Esztergom és Vidéke, 1905
1905-04-27 / 34.szám
ESZTEK6IH es VIDÉKE r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók: Dr 1 . Píokopp Gijiila és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Munkabérharcok. Esztergom, ápril 20. Alig tavaszodott ki, már is megkezdődött a vállalkozók és munkások közötti bérharc. A kisebb-nagyobb vidéki városokban az épitő-munkások szüntették be a munkát, úgylátszik a központ által kiadott parancsra ß formulázták azon munkabérköveteléseket, melyek teljesítése esetén hajlandók csak munkába állani. Figyelemmel kisérjük ezen bérmozgalmakat és pedig teljes tárgyilagossággal és minden elfogultság nélkül, mert elismerjük úgy az egyesnek, mint egyes társadalmi osztályoknak azon jogát, hogy helyzetükön lehetőleg javítsanak. A bér mozgalmaknál első sorban az tűnik fel, hogy a vállalkozók telj es méltányossággal járnak el s mindjárt az első ajánlataiknál elmennek azon határig, mely az őés minden érdektélen és elfogulatlan szemlélő előtt lehetségesnek látszik. A munkások követelésén és magatartásán ellenben az látszik meg, hogy kevésbé számolnak a tényleges viszonyokkal, hanem schema szerint dolgoznak s ép azért követeléseikhez mereven ragaszkodnak. „Esztergom és Vidéke" tárcája. Epedés. Valami gyötör, kihoz, éget S ugy szeretném elsírni néked! Elődbe mégis némán állok, Mert szavakat rá nem találok ... Ha szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem, Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel s — kitalálod ! Ballá Miklós. A fukszia régéje. — Mantegazza „Virágregéiből." — Tien-csin-csin a neve az egyik istenségnek a mely a japánok Olympusán a kellemet, a szerelmet és a vendégszeretetet képviseli, röviden szólva csupa merő szép, kellemes dolgot. Mikor egyszer az égből hozzánk leszállt, hogy kéjkirándulást tegyen, Pep-ton Valamelyik utcájának egyik ablakában oly gyöngéd, érzékeny, légies termetű leánykát pillantott meg, hogy nem földi, hanem mennyei teremtésnelr vélte s rögtön az jutott eszébe, hogy valamelyik istennő Mindenkinek joga van ahhoz, hogy munkájának ellenértékét követelje. A munkás tisztán szakképzettségét, szerzett ügyességét és phisikai erejét érvényesiti. A vállalkozó ellenben a magasabb képzettsége mellett még a kockázatot is viseli. Mi következik ebből ? Az, hogy a váltai kozó keresetét, vagy nyereségét nem lehet és szabad annyira kórlátok közé szorítani, nem szabad egy bizonyos határ közé szorítani, mert hisz a vállalkozónak munkájánál és kereseténél nagyon . sok esetleges előre nem látható tényezővel kell számolnia, mélyek nem mindig vágnak be, keresete, nyeresége tehát mindig kockázatos, s míg egyik vállalatánál esetleg a rendszeres polgári haszonnál több a keresete, addig más vállalkozására reá is fizet. A munkás ellenben bizonyos, hogy a hét vagy hónap végén megkapja munkabérét, nem koczkáztat semmit; ha tehát ezen bér akkora, hogy a fennálló viszonyok között s jogos igényeiknek megfelelőleg megélhetnek, úgy több igényt, legalább jogosan nem támaszthatnak. Bajos dolog ép annak megállapítása,: hogy hol kezdődnek a joazért szállhatott alá á menyből, hogy őt boszantsa. Hogy erről megbizonyosodjék, felnézett rá s.a jobb kezével egy szabadkőműves jelet csinált, amiről az istenek egymásra ismernek, ha álöltözetben titokban a földön barangolnak. A légies termetű gyöngéd lányka azonban nem válaszolt erre a jelre, hanem meglepetve, boszusan csapta be az ablakot s eltűnt. Tien-csin-csin elragadtatásában: még sokáig ott álldogált az ablak alatt, remélve, hogy a leánykát újra megpillanthatja: elragadtatását néha-néha ezzel a felkiáltással szakítva meg: „Tehát nem istennő! De nem is aszszony, nem volt az egész világnak soha üyen drága kincse." Végre észrevette az isten, hogy egész sereg bámész nép gyűlt már köréje, akik úgy bámulnak rá, mint egy bolondra. Dühösen töretett keresztül rajtuk s eltűnt. Az isteneknek nem kerül nagy fáradságukba, hogy az igazságról meggyőződjenek, különösen olyan országokban nem, mely hatóságokkal és rendőrséggel jól el van látva, s ezekből Japán országban mindig bőségesen elegendő volt. gos igények ;s hol végződnek ? Más a gazdasági helyzet, mások a kereseti viszonyok Amerikában és a Nyugaton s mások nálunk. Nálunk bizony még általános szegénység uralkodik, amiből természetszerűleg következik, hogy nálunk a munkás kereseti viszonyai is kedvezőtlenebbek, mint másutt s bár általánosságban a munkásnak joga volna, hogy ugyanazon munkabért követelje, mint mondjuk Németországban, vagy Amerikában, ez még sem vehető gyakorlatilag, minthogy a rögtönösen át nem alakitható tényleges viszonyok egy semmiféle szervezettséggel le nem küzdhető akadályt képeznek. A. munkások helyzete már is javult s a vállakozók helyzete látszólag rosszabbodott. Látszólag, mert bizonyosra vehető, hogy ha a vállalkozók a már elvállalt építkezéseknél nem is vehették tekintetbe a munkások által támasztott magasabb munkabérigényeket, azt a jövőben vállalataiknál, költségvetéseiknél tekintetbe fogják venni, vagyis más szóval a magasabb munkabérek folytán előállott többletet át fogják hárítani a közönségre. Az építkezés az uj alakulások Rövid fél óra alatt megtudta, hogy az a fiatal leány Lin-fin-fi hercegnő, Kion-bo: leu herceg egyetlen leánya, tizenhat éves s különös hajlamainál fogva, melyek őt az egész világ legcsodálatosabb teremtményévé tették, az egész városban ismeretes. Lin-fin-fi mindenesetre az egész Japán ország legszebb leánya volt. Nagy, sötét fekete, ragyogó és epedő szemei voltak, amilyen a levegő és az ég egy Zivatar után, csaknem görög szabású orrocskája s olyan szája,«mely a csókokat mértföldnyi távolságból magához vonzotta. Fekete haja hosszabb volt, mint termetének magassága, ügy, hogy rózsás lábacskáival ráléphetett s azt egy férfi mégis az egyik kezével átfoghatta. Járkálás közben a gazellához, úszás közben a hattyúhoz s alvás közben egy istennőhöz hasonlított. De mind az, ami Lin-fin-fit az egész Japán ország legszebb leányává tette, csak nem tehette őt egyszersmind olyan cso dálatossá és különössé ? Különössége oly rendkívüli finomságú érzékenységében rejlett, hogy semmiféle érintést, zajt, szagot és izt el nem szenvedhetett, ha csak oly rendkívüli finom ságú nem volt az, hogy a legtöbb emberre nézve csaknem észrevehetetlen lett volna. Anyjának, hogy megcirógathassa, hódfolytán meg fog drágulni. A drágulás folytán az építkezésben legalább egy időre tartózkodás fog beállani s igy előre láthatólag az épitő munkások kereseti viszonyai nem csak nem javulnak, hanem rosszabbodnak. Rosszabb kereseti viszonyok között magasabb munkabérek, ellenkeznek minden helyes gazdasági elvvel s ha el is érhetők ideigóráig, állandóan fenn nem tarthatók. A munkabérharcban tehát nemcsak a munkások és vállalkozók, hanem elsősorban a közönség is érdekelve van, mert annyi bizonyos, hogy minden igény, mely az építkezést drágábbá teszi, végeredményben a közönség nyakába szakad. Ez azonban nem ok arra, hogy teljes tárgyilagossággal ne szemléljük s ítéljük meg a lépten-nyomon felbukkanó munka bérharcokat. Ez a tárgyilagosság késztet azon figyelmeztetésre, hogy a munkásság a küzdelemben ne feledkezzék meg soha a méltányosságról s a fennálló tényleges viszonyokról. Küzdelmében ne idegen viszonyokat, hanem a mi sajátlagos állapotainkat tartsa szem előtt s akkor küzdelme ment lesz a túlzástól s igy az eredmény is tartósabb lesz. T. T. bőrből készült keztyűt kellett a kezére húznia; ő maga csak hattyúpehelyből készült inget viselt s dunnalúd-pihéből készült ágyneműben aludt. Még a cipőcskéi is dunnalúd-pehellyel voltak kibéllelve. Lakosztályában háló- és egyéb szobáinak ajtajai bársonnyal voltak bevonva, szőnyegei jegesmedvebőrök voltak s ebédközben az ételeket kaucsuk tányérokon hordták fel neki, a kése és villája elefántcsontból való volt, mert az érc csengését és a tányérok zörgését nem birta elviselni. Szülei imádták s hozzászoktak, hogy csak suttogva beszéljenek vele, sőt hallotta és megértette a csaknem mozdulatlan ajkak susogását is. Mindenekfelett gyűlölte az emberek kiabálását az utcákon s a kutyaugatást; ellenben nagyon kedvelte a szél sóhajtását, s tücsök cirpelését s azt a gyönge neszt, melyet a harmatcseppek okoznak, midőn reggel a fákról a puha moha-szőnyegre hullanak. * * Mikor Tien-csin-csin isten ez értesüléseket egybegyűjtötte róla, mely sok imádójának akadályul szolgált, hogy feleségül vegye, egészen el volt ragadtatva* vonzalma azonnal a legforróbb vágygyá és szerelemmé változott át s utóvégre is mi más a szerelem, mint a különösségek különössége ?
