Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-07 / 37.szám

kik nem nyujtnak elegendő garanciát a kölcsönösszegre. Az figyelmen kivül marad, hogy a kölcsönkérőnek a legbecsületesebb szándékai vannak. Azzal nem törődhetnek a pénzintézetek emberei, hogy mikép gondolkodik és érez a megszorult, jóravaló tisztességes ember, hogy t. i. némi pénzsegély révén boldogulása útját tudná egyengetni, volna kitartása, több munkát vállalhatna és végezhetne, jövedelmét ezzel fokozná s igy a nagyobb keresetéből pontosan és örömmel fizetné a kis heti vagy havi rátákat, miután ők is felelőseggel tartoznak a részvényeseknek. Hisz ha volna a megszorult kis embernek pénze, ha lenne valamije, mi értéket képvisel, dehogy fordulna intézethez pénzkölcsönért; szivesebben takarítaná meg azt az összeget, mit kamatokban és egyéb felmerülő költségekben megfizetnie kellene. Pedig nem is volna oly kivihetetlen, legkiváltkép a vidéken, hogy elösmert becsületes, józan, törekvő s jóhirnévnek örvendő szegény-kisembereket, ha megszorulnak, valamelyes támogatásban, kisebb öszszegű kölcsönben részesítenék. Mindjárt megváltoznának a mostoha rossz viszonyok, kettőzött szorgalommal, fokozottabb buzgósággal dolgoznék a segítségben részesült kisember, mert volna kitartása és nem feledkeznék meg kötelezettségéről a kölcsön visszafizetését illetőleg, hogy alkalmilag ujabb támogatást remélhessen. Jellemző, hogy a szegény, szerényes eszközökkel dolgozó kisiparosnak, kiskereskedőnek* hányszor kell hitelezni tehetősebb, jobb viszonyok között élő vevőinek ; s noha nagyon ráutalva lenne ezekre az összegekre, vár türelemmel (sokszor hónapokig), mig pénzéhez jut. És neki mégis kell hitelezni, hogy megtarthassa vevőit, rendelőit. Igy jutnak aztán arra a pontra, mely megvilágítja azt a sokak előtt rejtélyesnek vélt dolgot, hogy a kisembernek mért nincs soha semmije, akár van sok munkája, akár nincs. De hát fürdő saison sem tart örökké és a négyheti szabadságnak is vége szokott lenni, a mikor Erzsikének az ő kis falucskájába, Emilnek a poros irodájába kell visszatérni, hogy ott rajzolgassa a terveket és dolgozzon egy ujabb négyheti szabadságra. — Az intermezo persze sok-sok kölcsönösen megnyilatkozó Ígérgetés, biztatás és vallomás, no meg egy pár ártatlan könnycsepp, a mit nem vesz az ember olyan szigorú komolysággal. Erzsike és Emil azonban mindent nagyon komolyan vettek. És aztán jöttek a szebbnél szebb levelek telve poesissel, sokat igérő boldogsággal. — Minden sora a boldogság egy berke volt, minden be.űje egy-egy szerelmi anakréon dal. — Ugy el tudott sirni mellettük Erzsike és úgy. össze-viszsza csókolgatta a leveleket. Újévkor aztán hogy,, hogy nem, áthelyezték Komló Emilt a szomszéd városba, a hol tavaszra vasút építéshez fogtak, és a mely egy óra volt kocsin Erzsikéékhez . . . Boldogan tette meg Emil az első convencionális látogatást a jogtanácsos házánál, ki még semmit sem tudott a fiatal ember és leán3'a közötti viszonyról ... Komló Emil ezen naptól fogva mindég gyakoribb vendég volt a háznál, annál is inkább, mert az öreg úr is megkedvelte a szellemes, derék fiút, ki néha-néha megHa földhöz ragadt szegény az istenadta, nem mozoghat, mert nincs kitartása. Ha meg sikerül kölcsönre szert tenni, az esetleges csekély hasznot elfizetheti kamatokban, mindenféle cimen felszámított költségekben. Szóval állandóan vehet kölcsönt s állandóan fizethet nagy százalékot az intézeteknek s e mellett aztán épen, hogy éldegél máról-holnapra. Ha pedig kissé tehetősebb az a kisiparos, hogy forgalmat csináljon : hitelez a vevőinek, a kik sokkal pontosabbak a rendelésekben, mint a fizetésben. Igy aztán künn van a pénze, s ha neki kell bevásárlásra, a család fentartásra, mivel a pénze künn forog, ő is kölcsönt vesz, a mit kap is, mert „jó." A mi pénze adósaitól befolyik, abból aztán egy jó részt elfizethet. A haszon egy szép hányada elúszik hasonlóképen kamatokra, kezelési, késedelmi, beiratási stb. költségekre. Már pedig ha kis embereink garasokban nem volnának kénytelenek nagyobb összegeket elfizetni a hitelintézeteknek, rózsásabb állapotok lennének hazánkban. E bajon segíteni, csakis a szövetkezés utján lehetne olyképen, hogy a megalakuláshoz szükséges tőkét az állam előlegezné. A kisgazdák, az iparosok szövetkezve affelé közraktári vállalatot alkotnának, például, mint a tej szövetkezetek, a hol a gazda és iparos mindig biztos alapot találnának hitelük kielégítésére s áruik tuladására. Itt léphetne jobban előtérbe a kisgazda és kisiparos személyi hitelképessége, a mely most ugy szólván semmi, ha nem támaszkodik ingatlan vagyonra. Különösen a kisiparos veszedelme, hogy a legtöbbje kellő befektetés nélkül kezdi meg üzletét s igy mihamarább bele is pusztul. Ha idejekorán olcsó hitelt kaphatna, zöld ágra vergődhetnék s maga és családjának biztos megélhetést, az államnak biztos adóalapot teremthetne. Ha tehát a kis iparost és gazdákat a jövendő számára meg akarjuk menteni, akkor azok hitelét kell mattoltatta magát egy-egy sakk parthieban . . . A boldog napoknak hamar el jött a végük. — A pletyka szárnyukra vette őket és addig-addig röpködött kóválygott a levegőben, mig az apa füléhez is eljutott. — Gyorsan végzett, azt hitte, csirájában elfojtva a veszedelmet, még megmenthető minden. Egy néhány szép szó, egy kis közbenjárás és alig egy hét leforgása alatt Komló Emil épen az ország ellenkező végébe lett áthelyezve. — Intézkedett a gondos apa, hogy még levélileg se érintkezhessenek. Erzsike sokat sirt, kétszer mentették meg az öngyilkosságtól és nap-nap útán fogyott. — Elvitték szórakozni és aztán haza hozták lefektetni az ágyba, melyet öt hétig őrzött lázas visiókkal . . . Az apa hajthatatlan volt . . . Nem azért, hogy talán lánya rossz házasságot csinálna, mert hát tetőtől-talpig derék fiú volt Komló Emil és szép jövő is kecsegtette, de tudja az Isten, önző félténykedésből, ő az ő egyetlen gyermekét magának akarta tartani örökre. Bednárik Erzsike ez alatt fölkelt az ágyból és kezdett kissé magához térni. Már kézimunkázott is, tavasszal a kertben dolgozgatott, de azért csak egyformán szomorú volt mindég és fogyott, egyre fogyott. — Nyár utolján elkezdett köhicselni is, gyakran fázott és az orvos kezdődő tuberkulózist konstatált . * megszilárdítani. Jövendő iparos nemzedék másként nem is boldogulhat. S ezt állami segítség nélkül megoldani nem lévén lehetséges, magának a kormánynak kell, hogy idejében kellő segítséggel siettesse e kérdés megoldását. —B. HIREK. — A hercegprímás és a főkáptalan adománya. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a Komárom szentpéteri égetteknek ezer koronát, mig az esztergomi főkáptalan hatszáz koronát adományozott.' — Szemle. Báró Steiniger Károly altábornagy az 5-ik hadtest uj parancsnoka pénteken este érkezett városunkba, s szombaton délelőtt a nagy gyakorló téren szemlét tartott az összes itt állomásozó csapatok felett, mely után a kaszárnyákat s a kórházat vizsgálta meg, s a délutáni vonattal elutazott. — Pongrácz Zsigmond t. Bár mindenki tudta, s el volt készülve arra, hogy már csak napok kérdése, hogy mikor váltja meg szenvedéseitől a halál azt a férfiút, kinek enyészetnek indult testében nemes lélek lakozott, mégis halála általános megdöbbenést keltett, mert abban reméltünk, hogy őt kiváló gonddal kezelő orvosának fáradhatatlan törekvéseiben segítségére fog jönni a természet is. Midőn halálának hire ment, sorjában tűzték ki a gyászlobogót a megye házán, mert a megyének tiszteletbeli főügyésze, a városházán, mert a képviselő testületnek tagja volt, a kereskedelmi és iparbank, melynek üg3'észe, a főgymnásium, mert segítő egyesületének volt ügyésze, majd számos egyesület. Azon kevesek közé tartozott, kiknek csak barátai, de ellenségei nem voltak. Általános részvétet keltett halálát családja az alábbiakban tudatta. „Alulírottak maguk és az összes rokonok nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik, hogy a forrón szeretett áldott lelkű fivérük, illetve rokonuk, a legnemesebb emberbarát szentmiklósi és óvári Pongrácz Zsigmond áldásos és munkás életének 64-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének áhítatos felvétele után, f. hó 3-án délután IV2 órakor Erre aztán megpuhult a Bednárik Imre is . . . Megszólalt a lekiösmerete, hogy leányának gyilkosa lett, a midőn már nyíltan annak vallotta az egész környék. — Dédelgetni, becézgetni kezdte az egyetlen gyermekét. — Nem használ apám semmi — mondta egy napon Erzsike — semmi semmi . . . Egy, csak egy, de azt te doptad el tőlem, te fosztottál meg tőle. . . . Igen, tudom, hogy bele fogok pusztulni ebbe a folytonos bánkodásba, epekedésbe, de legalább megpihenek majd odafönn drága jó anyám mellett . . . — Nem Erzsikém, nem leányom, el-elhozom őt neked ... És két nap múlva Komló Emil itt volt. . . . Bednárik Imre oda adta neki a leányát. De két nap alatt ujjat forgott megint vele a világ, elfelejtette a lelkiösmeret hangját odaadta, de megtagadta Erzsikét. Komló Emil és Erzsike pjdig elmentek. Bednárik Imre pedig még sokáig ott maradt az ósdi nagy karosszékben, a kandallóban is kialudt a tűz. Este felé aztán orditozva rontott a szobába a ház öreg cselédje . . . — Tekintetes úr ... . az erdőben . . . a tisztáson .... jaj nekem Istenem ... a tekintetes úr revolvere is ott fekszik. Román Sándor. jobblétre szenderült. A felejthetetlen drága halott hült teteme f. hó 5-én d. u. 4 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a Duna-soron lévő gyászházból a szab. kir. városi temetőben örök nyugalomra helyeztetni s az engesztelő szent mise ugyanezen a napon d. e. 9 órakor lesz a szab. kir. városi plébánia templomban az Urnák bemutatva. Esztergomban, 1905. május 3. Áldás és béke lengjen a feledhetetlen halott nyugvó hamvai felett! Pongrácz Kálmán fivére. Özv. Pongrácz Sándorné szül. szenkviczi Palkovich Gizella, Pongrácz Kálmánné szül. zolotnoki Zmertych Hedvig sógornői. Pongrácz Jerta férj. Emanuel Józsefné, Pongrácz Kamilla özv. tarnói Kostyál Sándorné, Pongrácz Etelka férj. szentiványi Szentiványi Györgyné nővérei. Emanuel József, Szentiványi György sógorai." A megye törvényhatósága és tisztikara pedig a következő gyászjelentést adta ki. „Esztergomvármegye törvényhatósága és tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy felejthetetlen tisztviselője, illetőleg tiszttársa szentmiklósi és óvári Pongrácz Zsigmond úr Esztergomvár megye tiszteletbeli főügyésze, a közügyek terén való, több mint 37. esztendei áldásos működését a halotti szentségek ájtatos felvétele után 1905. évi május hó 3-án élete 64-ik évében befejezte. A megboldogult hült teteme folyó hó 5-én délután 4 órakor fog a gyászházból a kir. városi sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni; lelke üdveért pedig a szent mise-áldozat ugyanazon napon délelőtt 9 órakor fog a kir. városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Esztergomban 1905. évi május hó 3-án. Sirja felett virasszon az emlékzet. Nyugodjék békében !" A kereskedelmi és iparbank is külön gyászjelentésben tudatta Pongrácz halálát, melynek 33 éven át volt buzgó és ernyedetlen tevékenységű ügyésze. A halottas szoba valóságos virágerdő volt. A családtagok, a rokonság a jó barátok és ismerősök koszorúján kivül, a megye, az ügyvédi kar, az iparbank pompás élővirág koszorúi borították a rayatalt, a szoba falait. Temetése pénteken délután volt, nagy részvét mellett, melyen társadalmunk minden osztálya nagy számban volt képviselve. A koporsó mellett az ügyvédi és a megyei tisztikar négy-négy tagja vitte a fáklyát. — A doroghi választás ügye a kúrián. A kúria II. választási tanácsa szerdán és csütörtökön tárgyalta Zlinszky István, a doroghi kerület országgyűlési képviselőjének megválasztása ellen beadott petitíót, melyet Szacelláry György volt országgyűlési képviselő hivei adtak be. A határozatot pénteken hirdették ki, mely szerint a petitióban fölsorolt érvénytelenségi okokra nézve a bizonyítást elrendelte és a vizsgálattal a győri kir. itélő táblát bizta meg. — Templom renoválás. A kegyúri templom gyökeres tatarozása ügyében kiirt pályázatra, melynek határideje tegnap délelőtt járt le, hárman adtak be ajánlatot. Pfalcz József, Kósik Ferenc és Toldy János. — Halálozás. Egy küzdelem és szenvedésteljes életnek vetett véget a könyörületes halál, midőn Falk Adélt az élők sorából elszólította, akiről nem lesz érdektelen felemlíteni, hogy atyja a harmincas évek legelején Esztergom városának polgármestere volt. A rokonság gyászjelentése igy szólt: „Alulírottak úgy a saját, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel jelentik felejthetetlen jó nagynénjük illetve sógornőjük Falk Adélnak folyó év május hó 3-án reggeli 8 órakor életének 95-ik évében a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült teteme folyó év május hó 5-én délután 5 órakor a belvárosi sirkertben levő kápolnából fog örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mi se-áldozat pedig ugyanaznap a belvárosi plébánia