Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-30 / 35.szám

rületén, a Vértesek aljában fekvő idegenajkú községekben, szokásos évi körútját, hogy a vármegye ré­széről meggyőződést szerezzen arról, vájjon az illető községek népisko­láiban minő eredménnyel tanították a tanítók a magyar nyelvet. Kísé­retében van mindenütt a kir. tanfel­ügyelő is, aki a tanítók módszerére nézve az oktatás pedagógiai vezeté­sét bírálja el. A vármegyei, továbbá a Frey-és Szaczelláry-féle magyarnyelvi alapok évi kamataiból most osztja ki az alispán a szokásos évi jutalmakat is, a buzgóbb tanítók és tanítónők részére aranyakban, a legjobb ered­ményt felmutató tanulóknak pedig koronákban. A Holdampf-féle alap kamataival együtt az idén 695 ko­rona jut kiosztásra. A legutolsó népszámlálás adatai szerint Esztergomvármegye 87.651 lakosa közül a magyarul beszélni tudók száma 77.462. Tehát magya­rul beszélni nem tud több mint tíz­ezer. A nem magyar ajkú községek, melyekben a német, vagy tót anya­nyelvűek vannak többségben, álta­lán a Vértes-hegyek északi lejtőjén foglalnak helyet, csupán Szent-Lé­lek fekszik a pilisi hegyek belsejé­ben, a Dobogókő híres kirándulási hely közelében és Kural, a barsi fensikon. Németajkú községek : Csolnok, Do­rog, Kirva, Leány ár, Nyergesújfalu, Süttő és Tát, tótajkúak: Csév, Dág, Kesztölc, Kural, Mogyorós, Sárisáp és Szentlélek. Ezekben a községek­ben a magyar anyanyelvűek száma összesen csak 4045, ellenben a ma­gyarul beszélni nem tudók száma 12.752, kik között a német ajkúak száma 6361, a tótajkuaké 6391. Te­hát Szent István vármegyéjének eme községében a magyar nyelv terje­dése körül nagy feladat vár még az illető iskolák néptanítóira. A néptanítók teljesítették eddig is hi­ven hazafias kötelességüket. Bizo­nyára teljesítették a most folyó is­nek, Vargyas Endrének, a magyar nyelvnek me­gyénkben való örvendetes terjedésről irt és ada­tokkal támogatott tanulságos cikkét, buzdításul ál­litván oda az abban elmondottakat mindazoknak, kik arra hivatvák, hogy a magyar nyelv terjedésé­nek minél nagyobb tért hódítsanak. A szerk. kedtem meg vele. Úgy történt a dolog, hogy amint egy izben komoran nyomulok ép a Krinolin-hidon előre s a Bob her­cegből dúdoltam: „A Vörös-sarkán, hogy ha megállok ..." kezdetű áriát, egyszer csak hívogató hang üti meg hallóidegei­met. Felpillantok s ideáljaim két példányát látom szemeim előtt s a No. II. szólított, hogy közeledjem, az ő társaságában volt No. III. is. Májam (tudvalevő, hogy egy német tudós felfedezése szerint az érzelmek gyűlhelye nem a sziv, hanem a máj) han­gosan dobogott s vérem úgy száguldott a csapóajtókon keresztül, mint egy elszaba­dult automobil. Tisza Pista nem lehetett olyan izgatott január 26-ának reggelén, mint én e pillanatokban voltam. Azt hit­tem, hogy álmodom, de szerencsére egy infanterista bajonettje a könyökömhöz ütődött s a csipős fájdalom meggyőzött arról, hogy ébren vagyok. De nem hiába viharzottam át kilenc szerelem változatos kalandjait, hogy ily meglepetések kihoztak volna a megszokott flegmából. Ez „első édes találkozáskor" mindjárt meg is épí­tettem az ostromművek elejét, sőt dróttal is megerősítettem, akárcsak a japánok Liaojangnál. Közbejött azonban a zordon fátum, minden emberi tervezésnek feldú­lója, melynek ezúttal földi képviselője a színtársulat volt. Természetes, hogy egy kolai évben is. Az illető tanítók buz­galmának köszönhető, hogy már előző években a piszkei, a tokodi­bányai és ebszönyi népiskolák a vizs­gálat köréből már kihagyhatok vol­tak, amennyiben ezekben az iskolák­ban kivétel nélkül minden tanuló elsa­játította a magyar nyelvet, a néptaní­tók fáradozása teljes diadalt aratott. Tegnap az alispán Kesztölc és Csév tótajkú és Leányvár németajkú köz­ségek népiskoláiban vizsgálta meg az eredményt. A vizsgálaton jelen volt Schweiz Vilmos kir. tanfelügyelő, továbbá Pechacsek Artúr kerületi he­lyettes alesperes és egyházkerületi tanfelügyelő. Megjelentek mindenütt a községi elöljáróságok és az isko­laszékek tagjai is. Az idén örömmel tapasztalták, hogy Kesztölcön Sro­bár József plébános a hitoktatást szintén jó igyekezettel iparkodott szintén magyar nyelven is oktatni, s igy a vallási tárgyak tanításával is segítségére volt a tanítók mun­kájának, kik minden tárgyat ma­gyar nyelven adtak elő. A hitokta­tás magyar nyelve érdekében nagy szolgálatot tett egyébként Vaszary Kolos hercegprímásnak az a körle­vele, melyet két évvel ezelőtt egy­házmegyéje papságához intézett. A lelkes főpapi szózat hatása érvénye­sült Kesztölcön is, a hol az előbbi években bizony sok panasz volt holmi pánszláv-velleitások miatt. Leányváron a vizsgálat a két tan­termű új és a törvény szabályainak teljesen megfelelő római katholikus iskolában folyt le, mely szép iskola Majer Imre pápai kamarás és plé­bános kiváló buzgalmának köszöni létesülését, aki az építkezés költsé­geit, úgyszólva, úgy koldulta össze. Az épités költségéhez Mailáth György gróf 600 koronát, Graefl esztergomi kanonok 50Ö koronátadott. Önmaga a plébános pedig egy évi jövedel­mét ajánlotta fel a katkolikus isko­laügy támogatására s a magyar nyelvnek az iskola révén való ter­jesztésére, amennyiben a régi egy tantermű iskola helyett most már két tanteremben folyik az oktatás teljesen magyar nyelven, még a hitoktatás is, melyet önmaga a pá­pai kamarás teljesít hazafias lelke­sültséggel. pennaforgató ember nem viselkedhetik oly közönnyel a színtársulat iránt, mint példá­nak okáért egy szénkereskedő vagy macesz­gyáros. Az érdeklődés ebből kifolyólag nem szorítkozhatott a passzív színházlátogató semlegességére, hisz tudjuk a Friss Új­ságból, hogy a diplomatikus franciák is szívesen látták öbleikben még annak a mafla Rosdestvenszkinek hajóit is. Némi­nemű ismeretségre tevén szert a társulat egyik kimagasló csillagával, a kulturális életet nem hagyhattam olyféle pangásban, mint amilyenben teszem föl, az esztergomi üveggyár üzeme a részvényesek indolen­ciája folytán leledzik. Ez az ártatlan kis mű­vészeti epizód azonban, — nálunk minden roszat ránk fognak az emberek —teteme­sen nagyított alakban jutott el a barna fürtű tündér füleibe s nála sokkal nagyobb szenzációt keltett, mintha azt kolportálták volna, hogy a városi pótadót 10 százalék­kal leszállították avagy hogy a Gans ''és Társa kifogástalanul világit. Nem akarta megérteni a szép művészet iránti érdeklő­dést. Következéskép nem a fentemiitett csillag iránti barátságot sem és nekem minden kimagyarázás figyelembe vétele nélkül kiadta az útlevelet. Igy aztán csak­hamar számkivetésbe mentem s mosttou­les-trois-ultimóval édesítem egyelőre a száműzetés keserű kenyeret. Tehát a Vértes-hegyek északi ré­szében folyik serényen a magyar nyelv terjesztése érdekében a nem­zeti nemes munka. A Vértesek nem magyar ajkú községeinek azonban csak kisebb száma terül el Eszter­gom vármegyében. Komárom és Fe­jér vármegyék területén, a tatai és móri járásokban összesen 75.682 lakos közül 59.753 tud magyarul beszélni, eszerint magyarul beszélni nem tud 15.929. Túlnyomó több­ségben vannak a nem magyar anya­nyelvűek Komárommegyében \Agos­tyán, Baj, Als-Galla, Bánhida, Felsö­Galla, Kecskéd, Szöllös, War dos, Tar­ján, Jolna, Vértessomló községekben. Fejérvármegyében ; Acsa, Etye, Isz­timér, Mór, Ondód, Sóskút, Szár és Tárnok községekben. De terjed ezek­ben is szépen a magyar nyelv s lé­pésről-lépésre hódítja a tért a ma­gyarság. A legutolsó népszámlálás szerint a magyar birodalom területén ma­gyarul beszélni tudott 52*8 száza­lék, az Anyaországban 59*6 száza­lék. A magyar birodalom egész te­rületén meghaladta tehát a magya­rul értők száma az absolut többsé­get. Magában az anyaországban pe­dig már a 60 százalékhoz közel jár a magyarul beszélni tudók száma. A vezértényezők hazafias buzgal­mától függ, hogy ez a százalék mi­nél fokozottabb mértékben gyarapod­jék, diadalára — a magyar impé­rium nak ! Vargyas Endre. HIREK. — Szt. István napjának megülése ügyében kiküldött bizottság szerdán dél­után tartott ülésében, nagy körvonalok­ban a program részleges megállapításával foglalkozott. Az ülésen Horváth Béla, me­gyénk főispánja is jelenvolt és élénk ér­deklődéssel vett abban részt. A bizottság igen helyesen arra az álláspontra helyez­kedett, hogy bár ez évben is lehetőleg minél fényesebben megakarja ülni Szent István napját, mindamellett az idei és ta­lán azt követő egynéhány éven át az ün­nepség talán még csak szűkebb keretek­ben fog mozogni, szándéka és célja azon­ban az, hogy azt országos jellegűvé fej­lessze, mire városunk történelmi múltjánál fogva praedestinálva van. Az idei ünnepség programját, melyet a bizottság a képvi­selőtestület elé terjeszt jóváhagyás vé­gett, a következőkben körvonalazta, mely­nek részleteit aztán a végrehajtó bizott­ság lesz hivatva kidolgozni és megvalósí­tani. A város fellobogózása, aug, 19-én este nagy takarodó, 20-án reg. ébresztő, gyülekezés a Széchenyi-téren, felvonulás a bazilikába, mise, diszgyűlés a Széche­nyi-téren, lakoma lehetőleg a szabadban, délután népmulatság. Határozatba ment, miszerint a főegyház megyei hatóság fel volna kérendő avégből, hogy Szent Ist­ván napjára zarándoklatot állandósítson, továbbá, hogy egy Szent István szoborra, valamint a főispán indítványának elfoga­dásával egy Szent István serlegre gyűj­tést indítsanak meg, egyben pedig, meg­tétetnek a szükséges intézkedések arra, hogy áz ünnepély országos jellegűvé nője ki magát — A főispán köszönő levele a város­hoz. Horváth Béla főispán, névünnepe al­kalmából a város közönsége nevében a polgármester által hozzá intézett üdvözlő sorokra, a következőképen válaszolt. „Polgármester Úr! Mindenkor örömömre szolgál, midőn alkalmam van a kapcsot, mely Esztergom sz. kir. város közönsé­géhez és tisztelt tisztviselői karához fűz, szorosabbá tenni. Igy most is, midőn névünnepein alkalmából tanúsított lekö­telező, szives figyelmüket megköszönöm, engedjék meg, hogy kifejezést adhassak a város közönsége iránti szeretetemnek, melyet le nem ronthat azon tény sem, mely szerint ismételten kellett, ősrégi vá­rosunk javára oly intézkedéseket ten­nem, melyek a köz javára irányultak és legjobb meggyőződésem szerint szolgál­tak is. Most, midőn uj erők hatása alatt látjuk a közönség hivatott vezetői irá­nyítása mellett a várost — nagy befek­tetésekkel ugyan — de a kor szellemnek megfelelő irányban fejlődni, azon hő óha­jomnak adok kifejezést, vajha ezen befek­tetések városunk jövő nagyságának alap­köveitképeznék.' E tevékeny munkakornak működése által felbuzdulna, ne engedjük magunkat többé a mély, de zsibbasztó álomba elszenderedni, hanem férfias el­szántsággal és következetséggel a befeje­zett munka fonalával összekötve foly­tassuk azt mindaddig, mig városunkat azon magasságig nem emeltük, melyet történelmi múltjánál fogva megérdemel. Esztergom volt és Esztergom lesz. Ezen gondolattól vezetve s ezen érzelmektől áthatva közönöm újra szives figyelmü­ket, kérve miszerint nagyrabecsült jóaka­ratukat részemre továbbra is megőrizni szíveskedjenek." — Kinevezés- Frigyes főherceg Ő fen­sége dr. Hulényi Győző megyei tiszti fő­ügyészt, szolgálaton kivüli m. kir. honvéd hadnagyot, háború esetére felállítandó vö­röskereszt-korház ügyeleti tisztjévé ne­vezte ki, mint egyesületi megbízottat. — Felgyógyulva. Pissuth Kálmán me­gyei aljegyző súlyos természetű kézbajá­ból teljesen felépülve, tegnap elfoglalta hi­vatalát. — Solymosi Elek egyetlen előadása. Solymosi Elek népszínház elsőrangú mű­vésze hétfőn este 8 órakor a Fürdő ven­déglő nagytermében előadást tart, melynek műsora a következő: 1. A szavalás művé­szetéről. 2. Gyakorlati része vig monológok és nevettető tréfás verseknek. Szünet alatt Jónás Pál zenekara játszik. Solymosi neve sokkal ismertebb, semhogy bővebben fog­lalkoznánk véle, miért is csupán figyelmét hívjuk fel a nagyközönségnek az élveze­tes estére. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyulánál, ülőhely 1 kor, állóhely 60 fii. — Egy amerikai bencés városunkban. Érdekes vendége volt tegnap a bencések székházának. Hoch Antal amerikai, Ala­bama állambeli bencés, ki mint bajor szár­mazású 16 éves korában vándorolt ki, s akit mult évvel azért küldöttek a bencés­rend bakonybéli székházába, hogy ott a magyar nyelvet elsajátítsa, mivel arra Amerikában, hol sok a magyar, szüksége Van. Hoch a magyar nyelvet rövid idő alatt teljesen elsajátította, ki most vissza­utazott Amerikába, hol Virginia államban plébánoskodni fog. — Nagy idők tanuja. Súlyos csapás érte Pfalcz Józsefné úrasszonyt édes aty­jának, palóczy Horváth Menyhértnek el­halálozásával, kinek halál hirét az alábbi jelentés tudatja. „Alulírottak a maguk, va­lamint az összes rokonok nevében is fáj­dalomtól megtört szívvel tudatják a felejt­hetetlen jó férj, illetve édes atya, nagy­atya, após és rokon pálóczi Horváth Meny­hért volt 1848—-49-es honvéd-hadnagy fo­lyó évi április hó 27-én reggeli 7 órakor, életének 81-ik évében bekövetkezett gyá­szos elhunytát. A megboldogultnak hült te­teme folyó hó 29-én délután 3 órakor fog a szentgyörgy mezői temető kápolnájá­ból, a vizivárosi sírkertben, az ev. ref. vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1905. április 27. Nyugodjék békében! Özv. pálóczi Hor­váth Menyhértné szül. dömsödfalvi Döm­södi Jolán neje, pálóczi Horváth Etelka, férj. Pfalcz Józsefné, pálóczi Horváth Béla gyermekei. Pálóczi Horváth Béláné szül. Jelenyi Mirgit menye. Pfalcz József veje.

Next

/
Thumbnails
Contents