Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-20 / 32.szám

Esztergomig váltakoznak pompás erdőséggel, felséges dunaparti panorámákkal. A méltóságos dunai tájképeket Budától Esztergomig üde hegyi erdőség kapcsolja össze. Magyarország elsőrendű tájszépségei egyesülnek ezen az egységes, gyönyörű vidéken. Ez a festői szépségű országrész, a főváros dunai jobbpartja azonban még mindig nem részesül annyi figyelemben, amennyit már régóta megérdemelne. Összeköttetése még mindig a közlekedés mostohasága miatt szünetel, bekapcsolva még mindig nincsen a fővárosi kényelem forgalmába. Egyetlen állandó vasúti összeköttetése Buda és Szentendre között csak részletes és meghatóan kezdetleges. De a szentendrei vicinális igy is hozzáférhetővé és értékessé tette a római fürdő s a csillaghegy virágzó telepeit s bőven ontotta a nyaraló családokat Békásmegyer, Kaláz és Pomáz községeken tul Szentendréig. Szentendrén végig Esztergomig azonban csak már nyári öszszeköttetésünk van a kisdunaági helyihajóval. A meghóditani való fővárosi nyaraló vidékek gyönyörű sorozata pedig csak innen ágazódik. Leányfalu az elsőrendű nyaralótelep Szentendrén túl Esztergom felé a hol a dunai tájszépség és az erdős hegyi panorámák már sok előkelő családot hódítottak, a kiket azonban később a helyihajózás megszűnése elszigetel kis otthonuktól. Tahi a következő dunai állomás a szentendrei szigeten épült Tóthfalúval, a hol a mostoha közlekedés miatt szintén csak a rövid nyári tartózkodás van biztosítva s éppen azért a nyaralók óvakodnak minden nagyobb befektetéstől és építkezéstől. Bogdány vidéke, a folyton emelkedő sziklás és erdős hegység rámájában már valóságos sveijci tájkép. Nyaralók azonban csak szórdátol. Kiváltkép az a madárfejű ott ni, beszélt nagyon sokat — és Probyn egy éles arcvonású, nyurga benszülött emberre mutatott, aki különösen hangoskodott és zavargóit az imént. — Ha! monda a nagyszakállú kövér Tahori és a fehér embertől oda fordult ahhoz az emberhez, akiről a fehér ember beszélt — te vagy az, Makói ? Hát te űzted el innen az idegeneket? Bizony rosszul tetted. Hiszen a te kedvedért mentem a hajóra és szereztem be egyet is, mást is. Jöjj ide! Tahori lehajolt, fölvette Probyn egyik puskáját, kezébe nyomta a fehér embernek és fejével szótlanul biccentett a nyurga benszülött felé. A többi benszülöttek hátrább vonultak. Niabong, Probyn felesége, odébb állította magától a kis fiát, kebléből elővett egy kulcsot és a ládát fölnyitotta vele. Azután hátra taszította a láda födelét és fekete szemeit Probynre szögezve várakozott. Probyn bal kezében tartotta a fegyvert és elgondolkodott egy percre. Azután kérdé: — Kinek az embere ez? — Az enyém, monda Tahori; Patiupuból való és nekem rabszolgám! — Van-e felesége ? — Nincs; szegény ember és a puraka földeimen dolgozik/) — No jó, monda Probyn és intett a feleségének. Niabong benyúlt a ládába, *) A puraka silányabb fajtájú taró, mely növény gyökere kenyérül szolgál. A ford. ványosan lepik el, mert megközelítése és összeköttetése éppen nem kedvező. Következik azután a dunai tájképek sorozatában, a legszebb remekmű : Visegrád. Változatos hegycsoportjai fejedelmi méltósággal tekintenek a csodálatos szépségű Dunavölgybe. A meredek hegy ormán Nagy Lajos és Mátyás király dicsőségét hirdető festői romok szentelik meg a történeti vidék emlékezetét. A beszédes régi romok közt, a Duna partján a hatalmas termetű várhegy szűk területű alján gyönyörű nyaraló kastélyok és festői urilakások épültek. Mintha csak az ősi dicsőséghez ragaszkodó kegyelet emlékei volnának. A visegrádi Dunapartot szegélyző diszes nyaralók azonban már nemcsak a községbelieket szorítják ki a faluból, hanem az ujabb telekkeresőket is. A fejlődés utvonala tehát Dömös felé mutat, a hol még minden irányban szabad térfoglalás kínálkozik. Ezt az utvonalat az idén már uj, diszes épületcsoportok jelölik, amelyek festői fekvésű vendéglő és üdülő helyiségeket kínálnak. Visegrádtól Esztergomig nincsen nyaralásra és építkezésre hálásabb talaj a történeti nevezetességű Dömösnél. Dömös és vidéke múltja ugy a római világban, mint Árpádházi királyaink korában sokkal jelentőségesebb volt, mint bármelyik virágzóbb vidéké. A Duna középfolyását ugyanis Bécstől O-Budáig négy római légió védelmezte, körülbelül huszonnégyezer katonával. A légiók egyes szárnyai a Duna partján épült erődökben és tornyokban helyezkedtek el, s onnan védték a római birodalmat a balparton tartózkodó barbárok, főkép a germán eredetű quádok ellen, a kik hatalmas földsáncokat emeltek. Aquinkum közelében SzentEndre, Pilis-Maróth, Nyerges-Újfalu kivett belőle egy puskaporos szarut, egy golyót, egy gyutacsot, néhány darabka papirost és sorra az urának adogatta. Probyn lassan megtöltötte a fegyvert, Tahori pedig megkapta a rabszolga karját, hátrább vezette a szabad térre, azután husángját marokra fogva, melléje állott és figyelmesen várta a következendőket. A fehér ember tudta, hogy ettől a lövéstől függ a hire-neve. Fölemelte a puskáját és tüzelt. A golyó keresztül fúrta a rabszolga mellét. Azután négy ember megfogta a tetemet és bevitte egy házba. Probyn letette a puskát és megint intett a feleségének. Az asszony odanyújtott neki egy fejszét és egy vaskos vésőt. Tahori jókedvűen mosolygott és magához vonva a kis fiút megveregette a feje búbját. Ezután Tahori intésére egy benszülött asszony egy kagylóban édes toddyt (pálmabort) vitt oda Niabingnak. A főnök keresztbe vetett lábakkal üldögélt és Probynt nézte, amint a fejszével és vésővel bontogatja a préselt dohányt Niabong bezárta a ládát és ráült. — Hát te ki vagy? — kérdé Tahori a fehér ember feleségétől, folyton a fiúcskát simogatva. — Niabong vagyok. Hanem az én nyelvem más beszédhez van szokva, mint a hogy ti beszéltek itten. Mert én Nanra szigetén születtem. No de majd csak megértem apránkint. — Ugy van. Hanem ez a te urad nagy férfiú — monda a főnök, Probyn felé intve. és Esztergom volt a római segédcsapatok őrsége, a hol az erődítések maradványai még ma is láthatók. O-Budától O-Szőnyig két kitűnően épített római ut kapcsolta össze a meghódított kelta eredetű népek által művelt falvakat és tanyákat. Pannónia védelmének nevezetes állomásai voltak tehát az Aquinkumtól Bregetióig elhúzódó dunaparti római erődítések, a honnan a quádok, markomannok és jazigok támadásait verték vissza. A legyőzött barbárok nem léphették át a Dunát határsértés nélkül. A dunamelléki népek nagy csatáit örökíti meg Márk Aurél római császár hires emlékszobra a Piazza Kolonnán. A dömösi rengeteg pedig az első magyar királyok kedves vadászterülete volt. Kálmán király öcscse, Álmos herceg monostort épített Dömösön, a hol a trón bitorlásáért cselszövő tervekkel foglalkozott. Ekkor történt Álmos herceg és Béla fia megvakitása a dömösi monostorban. Midőn Vak Béla király az aradi véres országgyűlés áldozatainak jószágait elkobozta, Dömöst bőségesen megajándékozta. A mohácsi vész a virágzó prépostságot annyira megrendítette, hogy önállósága megszűnt. Erős falait I. Lipót romboltatta le, a mikor Visegrád várát is megfosztották vár jellegétől. Még régibb királyi emlék a monostornál az ősi magyar községben a nép nyelvén Pádvára, Árpádvára mely I. Béla király dömösi palotája emlékét hirdeti. Ez a palota 1063-ban omlott össze és súlyosan megsebesítette a királyt. Az árpádvári hegy alatt fakadó forrást a nép még ma is Király-kutjának nevezi. A történeti nevezetességű község egyik legérdekesebb turista-látványossága a hétszázméteres Dobogókő, a honnan felséges kilátás nyi— Igazad van, csakugyan nagy férfiú. Olyasmi nincs a világon amit ne tudna megtenni. — E moe, (úgy van) — monda a kövér ember helyeselve, — magam is látom. Hát tudod, olyan lesz itt az urad, mint a tulajdon testvérem, a gyereked pedig mind megkapja, ami legjava ennivaló van az országomban. Probyn odajött hozzájok, mindkét kezében egy egy csomó préselt dohányrudat hozva és monda: — Adjatok egy kosarat. Tahori parancsára egy fiatal benszülött leány siklott ki a kókuszdió-ligetből és egy kosárral a fehér ember mögé állott. Probyn kétszáz rúd dohányt számlált bele. — Nézzed Tahori. Én igazságos ember vagyok tehozzád, mivel te is igazságos ember vagy én hozzám. Itt van a szolgád ára, akit nekem adtál. Tahori fölkelt és intett a népnek, hogy jöjjenek közelebb. Nézzétek meg ezt a férfiút. Ez egy igazán nagy férfiú. Szive nyelvére jön fel az ágyékából. Hozzatok enni és inni valót, hogy se ő, se felesége, se a gye eke ne maradjanak éhen-szomjan. Holnap pedig minden fejszefogható ember menjen ki fát vágni, mert házat fogunk neki építeni, amelyiknek hat öl legyen a mélysége, négy a szélessége. Ilyen emberek az istenektől jönnek hozzánk. Louis Becken. lik nemcsak a váci és esztergomi Dunavidékre, hanem a fővárosra, sőt a Mátrára is. Az Esztergomtól Budáig terjedő hegyes erdővidék a fejedelmi 'méltóságú széles Dunapart festői helységeit egységes egészszé foglalja össze s kínálja a főváros rendszertelen nyaralású közönségének. Erdei és dunai levegő, hegyi és vizi séta és élvezet, egészséges és üde falusi élet, semmiféle modern nyaralógyártószövetkezettől meg nem rontott becsületes talaj kínálkozik a szerényebb módú fővárosi uricsaládok számára a jobbparti budapesti vidéken harminc-negyven kilométernyi közelségben. Csak a kezét kell kinyújtania és az övé az egész régió. Ezt a felséges környéket a fővároshoz kell kapcsolni mielőbb, mert elhanyagoltabb és mellőzöttebb határ alig van külörnb bármely nagyváros közelében. Megfoghatatlan, hogy ez a gyögyörű vidék még mindig ismeretlen a nyakra-főre nyaraló fővárosi közönség előtt. Ennek az oka tisztán a közlekedés hiányossága. Teli van az ország minden járása vicinálisokkal, a sivár homoksivatagokat vasúti állomások népesitik be, jó félszázad óta alig van hazánkban sínekkel meg nem vasalt negyven-ötven kilométeres földterület és a Duna jobbpartján, a főváros közös közelében, Pest és Esztergom megye határszélein még sohasem raktak síneket, hogy ezt a kiváltságos szépségű országrészt országos nevezetességű kiránduló és nyaraló helylyé avassák. A mult év tavaszán megmozdult az elhagyott dunavidék értelmisége és közönsége és Pest vármegye közgyűlési termében népes értekezletet tartott. Arról tanácskoztak hogy a buda-szentendrei rozoga vicinálist átalakítják villamos vasuttá és azt a Duna partján Leányfalu, Bogdány, Visegrád, Dömös és Pilismaróth községeken keresztül bevezetik Esztergomba. Budapestről tehát a villamos síneken Esztergomig egyszerre a legmodernebb összeköttetés kínálkoznék a főváros közönsége számára és a Duna jobbpartja meghódítaná mindazokat, a kik ráunva a balparti homoktérségeken sütkérező kietlen nyaralásra, inkább idegenbe menekülnek, hogy néhány hónapig üdülhessenek. Rákospalota, Alag, Gőd, Sződ, Vác Verőce, Nagymaros és Zebeuény egész a kies Kovácspatakig már alig nyújt jó térfoglalásra alkalmas nyaralóvidéket. A balpart kívánatosabb részeit már régóta beépilették, elfoglalták s a telkek árát szertelenül fölcsigázták. A jóbbparti rész azonban, melyet még csak hasonlítani sem lehet a fővonallal megáldott balparthoz, még mindig érintetlen, sőt egyes vidékeken még valóságos őserdő, a hol a telek holdszámra és romlatlan áron kínálkozik. A buda-esztergomi villamvasut azonban egyelőre még csak a mérnökök dolgozóasztalán fut végig. Az a sorsa, hogy meg kell várnia a szentendrei vicinális kimúlását, a mi a mostani kórviszonyok között már nemsokára elkövetkezik. Akkor fölszabadul a dúsan jövedelmező részvények tulajdonosainak lelkiismerete s akkor nem fognak már a kimustrált lóvasúti és villamos kocsik szánalmas rozoga pel-