Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-10 / 38.szám

tát. A laikus szem is észleli a szabálytalan nivellirozást, de a múltkori kis eső fényesen igazolta a felületes talajképzést, s mondhatom, hogy harmadik realista koromban megbuktatott volna a geometria tanára, ha ennyi érzéket tanúsítottam volna a lejtmérés iránt. A lejtmérésről mondottakhoz a felkiáltójelet a városház-köz előtt levő nyelő-cső képezi. A nyelőcsőnek a legmélyebb pontra kell illesztve lenni, hogy a talajon vagy az utcai folyókában haladó víz minden oldalról arányosan érintse. Tessék megnézni azt a nyelőcsővet. A Bottyán-utcából jövő folyóka vize előbb kanyarodást tesz a városház-köz felé, aztán csurog a nyelőcsőbe s amellett ott egy állandó tócsát képez, afféle mesterséges kis posvány. Ha ezen egyenletes felületen, milyen a Széchenyitér és betorkoló utcák, ilyen felszeg munka keletkezik, mit fogunk tapasztalni majd, a kis-piac hepe-hupás talaján ? Ezekről ennyit. És a többi utcák ?• Sajnos mostoha gyermekei az intéző köröknek és úgy leszünk vele, mint a világítással, dédelgetik azt a tenyérni területet a város közepén, egyébb utcák, pedig van hála istennek nem egy diszes utcája a városnak, nélkülözni fogja a haladás úgynevezett áldásait. Színpadias hatásnak jó ez a munkálkodás, de az absolut értéket nem emeli, ha a város egyéb részei háttérbe szorulnak. Temérdek pénzt beleölünk ebbe a két térbe: a Ferenc József-út, a szép viziváros, a jövővel kecsegtető Simor-utca, Csillag-utca továbbra is sártengerben fognak úszni és maradnak a régiben. Nem jogtalan tehát az az aprehenzió, mely a közönség körében itt-ott felszínre tör, hogy az utcaburkolások tervét meglehetős titok= ban csinálták az intéző körök, s ilykép a mindenesetre érdekelt köés behúzódott előre a csapok és az ablak közé, hogy ne is lássa a manómétert. Aztán kitekintett a kerek ablakon, és elmerülten nézte az ezüst színben játszó holdvilágos tájat, a sötétlő vágányokat, a homályba olvadó szemhatárt, a melynek soha sem volt vége, bárhogy is száguldott felé, az a ziháló izzó szemű vasszörnyeteg . . . Amint igy elmerülten bámult előre, egyszerre csak mintha a rohanó gép előtt valamit látna, valami rezgő foltot, a mi hol felemelkedik, hol rásimul a sinre, de csak halad folyton a gép előtt. Előre hajolt a gépből, ki az oldalon, és az a fehér folt nőtt. Alakot öltött, és most már párhuzamosan suhant a vonat rezgő árnyékával, kikerülve a repülő telegraf oszlopokat. A gépész lábai megroskadtak, ha bele nem kapaszkodik két kézzel az ablakba, talán kizuhan. Hideg izzadság gyöngyözött alá a homlokán. István ! István! szólította meg lépetve a fűtőt, a ki a szenet törte. Nem lát ott semmit? Hol? kérdezte az meglepetten. Ott-ott kiáltott izgatottan, és ki felé bökdösött az ujjával. De a fűtő nem látott semmit. zönség irányító véleménynyilvánításának eleje vétetett. Haladó. A tuberkulózis mint lakásbetegség. ni. A másik tényező, mely a lakások zsúfoltsága mellett szintén nagyban kedvez a tuber hilózis terjedésének; az elégtelen szellőztetés s a lakások kellő világosságának' hiánya. Az egészségtan azon sarkalatos alapszabályát, hogy : „Az ajtók azért vannak, hogy becsukassanak, az ablakok pedig azért, hogy kinyittass anak

u — sajnos minduntalan elfeledik az emberek. Pedig a helyiségben minél gyakrabban változtatott tiszta levegő első követelménye a test egészséges fejlődésének és a szervezet épségben tartásának. De hát pl. éjjel csak nem szellőztethetünk?! Tényleg fehér holló azoknak a lakásoknak száma, ahol az éjjel óráiban friss levegő bejutásáról — kánikula napjait kivéve — gondoskodás történik. Ellenben majdnem általános az a tévhit, hogy az éjjeli levegő ártalmas s behatolása a hálóhelyiségekbe, egyértelmű a megbetegedéssel. Tökéletes tévedés ez, tudjuk már napjainkban. Ha a beáramló éjjeli levegő, a helyesen takarózott alvót nem közvetlenül éri, úgy nincs okunk meghűlés veszélyétől sem tartani, különösen nem lehet erről szó az enyhébb hónapokban. A lakások nem kellő napos volta, azokba a nap fényének elégtelen bejutása, talán legnagyobb mértékben növeli azok betegségterjesztő képességét. A tudomány ujabb kutatásai, kétséget kizárólag igazolták azt a régi tapasztalatot, hogy a fény, különösen a direkt napfény, hatalmas szerepet játszik a kórokozó csirák megsemmisítésében. Kimutatták a legtöbb baktenumfajra, hogy az atmoszferiliák közül semmi sem hat gátlóbban a fejlődésükre, mint a fény, melynek kellő behatására megszűnik a fejlődésük, szaporodásuk lehetősége, sőt a fény intenzitásának fokozódása egyenesen megöli őket. Bizonyosan sokat ivott megint, gondolta magában és tovább törte a szenet . . . De ő látta tisztán. A felesége volt az, a menyasszonyi ruhájában. A fehér selyem ruhájának uszályát lobogtatta a légáram. Arca is olyan bájos volt, mint akkor, csak szomorú néma és halálsápadt. Megragadta két kézzel az indító kar fogantyúját, és lerántotta egészen. Menekülni akart. A gép megrengett. Kürtőjéből iszonyú szikraeső, és fekete kőszénfüst tört az ég felé, és szinte a levegőbe ugrott, és magával rántotta a vaggonokat. Az álmukból felriadt utasokra meg rá hullott a podgyász . . . A vonat rohant, a kocsik szinte ide oda estek a fokozódó sebesség folytán. A gépész két kézzel kapaszkodott a fogantyúba, a fűtő meg ijedten vágódott neki a szerkocsi falának, és a gép búgott és reszketett . . . Már öt perce tartott az őrült vágtatás és a gépész előrehajló nyakkal eszelősen bámult ki az éjbe, de az a fehér uszály még mindig ott lobogott a szikra eső között. A tuberkulózis bacillusára is ily hatása van a napfénynek. S ha igy áll a dolog, szükséges-e bővebben magyaráznunk annak rendkívüli fontosságát, hogy az egészséges lakás főkövetelménye a bőséges világosság, a napfénynek hozzájutása? Megértjük most már teljesen, hogy a zsúfolt, sötét, rosszul szellőzött odúk miért melegágyai a tuberkulózisnak is. Szerte porlik bennök a beszáradó köpetből a kórnemző csira s napfény, mely ezt megölje, nem jut hozzá s nincsen kellő légáram sem, mely a veszélyes port a szabadba ki vigye s ott adhassa át a napsugár ingyen fertőtlenítő hatásának. Az ily szomorú helyeken aztán, mikor belőlük beteg lakójuk kihalt, viszamaradnak a falakon, padozaton, bútorokon és egyebütt, a betegség életképes mikrobái s közbeeső lakásfertőtlenités nélkül a gyanútlanul, vidám életkedvvel béléjük lépő egészséges uj lakó lesz a jövendő áldozat. Cornet, ki a tuberkulózisfertőzés ezen módjaival behatóan foglalkozott, igen sok esetben joggal mutat reá arra a szomorú tényre, hogy azok az egyének betegszenek meg leginkább tuberkulózisban, kik olyan helyiségekben, különösen „bútorozott" szobákban laknak, a melyben előzőleg hosszasabban tüdőbeteg egyén tartózkodott. A lakásviszonyok szakadatlan javítása tehát elsőrendű kiegészítője a tuberkulózis elleni küzdelemnek s mint ilyen, nagyfontosságú hatósági és társadalmi feladata napjainknak. Parassin József dr. Hegelégedettség. Kétségtelen, hogy a mai szociális törekvések sok tekintetben kedvezőbbé tették a társadalom szegényebb elemeinek megélhetését. A jövedelem-elosztás arányosabb, a munka értéke emelkedett: történtek intézkedések, melyek az iparos és munkásosztály tagjait ideiglenes, vagy állandó munkaképtelenség esetén megóvják a teljes nélkülözéstől és koldusbottól, szóval e téren kétségtelen a haladás, javulás észlelhető. Ha azonban alaposan tanulmányozzuk Ekkor egy kétségbeesett kiáltással rávevetette magát az árnyékra. Összetört teste még gurult egyet és aztán ott maradt mozdulatlanul, a vonat meg vágtatott tovább, bele a sötét éjszakába ... Másnap aztán a lapokban egy hatalmas kirohanás jelent meg a vasút ellen, hogy ilyen emberekre bízza az utasai életét. Ezer szerencse, hogy a fűtő nem vesztette el lélekjelenetét és elejét vette egy borzalmas katasztrófának. Az élettörténetét is elmondták, teleszőve pszihologiai boncolgatással, a hogy most divatos. Különben elég egyszerű. Egy erőszakos, fékezhetetlen jellem, a ki sehol senkivel sem tudott összeférni. A ki úrnak született és tehetséges gépészmérnökből lett mozdonyvezető. Feleségét is kínozta, pedig az szerelemből követte őt a fényből a nyomorba. Fokrólfokra sülyedt és ivott is. Egy érdekes példája az alkohol biológiai hatásának a szervezetre és a jellemre, hogy miképen rontja, öli mind a kettőt. Hajnal Béla; a munkások életét, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezen tagadhatatlan haladás dacára, a munkás élete semmivel sem boldogabb, sőt elégedetlenebb, mint valaha volt. Hogy mi ennek oka ? Azt könnyű felfedezni. Semmi más, mint a magában véve üdvös szocializmus apostolainak ferde irányú működése, mely a munkás osztályban oly vágyakat kelt, melyek soha sem valósithatók meg. A törekvés, hogy mindenki a munkájának megfelelő ellenértékét kapja, jogos. Helyes az is, hogy ezen munka helyesen értékeltessék, más szóval, hogy a munkás és vállalkozó, a Segéd éskenyéradó jövedelme arányos legyen s igazságosan oszoljék meg. A szocializmus mai apostolai azonban nem erre törekszenek, hanem ellenséges indulatot nevelnek a munkás osztályba, szembe állítják mereven a munkásokat a munkaadóval, holott azok érdeke nemcsak nem ellentétes, hanem teljesen azonos. Csak az a vállalkozó boldogulhat, kinek lelkiismeretes, szorgalmas munkásai vannak : de természetesen csak az a munkaadó fog munkát kapni, ki egyrészt a munkavezetéséhez ért, másrészt minden kötelezettségének eleget tesz. Ezen kötelezettségeknek a munkásmozgalmak mai viszonyai között nem képes megfelelni, mert a munkások egyik napról a másikra más követelésekkel állanak elő s igy számításának alapja bizonytalan, ingatag. A vállalkozók tehát, ha vagyonilag nem állanak nagyon szilárdan s az esetleges veszteségeket nem képesek kiállani, egymásután tönkre fognak menni. A szocializmus egyik alaptana az, hogy ne a nagy vagyonok keletkezését segítse elő, hanem inkáb sok existentíának* biztosítson tisztességes megélhetést. A mai mozgalmaival és bérharcaival azonban épen az ellenkezőjét éri el, mert a vállalkozók sorából kiöli mindazokat, kik nem rendelkeznek nagy vagyonnal s a kiknek a helyzete eddig is súlyosabb volt, mint a nag}' vagyonú társaiknak. A vállalkozó ugyanis nem kerülheti el a hitel igénybe vételét. A szegényebb vállalkozó tehát akár az anyag beszerzését eszközölte hitelben, akár kölcsönpénzzel dolgozott légyen, eddig is hátrányban volt vagyonosabb társaival szemben. A mai bérharcok azonban, amidőn a tömeg erejével hatnak, egy az eddigénél is kellemetlenebbb állapotot létesítettek a munkás osztályban. A munkaadó ugyanis munkásának bérét tudásuk, képességük és szorgalmuk szerint határozta meg. A mostani minimalis bérek mellett azonban keze meg van kötve, egyforma bért kapna a a szorgalmas és kiválóbb tehetségű munkás azzal, ki nem tud vagy nem akar dolgozni. Hát ez nem igazságtalanság ? Nemcsak igazságtalanság s igy ujabb elégedetlenségnek lesz forrása, hanem még egy utóhatást is rejt magában, azt t. i. hogy a kezdő és elagott munkást, hacsak elkerülhetetlenül nem szükséges, a vállalkozó fel nem fogadja. Az ily munkások tehát potom áron apró tatarozások, javítások elvállalására fognak szorulni s e mellett annyit sem keresnek, mint eddig. A mai bérharcok eredménye a munkásosztály helyzetét tehát távolról sem javította annyira, mint a hogy az első pillanatra látszik s ha a bérharcok a mai irányban tovább folynak, azt fogják eredményezni, hogy a jövedelem eloszlása még igazságtalanabb lesz, mint eddig volt. Mert azt, hogy a vállalkozó, ki egyúttal sok esélylyel áll szemben nagyobb hasznot is húzott, meg lehet érteni; de lehetetlen megindokolni azt, hogy a különböző képességű és szorgalmú munkás egyforma bért kapjon. A munkásosztály helyzetét azzal, hogy ellenségként állítják szembe a munkaadóval, csak rosszabbá tették, mert szeré-