Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-06 / 2.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. .2. szaui. i' M

4. január .6 földműves népünk szőlőtermésének eladását megkönnyítse, másrészt pedig, hogy télen át a háziipar utján mellékkeresethez jutassa. Földműves népünk már tanulja a kosárfonást, ahhoz azonban füzvessző kell. Nagyon sok nedves, mocsaras, tőzeges földje van a városnak, fogjon hozzá a nemes fűzfa termeléshez, amivel két célt ér el, felsegíti a városi pénztárt, de felsegíti a munkás osztályt is. Aliquis. A tornaegyesület jégpályájáról. Pénteken, újév napján nyílott meg a tornaegyesület kerti helyiségében a műjégpálya. Lassan már egy évtizede lesz, hogy az egyesület jégpályát tart fenn nagy áldozatok árán. A kezdet nehézségei míg egyrészt áldozatokat kívántak az egyesülettől, addig másrészt bizalmatlanságot keltettek a pályát látogatók körében, mert volt idő, midőn egy-két hét is elmullott, mig a kertihelyiség játszó terét jégpáncél borította. Évről évre, mind rövidebb az az idő, amely alatt a valóban műjég elkészül, s az idén, bár ujabbi anyagi áldozatok árán, de eljutott már az egyesület oda, hogy pályáját a fővárosi jégpályákkal egy napon nyitotta meg, mi valóban nagy vívmány. Közönségünk most már bizalommal szakithat a kisdunai népjégpályákkal, mert habár a részvételi dijak kissé magasaknak látszanak is, semmivel sem jönnek többe azoknak, kik évad jegyeket váltva, a pályát rendesen látogatják, mert az egyesület arról is gondoskodott, hogy az enyhe napokon az esti órákban lehessen világítás mellett korcsolyázni. E mellett a beszakadás veszélyének kitéve a látoga//. Nem korcsolyázók részert; i. tagok és axok szoros értelemben vett legközelebbi családtagjei jogositvák a fűtött helyiségeket az egész évadban díjtalanul használni Amennyiben azonban a pályát használnák, ugy a I. b) pont alapján fizetni kötelezvék. 2. Nem tagok részére. Belépti jegyek, melyek egyedül a fűtött helyiségek használatára jogosítanak. Ara 20 kr. Kisérő jegyek gardesdámesók részére melyek egyedül a fűtött helyiségek használatára jogosítanak ; ára egy évadra i frt. Sem az évad sem a váltott napijegyek át nem ruházhatók s az utóbbiak a kertből való — habár csak időleges — távozással érvényüket vesztik, hacsak a távozás a pénztárnál be nem jelentelik. Ugy a napi-jegyek, mint a? évadjegyek kívánatra mindenkor föhnutatandók, mely c'Ienőrzés gyakorlására a jegyszedő kötelezve s a tisztikar és választmány minden tagja jogosítva van. Figyelmeztetés. A korcso'yák önzéséről és gondozásáról kívánatra az egyesületi szolga gondoskodik, miért neki az egész évadra i korona fizetendő. A korcsolyák felkötéseért és leoldozásáért együttvéve minden egyes alkalom ból 5 krajcár fizetendő. A jégpálya rendszabályok a korcsolyacsarnokban vannak kifüggesztve, melyek értelmében a többek között: Korcsolya nélkül a jégpályára lépni, arra narancshéjat, szivardarabokat, gyu fát eldobni tiltva van. Ebeket még pórázon vezetve is szigorúin tiltva van a kert helyiségbe vinni. A pálya használatára vonatkozó értesítések naponkint d. e. ír és d. u. 3 óra között adatnak ki, mely jelző táblák a következő helyeken vannak kifüggesztve : Esztergomban : Leitgéb János, SzatzUuer János, Marosi József, Vörös József, Miller Imre, Brenner József, Metz Sándor, Bargel Mihály, Jalkoczy István, Vilii József, Borz József uraknál, Belányi-féle dohánytözsdében és a tiszti kaszinóban. Párkányban : Rogrün Ede úr gyógytárában. Esztergom, 1904 Január 1 én. Dr. Prokopp Gyula. e. háznagy. Csevegés. tók nincsenek, mivel a jég egészen fenékig van fagyasztva, s hozzá naponta frissen öntözött, tükör sima pálya, majd fűtött helyiségek, ruhatár, öltöző stb. a kényelemnek mégis bizonyos nemei állanak rendelkezésre. A pálya megnyitásáról az egyesület az alábbi értesítőt bocsájtotta ki. Értesítés. Van szerencsém tudomásul hozni, miszerint az » Esztergomi-Torna Egyesületi szigeti kerti műjégpályája a mai naptól a tagok s a nagy közönség részére megnyittatott. A pálya és a fűtött helyiségek használatára a választmány határozata értelmében évad és napi-jegyek adatnak ki. A napijegyek naponként a pályapénztárnál árusitatnak el, míg az évad-jegyek előjegyzés folytán adatnak ki. Evadjegyekre előjegyezni ugyancsak a pénztárnál lehet. Az évad-és napi jegyek a következők: I. Korcsolyázók részére A) Egyesületi tagoknak. #)Rendes tagok részére »szabad jegy"ek, melyek a pálya és az összes fűtött helyiségeknek, az egész évadban való ingyenes használatára jogosítanak. b) Pártoló tagok, valamint a pártoló és rendes tagok családtagjai részére »évad jegy«-ek és »napi jegy«-ek, melyek a pálya és fűtött helyiségek! használatára jogosítanak. Evadjegy ára 2 frt. Napijegy ára í 20 kr. B) Nem tagoknak. a) Nem tagok részére »Evad-jegy«-ek.

; Ára 5 frt. I) Katona tisztek részérc »évad jegy«-, ek, ára 3 fit, és »napi jegy«-ek, ára 30 kr. c) Tanulók (t. i. valamely iskolába járók) részére tekintet nélkül arra, vájjon hozzátartozóik egyesületi tagok e, avagy j nem s tekintet nélkül nemükre, »tanulo-i jegy«-ek. Ara 2 frt. Az a) b) c) pontban jelzett évad-je- ; gyekkel a I. b. pontban fölsorolt jogok j járnak. d) »Napi jegyek*, melyek a pálya ég | fűtött helyiségek egyszeri használatára 1 jogosítanak. Ara 40 kr. Öröm, a mihez egy csöpp örüm is nevegyülne. A vasárnaphoz fűzött reményeket nagyon lerontotta a csúnya hideg, havas eső, amit a szél nagy erővel csapkodott az ablakokhoz. Bosszankodva nézte, hogyan keringenek lefelé a nagy kövér hó pihék, és válnak lent piszkos pocsétává az utcza kövezetén. Délfelé azonban mégis derülni kezdett és ő boldogan sietett le az utcára, teljes tavaszi díszben, gomblyukában hatalmas ibolyacsokorral. Aki egy héttel előbb látta itt, szinte restelkedve tova sietni, alig ismerne most rá arra a tagadhatatlanul csinos fiúra, aki olyan méltóságosan sétál, mintha nemis segédfogalmazó volna a minisztériumban, hanem maga a miniszter, akinek talán egyetlen szivarja is többe kerül, mint neki a vasárnapi ebédje a „Kis pipában." Büszkén nézett meg mindenkit, a kinek nem volt olyan szép uj kabátja mint neki, csak az boszantotta, hogy még kevés nő járt, azok is mind csúnyák, lomposak voltak, ahogy fölemelt szoknyával mentek a sáros aszfalton. De ahogy szikkadt az utca, azonképpen megtelt a járda szép nőkkel is. A discréten felemelt szoknyák alol színes suhogó selyem alsók, karcsú bokák, formás kicsi lábak tűntek elő és Kovács ur be nem győzött telni a nézésükkel. Nem volt léha ember, sem aszfalt betyár, de most fixirozva nézett meg minden csinos nőt. Igen, mert egy régi titkos vágyának kell ma megvalósulni, a mihez nagy segítőtársa lesz neki ez a csinos uj kabát. Huszonhat éves volt már és szinte restelte még Önmaga előtt is, hogy nem ismer egyetlen egy olyan nőt sem akinek igy vasárnap onkint egy kis virágot vehetne. A barátai annyit dicsekednek a nó'ismeretségükkel és az érdekes kalandjaikkal, pedig azok egy csöppet sem külömb legények nála. Miért ne lehetne kát már neki is valami érdekes kalandja ? Budapesten nem szokatlan módja az ismerkedésnek az „utca", csak egy kis bátorság kell hozzá. Rajta hát! Nagy Sándor nem indult el több Önérzettel világhódító útjára, mint a hogy ő nézegette a nőket. Egyik másik vissza is nézett rá, mintha tekintetével azt mondta volna: csinos fiu vagy, tetszel, hát gyere utánnam! De ő még soha sem szóllitott meg nőt az utcán, s a hogy visszanéztek rá, mindég a nyakáig elpirult. A Bazilika hires nagy harangja már elbúcsúztatta a delet, tompa zúgása beleveszett a robogó hintók zajába. A legszebb, legelegánsabb nök most jártak, olyan volt az utca tőlük, mint egy szép nagy virágos kert. Ah! hogy ezek közül az édes szép virágok közül egy sem lehet az Övé! De nini milyen gyönyörű nő siet el mellette. Bóditó parfüm illat árad a nyomában, a mint megy s a hogy ringó lépésekkel megy utánna, műértő szemekkel kezdi bírálgatni, se nem alacsony, se nem magas, se nem kövér, se nem sovány, éppen az én ízlésem! A haja meg valósággal színarany, bizonynyára a szemei is kékek. Oh, hogy imádom én a szőke hajú, kék szemű aszszonyokat! Azt mondják azok hűségesebbek is, mint a barnák. Ni. hogy fénylik a nagy tömött kontya amint rásüt a nap és milyen bájos igy profilban, ni egy barna lencse is van a bal arcán, milyen jól áll neki! Aztán milyen gyönyörű piros szája van, ennél édesebb, formásabb szájat soha sem láttam életemben ! Milyen hullámzó a járása, s milyen telt és mégis arányos a csipője és a mellett milyen lányosan karcsú. A nő, ahogy észrevette, hogy valaki figyelve követi, sietni kezdett, mialatt a kalapján minden toll, virág ingott, lengett a tavaszi szélben és a bóditó illatt még jobban áradt a nyomában, a mi több volt Kovács urnák, mint a legnyíltabb felbátoritás, szinte melege lett a nagy sietésben, amint ment az illat nyomában, azzal az erős elhatározással, hogy ezt az aranyos madarat nem engedi elröpülni. Most, most, itt a döntő pillanat, az aranyos madárka besurrant egy kapun, utánna ! Ha visszanéz rá, az bátorítás lesz, a kollégáitól tudta ezt. Besietett hát ő is. A nő már akkor az első emelet lépcsőin szökelt fölfelé, s a mint észrevette, hogy üldözője idáig követte, hirtelen megfordult és egy gúnyos ajkfintoritással kiöltötte rá a nyelvét, és még szamár füleket is csinált hozzá apró, fehér keztyüs kezeivel, aztán eltűnt. Azon alkalomból, hogy Perényi Margit, Anday Blanka és Hadrik Anna Krecsányi társulatától a tavasszal megválnak, a »Temesvári Hírlap* szerkesztőségének egyik tagja felkereste mindhármukat lakásukon, és a velük folytatott beszélgetésről egy színházi intervjuban számol be a lapjának, illetve a közönségnek. Bennünket közelről csak az egyik érdekel, Perényi Margit, kinek művészi játékában az ősszel gyönyörködtünk. A vele folytatott beszélgetést Mérő Béla a következőképen irja le. Perényi Margitnál. Saját külön gummirádteremen az én riportoskodásban megedzett két lábamon, vándoroltam a mi bájos szubrettünkhöz. Nem kellett be'efaradnom az útba. A kedves véletlen a belvárosi Erőd utca 5. számú házának emeletén adott neki hajlékot. Éppen szemben a szerkesztőségünkkel. Talán azért szállja is meg a lap munkatársainak tollát egyszer-másszor a humor pajkossága. A kedély derűs sugarai áthatnak onnan ide. A művésznő nem volt otthon. Édes anyja, egy igazi magyar úriasszony, fogadott. Netú is bántam. Legalább kikérdezhettem leánya felől abból az időből, amikor még nem ismerhettük meg nyilvános pályájából. — Olyan volt az gyerekkorában is, mint most. Vidám, pajkos, de nagyon jószívű. Esztergom imádta. Már akkor is mutatott hajlamot a primadonnasághoz. Folyton énkelt. Három éves korában jártában-keltében énekelte kedvenc nótáját: Az én szoknyám fehér pikét, Csókoljon meg egy picikét. Amikor egy vasárnapon először elvittem a templomba, ő is szépen imára tette össze kis kezeit és szép csendesen bámulta a miséző papokat. De amikor az orgona felhangzott és a mise első énekébe belekezdtek, az én Margitom is elkezdett hangosan énekelni: Az én szoknyám fehér pikét Gj okolj on meg egy picikét. A kis vallásháboritót rögtön kivezettem. De nem ez volt az egyetlen skandalum amit csinált. Egyszer már rendőri beavatkozást provokált. Az operaházban Mignont adták és én magammai vittem a földszintre Margitomat is. Nem mertem a kis gonsz.tevőt idegenre bizni, muszáj volt magammal cipelni mindenüvé. Hát amint felhangzik a dal >Mignon ne keseregj,* ez annyira megtetszett az én gyermekemnek, hogy tele torokkal utánna énekelte : »Mignon ne keseregj.* Ennek az lett a vége, hogy én keseregtem, mert a közönség dühöV. sen felénk fordulva, pisszegett, zajongott, mig egyszer egy rendőrtiszt állott elibénk és udvariasan kikísérte az én lányomat velem együtt. Kicsibe mult, hogy be nem kisérte. — Mindenesetre furcsa kísérlet az énekhez ! Az ajtó felpattant. Egy pillanat se mult e', már a kalap a zongorára, a kis felsőkabát valamelyik karszékre, a művésznő meg egy zsámolyra repült oda közelembe. — Ürülök, hof y látom ! — Azért vagyok bátor . . . — Tudom, hogy miért bátor. Sose fáradjon. Azt akarja tudni, hogy mit csináltam, mit csinálok és mit gondolok csinálni. Hallgasson, ahol én beszélek, ott másnak ugy is muszáj hallgatni. Azt akarja tudni, hogy miért hagyom el a temesvári közönséget ? Hát csak azért, mert elvesznek feleségnek. Erre még temesvári férfiúnak nem volt bátorsága. Hát idegenbe kell mennem. — Hova ?