Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-16 / 31.szám

ESZTERGOM es mm r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Bjjala és Brenne? Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A községi élet. Esztergom, április 1-4. Végnélkül csalódik, ki azt hiszi, hogy a községi élet eszménye az adminisztráció pontosságában, gyorsaságában rejlik. Nem, e kisvilágban igazi élei mindaddig nem lesz, mig azt is rendelni, parancsolni kell, hogy csináljon jó utat, egészségének fentartásáról gondoskodjék, ne árulja elvét, hitét, vótumát, hanem ünnepelje meg a vasárnapot, gyermekét tanítássá, gyógyíttassa stb. : azt csak akkor fogjuk feltalálni, ha a becsületesség közszüksége lesz, a józanságot erénynek, az őszinteséget lelki kincsnek fogja tekinteni s ha az állam, a vármegye, a község iiánti kötelességek, a polgárokban nem a törvények, a rendeletek parancsszavára ébrednek lel, de azokat, mint a kenyeret és vizet összszükségletnek tekintik; e kis világban akkor lesz igazi élet, ha minden polgára érzi, hogy ő elsősorban magáért köteles tenni, hatni az általános jólét érdekében és egy jövő nemzedék boldogságát késziti elő, ha a közügyek előmozdításán fáradozik. A községi jegyzőnek hivatása tehát nem ott végződik, hogy a törA grófné menyei. I. A szellő különféle illatot hozott fel a kis lugasba a virágzó kertből és az asztalkán levő üvegernyős gyertyák lobogó lángjai százával csalták fel az ostoba esti bogarakat. . A fiatal grófné el-elmerengett a bűbájos éjszakában, a lelke valahol a vágyak birodalmában kalandozhatott, a mit egyegy érzéki sikolya árult el, ha valami bolond bogár puha nyakába ütődött, vagy a hajába akadt. Férje a kertbe ment egy szivart elszívni, de a fiatal asszonyt jó társaságban hagyta, mert ott volt az öreg grófné és Jenő gróf, a sógora. Beszéd alig hangzott, mintha valami feszültség lett volna közöttük, talán a kellemetlen délelőtti beszélgetés emléke, a mely még nem múlt el teljesen, hanem ott lappang a lugas levegőjében és minden pillanatban újból feltámadhat. Különösen a fiatal grófon látszott nagyon ez az izgalom. Szokatlanul halavány volt, vértelen, keskeny ajkai remegvény, a rendeletek helyes végrehajtásáról gondoskodott, hanem itt kezdődik, mert ennél sokkal nemesebb hivatása : a községi élet társadalmi működésének irányítása, vezetése .a czélból, hogy e kis világban a jó a rossz felett győzelmet arasson s e végből mindazt, ami a község belső életének tisztaságot, becset ad, szünet nélkül gondozza, ápolja. Legszentebb, legnemesebb kötelessége ez a községi jegyzőnek, miután a községi társadalmi élet becsületessége, tisztasága s nemes törekvése képezi az állami jólétnek alapját, a magyar nemzeti élet fejlődésének egészsége s sejtjét. Ha a községi jegyzőnek van hozzá elég ereje, akarata, tudása és lelkesültsége: ő lesz a kis világnak a lelke, mely mint a napsugár életre hozza a szunnyadó erőket s azokat erőteljes fákká növeli. Miként a fentebb jelzett községi élet lelke: a hivatását teljesen ismerő és annak szívvel-lélekkel szolgálatában álló jegyző, kinek a szivében az egyesek, és a köz iránt való tűz kell, hogy égjen s melegét minden irányban egyenletesen termékenyítő hatással árassza szét: lelkében a nemesebb idealizmus mintek és fehér homlokán meg-meg dagadtak néha az erek. Az öreg asszony, a méltóságteljes matróna csendesen ült helyén és szemei nézéséből ki lehetett olvasni, a mit külseje el nem árult, hogy a grófné most is csupa erély és szigor. Az egyik gyertyaernyőbe egy esti pille tévedt és szegény addig vergődött ideoda, a mig kis szárnyait leperzselte a láng. — Látod, kis bolond, — szólt az öreg grófné, mialatt kiszabadította a nyomorult lepkét, — a ki a lángba téved, megégeti szárnyait, a ki pedig a posványba lép, az bemocskolja maga magát, megfullad ... Jenő gróf célzásnak vehette ezt a pillangónak szánt beszélgetést, mert idegesen feszengett a székén. Majd kevés szünet után igy szólt: — Megengeded kedves mama, hogy még ma beszéljek veled ? — igen, óhajtom ! . . . Éppen akkor jelent meg a lugas bejárójánál Tibor gróf. — Nem jönnek a hölgyek a kertbe ? az idő fölséges. Köszönöm én maradok, — felelt az öreg asszony, de Elza grófné férjével tartott. Az ifjú gróf pedig egyenesen a dologra tért. den árnyalatával s a gyakorlati élet erős, igazi ismeretével felpáncélozott tudás és akaraterő hatalma kell, hogy fényeskedjék, derűt és világosságot sugározva ki. Ezért alig ismerünk nagyobbszerű hivatást, mint amelyet a községi jegyző betölt, oly tágkörű, annyira mély és magas, hogy abba az emberiség hivatásának összesége belefér. — Bár még törvényileg nincs szabályozva az őt megillető jog, illetve hatáskör — de remélve a jobb jövőben, az a várva várt idő is eljő. Türelem rózsát terem, én is ugy vagyok az elérni vélt célommal. A valódi jegyzőt a hivatások és kötelességek fogalmai megtestesülésének képzeljük. Ami a jó apa családja körében, a mi a jó gazda szántó földjén, egy jeles hadvezér a csatatéren, egy pap a szószéken, egy tanitó az iskola falai között: az a népszerű jegyző az ő községében, ahol tudós, bölcs, bátor, igazságos, mélyen és melegen érző, lelkesülő és lelkesíteni tudó kell, hogy legyen. E hivatás betöltéséhez azonban elengedhetlen szükséges; a tudás: a buzgalom, a jó akarat, a szorgalom, a becsületesség. Ha ezek megvannak, ugy meg van a hatalom is. — Újból kérlek : légy jó, édes anyám, ne akadályozd, hogy elvegyem Ilonkát! . . . — Nem egyezem bele fiam, soha! . . . Már számtalanszor elmondtam, hogy lehetetlen . . . Egy Tomory grófnak meg kell őriznie a név fényét, a család becsületét, egy Tomory. gróf nem nősülhet rangján alul ... nem! soha . . . — A becsületét ? . . . ds hiszen ő maga a szent ártatlanság, anyám ! . . . szeretem, ő is szeret, hiszen talán éppen a család becsülete késztetne rá, hogy a mit egy Tomory igér, tartsa is meg. Az asszony gúnyosan, bántón nevetett ; — Talán nem is a Tomoryak becsületéről van szó hanem . . . A fiú arcára sötét pir szaladt, a szemeiben vészesen villogott a Tomoryak daca. Jenő gróf szemeiben megvillant a Tomoryak daca és szárazon igy szólt az édes anyjának : — Te akartad anyám, Ilona az enyém lesz, akaratod ellenére is! . . . — Tedd . . . hanem ezentúl — nem ismerjük egymást! . . . — Határoztam! . . . Büszkén felegyenesedett, azután odament az édes anyjának kezet csókolni, de az ridegéi elutasította magától. Óhajtandó, hogy a községi jegyző becsületes s mindenki javára irányuló működésben keresse és találja meg hivatását; vegyüljön bele a társadalmi élet minden ágába, békítse ki mindenütt az ellentéteket, ne legyen bölcs, hanem okos, ne legyen hatalmas, hanem szerény, ne legyen bosszúálló, hanem szeretetteljes, találja fel mindenkor és minden körülmények közt a helyes utat, mert csakis igy lesz lelkiismerete nyugodt s bizton mondhatja majdnan, hogy e földi lét egyik fontos tényezője- volt. Sz . . . Gy . . . A villamvilágitásról. Esztergom, április 12. A mai postával vettük az alábbi sorokat. „tekintetes Szerkesztő Úri Biztosra vettem, hogy becses lapjának mai számában emlités lesz téve a villamvilágitás botrányos voltáról. Én úgy vagyok informálva, hogy a cég köteles egy bizonyos menynyiségü izzólámpát reggelig égetni, s nincs joga azokat egytől egyik elojtani. E héten kétszer történt, hogy feleségemmel, hosszabb időt töltve jó barátaim vendégszerető háA fiú megdöbben, a szive elszorul, szemeibe könnyek szivárognak és halkan mond bucsut: — Csókolom a kezeit: ... Jó éjszakát! . . . II. Bár másfél — két év mult el Jenő gróf házassága óta, a ki csakugyan nőül vette azt a kis nevelőnőt, a ki miatt anyjával és családjával összekülönbözött, a grófné lelkét még egyre roskasztotta ennek bánata és a gőg, a családi büszkeség, annyira benne volt a vérében, hogy szive, lelke megtagadásával halottnak tudta képzelni fiát és nem létezőnek azt az asszonyt, a ki olyan érzelmet keltett Jenőben, hogy ez miatta mindent odahagyjon. És remegett attól is a nagyasszony, hogy ez a rangon alul való házasság egykor még szégyent, gyalázatot hoz fiára, meg reá, mert az ilyen alsóbbrendű nőktől minden kitelik. A mitől félt az ősz Tomory grófné, az be is következett. Egy forró nyári éjszakát követő hajnalon, a mikor az éjjel csillogó könnyei még ott ragyogtak a virágok szirmain, a nemes királyi rozsán épp ugy, mint a leghitványabb füvön, Elza grófné, Tomoryné másik, a jobbik menye elhagyta a kastélyt. „Esztergom és Vidéke" tárcája,