét jellemzően azonban, az ő korabeli bencések működéséről már nem szól. Ennek megítélését, mint mondja a monográfia befejezésében, a hazára bízza. Figyelemre méltó munkája még győri igazgatósága korából „Adatok az 1825-iki orzzággyülés történetéhez" című könyve, melyben Guzmics naplói nyomán vázolja az 1825-iki országgyűlés eseményeit. Majd megirja „Adatok az 1830 iki országgyűlés történetéhez" cimű művét és újabb, számosabb adatokkal, mint a „Várnai csata"-ban, az „/. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelem" hosszabb értekezését. A pannonhalmi főapát. Vaszary Kolossal egy időben lakott Esztergomban Salgó János karkáplán, a későbbi nagysallói, elég korán elhunyt plébános, aki jó viszonyban lévén Vaszary Kolossal, mint esztergomi tanárnak, megjövendölte, hogy főapát lesz belőle. Midőn főapát lett, akkor azt is megjósolta, hogy Magyarország primási székere fog jutni. Merész volt a második jövendölés, mert ha természetesnek tűnik is fel, hogy a rend kiváló és közszeretetben élő tagja a főapáti székre jusson, sőt még természetesebbnek látszott, hogy 900 év előtt sz. István Asztrikot Pannonhalmáról hozta Esztergomba, — az már valóban rendkívüli előérzés volt, hogy két lusztrum híján 900 év multán, szent István utódja újra Pannonhalmáról fogja kinevezni Magyarország első főpapját. Salgó előérzete mindkét pontjában teljesült. Vaszary Kolos 1885. évi április 28-án Kruesz Krizosztom örökébe lépeti. 1885. év május 11-én érkezett mármint főapát Győrből Pannonhalmára, s május 14-én vette át a rend kormányzását. Zalka János, győri püspök 1885. év szeptember 20-án a győri püspöki kápolnában benedikálta apáttá, Vaszary Kolos kívánságára egész csöndben, sőt mondhatni titokban. Szeptember 21-én igtatták be ünnepélyesen főapáti méltóságába s ezen időtől kezdte meg főpásztori joghatóságát a főapátság elkülönített egyházterületén. 1891. júniusban nagy kitüntetésben részesült. Ekkor kapta a Ferenc Józef-rend nagy keresztjét. Épen Keszthelyen a premontreiek vendége volt, mikor kitüntetéséről a hivatalos értesítést vette. A kitüntetés átvételére Budapestre kellett volna utazni. Nem akart menni. Most tünt ki, mennyire idegenkedik a kitüntetésektől. Magyarország Hercegprímása. 1891. október 8-án, a bakonybéli apátság egyik malom-ügyében Csáky Albin gróf kultuszminiszter meghívására nála megjelent s legnagyobb meglepetésére a miniszter bizalmasan közölte vele, hogy a hercegprimási székre az Ő személyében találta meg a kormány az alkalmas jelöltet. A főapátot e hir nagyon leverte s hivatkozva arra, hogy ily magas kitüntetésre és felelősségteljes méltóságra nem tartja magát se érdemesnek, se erősnek, a felajánlott főpapi széket nem fogadta el. Csáky gróf erre a kötelességet állította szembe, melyet a haza érdekében, az eddigi nyugalmas állás helyett meg kell hoznia. Mikor a főapát újból kijelentette, hogy nem érez magában erőt ily nehéz állásra, a miniszter, lelkületét szépen jellemző válaszában, az Isten irgalmasságára és gondviselésére hivatkozott, amelyben a főapátnak is biznia kell nehéz hivatása teljesítésében és amely őt is meg fogja segíteni. Az Isten irgalmasságára való hivatkozás lefegyverezte a főapátot, könnyel teltek meg szemei s bár megtörve, belenyugodott jelölésébe. Ezzel a kormány a primáskinevezés kérdését eldöntötte. Október 23-án a minisztertanács formálisan jelölte a primási méltóságra s 24-én adta tudtára Csáky gróf Vaszary Kolos főapátnak ugyancsak bizalmasan, hogy ő Felsége a minisztérium előterjesztését kegyesen fogadta, a Szentszék helyeselte kinevezését. A kinevezés váratlanul jött, úgyszólván csak a kinevezés ^hivatalos publikálása (nov. 1.) előtt egy-két nappal lett nyilvánvaló. Mint minden váratlan esemény, ez a kinevezés is országos örömet okozott. Felmagasztaltak egy férfiút hálára kötelező élete őszén, aki hasznos tudásra, nemes ideálokra, kitörő hazafiságra tanított egész nemzedékeket; aki meleg hitével, tiszta jellemévei, nemes emberbaráti szivével és hazafiságának önzetlenségével mint fedhetlen egyéniség állt az ország közvéleménye előtt. Nem a puszta véletlen művét látta a nemzet abban, hogy amint a magyar állam bölcsőjénél egy bencés főpap állott a magyar katholikus egyház élén, a kereszténység és állam kilenc százados s a magyar nemzet ezeréves jubileumán, újból egy bencés jut a magyar katholikus egyház élére. A magyar egy isteni Gondviselésből eredő képet látott a kinevezésben megújítani: amint az államalapítás és civilizáció nagy munkájában a bencés Asztrik volt a magvető, ugy ezen munka gyümölcsének kilenc százados feltárásában, hasonlóképen a bencés Kolos legyen a megáldó. A bencésprimás kinevezésének kapcsán eszébe jutott a magyarnak az is, hogy az első esztergomi érsekek, a magyar kereszténység megerősítésében nagy szerepet játszó bencések közül kerültek ki s hogy a magyar alkotmány magna chartájának, az aranybullának fogalmazásában tevékeny részt vett János, esztergomi érsek, szintén sz. Benedek fia volt. A mult kegyeletének emléke megszentesitette Vaszary Kolos kinevezésének jelentőségét és a szenvedélyes felekezeti fegyvercsörgések közepette is mindenki meggyőződött, hogy a prímást működésében a keresztény alapon álló nemzeti szellemű történetíró fogja sugalmazni. November 16-án tette le hűségi esküjét Budán, a király előtt, nemkülönben a titkos tanácsosi esküt. Róma sietett őt elsőnek kitüntetni, a bibor viselésének rendkívüli felruházásával. Ha jól tudjuk, ilyen kitüntetés magyar főpapot még alig ért. Hamar kapta meg a bíbort. Ez a szín a szenvedés és a szeretet szimbóluma. Mintha az isteni Gondviselés eleve jelezni akarta volna, hogy primássága a küzdelem és a megpróbáltatás korszaka lesz, mely lelkét próbára fogja ugyan tenni, de lángoló szeretettől hevülő szive az egyház és állam békéjeért, a türelem és heroikus felemelkedés állandó tűzhelye marad. Február 7-én pedig Galimberti nuncius a primási kápolnában püspökké szentelte, átvette az érseki palliumot, mire magas méltóságának utolsó lényeges aktusát is elérte, megkezdte főpásztori hivatalát. Apostoli jóságtól hevülő egyéniségének legjellemzőbb sajátsága, emberbaráti szivének fénypontja, az ő határt nem ismerő jótékonysága, pazar bőkezűsége mindaz iránt, ami az Isten dicsőségét, a katholikus egyház és haza érdekét előmozdítja, a szegény családok könnyeit pedig felszárítja. Állandó és időleges kultárális, emberbaráti adakozásainak és egyéb kiadásainak összege, magántitkári hivatala naplója szerint, 14 éves primássága alatt kitesz 6,541.389 korona és 58 fillért. Vaszary Kolos hercegprímás nagyon egy-, szerűen él s egyszerűségével csak az étkezésben való mértékletessége versenyez. Korán kel, elvégzi ájtatosságát, miséjét, megreggelizik, átolvassa a hírlapokat. Nagyon szereti a politikai eseményeket figyelemmel kisérni s alig van számbavehető napilap, melynek véleményét ebben vagy abban a politikai s társadalmi kérdésben ne ismerné. Ezután az egyházmegyei s gazdasági ügyeket tanulmányozza át s gazdasági ügyekben akárhányszor sajátkezüleg ir egyes tisztjeinek. Meghatározott időben irodaigazgatója vagy titkára referál a hivatalos ügyekről, aláírja az okmányokat s 11 óra után megtartja a kihallgatásokat, melyek 1 óráig tartanak. A kihallgatáson megjelenőket szivesen fogadja, rendesen a divánra ülteti s ő maga a karszéken foglal helyet. Kezeit megcsókolni nem engedi, udvariasan, jólelkűen s figyelemmel bánik látogatójával úgy, hogy mindenki megnyugodva, megvigasztalva távozik az audienciáról. Szivesen beszél arról a tárgyról, amely vendégét érdekli. Délután 1 óra után szobájában egyedül költi el rövid ebédjét. Ebéd után, ha jó idő van, sétál a budai bástyán és kiosztja szegényeinek az alamizsnát. Visszajövet elvégzi a breviáriumát, majd könyveket olvas és búvárkodik; alkonyat felé elbeszélget egyik-másik udvari papjával vagy néha valami bizalmasának látogatását fogadja. Este valami csekély vacsorát elkölt s idejében nyugodni tér. Ezt az egyszerű napirendet csak nagyobb látogatók, hivatalos elfoglaltságok, funkciók vagy rendkívüli körülmények változtatják meg. Az ünnepeltetést, nyilvános szereplést nem szereti. Csak akkor tesz kivételt, amikor már állásából folyólag azok elől ki nem térhet. Méltóságának inkább terheit, mint előnyeit viseli. Saját énjére legutoljára gondol s méltóságának inkább gondját, mint kényelmét keresi. Sokat foglalkozik szegényeivel s éppen azért a fösvénységet mindenkiben, de különösen papjaiban ki nem állhatja, mert nézete szerint a pap fölöslegét fordítsa javarészt közjótékonyságra. Ami kellemetlen, arról nem igen szeret beszélni. Ki nem állhatja a denunciáciot; mihelyt valaki másról kérdezetlenül kedvezőtlenül nyilatkozik, vagy hallgatásra inti, vagy észrevétlenül átsurran fölötte. A hízelgőket nem szereti, s ez magyarázza meg, hogy nála nincsenek kegyencek, nem érvényesül semmiféle papi kamarilla. Magas méltóságában nem érezteti, hogy ő kicsoda ; egyszerű, alázatos s inkább atyának, mint főpapnak mutatkozik. Magas állásában is mindig a régi ember marad, mert mind a történelem tanára, sokszor ismételte magában macedóniai Fülöp mondását: „Nézd meg árnyékodat, váljon nagyobb leszesz-e ?