Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-20 / 32.szám

Esztergom, 1905. XXVII. évfolyam* 32. szám. Csütörtök, április 20. ESZTERGOM es T18ÉKE r _ r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijala és Brennei 1 Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-uíca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Társadalmunk. A fejlődés korát éli a magyar nemzet. Fő, forong benne az őserő, s a nemzeti lények alakulása még nem bevégzett tény, hanem csak a vegyi folyamat egy átmenő állapota. A szerves és szervetlen anyagok még erős különválásban vannak ; az egyik leülepszik a fenekére, a másik csomósodva úszkál a folya­dékban, a harmadik réteg a felszí­nére csap föl s ebből is habzó, taj­tékzó íehér anyag válik külön, mely ki-kicsap az üst szélein s mint gőz keresi a távolságokat. Ez a kép erősen szimbolizálja a magyar társadalmi állapotokat mos­tanában. Sehol a világon nincs olyan ta­golt állapotban a nemzettest, sehol a világon annyi balfelfogás, annyi előítélet, annyi türelmetlenség nem nyilatkozik meg a társadalomban, mint minálunk. Majdnem olyan szine van a do­lognak nálunk, mintha visszafelé ha­ladnánk a középkor századaiba y mintha nem is hallottunk volna még az egyenlőség, testvériség mártírok­tól szentté avatott tanairól. Az ősnemes csak lóhátról beszél Egy ií£ az án nagy férfiú. — Rajz a Csendes-Oceán tájáról. — Az időben Sydney lobogója még nagy­hatalom számba ment a délvidéki tenge­reken, és még nem jártak arrafelé a vas­bádog ládákkal megtömött sárgarézpántos gőzösök, melyeknek supergargó-i sorra kizsákmányolják az Ellica, Kingemil cs Gilbert szigeteket s vigéc módra megren­deléseket gyűjtenek „szállítandó" árucikk­kékre. Azidőben még tisztes korú hullám­hasogatók mártogatták jól megrakott, eset­len derekukat a Csöndes Óceán höm­pölygő habjaiba, mint például a Spee, a Lady Alicia és Báteson ; ezeknek az ódon hajóknak kés, balta, puska, szesz-rum és jó dohány volt a „rakományuk", ellenben az újdonsült gőzösök csupa fehér naper­nyőt, papiros-csizmát és cipőt, német csi­nálmánya varrógépet, meg aztán minden­féle olajnyomatos képeket cipelnek ma­gukkal — a képekről pedig azt mondja a papirgalléros — kézelős: csinosan kikent­fent supercargo, hogy nevük „zephyr",és legelőször is Emiliához, a benszülött ta­nító, teleségéhez állit be velők, mivelhogy a tanítónő a legelőkelőbb hölgy a vidéken, a köznemessel, az meg csak kisuj­ját nyújtja az újonnan nemesitett polgárnak. Emez pedig kiemelkedni érzi magát a polgári osztályból és kegyelmet gyakorol az értelmi osz­tály iránt, ha szóba áll vele. A lateiner felesége lenézi a ke­reskedő nejét, ez meg az iparost, aki viszont talál egy nálánál még alacsonyabban álló népréteget, mely­lyel fölényét éreztesse. Ez a létra aztán máskép alakul, a mint vallási és felekezeti szempont, vagy vagyoni állapot képezik a hág­csó fokozatait, a melyen az embe­rek kapaszkodnak, vagy lebzselnek. Mert nem okvetlenül szükséges, hogy valaki maga szerezze a vagyont ahhoz, hogy kisebb vagyonú pol­gártársait lenézze, s nem okvetle­nül szükséges, hogy valaki abban a hitben szülessék, amelyben él, azért az egyik vallásfelekezet nyil­vánosan lesajnálja a másikat s meg­gunyolja lelki meggyőződéseit. Ezekből a nyilvánvaló ferdeségek­ből származik minden nyomorúsá­gunk, minden társadalmi veszedel­münk. ^ A mig nem lesz egyöntetű, erő­teljes nemzeti irányú magyar tár­sadalom ; a mig az osztályok egy­hát csak illik, hogy ő válasszon legelő­ször. Azidőben a Tokelum és Kingenill szi­geteken még hirük-hamvuk sem volt a maguk dolgát nagy ügyesen ellátó ben­szülött hittéritőknek, hiszen akinek szük­sége volt valamire, az csak a helybeli fe­hér kereskedőkhöz állított be. Ez a fehér­bőrű kereskedő ember rendesen valami kemény koponyájú nyers természetű fér­fiú vala — hol egy, hol más ausztráliai vagy amerikai cethalász hajóról szökött volt meg, vagy pedig valami vándor iz­maelita volt, aki bizonyos okokból jobb­nak találta itt az egyenlitő-melléki Csön­des Óceánnak dacos jellemű, lármás és szegénységben nyomorgó népei közt élni, minthogy a Society és . Aíarqueias szi­getcsoportoknak egyhangúan boldogságos völgyeiben álmodozza végig a napjait. Ilyen ember volt Probyn is, aki az egyik Ellice szigeten lakott, egy alacsony fekvésű, kerek formájú koraltermő szige­tecskén. Valami sydney-i cethalász ha­jóról származott ide egy napon, egy láda ruhát, egy vagy két puskát és egy mázsa préselt dohányt hozva magával; egy vad szemű, szenvedélyes tekintetű benszülött asszony is jött vele, akinek mezítelen vál­lára és kebelére hosszú, fekete haj hullám­zott alá ; az asszonnyal eg}' gyermek is volt, valami őt esztendős. mással csak ujjheggyel érintkeznek s üres, léha tagok képezik a boldo­gulásnak egyetlen alkatelemét, addig nem fog eloszlani az a sivárság, mely most a társadalmi cselekvést törpévé bénítja s valósággal a porba sújtja a haladás iránt való vágyat. Ha a karrierhez manapság elég­séges egy címerrel hímzett zseb­kendő, vagy aranyszegélyű cvikker, akkor minek csodálkoznunk az igazi erőteljes tehetség, az ambíció hát­térbe szorulásán. A hatalmas tudós, akit a nemzeti géniusz nemzedékek átalakítására predesztinálj félre fog állani a tu­dós szerénységével, mihelyt a küz­dőtéren egy cifra, üres és léha uraccsal kell összeütköznie. A tehetség, az erő sohasem ál­hat az akamokság mellé, mert ke­rüli az összehasonlítást, mely ugy lehet külsőleg a hátrányára üthet ki. Ezért van aztán, hogyha a nem­zeti társadalomhoz, az erős, egysé­ges, hatalmas nemzeti társasághoz szólunk, hát nem jelentkezik senki, üres pusztában kiáltunk, mert a nem­zetet épen azok nem képviselik erő­teljesen, akik azt hiszik, hogy csakis ők és egyedül ők képezik a nem­zeti erőt. Probynt a cethalász hajónak második, tisztje hozta ide egy csónakon. A föliz­gult benszülöttek körülrajzolták a jöve­vényeket ; a tisztnek nem igen tetszett a nézésük, igy hát rövidesen bucsut mon­dott Probynéknak és a matrózok sietve visszafelé kezdettek evezni a hajójuk irá­nyában, mely egy kis öböl vizén lengett,: orral a szabad tenger felé. Ezek után a zajongó népség közelebb szorult Probyn­hez és a feleségéhez, s a kérdések özö­nével árasztotta el őket. A házaspár egy szó feleletet sem adott a kérdésekre. Probyn SZÍVÓS izomzatú :j ritkás hajú, szinár férfiú volt, mélyen ben-; üllő nyugodtszemekkel: egyik lábát a mázsa dohányán nyugtatva, zsebre dugott ke­zekkel csendesen állt ottan. Felesége da­cosan nézett arra az ötven-hatvan vörös­barna bőrű benszülött nőre, akik kö­réje tolongva mohó kíváncsisággal bámul­ták az idegen asszony arcát; a rémület­től néma gyermek anyja mellé kuporodva, annak ruhájába kapaszkodott. A fülrepesztő zagyva kiabálás és őrült hadonászás egy csöppet sem lepte meg Probynt, mert azzal tisztában volt, hogy veszedelemtől nem kell tartania. A falu feje még nem jelent meg a helyszínén, rend és csend csak az ő megérkeztekor fog helyre állani. Végre elcsöndesültek a benszülöttek és jobbra-balra utat nyitottak Ennek pedig meg kell változni rövid időn. Azt hisszük, hogy az a vegyi fo­lyamat, mely az üstben most fo­lyik, a közel jövőben fog elérkezni ahhoz az időponthoz, amely benne forrongó folyadékot egyöntetűvé, egyforma vegyületté főzi s kidobja magából a salakot, a felszínén úszó csak üres buborékokból álló habot. Az egyöntetű, az együttérző, az összetartó, igazán magyar társada­lom fogja átvenni a nemzeti misz­sziót, mely még betöltésre vár, hogy szilárdan ellentálló bástyáit épitse meg a magyar nemzet jövőjének.] Csak ne keressük azokat a haj­szálvonalakat, amelyek elválaszta­nak bennünket, hanem lássuk meg azokat a nagyérdekeket, amelyek követelik azt, hogy összetartsunk. Akkor lesz magyar nemzeti tár­sadalom. T—T—. Budapest nyaraló vidéke. 3 ") Budapest, ápril 8. (K. L. dr.) A budai hegyvidék táj­szépségei összefügő láncolatban egész *) A „Budapesti Hirlap"-ból vettük át a neves irónak, lapunk munkatársának dr. Körösi Lászlónak felhatalmazása alapján ezen cikket, mellyel fényes bizonyítékát adja ujabban is annak, hogy mennyire szivén hordja szülővárosának és a megyének fel­virágozását. A szerk. Tahori-nak, a főnöküknek. Tahori kövér ember volt és teste kókuszdió olajtól fény­lett; kezében egy ébenfahusángot tartva, odaállt a fehér ember elé és tetőtől-talpig végignézett rajta. A vizsgálódásnak ugy­iátszik, kedvező volt az eredménye. Mert Tahori kinyújtotta az óriási mezítelen kar­ját és kezet fogott Probyn-nal, miközben s.imoa-i nyelven ezt az egyetlen szót mondta: — „Talofa!"*) azután a maga nyelvén kérdé: — Mi a neved és mit kívánsz ? — A nevem Sámuel, feleié Probyn. Azután tokelau-i nyelven beszélt tovább, melyet a köröskörül szorongó vad szemű népség igen jól megértett. — Azért jöt­tem ide, hogy veletek éljek és olajjal ke­reskedjem, — mely szavakkal a mázsa dohányra mutatott. — Honnan való vagy ? — Az egyik Tokelau szigetről, Nuki­mono-ról. — Hát aztán miért jöttél ide ? — Mert otthon megöltem egy ellensé­gemet. — Helyes ! morogta a kövér ember; — beszédedből nem érzik hamisság, hanem mond csak,, a csónakotok miért igyekezett olyan gyorsan visszafelé ? — Hát megijedtek a nagy handaban­*) Szószerint. „Veled van szeretetem 1" A Samoa szigeteken szokásos üdvözlés, A szerző. „Esztergom és Vidéke" tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents