Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-01 / 1.szám

ESZTERGOM es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. == Előfizetési árak. = Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Pflokopp Gijula és Brenner' Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ======= Az újév napján. Mennyi ömlengés, mennyi határtalan cinizmus repül el az ajkakon a mai nap, mikor az emberek egymásnak boldog újévet kivannak. Isten a tanúm, hogy kivéve a legszűkebb családi és a legintimebb baráti körben elhangzottakat, nem csalódom, ha azt állítom, hogy a boldogság kivánata nem a méznedűjű életnek kivánata, hanem a szokás hatalmának, meg egy-két röpszóban biz az sokszor annak ellenkezőjével együtt gúnyt, önzést, érdeket takargatva a hízelgés köntösébe lép fel az embereket szép szóval egymást ámítani. A megélhetés hajszája űzi, kergeti az embereket. Ebben a létért való kavargásban egy napon évenkint arra ébrednek, hogy ismét egy év csillaga tünt fel, elűzvén a másikat a végtelenségnek végtelenségébe, az idők elmultának rémitően sötét örvényébe. E kiválasztott nap azután alkalmul szolgál arra nézve, hogy az emberek egymásnak minden jót kívánjanak az újévre. Nem is volna ez rosz szokás, ha az emberek boldogság kivánata abból a tartalomból fakadna, hogy „Esztergom és ¥idéke" tárcája. Szent estén. Virágtalan földre Csilagos ég borul, Csodás ének zendül Mélységes magasbul . . . Szegény szegényeknek Jó kis gyermekeknek, Hirdeti: «született Egy kii gyennek nektek /» Hitnek erőssége, Reménynek forrása, Vérző sziveknek Balzsam orvossága: . . . Te 1 a, kit oly régen Várt az egész világ,» Árazd e szivre is Szent lelked vigaszát! . . , Karácsonyfa körül Vidám, boldog körben . . , Édes bálvány-képem : Csak Te vagy legyedül* ! Óh! Nem f Nem egyedül! . Az én hű szerelmem Veled van . . . s érzem, Hogy szép szemeidbül Egy rejtett köny gördül! , Baross Kálmán. jószándékunk tett azzá és egymásért magasra emelve igyunk a boldogságért, a jólétért. És jegyezzük meg, hogy boldogságunk, közös jólétünk boldogsága és jóléte a hazáé is, a melyért a remény az öröm érzelmei között már most ősi szokás szerint a hegyalján termő nedűvel telitett csengő pohárral kívánjuk és kívánnunk kell: boldog újévet! Messze keletről embervér szagát hajtja felénk a metsző szél és itthon az édes hazában a pártviszály sötét árnya ejt bennünket aggodalomba ... Az a vérszag az újév napján a nemzeti tudatot csepegteti belénk : élni a hazáért. Élni a házért s nem riadni el semmitől, ami a haza jólétét boldogságát teremti, mozdítja elő. A polgári társadalomra nézve nincs jelentőségteljesebb nap, mint az újév napja, ha a boldogságért vágyó és boldogságot kívánó, érzelemk^ltő szavak nem hízelgésből, nem haszonlesésből fakadnak a szivek mélyeiből. Repüljön is a jókivánat szerteszét a gúnyhótól a palotáig s tegye ezt bensővé a hazaszeretet, amelyben a felebaráti szeretet egybeolvadva adja meg az igazi boldog újévet, melyre oly nagy szükségünk Gábor András. Besötétedett a dombháti major fölött az ég. A gőzgép még sújt egyet-kettőt és az is elcsendesedett. Csak az arató lányok és legények vincároztak, csipdesték egymást mosakodás közben. Utána mindenki oda telepedett, a hová a szive húzta. Gábor András is Göndöcs Klári közelébe ült, de ez csakhamar hátat fordított neki. Egy ideig csak elnézte a legény, de később oda szólt: — Ugyan Klári már mért vagy olyan durcás ? — Miért ? mert jói esik. Különben is kend miért követ mindig, mikor nem kell testemnek se lelkemnek. Válaszolt röviden, de Gábor András nem hagyta annyiba. — Nem kellek ? Úgy ! Hogy is kellenék, mikor a fiatal földes úr veti rád a szemét. Csak meg ne bánd. — Mi köze hozzá! akkor sem mek kendhez tanácsért. Klári felugrott és tovább állt. Gábor András maga maradt a boglya tövében. Ott gondolkozott, hogy mégis bolond ez a lány. Sajnálta, mert tudta, hogy a földes úr el nem veszi soha. Parasztnak nem kell, bár elismerik, hogy a legszebb lány a faluban. Mert urat szeret, vén lány lesz belőle. Nyugodtan nézett a sötétbe, mint egy megláncolt oroszlán. Tehetetlen volt a lánynyal szemben. Elábrándozott, csak akkor futotta el a méreg, mikor a szomszéd szálláson valami mozgó tűz elvonta figyelmét. Markába szorította a mellette fekvő faviilát s egy nagyot káromkodott — De hiszen pozdorjává török mindent, kiégetem az utolsó faját is. így háborgott' benne a lélek, mert a lányt szerette. Merengéséből az egyik arató lány za várta fel amint arrafelé haladt. — Hát a Klári hol van ? — Az ég tudja! — Bizonnyal a földesúr ajtaja előtt le selkedik. De Gábor, hogy is lehet olyan kend, nem lát az ép szemére. Nem jó an nak a lelke se. — Nem-e ? — Nem biz a ! — Majd elválik. Beszélt volna még a lány tovább is, de Gábor András, eredj odább — szóval el utasította. Nem hitt senkinek sem. Azt tudta, hogy eleven vérű fehérnép, de hogy rossz is legyen, nem engedte. Már már csúfja lett van. Mert jegyezzük meg: mindnyájunk boldog újéve a haza boldog újéve, mely nem tűr meg mást, mint a haza polgárainak egymás iránt való tiszteletét és szeretetét s vesszen az, ki ezt fel nem érti és akár személyi, akár íaji érdekeket szolgál, a magyar nemzet rovására. Boldog uj évet Bertalan Vince. Rendkívüli files a megyénél. Esztergom, dec. 28. Esztergommegye törvényhatósági bizottsága ma d. e. 10 órakor rendkívüli ülést tartott, mit az elnöki megnyitó szerint a felszaporodott és sürgős elintézést igénylő ügyek tettek indokolttá. A 116 pontból állott tárgysorozat inkább csak formai elintézést igénylő ügyekből állott. Érdekessé az ülést a különféle bizottságok kiegészítése és megválasztása, majd a kecskeméti átirat s ennek kapcsán a bizalomszavazás a kormánynak, tette. Olvastatott többek között a belügyministernek leirata Tokod község vagyoni viszonyainak kölcsön felvétele utján való rendezése, mely régóta húzódó kérdés aképen oldatott meg, hogy a megye a katona beszállásolási pótadó alapból 60000 a többi legénynek, mert mind tudta, hogy Klári rá sem hederít. Kijárt a selyem kötény, selyem szoknya, selyem kendő, senkinek sem volt szebb, mint az övé. O pedig élt halt a szépért. Rátartós, de nem rosz, gondolta magában. Az igaz a füldesurat szerette. Kön3^örgött a lánynak, majd megfenyegette, hogy leüti, de az hajthatatlan maradt. Nem nézhette sokáig, bánatában idő előtt beállott katonának. Azonban a katonaélet nem birta feledtetni vele, onnan is irogatott anyjának leveleket, tudta, hogy az öreg mindent elmond lányának. Intette minden levelében, hogy hagyjon fel áldatlan szerelmével, verje ki fejéből a földesurát, ki csak kárára van, de ez nem hallgatott a tanácsra. Már a káplárságig vitte a huszároknál, de tőle még egy Szó nem sok, annyi írást sem látott. Midőn anyja mutatta az arcképét és dicsérte, hogy mégis helyre legény az Andris, Klári az ajkát biggyesztve felelt : — Az is szép, az a féleszű, hogy a holló vájná ki a szemét. Hiába szólt az anyja, hogy az ördögé a lelke, elvakította a gonosz, nem igen hederített rá. Azért se, szokta mondani, s fordult egyet csizmája sarkán, miközben megelégedve nézett magán végig. egynek boldogsága mindnyájunk boldogságától függ. Ha meggyőznők magunkat, hogy a boldogság csak akkor igaz és való, ha az osztatlan és annak kivánata nem rejt magában egyebet, mint a jónak, a felebaráti szeretetnek tudatát. És tudjátok-e mi az ? Ebben a két szóban foglaltatik: egymásért élni. Egymásért élni, hogy megédesítsük az életet, hogy kedvessé tegyük a földi zarándoklást, mely oly enyészően parányi az idők elképzelhetlen végtelenségű sorozatában. És haj ! ez a parányi életkör, mily nemessé tud lenni, ha a felebaráti szeretet gyakorlásának terére lép, amelyben az én kiinduló központ másik javáért, boldogságáért munkálkodni, küzdeni, áldozni ott és azon a helyen, a hová a Gondviselés helyezte őt. Ennek a tudata nem tűri az altatást, a hazugságot, nem szenvedi el az ömlengést, mert a boldogság kivánatában a boldogság elérésére való közreműködésre hivja fel az embert, s forrása tiszta, üditő, mint a lombos erdő árnyában fakadó ér vize. Merítsünk az üditő ér vizéből kupáinkkal, melyet a jövőbe vetett