Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-13 / 21.szám

meg az oltárnál, melynek tüze he­víti a mi keblünket és illatos füstje fel száll a Magasságbelihez a magyarok Hadurához, hogy kedves legyen az áldozat. Es roskadjunk le a szent sírok halmain, kulcsol­juk össze kezeinket és kérjük emi­gyen a magyarok Istenét : > Isten ! mindeneknek Ura, hozzád száll fel imánk és epedve kérünk áld meg magyar népedet. Áld meg kivívott szabadságát, hogy a Te dicsére­tedre és gyermekeinek javára for­dítsam. Távoztasd el a pártviszályt, hogy a béke szent csendjében fej­lessze és tegye maradandóvá ősei­nek örökségét, melyet egyszülött fiad édes anyjának a boldogságos Szűz oltalmába ajánlott apostoli kiküldötted szent István királyit Bertalan Vince. Az óvó- ós tankötelesek összeírása. Esztergom, márc, 9. A vallás és közoktatásügyi mi­nisternek 1902. évben kiadott uta­sítása az óvó és tankötelesek össze­írásának már szokásos módját ala­posan megreformálta és ezzel egy­úttal alapos terhet rakott a közsé­gek és közigazgatási hatóságok vál­laira. Az utasitás, a tanfelügyelő­ségek és az orsz. statisztikai hiva­tal irodai munkálatainak apasztását célozván, az óvó és tanköteles gyer­mekekről vezetendő számos és bo­nyolult statisztikai csoportosítást a községekre hárítja. Városunkban most készült el véglegesen a valóban nagy munka, melyhez az adatokat egyrészt a mult nyár, másrészt ez év első hó­napjai folyamán gyűjtötték. A tan­kötelesek összeírásával a városi ta­nitók végeztek alapos munkát, mig a statisztikai csoportosításokat, me­lyeket azelőtt részben a kir. tan­felügyelőségek, de főleg az orsz. statisztikai hivatal közegei állítottak össze, a város hatóságának meg­bízása alapján ezúttal Szólgyémy Gyula é$ Bardos Gyula v. tanitók készítettéig el. A nagy lelkiismere­tességgel összeállított statiöf^lkai táblázatok grondos áttanulmányozása után lehet csak kellőleg mérlegelni és méltányolni azt a nem csekély munkát, melyet e tabellák összeál­lításával nagy fáradsággal és türe­lemmel végeztek, amivel nagy szol­gálatot tettek a városnak, a mely kénytelen lett volna egy-két tiszt­viselőjét hosszú hónapokon keresz­tül tisztán az „összeírás körüli teen­dőd-kel foglalkoztatni. E statisztikai tabellákat, melyek városunk tanügyére élénk világot vetnek, de főleg arra, hogy meny­nyiben van végrehajtva a tanköte­lezettségről szóló törvény, főbb vo­násaiban az alábbiakban ismertetjük. A mindkét nembeli összes óvó és tanköteles egyének száma 4523, mi városrészenként a következőké pen oszlik meg. A belvárosban 2761, Szt.-Györgymezőn 845, Szt.­Tamáson 694, Vízivárosban 155, majd végül Kenyérmező és környé­kén 68, kik vallás és anyanyelv szerént viszont a következőképen oszlanak meg. Rom. kath, 4169, gor. kath. 2, gör. és örm. keleti 3, ág. hitv. evang. 7, ev. reform. 76 és izraelita 266. Magyar 4505, német 13, tót 3, szerb 2. Az összes 4523 óvó és tanköteles közül iskolába nem járt 1100, kik közül 566 óvóköteles, mig a többi mindennapi, ismétlő iskolai és azon'zása. Felhívási ••ír / A város polgármestere március &«áenötödike megünneplése alkalmá­ból, az alábbi szövegű felhívást bocsájtotta ki a város lakosságához Polgártársak ! 1848 március 15-ike dicső emlé­kének kegyeletes felújítása és mél­tó megünneplése, a nemzet szent hagyományai közé tartozik és lel­kes felbuzdulással vesz benne részt minden hazafi. - &~dÍGSŐ-emléknap idei évfordu­lója alkalmából a város tanácsa nevé­ben felkérem Esztergom szab. kir. város hazafias közönségét, egyesüle­teit, testületeic és minden egyes polgárát, hogy 1904. évi március hó 15-én, kedden, a honvédtemető ben nyqgvó szabadsághőseink sír­helyének hazafias ünnepség kereté­ben leendő megkoszorúzása végett oda szervezett menetben kivonulni szíveskedjenek. E végből kedden d. u. 2 és fél órakor a Széchenyi ktéren gyüleke­zünk és a város zászlójának elővítele mellett pontban 3 órakor indulunk az ünnep színhelyére. Az ünnepély sorrendje : 1. Hymnus. 2. Alkalmi beszéd. Mondja : Daub­ner Géza főgimn. VIII. o. t. 3. Nemzeti dal, férfi négyes. Énekli a tanitó intézet énekkara. 4. Ünnepi beszéd. Mondja : Grúsz Ede Rajmond reáliskolai tanár úr és a honvédemlék megkoszoru­jében megfordul, ugy ejti kétségbe az összes öreg hölgyeket. Néha még ko­mikus is ez az őszinteség Igy például imént szünetközben, amint ott ültem nz asztaluknál, minden teketória nélkül az egész társaság fülehallatára ugy mondta meg nekem, hogy igen szép a szemem és hogy a szájam is igen he­lyes. Nos? Az anyja természetesen feddő pillantásokat vetett rá és én csaknem elpirultam. De mindekelőtt na­gyon megsajnáltam azt a kedves ifjút, aki az asztalnál Maud mellett ült s kénytelen volt mindezt hallani. Nagy, nedves szemével szüntelen ugy nézte a le­ányt tudod ugy, mint valami hűséges ku­tya a gazdáját néá. S egyetlen szót sem szólt. Egyáltalán ugy látszik, hogy igen kevéssel éri be. Egész este szótla­nul cipelte Maud mellett a táncrendet s a legyezőt. Barátom, mi is voltunk egykor oly ostobák. Tamás fölkelt. — Jer, — mondta, — meg kell is­merned őt. De ebben a pillanatban a keringő zenéjének zsongásán keresztül lágy leány-hangok csendültek fiilünkbe! — Meg van elégedve velem? Szerelmes férfi-hang felelt: — Édes, édes Maud om! Ránéztem Tamásra, aztán én is föl­keltem s óvfctosan félrehajtottam egy pálmalevelet. Alig két lépésnyire tő­felüli. Ha az iskolába nem járók számát nézzük, úgy az ijesztő nagynak lát­szik, ha azonban más városok, pl. Budapest fővárossal hasonlítjuk össze, úgy reánk nézve ez összehasonlítás előnyösen üt ki, mert mig nálunk az iskolába nem járók a tankötele­sek 10*15 °/o m ^ t tesz ik? addig Buda­pesten e °/ 0 szám nagyobb. Az iskolába járás szigorú ellenőrzése azonban reményleni engedi, hogy a jövőben ez az állapot lényegesen fog javulni. Petrus, lünk, ott ült Maud, a szép Maud és mellette ama fiatal ur, a nagy, bánatos szemű. Maud egészen hozzáhajolt a sze­rencsétlenhez. Nem tudom, miféle nap­keleti mesevilág tündökölhetett szemé­ben. De mozdulataiban határozottan volt valami csodálatos üdeség amint az ifjúnak kezét kezébe fogta s lágyan si­mogatta. — Láthatja, — szólt gyöngéden mo­solyogva, — mi mindent el nem köve­tek magáért. Még a Tamás doktornak is udvaroltam, hogy mamát csalódásba ejtsem. S mama csakugyan azt hiszi, hogy azt a vén csacsit szeretem. A doktor urnák pedig természetesen szent meggyőződése az! Csengő kacagásra fakadt. Az ábrándos szemű ifjú a távolba nézett. — A doktor ur szamár! — mondta aztán az ő bánatos csengésű, hatásos hangján. — Fizetni! — Kiáltott föl Tamás. Aztán piros selyem zsebkendőjét aj­kához szorította és egy pillanatra le­hunyta szemét. A következő pillanatban már mosolygott. — Látod, — súgta fülembe, — ez az, amit kifeledtem volt elméletemből: hogy a másik mindenkor szamár. Raoul Auerheimer. 5. >Isten a magas égben < Bog­nár Istvántól. Énekli az »Esztergomi iparosok dalköre.* Este a Magyar Király vendéglő­ben a Polgári Egyesület helyisé­gében ünnepi vacsora az öreg hon­védek megvendégelésével. Felkérem a háztulajdonos urakat, hogy az ünnep napján házaikat nemzeti lobogókkal ékesítsék. Esztergomban, 1904. évi március hó 11-én. A város tanácsa nevében: Vimmer Imre polgármester. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete csütörtö­kön délután ülést tartott. A terjedel­mes tárgysorozat arra engedett kö­vetkeztetést vonni, hogy az ülésnek másnap is lesz folytatása, amiért a meghívókon jelezve is volt, hogy an­nak esetleget folytatása pénteken délu­tán lesz. Azonban a napirend tárgyai elég simán felyván le, az ülés két óra alatt véget ért. Napirend előtt Pack Antal szóllalt fel a sertés piac ügyében, mely a vá­ros evidens érdekeinek csorbításával, a forgalom rovására még mindig a vám­sorompón kivül van, mit Tátus János a sérelem és viszás állapot illustrálására azzal toldott meg, hogy Komárom, Vác és Győrben a város belterületén van a piac. A polgármester azzal válaszolt, hogy a minister, kihez a város orvos­lás végett fordult, aligha fogja az álla­potokat sanálni, minek szorgalmazását újból megfogja kísérelni. Horváth Mihály a házaknak tető csa­tornákkal való kötelező ellátása miatt szóllalt fel. Az elnök válaszában kije lentette, hogy amennyiben a .rendelke­zés végrehajtásának bizonyos időre való felfüggesztése kérelmeztetni fog, a ta­nács nem fog elzárkózni a méltánylandó okok figyelembevétele elől. A napirend érdemleges tárgyai a következők voltak. A megye alispánjának a városi függő kölcsönök ügyében tett felhívására ki­mondotta a képviselet, miszerént ő a kényszerhelyzet folytán már sajnálattal tudomásul vette a városi alapokból tör­tént szabálytalan kölcsönzéseket, s igy azt jelenleg jóvá annál kevésbbé hagy­hatja, mivel a mulasztók már bünteté­süket is elvették. Háber János ideiglenes alkalmazású reáliskolai tanárt pályázat mellőzésé­vel április 1-től véglegesítették. A reáliskolai államsegély felemelése ügyében felírnak a ministerhez. A szentgyörgymezei iskola építését a négy pályázó, nevezetesen : Miltner Mihály, Kósik Ferenc, Kürner Antal és Sinka Ferenc közül Kósik Ferenc nyerte el. Az épités ellenőrzésére: Per­ger Lajos, id. Hegedűs József és Bádi András képviselők kérettek fel, mig a a villamos telep építésének ellenőrzésére Bleszl Ferenc, Marosi József és Zsiga Zsigmond. Nagyobb vitára adott okot a tüzren­déazeti szabályrendelet azon szakasza, mely kimondja, hogy mindazon lótartók, kik köz veszély esetére állatjaikat a ki­rendelés alól mentesíteni akarják, vált­ságot tartoznak fizetni, mit a tanács egy évre két ló után 10 kor. 1 ló után pedig G kor. javasolt megállapítani. Vagy tizen szóllottak, legnagyobb része a javaslat ellen. Dr. Prokvpp Gyula arra utalt, hogy a javaslat nem uj terhet akar a lótartókra róni, hanem ellenke­zőleg kedvezményben részesíti azokat, s módot nyújt arra, hogy a törvény rideg intézkedésével szemben a kivonulás ter­hes kötelezettsége meg legyen váltható. A tanács javaslatát elfogadták. Táky Gyula karmester nyugdíjjáru­lékának megállapításánál a körül for­dult a vita, vájjon a jótékony alapítvá­nyok jövedelme beszámittasséke. A többség a mellett döntött, hogy igen, mivel az állásra kiirt pályázat azokat rendes fizetés jellegével ruházza fel. Az utcák neveinek megállapítása és a házaknak újbóli számozása ügyében Niedermann Pál és társai által tett in­dítványra vonatkozólag aképen hoza­tott határozat, hogy Hoffmann Ferenc p. ü. tanácsos bízatott meg a munkála­tok keresztülvitelével és epedig aképen, hogy minden utcában 1-től történjék a számozás, az utcák pedig a jelenlegi elnevezések szerént táblákkal látassa­nak el. Amennyiben pedig egyes törté­nelmi nevezetességek avagy alakokról akarná a város utcáit elkeresztelni, úgy alkalomszerűleg fogja azt esetről-esetre eszközölni. A bérkocsi szabályrendelet módosítása csak ama részében került tárgyalásra, hogy kimondotta a többség, miszerént a bérkocsi tulajdonosok nem kötelesek éjnek idején a Párkány-Nánai állomásra kocsit kiküldeni, mig tarifális része, dr, Helcz Antal indítványára egy bizottság­hoz utasíttatott a bérkocsi tulajdonosok belevonásával leendő újbóli tárgyalás végett. Dr. Földváry István érvekben dús felszólalásában figyelmeztette a képviseletet, hogy mennyire a város érdeke ellen cselekeszik akkor, midőn magát egy világ vonaltól zárja el, s kiszolgáltatja érdekeit a konkurens Pár­kánynak, de figyelmeztette a bérkocsi tulajdonosokat is, hogy területi jogai­kat kockáztatják a feladással. Felszóllaló annyira a város érdekében állónak tartja a kontaktust, hogy még áldozatok árán, és nevezetesen az üresen visszaérkező kocsik vámdijainak megtérítésével is, de fentartandónak véli azt. Ezután a főjegyző referált egyes

Next

/
Thumbnails
Contents